Délmagyarország, 1996. október (86. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-07 / 234. szám

HÉTFŐ, 1996. OKT. 7. ARCOK 13 1848-49 Pincér voltam Miamiban Szenes Csaba: „Gyakorlatilag jól megfizetett, modern rabszolgaként kell dolgozni". (Fotó: Gyenes Kálmán) Mementó • Munkatársunktól A szegedi Ötágú Síp kulturális egyesület ez év március 15-én pályázatot hirdetett „Mementó 1848-49." ctmmel - középiskolások számára. Irodalmi és képzőművéAz évad első prózai bemutatóját Telihay Péter rendezte: Csehov A Manó című komédiájának premierje október 4-én volt a Kamaraszínházban. A színlapokon mindig Ruszt József asszisztenseként, segédrendezájeként tüntették fel Telihay nevét; valójában - friss diplomája és státusza szerint is - dramaturg volt a Szegedi Nemzeti Színházban. Másfél évig. A nevezetes tizennyolcak között kényszerült távozni '89 decemberében -, akik később megalapították a Független Színpadot. A hét évvel ezelőtti színházi csatákról ma csak annyit mond: a háborút mindig a vezérek robbantják ki, nem a népek. A Független Színpadtól hamar megvált, fölvették a főiskolára, ezúttal rendezői szakra. 1993ban Miskolcon bemutatott diplomamunkája, a Stuart Mária visszhangos siker volt. Ez év elején, a vezetőváltáskor szerződött vissza Szegedre. 9 Mi volt ennyire vonzó? - Hogy visszaszerződtem? Jó emlékeim nem voltak, az biztos. Annyira nem, hogy amikor Szikora János először megkérdezte, eljönnék-e vele, azt mondtam: nem én, de te se menj oda! Amellett, hogy Szeged egyáltalán nem vonzott - hiszen annyi sértés, sérülés ért itt -, volt egy babonám is: nem leszerződni! • Miért? - Nem szeretem, ha főnököm van. Ha kiszolgáltatott vagyok. Ha utasftgatnak, parancsolgatnak. A miskolci színház amolyan bázisom volt, de oda sem kötött szerződés. A Stuart Mária sikere után Marton László meghívott egy rendezésre a Vígszínházba. A Mesél a bécsi erdőt csináltam Kern Andrással, Szegedy Erikával, Tábori Nórával. Jól sikerült, Marton szerződést ajánlott, belementem. Fél évig tartott... • Egyre kíváncsibb vagyok: mivel győzték meg arról, hogy Szeged most jó lesz? szeti alkotasok érkeztek a pályázatra, melyeket a szakértő zsűri elbírált és értékelt. Az ünnepélyes eredményhirdetést 1996. október 7-én, hétfőn 16 órakor tartják a Bartók Béla Művelődési Központban. - Tudni kell, hogy Szikorával, Zsótér Sándorral, néhány színésszel az utóbbi időben egyre többet beszéltünk arról, hogy kellene már együtt egy jó színházat csinálni... Szikora azt mondta, ha nem jövök Szegedre, akkor ő sem. Le is mondta a felkérést. De Pál Tamás és Nikolényi István elég makacs emberek, nem hagyták békén. Három hónap múlva újra fölhívott. Közben Miskolcon is némileg megváltoztak a dolgok, nem éreztük már olyan jól magunkat. Egy nap gondolkodási időt kértem, beszéltem a többiekkel, aztán átadtam Szikorának egy hosszú listát. A feltételeket. Egy hét alatt teljesttette valamennyit. Mi mást tehettem, igent mondtam. • Mi volt a legfontosabb feltétel? - A színészek. Akik nélkül nem jöttem volna. 0 A miskolciak mellett most együtt dolgozik a régi szegediekkel, köztük olyanokkal, akik annak idején nem álltak a Ruszt-csapat mellett. Milyen? - Régen volt, elmúlt, nem törődöm vele. Mondom most. De az igazság az, hogy kifejezetten féltem az elején. Valami olyasmitől, hogy majd be akarom bizonyítani mindenkinek: mégsem kellett volna engem, minket elüldözni innen! Később örömmel vettem észre, hogy semmiféle dac nem működik bennem. Csehov Manója együttes játékot igényel, a szerepek szinte egyenrangúak. Élveztem a próbákat, a csapat nagyon tehetséges. A Manó régi mániám. Tetszik a szertelensége, hogy nincs benne semmiféle fegyelmezettség. Sokkal izgalmasabbnak találom, mint „rendezett" változatát, a Ványa bácsit. Ez egészen más előadás lesz, mint az eddigi munkáim. 0 Milyen értelemben? - Erősen filmszerű volt a Szép Ernő darab, a Háromlevelű lóhere. A Sörgyári capriccio és a Mesél a bécsi erdő nemkülönben. Általában sok zenét használok, szeretem a színpadon a cirkuszt, a látványra koncentrálok. Most - az emberekre. Sulyok Erzsébet Be kell vallanunk, nem egészen pontos a cím, hiszen Szenes Csaba nemcsak hogy volt, de jelenleg is pincér Miamiban. Amikor Önök ezeket a sorokat olvassák, akkor már újra* valamelyik luxustengerjárón dolgozik. Az elmúlt néhány hétben azonban Szegeden töltötte szabadságát, s a rövid nyári szünetben beszélgettünk arról, miként is kerülhet egy szegedi fiatal a földgolyó másik oldalára. 0 Történeted nemcsak érdekes, de tanulságos is, hiszen nem árt vigyázni manapság, sok szélhámos iroda tűnt fel, melyek csak kecsegtetnek külföldi munkalehetőséggel. - Épp a napokban jártam az amerikai nagykövetségen a vízumom miatt, s ott kesergett egy néni, hogy hiába fizetett ki 300 ezer forintot, a hamis munkavállalói levél miatt nem kaphatott kiutazási engedélyt. Vigyázni kell, hogy hova fordulunk. Én egy újsághirdetésben láttam meg a lehetőséget, elmentem, az irodába, ahol az elbeszélgetés után leadtam a szükséges papírokat, többek között az angol nyelvű önéletrajzomat, az előző munkahelyem ajánlólevelét. Érettségim, vendéglátós végzettségem volt, és jól beszéltem angolul. Fontos, hiszen sokakban az a tévhit él, hogy a nyelv- és szaktudás nem számít, pedig ezek nélkül nem is érdemes próbálkozni. A meghallgatás egy fillérbe sem került, s nem ígértek semmit sem, csak azt, ha szükség lesz rám, szólnak. Eltelt egy év, már majdnem elfelejtettem az egészet, amikor telefonáltak az ügynökségtől, hogy 1995 október 26-án menjek fel Budapestre egy újabb beszélgetésre. Itt az amerikaiak képviselője is jelen volt, s néhány perc után már meg is kérdezték, hogy mikor tudnék menni, mert november 5-én utazni kellene. Nagyon meglepődtem, ám végül annyira elhúzódtak a vízum-ügyek és az orvosi vizsgálatok, hogy csak december 8-án sikerült kijutnom. Gyanús egyébként az az iroda, ahol rögtön előre pénzt kérnek. Nekem például csak a legvégén kellett fizetnem összesen körülbelül 900 dollárt, amiben a repülójegy is benne volt. 0 Hová mentél végül? - Miamiba, ahol a Carneval Cruise Line nevű társa• MTI Press A Duna TV Huszadik századi portrék sorozatában október 7-én portréfilmet láthatunk Erdős Pálról. E tisztelgésnek szánt film időközben emlékezéssé vált. A napokban elhunyt Erdős Pál a világ egyik, ha nem a legnagyobb matematikusa volt. Mintegy ezerháromszáz tanulmánya erjesztette a kortárs matematikai gondolkodást, amelyet személyes jelenlétével is állandóan „mezsgyén tartott", inspirált. ság egyik tengerjáró hajóján kezdtem el dolgozni. Előtte azonban szerencsére egy hónapos tanuló időszak várt ránk, amikor vendégek és tét nélkül gyakorolhattunk, de már igazi hajón. A hónap végén vizsgát tettünk ételismeretből, szervírozási és egyéb tudnivalókból. Akik itt megfeleltek, azok mehettek dolgozni. 0 Mekkora tengerjáróra kerültél? - Az Ecstasy nevű hatalmas, luxus utasszállítóra, ami egy 12 emeletes, 2600 utassal és közel 1000 fős személyzettel hajózó járat. Körülbelül 260 méter hosszú, s természetesen minden megtalálható benne; étterem, mozi, fürdőmedence és kaszinó. Itt három hónapig segédpincér voltam, majd előléptettek pincérnek. 9 A munkaidő pedig, gondolom, kötetlen... - Igen, kötetlenül hosszú, gyakran 14-15 óra. Folyamatosan, szabadnap nélkül dolgoztam hét hónapon keresztül. A hajó ugyanis megállás nélkül 3 és 4 napos túrautakra vitte a vendégeket, előbb a Bahamákra ment, utóbb pedig Mexikóba. Reggeltől estig tartott a munkaidő, egy-másfél órás szabad időt csak az étkezések közötti szünetek jelentettek. S amikor a turnusok végén kikötöttünk, akkor kaptunk reggeltől estig kimenőt. 9 Mi csináltál a szabad órákban? - A személyzet a vendégek közé nem mehetett, de volt nekünk is egy külön kis Egész életét a matematika tudományának szentelte. Kötöttségeket sem a magánéletben, sem akadémikusként nem viselt el. „Élettársa" volt választott tudománya, amelynek nagyköveteként utazott állandóan a világban. Olykor húsz dollárral a zsebében, csekkfüzet és hitelkártya nélkül. Mindenütt ott volt, ahol valami új született a matematikai elmélet területén, s mint valami „intellektuális méhecske", szórta szét a világban e sajátságos virágport. S ahogyan egyik helyről a másikra utazott, ugyanúgy képes volt úszómedencénk, lezárt fedélzetrészünk, ahol napozhattunk, eltölthettük az időt. De például ilyenkor iktattam be a mosást, vagy a takarítást. Kétágyas, 2x3 méteres, borzasztóan kicsi kabinokban laktunk, ahol mindössze egy kétemeletes ágy, két szekrény, íróasztal, szék és egy mosdókagyló a berendezés. A kajütünk a mínusz egyes emeleten volt, a vízszint alatt. Szobatársamnak egy trinidadi születésű néger srácot kaptam, aki szerencsére néhány éve már Magyarországon élt. Egyébként az étteremben más magyarral nem találkoztam. 0 Mennyi pénz járt ezért a munkáért? - A havi fizetés a beosztástól függően változik, 1200 dollártól 2-3000-ig teijed. Hivatalosan a hajón 45 dollár a fizetés. Az összes többi a borravalóból jön össze, ami viszont jelentős, ugyanis kötelező a jattadás. Az utasok tudják, hogy a hajójegy ára magában foglalja az étkezést, viszont ebben nincs benne a kiszolgálás, aminek az árát minden út végén ők adják oda egy borítékban a pincérnek. Annyit, amennyit gondolnak. Ráadásul a túrák végén minden utas "kitölt egy kérdőívet, hogy mennyire elégedett a kiszolgálással. Utána e vélemények alapján kapnak nagyobb, vagy netán kisebb asztalokat a pincérek, s így kereshetnek többet, kevesebbet. 0 Ki lehetne küldeni tanulmányi útra a szegedi a matematika legkülönbözőbb területeit is bejárni. Egyszer megkérdezték tőle: mit kívánt egész éjetében megvalósítani? Válasza: új megoldásokat kell találni és azokat be kell bizonyítani. Munkatársai (Cambridgeben, New York-ban, Pennsylvaniában, Poznanban és másutt) és barátai bámulatos memóriájáról emlékeznek: ötven-száz emberrel volt képes egyidejűleg munkatársként dolgozni, a legkülönbözőbb témákban. Valaki azt mondta róla: az általa felvetett problémák csupán töredékek az agyában tárolt vendéglátósokat is, jó lecke volna nekik. Hogyan bántak a főnökök a beosztottakkal? - A megaláztatás szinte mindennapos, a részlegvezetők ugyanis nem segítenek, hanem mint az őrkutyák, állandóan az figyelik, ki, hol hibázik. Mintha csak a katonaságnál lennénk. A munkához jó fizikai állóképesség kell, valamint pszichikai alkalmasság, maximális tolerancia. A hajón ugyanis össze vagy zárva mindenkivel, ötvenhét náció egy légtérben, s nem lehetsz senkivel sem rosszban. Akivel gond akad, azt másnap hazaküldik, biztonsági emberek kísérik ki a reptérre, s olyan papírt kap, hogy hosszú ideig nem vállalhat munkát. Gyakorlatilag jól megfizetett, modern rabszolgaként kell dolgozni. Olyanoknak szabad kimenni, akik lelkileg és fizikailag is bírják a terhelést. 0 Jelenleg itthon vagy, de már készülsz vissza. Miért? - Most lejárt a szerződésem, s mivel elégedettek voltak velem, felajánlották, hogy tovább dolgozhatom. Előtte azonban hazajöttem Magyarországra két hónap szabadságra, nemsokára azonban repülök vissza. Úgy tervezem, hogy amíg bírom, pár évig csinálom. Aki már a második időszakát kezdi, azzal jobban bánnak; befogadják a családba. Takács Viktor nagy meta-elméletekhez képest. De a matematikai elméletek már ezeknek a kérdéseknek a felvetésétói is fejlődnek. „Különleges érzéke - mondják -, hogy mindenkinek testreszabott feladatot adjon." A portréfilmben személyesen is megismerkedhetünk a mesterrel, a tudóssal, a szellemes társalgóval, társasági emberrel, a játékossal, aki egész életében csak egyfajta valóságot fogadott el, ment gondolataiban soha nem jutott hely másnak, mint a matematikai valóságnak. J. J. Ész + áfa Olvasom, hogy a rendszerváltás , óla csökkent az éves szabadalmaztatások száma, minálunk. Akkor ez egy kritikus pont, mondhatnánk, mert valami oka csak van, valami csorbíthatatlan összefüggés kínálkozik. De mi? Talán a rendszerváltás óta elment volna az a csöpp kis eszünk, vagyis kezd fogyadozni, és már nem tudunk feltalálni, elhatalmasodik rajtunk a nincs új a nap alatt című életérzés? És ebből még következnék, mármint az életérzésből, hogy anno már mindent feltaláltak. Ez egy remek tévút, amely visszavisz a brontoszauruszok korába. Vagy netán az lenne az összefüggés, hogy a rendszerváltástól mindenki lenyugodott, nem gondolkodik annyit, megszűnt az a vibráló feszültség, amelyben az alkotó izeg-mozog, ergo a feltalálók nagy része meghízott, A4-es nagyságú tokát növesztett, mozgása leginkább egy rohanó bakterházéraemlékezten, ezért aztán inkább ül az eddigi találmányai között és szopogatja a millecentenárium ünnepére kibocsátott hazai borpárlatot, miközben egyre beljebb rúg, és az eddig éles elme már csak nosztalgiázni járja be a felfedezés örömsztrádáját, amelynek szélén pitbullnak öltözött útkaparók harapdálják a villanypóznákat? Mindezek valószínűsége annyi, mint annak valószínűsége, hogy csirkefar-hátból sólyomröptető kesztyű fabrikálható. Na igen, tessék, lehet ezt is szabadalmaztatni. És persze az is lehet, amiről nem tudok, hogy azóta feltalálták a szabadalmaztatás nélküli feltalálást, ami azért mégse lepne meg, mert olyan okosak vagyunk, plusz áfa. P. Sx. UNESCOdíjas • Aachen (MTI) Ligeti György magyar zeneszerző, Mercedes Sosa argentin énekesnő és a zeneelméleti kutatásokra létrehozott bázeli Paul Sacher Alapítvány kapta az idén az UNESCO zenei diját. Az ENSZ oktatási ás kulturális szervezete Aachenben rendezte meg a díjkiosztó ünepséget. A döntés indoklása szerint Ligeti a huszadik századi zeneművészet egyik legmarkánsabb személyisége, aki munkásságában az új (tó szellemet hagyománytisztelettel ötvözi, avantgárd zenéjében is visszanyúl a népi gyökerekig. Az UNESCO zenei díját 1975. óta ítélik oda olyan zeneművészeknek és intézményeknek, akik, illetve amelyek jelentősen hozzájárultak a zenekultúra fejlesztéséhez. A korábbi díjazottak között van Herbert von Karajan, Leonard Bernstein és Benny Goodman is. • Újra Szegeden: Telihay Péter „Semmiféle dac nincs bennem" „A Manó sokkal izgalmasabb, mint a belőle készült Ványa bácsi." (Fotó: Karnok Csaba) • Erdős Pál, az „intellektuális méhecske" A világjáró matematikus