Délmagyarország, 1996. október (86. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-26 / 250. szám

6 HAZAI TÜKÖR SZOMBAT, 1996. OKT. 26. Országos Leopardikonferencia • Munkatársunktól Ismét fontos esemény színhelye lesz Szeged, ugyanis a József Attila Tudományegyetem ad otthont az országos Leopardi- konferenciának. Olaszország múlt század elején élt egyik legnagyobb költőjének munkásságát bemutató könyvkiállítás hétfői megnyitásával kezdődik a kétnapos rendezvénysorozat. A JATE könyvtárában - október 29én 11 órakor - az ünnepi alkalom szónoka, Franco Foschi, az olaszországi Leopardi Kutatóközpont igazgatója méltatja majd Giocomo Leopardi költészetének jelentőségét. A megnyitón - többek között - részt vesz még Gioseppe Manica, a Budapesti Olasz Kultúrintézet igazgatója, dr. Mészáros Rezső rektor, valamint dr. Kelemen János, az ELTE Filozófia és a JATE Olasz Tanszékének vezetője is. Hétfőn 16 órától, kedden pedig 10 óra 30perctől - az Akadémiai Bizottság székházában - a hazai egyetemek Leopardi-kutatói mellett több olasz szakértő tart majd előadást a költő munkásságának irodalmi és filozófiai értékeiről. Pathológiai kongresszus • Munkatársunktól Budapesten rendezték meg a ma befejeződő XXI. Nemzetközi Pathológiai Kongresszust és az ezzel egyidőben zajló Környezetpathológiai Világkongresszust. A rendezvényen 70 országból több mint 1700 köztük 200 magyar - kutató vett részt. A kongresszuson a diagnosztika és a kísérletes patológia aktuális kérdéseiről volt szó, s előadások hangzottak el a rákkutatás legaktuálisabb problémáiról valamint a szervtranszplantáció patológiai vonatkozásairól és a fiatalkori érelmeszesedésről. A stockholmi Karolinska Intézetben dolgozó magyar származású, világhírű rákkutató, George Klein a vírusok daganatképzésben játszott szerepéről tartott előadást. Cserháti Istvánemlékülés e DM információ Ötödik alkalommal rendezik meg a SZOTE II. számú Belgyógyászati Klinikája egykori intézetvezető professzorának, dr. Cserháti Istvánnak emlékére szervezett ülést és ezzel egyidőben a Fiatalok Tudományos Fórumát. A tegnap, pénteken délután elkezdődött tudományos programsorozatot a SZAB székházában dr. Fráter Loránd egyetemi tanár, a SZOTE rektora nyitotta meg. A tanácskozás ma, szombaton folytatódik. Kiállítás • DM-információ Október 28-án, hétfőn délután 3 órakor Rajczi Zoltán festőművész alkotásaiból - nyílik kiállítás a Volán Szabadidőközpontban. A tárlatot Czenéné Vass Mária, a polgármesteri hivatal közoktatási és közművelődési irodájának vezetőhelyettese ajánlja az érdeklődők figyelmébe. • Kopasz Márta 85 éves „Szeretném megélni azt a napot" „Alkotókat és műértő közönséget neveltem." (Fotó: Miskolczi Róbert) Foglalkozásától eltiltva Yjáborognak egyes rádiósok és tévések: sértőnek, MA. sőt alkotmánysértőnek tartják a jövő évi költségvetési törvényjavaslat azon rendelkezését, miszerint a büdzsé csak akkor fedezné az elbocsátandók végkielégítését, ha azok vállalják, hogy 3 éven belül nem helyezkednek el saját szakmájukban. Nem egészen átgondolt a tiltakozás, hiszen ez a rendelkezés egészséges pezsgést indUhatna be, átjárhatóbbá tenné a megmerevedett foglalkoztatási kategóriákat, megszüntetné a dinasztiákat. A javaslatnak egyébként szép emlékű hagyományai vannak: az 50-es években már - vérfrissítés eredményeként - szerzetes nővérekből kitűnő ülőkalauzok, katonatisztekből szorgos vendéglátóipari kifutók, jogászokból éber éjjeliőrök lettek, ugyanakkor ismerünk derék kályhásmestert is, aki nem vallott szégyent az orvosegyetem személyzeti főnökeként. Különben is: ha legújabbkori történelmünkben földrajztanár lehet APEH-ellenőr, orosztanár biztosítási ügynök, a rámenős riporter miért ne felelne meg a Nagyállomás hangosbemondójaként? Továbbá: ki állítja, hogy csak tanácselnökből lehet polgármester, személyzeti vezetőből humánpolitikai vezér, állami cég vezérigazgatójából kft.-ügyvezető? A szép logikai sor csak egyetlen foglalkozási ágban borult fel: a színművészeknél. A színész, ha rá is vonatkozna a rendelkezés, valóban kiszolgáltatott helyzetbe kerülne. Hiszen pályája során volt már király és jobbágy, nagyasszony és prostituált, katona és pap, házmester és mesterlövész, pilóta és bányász— ő valóban nehezen találna magának új szakmát. T\e félre a kishitüséggel: három év új helyen nem mJ nagy idő. Különben is: olyan rendelkezésről senkinek sincs tudomása, hogy korengedményes nyugdíjba csak az mehetne, aki vállalja, hogy három éven belül elhalálozik. Olajé* Csongor • Tisztelgés az államalapító előtt Szent István-emlékmű Szeged képzőművészeti életének vezető egyénisége. Kopasz Márta festő- és grafikusművész ma ünnepli nyolcvanötödik születésnapját. A szellemileg és fizikailag még mindig rendkívül friss képzőművésszel ebből az alkalomból beszélgettünk. • Melyik volt életének legszebb időszaka? - Számomra a mindenkori jelen a legszebb időszak. • Miért? - Mert a jelen mindig valami újat, valami mást hoz. Egész életem alkotással telt el. S itt nem csak a műtermi alkotásra kell gondolni, hiszen hosszú ideig tanítottam is, s az is alkotás. Utóbbival O Munkatársunktól Szombaton szüreti mulatságot tartanak Ásotthalmon. Délután, a borminősítő versenyt követően szüreti felvonulás kezdődik, melyen kapcsolatosan kettős feladatot láttam el: egyrészt alkotókat, másrészt műértő közönséget neveltem tanítványaimból. • Azért csak van olyan korszak az életében, amire szívesen emlékszik vissza valami miatt. - Igen. 1945-46-ban, amikor eltakarodtak a fasiszták, és bejöttek az oroszok* hatalmas szellemi pezsgés volt a városban. Esténként a Sajtóház művészklubjában gyűltek össze a város szellemi életének nagyjai: zeneművészek, tudósok, irodalmárok, katonák és képzőművészek. Ebben a hittel és bizalommal teli légkörben intenzív lelki frissességben éltünk; úgy éreztük, hogy egy új világ kapuja nyílik meg előttünk. lovas kocsikkal vesznek részt az ásotthalmi borisszák. A borversenyt borEmlékszem, egy alkalommal Balázs Béla vezetett egy jó hangulatú beszélgetést a klubban a marxizmusról. Akkor mindannyian azt hittük, hogy az oroszok nemsokára elmennek a városból, illetve az országból. Mint tudjuk, nem így történt: a kapuk bezáródtak. • Mi történt önnel ezek után? - A Rákosi-korszak idején az Ipari Iskolában tanítottam rajzot és művészettörténetet, de egy kijelentésem nyomán három nap alatt kirúgtak a munkahelyemről, s négy esztendeig sehol sem kaptam állást. 1952-ben kerültem a pedagógiai főiskola Rajz és Művészettörténeti Tanszékére, ahol négy esztendeig tanítottam. Innen hekóstolás követi délután öt órakor, majd az ásotthalmi asszonykórus tagjai és a lyeztek át 1957-ben a Hámán Kató Általános Iskolába. Tápai Antal 1961-ben keresett fel, s kért meg, hogy tanítsak a Tömörkényben. Szíves örömest vállaltam. S itt szeretném megjegyezni, hogy volt még egy korszak az életemben, amire szívesen emlékszem vissza. Tudni kell, hogy a hetvenes évek elejéig csak a margón kaptam helyet. Akkor viszont újra rám irányult a reflektor. Felfedezte munkáimat a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa, Aradi Nóra, és dr. Laczó Katalin főiskolai tanár, aki a Bartók Béla Művelődési Központban beindította „Az én világom" című sorozatát, melynek keretében a szegedi művészeket mutatták be. • Kik voltak azok a személyek, akik végig kiálltak ön mellett? - Polner Zoltán és Lőkös Zoltán újságírók, Dorogi Imre és Dinnyés Ferenc festőművészek, valamint Abonyi Tivadar, az Operaház főrendezője. • Milyen tervei vannak a jövőt illetően? - Dr. Laczó Katalin harmadik éve dolgozik egy Dorogi Imre, illetve egy Kopasz Márta köteten. Ebben segítek a könyvek szerzőjének. Megmondom őszintén: szeretném megélni azt a napot, amikor a kötet napvilágot lát. (A Kass Galériában november 20-án nyílik jubileumi kiállítás Kopasz Márta alkotásaiból.) Sz. C. Sz. művészeti iskolások adnak elő dalokat. Az esti mulatságon pedig a Cipiripi zenekar szolgáltatja a talpalávalót a Művelődési Házban. • Salgótarján (MTI) Szent István-emlékművet avattak Salgótarjánban; az államalapító királyunk előtt tisztelgő alkotást a város melletti Somoskőben alkotó Bobály Attila szobrászművész készítette. Az emlékművet Vitányi Iván, az Országgyűlés Kulturális Bizottságának elnöke avatta fel. Beszédében rámutatott, hogy Szent István életműve a haladást óhajtó mai Magyarország számára is időszerű és tanulságos. Első királyunk tudta, hogy a magyarság megmaradásának tétje az államiság megalkotása, melynek révén beilleszkedhet az Európában kialakult rendbe. Ma a magyar demokrácia megteremtése, kiszélesítése teszi egyenrangúvá hazánkat az európai demokráciákkal, hogy Európához teljes jogú tagként csatlakozhassunk. Szüreti bál • Kistérségi programokat ígér Miniszter a fogaton A mórahalmi szüreti felvonulás első fogatának utasai: Kiss Péter munkaügyi miniszter (balról) és Nógrádi Zoltán polgármester. (Fotó: Gyenes Kálmán) Mórahalom nemrégiben rendezett szüreti-városnapi ünnepségein találkoztam Kiss Péter munkaügyi miniszterrel, aki, mielőtt Nógrádi Zoltán polgármesterrel, s Géczi József országgyűlési képviselővel fegyelmezett szüreti felvonulóként fogatra szállt volna, interjút adott a DMnek. • Miniszter úr, mivel vették le Önt a lábáról az illető urak, hogy szombat délutánját éppen Mórahalmon múlassa? - Amióta a munkanélküliség 1992-93-as mennyiségi robbanásán, s utórezgésein túljutva, a munkaerőpiac egyfajta konszolidációjához érve, végre a minőségi foglalkoztatáspolitikával, s a belső strukturális feszültségekkel is foglalkozhatunk, előtérbe kerültek a regionális, kistérségi problémák. Legyen szó akár a tartósan munka nélkül maradók magas arányáról, akár a pályakezdők elhelyezkedési nehézségeiről, vagy éppen az agrárszférát érintő feszültségekről. Nos, ebben a gondolkodási, helyzetfelmérő, tájékozódó stádiumban invitált Géczi képviselő úr, s Nógrádi polgármester úr Mórahalomra. Szívesen jöttem, mert információim szerint Mórahalom, s a homokháti kistérségi önkormányzati együttműködés már eddig is számos jó kezdeményezéssel, közös programmal bizonyította leleményességét, felkészültségét, eredményességét a problémák megoldásában, illetve a lehetőségek kihasználásában. Tehát a miniszter nem a bölcsek kövével érkezett a városba, hanem ellenkezőleg, tanulni, tapasztalatokat szerezni, máshol is jól hasznosítható ötleteket, javaslatokat gyűjteni jött a homokhátra. • Milyen irányokban tervez, gondolkodik, kínál programokat a munkaügyi tárca a kistérségeket illetően? - Szeretném, ha általánossá válna az a szemlélet, hogy programokkal kell kapcsolódni az újonnan létrejött és a későbbiekben létrejövő forrásokhoz, pénzügyi konstrukciókhoz. Gondolok itt például a a területfejlesztési alapra, az országos közmunka intézményére, vagy az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök egész sorára. Plusz aktualitása is van e szemléletváltásnak, nevezetesen, a foglalkoztatási törvény mostani módosításakor javaslatot tettem a támogatási eszközrendszer további bővítésére. Azt szeretném ezzel elérni, hogy a mostaninál több jogcímen lehessen munkahelymegtartó és -bővítő támogatásokat a decentralizált foglalkoztatási alapból elérni. Egy másik lehetőségként, kísérletképpen, szeretnénk elindítani egy olyan országos programot, melynek célja éppen az agrár jellegű térségek, kistelepülések helyi, a tartós foglalkoztatást növelő kezdeményezéseinek a támogatása. Mert valljuk be, ma nincs a kezünkben egy, az agrárfoglalkoztatást kellően ispiráló rendszer, illetve ami van, nem eléggé eredményes. • Miközben az önkormányzatok pénzügyi helyzete többnyire drámai, a szebb jövő reménye meg gyanúsan halványodik, a mórahalmiak megtanultak egy új „sportot": pályáznak, pályáznak és pályáznak... (Például az idei első félévben több, mint húszmillió forintos eredménnyel!) Ön szerint csupán egy ügyesen alkalmazott túlélési technikáról van szó, vagy egy új, távolabbra mutató forrásbővítő módszerre bukkantak a mórahalmi vezetők? - Feltétlenül jó úton jár Mórahalom, hisz éppen arra igyekszik, amerre a világ is tart. Az Európai Unióban már majdnem minden pénzforráshoz pályázati úton lehet hozzájutni. Nálunk is mindinkább ez a pályázati logika lesz meghatározó. Akik ezt jól tudják csinálni; egyrészt hamarabb hozzájutnak a hazai forrásokhoz, másrészt az-EU mind többször és mind szélesebbre nyíló erszényeihez is. Mórahalom előre tart, s minden esélye megvan arra, hogy jóértelemben vett versenyelőnyöket szerezve, mind többször éljenek és nyerjenek a lehetőségekkel. Mindez igaz a kistérségekre, régiókra is. Az Európai Unióban erős a regionalitás, a közös érdekek alapján való - kisebb, vagy nagyobb, akár az államhatárokat is átlépő - szerveződés gondolata, illetve támogatási hajlandósága. Ezért is szerencsés a kistérségi társulás, mert tényleg olyan természetes régiót próbál meghatározni, melyben jól kijelölhetők az utak, új iparágak, foglalkoztatási irányok. A megfelelő szellemi háttérrel felvértezett, s a jól felismert és felfogott érdekekre alapozó erős kistérségek nemcsak az adott régiót, de az egész országot közelítik ahhoz standardhoz, mely Európa „másik felén" honos. Örfi Ferenc