Délmagyarország, 1996. november (86. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-09 / 262. szám

8 STEFÁNIA-SZTÁR SZOMBAT, 1996. Nov. 9. A papa csapata ( Délmagyarország, 1943. február 16.) UTC-Zentai AK 2:2 (1:0) Az UTC vasárnap Zentán, az ottani ZAK ellen játszott barátságos mérkőzést. Az újszegediek több tartalékkal álltak fel, ilyen körülmények között az idegenben kivívott döntetlen hízelgő rájuk nézve, annál is inkább, mert az NB II. osztály ötödik helyezettjével szemben érték el azt, Az UTC tgy állt fel: Ébner - Bodó, Galgóczy - Szűcs, Széli, Bába - Bozóki /., Bozóki II., Palotás, Tóth, Kéri. A második félidőre Palotás és Tóth helyet cserélt. Az UTC 1:0-ra vezetett, és úgy látszott, hogy győzni fog, ekkor azonban a gyengén bíráskodó újvidéki játékvezető az UTC legjobb emberét, Bozóki 11.-t kiállította és a zemaiak 10 emberrel szemben egyenlítettek, majd a vezetést is megszerezték, de Tóth kiegyenlített. Zsigmond Vilmos, az UTC edzője hétfőn kijelentette, hogy a csapat játékával egyelőre elégedett, de további javulást vár. Popcorn és csokoládé Az Oscar-díjas operatőr szerint ma a popcornfilmek hódítanak világszerte. Ezekben a filmekben a közönség nagy része azt fogadja a legnagyobb ovációval, ha felrobban a Fehér Ház, vagy ha a főhős egy mozdulattal leterít a géppisztolyával ötven embert. Ettől függetlenül nem fél attól, hogy a művészfilmek eltűnnek a mozivászonról vagy a televlzó képernyőjéről'. Zsigmond azt állítja, hogy az amerikai filmek közül minden nyolcadik-tizedik van olyan jó, mint az európaiak, ha nem jobbak, csak éppen ezek a csokoládéfilmek nem jutnak el Magyarországra. Zsigmond egyébként legutóbb Afrikában és öt nagy világvárosban forgatott filmet. A fekete földrészen az emberevő oroszlánokról készített kissé horrorisztikus történetet: Rómában, Londonban, Tokióban, Sanghajban és New Yorkban pedig több mint száz fiatalembert kérdeztek meg arról, hogyan látják jelenüket és jövőjüket. akkor még országos hírű, enbé kettes asztaliteniszcsapatában; az általa vezetett fotószakkörben pedig a munkásokat tanította fényképezni, nagyítani, laborálni. Azt mesélik a régi szakköri tagok, hogy Zsigmond Vilmos már akkor is a „a fény, a felhők szerelmese" volt. 1951-ben a gyár kultúrcsoportjának vezetóje, Szabó Viktor és a Kenderfonó párttitkára, bizonyos Csíkosné irányította a fiatal munkaügyi előadót a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Zsigmond Vilmos a főisInnen indultál el - mutatja Zsigmondnak Vikor Sebestyén, az egykori iskolatárs. (Fotó: Misholcxi Róbert) kólán a fény- és árnyékhatások nagy mesterének, Illés Györgynek az osztályába járt, mégpedig olyanokkal, mint Kovács László - aki később a Szelíd motorosok, a Papírhold, az Édenkert a sikátorban és a Szellemirtók című filmeket fotografálta és Badal János, aki egyebek mellett a Bakaruhában, a Hintón járó szerelem, az Éjféli randevú, a Mi újság, cicababa? és A kis darázs című filmeknek volt a fényképésze. Tanítómesterük már az első nap közölte, hogy tehetséget senkinek sem tudnak adni, de akinek van, azt segítik kibontakozni, érvényre jutni. Zsigmond Vilmos a főiskola elvégzése után a játékfilmgyárba került másodoperatőrnek. 1956 októberében több órányi anyagot vettek fel a pesti utcákon. Amikor leverték a forradalmat, azonnal készítettek egy kópiát az eredeti filmZsigmond Vilmos filmjei: A bérmunkás (1970) Rendezte: Peter Fonda McCabe és Mrs. Miller (1971) - Rendezte: Róbert Altman A hosszú búcsú (1972) Rendezte: Róbert Altman Sugarlandi hajtóvadászat (1974) - Rendezte: Steven Spielberg Harmadik típusú találkozások (1977) - Rendezte: Steven Spielberg A szarvasvadász (1978) - Rendezte: Michael Cimino Az utolsó valcer (1978) Rendezte: Martin Scorsese A mennyország kapuja (1980) - Rendezte: Michael Cimino Az eastwicki boszorkányok (1986) - Rendezte: George Miller Sliver (1993) - Rendezte: Phillip Noyce Maverick (1994) - Rendezte: Richárd Donner Vágyak vonzásában (1994) - Rendezte: Mark Rydell Bérgyilkosok (1995) Rendezte: Richárd Donner ről, amit Zsigmond Vilmos vitt ki Nyugatra egy barátjával. Az akkor már huszonhat esztendős operatőr Ausztráliába szeretett volna emigrálni, de Marokkóban élő édesapja azt javasolta, inkább Amerikába menjen. Zsigmond szerint ebben az is szerepet játszott, hogy apja annak idején azt tervezte, elutazik Amerikába, a korlátlan lehetőségek hazájába, s ott meghonosítja a futballt. Zsigmond Vilmos nem vesztegette az időt; már útközben házasságot kötött. Termékeny időszaka volt ez életének. A szó legszorosabb értelmében, hiszen 1958 januárjában megszületett az egyik, s még az év decemberében a másik leánya. Elmondta: amikor kiértek Amerikába, felhívták az ottani magyarokat, hogy segítsenek rajtuk. Mindhiába. Semmiféle segítséget nem kaptak. Zsigmond Vilmos szeript egyébként nem is kell, nem is szabad gyorsan segítséget adni annak az embernek, aki egyik országból a másikba költözik, hiszen akkor túl könnyen jut sikerhez, s az elkényelmesfti. Miért adtak volna munkát, pozíciót, zsfros állást a nemrégiben betoppant menekültnek, azzal szemben, aki már évek óta ott gürcöl? - hangzott Zsigmond kérdése. A szegedi származású operatőrnek ttz kemény évébe telt, amíg az Újvilágban beverekedte magát a filmes szakmába. Addig biztosítási ügynök volt, gyermekeket fényképezett és művészi fotókat nagyított. Zsigmond Vilmost a Peter Fonda által 1970-ben rendezett „A bérmunkás" című film óta számítják Hollywoodban az élvonalba. Előtte is fotografált már néhány filmet, ám azok oly rosszul sikerültek, hogy csak William Flash (Villanófény Vilmos) néven jegyezte. Kovács László és Zsigmond Vilmos azért tudtak abban az időben befutni, mert az amerikaiak rendkívüli módon unták már a sablonsztorikat, a műműtermeket, a műfényeket, a mű díszleteket; természetességre vágytak. Az olasz neorealizmusból és a francia újhullámból kinőtt budapesti iskola növendékei szó szerint új fényt hoztak az amerikai filmekbe. Zsigmond Vilmos szerint a filmkészítés nem más, mint hangulatteremtés, amit leginkább fénnyel és árnyékkal lehet megvalósítani. A fény mestere 1977-ben Oscar-dfjat kapott a Harmadik típusú találkozások elmű film fotografálásáért. Zsigmond Vilmos elmesélte, hogy a forgatás ideje alatt úgy összeveszett a rendezővel, Steven Spielberggel, hogy az Oscar-díj átadáson csak budapesti tanárainak mondott köszönetet. A producert és a rendezőt meg sem említette. Azóta sem dolgozott Spielberggel. Zsigmond a következő évben A szarvasvadászért megkapta a Brit Filmakadémia díját. Az operatőr szerint Hollywoodban nem csak tudás és tehetség, de szerencse is kell ahhoz, hogy az ember Oscar-dtjat kapjon. Annak idején Hollywoodban állítólag kiírták valamelyik stúdiókapura, hogy nem elég, ha magyar vagy, tehetség is kell hozzá. Zsigmond Vilmos magyar is, tehetséges is, ráadásul szerencséje is volt. Szabó C. Szilárd A nemrégiben lezajlott magyar filmesek világtalálkozóján bebizonyosodott: nélkülünk, magyarok nélkül film sem igen pereghetne a mozikban. E balsorsú nemzet kinematografikus génekkel megáldott fiai, kik szanaszét szóródtak az idók folyamán a nagyvilágban, eisó alkalommal gyűltek össze néhány napra székesfővárosunkban. A világtalálkozó legnépesebb szakmai kasztját kétségkívül az operatőrök alkották. Közülük is kiemelkedett Zsigmond Vilmos Oscar-dljas operatőr, akiről szűkebb pátriájának fő mozivezetői sem tudták néhány hónappal ezelőttig, hogy Szegedről származott el a tengeren túlra. Minderre az egyik országos lapnak adott korábbi interjújában derült fény, ahol Zsigmond a szegedi Kenderfonóban eltöltött éveiről ejtett néhány keresetlen szót. A világ ma élő egyik legnagyobb hollywoodi filmművésze (gy kapott meghívást, s látogatott el az elmúlt héten szülővárosába. Szegedre, ahol aztán sok minden kiderült róla. A hatvanhat esztendővel ezelőtt született Zsigmond Vilmos édesanyja egy cseh nő volt, bizonyos Illichmann Bozsena. „Futballbolond" édesapja hosszú ideig dolgozott műszaki rajzolóként az újszegedi Kendergyárban. Idősebb Zsigmond Vilmosról azt kell tudni, hogy a harmincas években az Újszegedi Torna Club (UTC) focicsapatában védett, ám egy alkalommal olyan súlyosan megsérült a válla, hogy többé már nem állt a háló elé, helyette inkább trénerkedett, illetve menedzserkedett. Idősb Zsigmond 1947-ig volt az UTC futballtrénere, ám ugyanabban az évben, megunva a kommunisták nyomulását, előremenekült, s Marokkóig meg sem állt. Természetesen ott sem hagyott fel kedvenc szenvedélyével. Azt mesélik, ő fedezte fel a kor neves futballistáját, Ben Bareket, aki kc sőbb a francia válogatott első színes bőrű focistája lett. Ez alatt itthon ifjabb Zsigmond Vilmos leérettségizett a Piarista Gimnáziumban. 1948-at Írtak ekkor. A tizennyolc éves fiú jelentkezett ugyan a budapesti Műszaki Egyetemre, de származása miatt - pontosabban amiatt, mert nevelőanyjának kocsmája volt a Petőfi Sándor sugárúton, meg aztán gondolom, hogy édesapja emigrálása is közrejátszott - nem vették fel. Zsigmond Vilmos - aki egyébként olyanokkal járt egy osztályba a piaristáknál, mint Gyulay Endre, Csillik Bertalan és Kovács Gábor ezután egy évig tanulta a fotózás csínját-btnját Becski Balázs szegedi fényképésznél. Ez azonban nem tompította fájdalmát, s nagy fokú keserűségét sportolással gyógyította. A város ifjúsági asztaltenisz-bajnokságában nyert párosban és csapatban, majd később a felnőtt kategóriában Pördi Júliával az oldalán lett a vegyespáros szegedi pingpongbajnoka. A Kenderfonóban 1949-ben kapott állást, ahol először mint anyaghordó, majd mint műhelyes normás munkás, később pedig mint munkaügyi előadó dolgozott. Természetesen közben játszott a gyár Stallone és Banderas is állt már az optikája előtt i A Szeged-Hollywood-tengely Hogyan lett William Flashböl Zsigmond Vilmos? Hollywood sztárja legutóbb Afrikában forgatott - természetesen nem ezzel a kamerával...