Délmagyarország, 1996. október (86. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-21 / 246. szám

6 KÖRKÉP HÉTFŐ, 1996. OKT. 21. forrás • Munkatársunktól Most, hogy áll a bál az ÁPV Rt. és a kormány házatáján, naponta bombázza a sajtó friss információkkal az olvasókat. Az országos lapok versengenek egymással, melyikük tud újat mondani, újabb szenzációs részlettel szolgálni a Tocsik-ügyben, a privatizációs anomáliákról, a kormánypártok közötti nézeteltérésekről. A tegnapi lapszámokból adunk ízelitöt. Nem súgott az SZDSZ... Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke az Új Magyarországban cáfolta Kéri László politológus feltételezését, amely szerint a szabad demokraták adták volna a Tocsik-ügy „fülesét" a Fidesznek, hogy aztán a két párt koalícióra lépjen majd 1998-ban. Kósa kommentárja: „ha Kéri László mindenáron nevettetni akar, inkább azt a felfedezését tegye, hogy „Tocsik" ravasz betűnév, amely egy új ötpárti koalíció körvonalait adja: Torgyán, Orbán, Csurka, Isépy, Kuncze..." Megnevezik a gyanúsítottakat. A szombati Magyar Hírlap címoldalán közli a Központi Bűnüldözési Igazgatóság ígéretét, amely szerint hamarosan megnevezik a jelenleg ismeretlen tettes ellen, hűtlen kezelés gyanúja miatt indított eljárás első gyanúsítottjait. A lap úgy értesült, hogy a rendőrség kezdeményezte volna néhány személy őrizetbe vételét, az ügyészség azonban ezzel nem értett egyet. A nyomozók csütörtökön nagyszabású akciót hajtottak végre a botrányos ügy tisztázása érdekében: csaknem másfél tucat cégnél, ill. cégvezetőnél, valamint az ÁPV Rt. székházában tartottak házkutatást, és több ezer oldalnyi dokumentumok foglaltak le. Bankszámla a hiányzó százmillióknak. A Magyar Nemzet szombati számában megírja, hogy a csütörtöki házkutatások eddigi eredményei szerint a hiányzó 804 millió forintból több mint 500 millió forint érték - készpénzben, illetve vagyontárgyként - zár alá került. A lap azt is hírül adja, hogy a nyomozó hatóság véleménye szerint többen lehetnek olyanok (gazdasági társulások, ill. egyéni vállalkozók), akik nem tudták, hogy a Tocsikféle tranzakcióból származó, s folyószámlájukon megjelenő pénz az ÁPV Rt-től ered. A rendőrök ezért - bízva az állampolgárok jogérzékében és „önkéntes jogkövetésében" - lehetőséget ad az érintetteknek arra, hogy az ilyen forrásból származó pénzeket átutalják a Fővárosi Bíróság letéti számlájára, az MNB 10032000-0148301321000005 KBI 71/96 bűnügyi szám feltüntetésével. Kamat Tocsiknak? Szőgyényi József, Tocsik Márta védőügyvédje szerint eddig még egyetlen jogi szakértő sem állapította meg azt, hogy az ÁPV Rt. és Tocsik között létrejött szerződések törvénytelenek - írja a Népszabadság. A védő úgy véli, független bíróságnak kell kimondania, hogy a 804 milliós sikerdíj megilleti-e Tocsik Mártát, vagy sem. Ha Tocsik számára kedvező ítélet születik, akkor a hatóság kamatostul fizeti vissza a pénzt azoknak, akiktől most különféle módszerekkel „visszaszerezte" mondta Szőgyényi doktor, a védő. • Veszélyben ötvenmillió forint helyi adó A város és a kábelgyár A szegedi gyár mindig a műszaki élvonalat jelentette. (Archív fotó: Schmidt Andrea) • Munkatársunktól Október 14-én eldőlt a Szegedi Kábelgyár sorsa: 37 éves sikeres működés után a gyár megszűnt mint önálló egység és beolvadt a kisteleki kábelgyárba. Úgy érezzük, hogy kötelességünk megszólalni Szegedért érzett felelősségünk miatt és azért, mert az MKM Rt. privatizációjakor a KDNP aktív szerepet vállalt. Sajnos sikertelenül - mondja dr. Simor Ferenc, a párt gazdasági szakértője. A gyár 1959 óta egy a várossal. Azon kívül, hogy számos szegedi családnak biztosított megélhetést, támogatta a helyi sportot, kulturális életet, s idővel olyan magas műszaki tudás koncentrálódott ide, mely Szegedet gyarapította. Külföldi szakmai látogatók szerint a gyár nyugateurópai mércével ma is jó minősítést kapna - véli Simor úr. Az MKM privatizációja 1993-ban került terítékre. Ekkor a Szegedi Kábelgyárban megindult egy MRP-kezdeményezés, vagyis a dolozgók meg szerették volna vásárolni a gyárat. A párt, valamint az akkori, szegedi köztársasági megbízott, dr. Farkas László, támogatta ezt a kezdeményezést. Ez abban nyilvánult meg, hogy szóban és Írásban kérték az ÁVÜ akkori vezetését, támogassa a szegediek ügyét. Hiába volt minden, 1993. decemberében aláírták a Siemens-szerződést. A gyár akkori vezetését, egy hónap leforgása alatt - egy fő kivételével - leváltották. Káefté lett a szállítmányozásból, a téemkából, az önálló kereskedelmi és marketingrészleg megszűnt. Két évvel ezelőtt a tulajdonos 400 millió forint értékű műszaki fejlesztést hajtott végre a gyárban. így, az 1996. szeptember 31-én záródó Siemens üzleti évben a gyár azzal büszkélkedett, hogy a legjobb évét zárta 4,5 milliárd forint termelési értékkel és körülbelül 500 millió forint nyereséggel. Ez a szám azonban nem tartalmazza azt az összeget, melyet az MKM Rt. központi költségként oszt le a Szegedi Kábelgyárra. A központ és az értékesítési igazgatóság éves költségét ugyanis a gyárak fedezik nyereségükből. A befizetendő összeg elosztása nincs elvi alapokra helyezve, így akár veszteségessé is tehet egy-egy gyárat - számol a lehetőséggel Simor úr. Az MKM Rt. vezetése azt állítja, hogy az összevonásra azért van szükség, mert a Matáv hírközlőkábel-rendelései alaposan csökkentek. Vajon nem kellett volna még idejében új piacok után nézni? Még 1993-ban, az igazgatótanács egyik tagja, egy szegedi értekezleten azt jelentette ki, hogy a Siemens és a Deutsche Telecom (a Matáv fő részvényese) közötti jó viszony biztosítani fogja a gyár számára a piacot. A város szempontjából sem mindegy, hogy működik-e területén egy Szegedi Kábelgyár nagyságú üzem vagy sem. A 340 dolgozó és a gyár holdudvarában levő vállalkozások - kb. 150 embert foglalkoztatnak - körülbelül 500 család megélhetését biztosítják. Ha a tulajdonos elbocsátásokat eszközöl, vagy a gyárat bezárja, az ellátásra szoruló munkanélküliek száma megnő. A számlát pedig hosszú távon a szegedi önkormányzat fogja fizetni. Úgyszintén azt az 50 millió forint adókiesést is, amelyet a kábelgyár évente befizet az önkormányzat kasszájába fejezi be gondolatmenetét Simor Ferenc gazdasági szakértő. Ki a felelős a Vektorral kötött előnytelen szerződésért? Polgármester Alpolgármester Közgyűlés A szegediek szerint kit, milyen felelősség terhel a Vektor-ügyben? I felelősség terheli • részben terheli felelősség I I nem terheli felelősség H nem tudja Hogyan fogadta a szegedi közvélemény a Tocsik- és a Vektorügyet? E témakörben kérte fel szerkesztőségünk egy felmérés elkészítésére a rePRESENT Piac- és Közvéleménykutató Bt-t. Kíváncsiak voltunk arra, hogy szűkebb környezetünk lakói mennyire ismerik azokat a „korrupciós" jelzővel illetett ügyeket, amelyektől hetek ota hangos az országos és a helyi sajtó; kiket tartanak felelősöknek; esetlegesen miként változtatták meg, módosították a történtek a választók pártszimpátiáját? Mai számunkban folytatjuk a felmérés elemzését. Kiket terhel felelősség a városházán a Vektor-ügyben? - ezt a kérdést tették fel egyebek mellett a közvéleménykutatók. A magáncég 8 százalékos (a gyakorlatban az áfával ez feltornázódott 10 százalékra) sikerdíj fejében vállalkozott arra, hogy kihajtja az államtól azt az összeget, amely a privatizált cégek területe után járt a városnak. Az üzlet előkészítéséből kihagyták a közgyűlést, az illetékes bizottságoknak sem kötötte az orrára a polgármester és az alpolgármester, hogy a kulisszák mögött milyen egyezkedés történik, holott éppen a költségvetés szerepelt terítéken abban az időben. Ha az önkormányzat maga intézkedik, akkor százmilliónál többet spórolhatott volna meg, így azonban ez az összeg a Vektor markát ütötte. A városháza vezetőinek a Vektor-ügyben kiosztott szerepéről eltérőek a vélemények, azonban a 312 megkérdezett 47 százaléka szerint Básthy Gábor alpolgármestert felelősség terheli a történtekért. Alig marad le mögötte a polgármester a maga 41 százalékával. Érdekes, hogy bár úgy tűnik, a közgyűlést kihagyták ebből a játékból, a válaszadók harmada (36 százalék) szerint azonban a testület sem ártatlan. A részben terheli felelősség rubrikában az alpolgármester és a közgyűlés 2222 százalékos voksot kapott, míg a város első embere, Szalay István 24-et. Elenyésző azok aránya, akik „felmentik" a két vezetőt, mondván, tőlük függetlenül történt, ami történt, vagyis nem terheli őket felelősség a Vektorral kötött szerződés kapcsán. Még plasztikusabb adat: azok közül, akik ismerik a Vektor-ügyet, 79 százalék tartja teljes mértékben vagy részben felelősnek Szalay Istvánt, s 82 százalékuk Básthy Gábort. Figyelemre méltó, mondhatni, magyaros sajátosság: miközben a megkérdezettek közel fele alig tájékozott a vizsgált témában, ugyanakkor csak alig több, mint egynegyedük bizonytalankodott a felelősök, megnevezésekor. (Folytatjuk.) V. F. $. Veszélybe kerülhet a falun élők gyógyszerellátása Kispatilcák a csőd szélén Az ország 2030 gyógyszertárából 1040nek a forgalma 3 millió forint alatt van, 330 patika forgalma 1 millió alatti havonta. Az országban mindössze 60 gyógyszertár bonyolít havi 15 millió feletti forgalmat. A hatvanból 27 a fővárosi és 23 vidéki. A kis forgalmú patikák döntő többsége Csongrád megyében is a kistelepüléseken működik. A magángyógyszertárakat valóban fenyegető csődveszély annak okán következett be - állítja az elnök -, hogy 1993-ban bevezették az úgynevezett degresszív gyógyszer-kereskedelmi árrést, ami azt jelenti, hogy minél drágább a gyógyszer, annál kisebb 12-13 százalék - az árrés. Jelenleg átlag 17 százalékkal számolnak, aminek emelése nélkül a 'kis forgalmú, kis nyereséggel dolgozó magángyógyszertárak ellehetetlenülnek, s noha nem egyik napról a másikra, de fokozatosan csődbe mennek. Ez a veszély a kistelepülések kisforgalmú gyógyszertárait fenyegeti leginkább. A következmény a falusi lakosság ellátatlansága lesz, hiszen, ha a falvak patikái bezárnak, akkor a falun élő arra kényszerül, hogy a közeli városba utazzon gyógyszerért. A mai utazási költségek és jövedelmek ismeretében a városi gyógyszerbeszerzés megvalósíthatatlan nagyon sok ember számára. A privatizált gyógyszertárak tulajdonosaira nagy anyagi terhek hárulnak mondta a kamara elnöke. A gyógyszertárak tulajdonosait terheli a hiteltörlesztés, a kamatok, a felújítási költség, a biztosítási díj, az emelkedő járulék. Mivel a tb gyakran változtatja - főképpen csökkenti - a gyógyszerár-támogatás mértékét, átalakul a gyógyszerfogyasztás struktúrája, s ezért ma egy átlagos forgalmú patikában 100 ezer forintnyi selejt is „képződhet" félévente. A szegedi privatizált patikák annyival jobb helyzetben vannak, hogy a város a gyógyszertárak privatizálásakor nem eladta, hanem bérbe adta a helyiségeket, s a bérleti jogért nem kért pénzt, „csak" bérleti díjat kell fizetni. Ennek ellenére a szegedi gyógyszerészeknek is hitelt kellett felvenni a berendezések, felszerelések megvásárlásához és a gyógyszerkészlet finaszírozásához. Szegeden három-négy patika már „elérte", hogy nem tud rentábilisan működni, s úgy tűnik, fokozatosan tönkremennek, ha az árrést nem rendezik. A jogelőd nélküli, tehát magánalapítású gyógyszertáraknak is vannak hiteltarto-" zásaik, de ezeknek a patikáknak a többsége olyan helyre települt, ahol nagy igény volt gyógyszertárra, s ezért meglehetősen jó a forgalmuk. A magánalapítású és nem államiból privatizált patikák megtehették azt, hogy annyi embert vettek fel a nyitáskor, amennyire ténylegesen szükség volt, szemben a privatizált gyógyszertárakkal, ahol a létszám átvétele kötelező volt. A gyógyszerészek úgy próbálják menteni helyzetüket, hogy kényszerűségből mind kevesebb alkalmazottat foglalkoztatnak, a gyógyszerészek naponta 12-14 órát dolgoznak, hétvégeken amikor a patika zárva van végzik az adminisztrációs munkát, amibe nem ritkán bevonják családtagjaikat is. Ezek azonban csak áthidaló megoldások, a gyógyszertárak csődjének elkerülését a gyógyszer-kereskedelmi árrés emelése segítené. Kalocsai Katalin • Koncertlevél Boldog Új Évadot! A millecentenáriumi rendezvények sorozatába illeszkedő hangversennyel kezdődött az idei zenei évad. Ennek megfelelően a Szegedi Szimfonikus Zenekar Acél Ervin vezényletével magyar szerzők műveit tűzte műsorára. Liszt Esz-dúr zongoraversenye, Bartók táncszvitje és Kodály galántai tánckölteménye előtt Decsényi János: A tücsökszót ki érti meg? című műve hangzott el. Liszt zongoraversenyét a fiatal Mihail Petuhov játszotta. Erőteljes előadásával mindjárt az első ütemeknél megelevenítette a versenymű áradó hangulatát. Sajátos játékában a személyes, értelmezett Liszt-kép jegyei jelentek meg. Olykor csaknem magára „borította" a zenekart, mintha diadalként hatott volna, hogy 6 Lisztet ad elő. A viharzó futamokat, az érzékenyen elő-adott lírai részeket, könnyed és odaadó játékát nagy tapssal fogadta a szegedi közönség. Az est legszebb pillanata következett, amikor Petuhov ráadásként Bach szvitjeiből játszott egy tételt. Jól választott kontrasztként visszafogott, fegyelmezett játékkal elevenítette föl mesterének, Tatiana Nikolaevának világhírű : Francia-szvit előadásait. A zongora váratlanul megszelídült és Petuhov meggyőzött, hogy az „elszálló" romantikus játékmód mellett az alázatos, tiszta hangzású stílus is erénye. Hasonlóan sikeres lett Kodály darabjának előadása. A fesztelen verbunkos zene feloldotta a ridegebb Bartókdarabot. De milyen hatásos lett volna, ha tánckarral együtt játszhatták volna a táncszvitet (mondjuk a millecentenárium kedvéért, másból úgysem derült ki ez a centenálás, csak egy bejelentésből...)! A legtöbb kérdést a bevezető Decsényi-mű hagyhatta bennünk. Az elektronikus „hozott anyag" zúzott zörejeire épített zenekari előadás váltakozó hangvétele, rejtett vonósnégyese, nagy figyelmet követelt, miközben a közbeszőtt Weöres-versek túl konkrétaknak hatottak. A hallgató a zenét (és önmagát) az elektronikus, rámenős hangok között meghallja-e még? Plugor Magor