Délmagyarország, 1996. október (86. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-19 / 245. szám

10 INTERJÚ SZOMBAT, 1996. OKT. 19. • Dr. Heidrich Gáborral - nemcsak megvesztegetésekről A bírókat nem fizetik le, ugye? Miközben a magyar közélet egyetlen pesti jogászasszony nevétől hangos (Tocsik Márta, ugyebár...), a botrány viharait figyelő, immár szakavatott köznép egyre gyakrabban mondogatja: régen nem Tocsikról, meg az ö sikerdíjáról szól itt a történet, hanem arról a hatalmas korrupcióról, amely elborítja az országot. Talán nincs még egy olyan fogalom, mint éppen ez a bizonyos korrupció, mit ily gyakran, s ilyen sokáig ismételgetett volna legújabbkori történelmünkben a köznyelv. Mintegy jelezvén: elege van már mindabból, mit kisebb-nagyobb tehetségű, de annál rejtélyesebb ügyekbe bonyolódó politikusaink folyatnak a színfalak mögött. S bár a megvesztegetés, az uram-bátyámos „kéz kezet mos" politika, a mi kutyánk kölke effektus korántsem 1996-ban kezdte szétrágni állami, közhivatali bürokráciánkat, mostanság valami megtisztító erejű nagytakarítást sürgetne a kisember. S már az sem vigasztalja, hogy bizonyos felmérések alapján Magyarország mindössze a 31. helyet foglalja el a korrupciós világranglistán. Arról fogalmam sincs, milyen mutatók alapján állítható fel egy ilyen furcsa rangsor. Am a korrupciós átkozódások közepette úgy gondoltam, leghelyesebb lesz, ha annyi laikus véleménye után megkérdezem dr. Heidrich Gábori, a Csongrád Megyei Bfróság elnökét, többek között arról is, mennyire tükrözi Ítélkezésünk ezt a korrumpálódásról szóló napi vitákat. - Lehet, hogy sokak számára meglepő tényekkel szolgálok, de a mi bíróságainkhoz, akárcsak az ország többi bíróságához, évente legfeljebb néhány alkalommal kerül olyan ügy, amelyben kifejezetten valamilyen korrupciós bűncselekmény miatt kell ítéletet hirdetnünk - szögezte le a bíróság elnöke. - Ez persze nem azt bizonyítja, hogy a különböző, ilyen jellegű bűnök hiányoznának a magyar közéletből. Inkább azt, hogy rendkívül nehéz felderíteni a megvesztegetéseket, hiszen a megvesztegető épp ügy bűnösnek számtt egy büntetőeljárás során, mint akit pénz átadásával valamilyen előny juttatására kívánt rávenni. Ezért aztán az ilyen ügyekben folytatott vizsgálatok már a rendőri szakból sem jutnak tovább, mivel elég nehéz elképzelni, hogy valaki saját maga ellen valljon. Tárgyalunk viszont olyan eseteket, ahol a fő vád nem korrupciós bűncselekményre irányul, ám a nyomozás során kiderül, hogy a vádlottakat effélék is terhelhetik. Egy példa: jelenleg tárgyalja a Szegedi Városi Bíróság Tóth Andor és 4 társa ügyét, egy úgynevezett olajos perben, ahol az ügyész üzletszerűen, bűnszövetségben, jelelentős értékű csempészárura elkövetett csempészet bűntette és egyéb bűncselekmények miatt emelt vádat. Az interjút. Am van még egy - elismerem, igencsak kényelmetlen - kérdés a tarsolyomban. Ez pedig akár keretbe is foglalhatná beszélgetésünket. Ami ügyebár indult a korrupcióval, s most vissza is térne e témához. Csak most azt kérdezném az elnök úrtól: nem tart attól, hogy a hivatali korrupció eléri a bíróságokat? A Csongrád megyeieket is. Mert bizony már arról is pletykálnak Szegeden, hogy nem is a jövő, inkább a jelen problémája, amikor lefizetnek egy-egy bírót. - Ami a bírósági megvesztegetések ügyét illeti: én is hallottam már úgy általában igazságszolgáltatási korrupcióról. De még egyetlen olyan eset sem volt, amikor konkrét adatokkal bírót vádoltak meg személy szerint. Mint ahogy konkrét ügyet sem tudtak mondani, amelyben így befolyásolt ítélet született volna. Egyébként megítélésem szerint maga a bírósági szervezeti rend sem kedvez a korrupciónak. Nehezen elképzelhető, hogy mondjuk valaki képes arra, netán korrumpálja az első fokon eljáró bírót, ezzel együtt az ülnököket is, majd fellebezés után - mert komolyabb ügyekben az is elkerülhetetlen - le tudja fizetni a három hivatásos bíróból álló testületet? S végül ott van még a felülvizsgálati eljárás intézménye, amikor már a Legfelsőbb Bíróság bíráit is meg kellene vesztegetni. Megítélésem szerint ez képtelenség. Egyébként ilyen gyanúsítgatások nem is igazán az ítéletek esetében szoktak felmerülni, hanem az olyan ügyekben, amikor kikerül előzetesből a vádlott, s szabadlábon védekezhet. Erről azt jegyezném meg: az előzetes letartóztatás nem lehet előre hozott büntetés. Előzetesben csak akkor tartható valaki, ha fennállnak az eljárási törvényben meghatározott letartóztatási okok. Például konkrét gyanú merül fel arra nézve, hogy a vádlott esetleg szökéssel kivonja magát a későbbi bírósági eljárás alól. Ezt pedig nagyon nehéz bárkire is bizonyítani. Tény, a közvélemény szemében ez nem egyszer úgy jelenik meg, hogy a bíró netán a vádlottnak akart kedvezni. De mint mondtam: egyetlen olyan konkrét esetről sem tudok, amikor személy szerint bírót megvádoltak volna, hogy pénz vagy egyéb ellenszolgáltatás miatt került volna szabadlábra bárki is. • Ezek szerint Csongrád megyei bíróval szemben nem is indult még fegyelmi vagy egyéb eljárás? - De indult. Az elmúlt években négy ilyen esetünk is volt, s eredményeként két bírónk el is került e pályáról. De egyik esetben sem korrupció volt ellenük a vád, hanem hivatali kötelesség egyéb vétkes megszegése. Ami pedig a beszélgetésünkben sokat emlegetett korrupciót illeti: hiszem, hogy bíráink az esküjüknek megfelelően ítélkeznek. Amennyiben bírói testületünk bármely tagjával szemben megalapozott vád merülne föl, természetesen azonnal megindulna az eljárás. Bátyi Zoltán Hiszem, hogy bíróink esküjüknek megfelelően ítélkeznek." (Fotó: Nagy László) „egyebek" között található adócsalás, s ami a kérdés esetében érdekes: a hivatali vesztegetés bűntette is. Egyébként nemcsak ebben az olajos ügyben fordult elő, hogy kísérő bűncselekményként egy korrupciós ügy is helyet kapott a vádiratban. • Elnök Úr! Csupán a véletlen sodorta e beszélgetést éppen az úgynevezett olajos ügyek irányába, de legalább lehetőségem van megkérdezni - a kíváncsian figyelő közvélemény hangulatát is ismerve -: miért nem született még ítélet ezekben a perekben? Sokan már azt rebesgetik, hogy a bírósági perek útvesztőiben addig kallódnak a periratok, míg egyszer csak azt is elfelejtjük, hogy voltak olajos botrányok. - jómagam is többször hallottam már, hogy túl hosszúnak tartják azokat az eljárásokat, amelyeket e bonyolult bűncselekmények esetében folytatunk. Erre a vádra hadd válaszoljak konkrétumokkal. Jelenleg három, olajosra keresztelt ügyünk van folyamatban. Vegyük példának a legrégebbit, azt, amelyiket adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt folytatunk Kovács László ás 52 társa ellen a Szeged Városi Bíróságon. A vádirat 1995. augusztus 7-én került bíróságunkra. Bíránk már szeplember 30-án hozzákezdett az ügy kitűzéséhez, s az első tárgyalást október 31-én meg is tartották. Ezt követően 34 tárgyalási nap következett, melyek során meghallgatták a vádlottakat, s mintegy 200 tanút. Majd mikor már az ítélet következhetett volna, '96 júniusában a Büntető eljárási törvény ama passzusára hivatkozva, hogy a vádlottak más szakértő kirendelését is kérhetik az ügyben, mint amelyik rendőrségi szakban eljárt, a btró kénytelen volt e kérésnek helyt adni. Tudni kell, hogy rendkívül kevés olyan szakképzett könyvszakértő van, aki segíteni tudná a bfMint mondjuk az országos hírű Microker ügyben, ahol 38 ezer 617 rendbeli csalás vádjával indult eljárás, s itt többszázmillió forintot sikerült lefoglalni még a nyomozó hatóságnak. Ami pedig az •enyhe (téleteket illeti: teljesen egyetértek Fedor Attila bírótársam véleményével, ki éppen az önök lapjában nyilatkozta: nemzetközi tendencia az, miszerint az ítéletek nem a legfelső, inkább a legalsó büntetési tételhatárhoz közelítenek. Ennek indoka az a szakmai berkekben felerősödött szemlélet, hogy maga a büntetés esélye, nem pedig a büntetési tétel nagysága tart vissza - már ha egyeseket egyáltalán visszatart - a bűnözéstől. Am magam úgy gondolom, hogy ezzel a szemlélettel és gyakorlattal nem mindenben lehet egyetérteni. Amikor pedig a közhangulat ama bizonyos drákói szigort várja el, ne feledkezzen meg arról sem, hogy a bíróság kezét alapvetően a törvény köti meg - nem szabhat ki magasabb büntetést, mint amekkorát a Btk. engedélyez. • Szóltunk már korrupcióról, perek lebonyolításának gyorsaságáról, késlekedéséről, a büntetési tétel mértékéről is. De talán nem árt az olvasóknak szolgálni néhány számmal arról is, egyáltalán mennyi ügy is érkezik a Csongrád megyei bíróságokhoz. - A beérkezett büntető ügyeink száma az elmúlt évben átlagosan havi 298 volt, mlg az idén 293. Polgári ügyekben hasonlóan minimális csökkenés tapasztalható. A '95-ös havi 702 perirattal szemben idén havonta átlagban 685-öt regisztrálhattunk. Csupán a munkaügyi perek esetében számolhatok be nagyarányú visszaesésrtől. Míg '94-ben havi 109, addig idén mindössze havi 47 esetben fordultak munkaügyi vita miatt bíróságunkhoz. • Egészen kényelmes dolog lenne egy ilyen statisztikával befejezni ezt az „Most is van olyan ügyünk, ahol a többszázmilliós károkozásból egyetlen fillér megtérülésére sem számíthatunk" róságok munkáját ilyen szövevényes bűnperekben. Mi is úgy jártunk, hogy hosszú hónapok alatt nem találtunk olyan szakembert, aki beszállt volna ebbe az ügybe. Végül nagy nehezen egyik szomszédos megyében sikerült megegyezni szakértővel, aki december elejére Ígérte szakvéleményét. Tehát a szegedi bíróságnak semmi felelőssége nincs abban, hogy ez az ügy így elhúzódik. S hasonló bonyodalmak akadályozzák a többi olajosügyben is az ítélethirdetést. Ha éppen nem szakvélemény hiányzik, akkor a megidézett tanúk nem jelennek meg, vagy éppen pótvádirat miatt késik az eljárás. De hogy ne csak olajos perekre hivatkozzam, említhetek egy másik ügyet is. Ez esetben üzletszerűen, bűnszövetségben, jelentős értékű vámárura elkövetett csempészet bűntette és hivatali vesztegetés a vád, amelyben 109 vádlott és 306 millió forintos elkövetési érték szerepel. A vádirat 1996. március 22-én érkezett bíróságunkhoz, s szeptember 15-e óta már folyik is a tárgyalás a bíróság dísztermében. Ez ugyebár nem mondható elhúzódó eljárásnak. Ezért kell azt mondanom, hogy Csongrád megye bíróságain igenis gyorsan, a körülményekhez képest mindenképp megfelelő időben születnek meg az ítéletek. Ezt konkrétummal is alátámaszthatom. Ez év szeptember 30-án 671 közvádas büntetőügy volt folyamatban megyénk elsőfokú bíróságain, s közöttük mindössze 28 olyan található, amelyik pertartalma meghaladta az egy évet. Ez ügyeinknek mindössze 4,2 százaléka. Hozzáteszem: országosan ez az arányszám néhol eléri a 30 százalékot is. Ami pedig a mi eredményeinket segíti: a kiemelt perekre úgy állítunk rá egy-egy bírót, hogy neki a kisebb ügyekkel már ne kelljen fogalkoznia, vagyis minden energiájával a fontosabb esetekre koncentrálhasson. Véleményem szerint ma csak ez a járható út. Az eddig elmondottakhoz azért hozzáteszem, hogy ennyire mégsem szép a statisztika, hiszen számos ügyben (1996. szeptember elsején egészen pontosan 213 ilyen esetünk volt...) fel kellett függeszteni az eljárást, mivel 211 esetben ismeretlen helyen tartózkodott a tettes, l-l esetben a vádlott elmebetegsége, illetve súlyos betegsége miatt nem folytatódott az eljárás. • Ha már hivatkoztam a közvéleményre, hadd tegyem meg még egyszer. Az emberek idegeit nem is az borzolja igazán, hogy kis tolvajocskák grasszálnak szabadlábon, hanem mondjuk az, hogy az elfogott nagygengszterek esetében is rendkívül enyhe ítéletek születtek. Nem is beszélve arról, hogy a bűn eredményeként „lenyelt" tíz- és százmilliók soha nem kerülnek elő. - Az tény, hogy most is van olyan ügyünk, ahol a többszázmilliós károkozásból egyetlen fillér megtérülésére sem számíthatunk, de a bfróságok csak akkor léphetnek, ha a pénz, vagy legalábbis annak bizonyos hányada még megtalálható.