Délmagyarország, 1996. október (86. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-19 / 245. szám

6 HAZAI TÜKÖR SZOMBAT, 1996. OKT. 19. Forgalomkorlátozások • Munkatársunktól A 43-as főút újszegedi szakaszán, a Szőregi és a Makai úton az aszfaltozási munkák elkészültek, de az útpadka még nincs feltöltve, az autóbuszmegállók burkolata pedig most épül. Emiatt 30 kilométeres sebességkorlátozás, kisebb útszűkületek, valamint veszélyes útpadka lassítja a forgalmat. A fenti úton, a Légió utcai és a Hősök terén lévő csomópontban a gyalogosvédő szigetek építése folyik helyi útszűkület mellett. Az 55-ös számú főúton Szegeden, a Kálvária sugárúton a burkolat jobb széle megsüllyedt. Emiatt egyenetlen úttestre és 40 kilométeres sebességkorlátozásra kell számítani. Ennek az útnak a 7-es és 9-es kilométerénél - a rúzsai elágazó térségében - az aszfaltozást már befejezték, de a még fel nem töltött útpadka miatt 40 kilométeres sebességkorlátozás van érvényben. Ugyancsak ezen a főúton, a 26-29 kilométer között - az ásotthalmi elágazásnál - szélesítés és ívkorrekció folyik. Az aszfaltréteg már elkészült, de sebességkorlátozás és mély útpadka lassítja a közlekedőket. ## Jézus ## • Munkatársunktól Tegnapi lapszámunk 13. oldalán, az apróhirdetések „egyéb" rovatában jelent meg a következő szöveg: „CHARLES Pásztor Jézus erejével gyógyít. Petőfitelepi könyvtárban 20-án 15 órakor. Részvétel ingyenes." A hirdetéssel kapcsolatban a Somogyi-könyvtár a következők közlésére kérte lapunkat. 1.: a petőfitelepi könyvtárban nem rendeznek semmiféle gyógyítást; 2.: a hirdetés a könyvtár tudta és beleegyezése nélkül jelent meg, annak tartalmáért felelősséget nem vállalnak. (Megjegyzésünk: szerkesztőségünknek sem áll módjában ellenőrizni a lapunkban föladott hirdetések tartalmát.) MegtudtuLjnég, hogy a rendezvény a petőfitelepi művelődési ház nagytermében lesz. Igaz viszont, hogy a könyvtár is a kultúrház épületében foglal helyet - innen adódhat a félreértés. Ugyanakkor a művelődési ház vezetői is elhatárolják magukat az eseménytől, mondván: a nagytermet anyagi okokból - kénytelenek időnként bérbe adni, viszont a vasárnapi rendezvény egyáltalán nem tartozik a ház tervezett programjai közé. Gyermekalapítványok • Munkatársunktól A Dél-magyarországi Gyermek és Ifjúsági Alapítvány október 22-én, kedden délelőtt 10 órakor workshop-ot rendez az Eko-parkban. A rendezvény meghívott előadója és vitaindítója Varjú László, a Nemzeti Gyermek és Közalapítvány kuratóriumának elnöke. A megbeszélésen szó lesz a jövő évi pénzforrások elosztásáról, az országos pályázatok elbírálásának szempontjairól és lehetőségeiről. „Nemcsak oktattam, neveltem is" Hudi Antal: Nálam az óra nem a tanteremben, hanem a folyosón kezdődött. (Miskolczi Róbert) A rendkívüli életerővel megáldott nyolcvannégy esztendős Hudi Antalt még ma is megsüvegelik tanítványai az utcán. Mondja, a régi nebulók közül sokan még most is tanító bácsinak szólítják. Az idős pedagógus tegnap vette át vasdiplomáját a szegedi városházán. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele. 9 Melyik intézményben vette át hatvanöt évvel ezelőtt a diplomáját? - Pontosan emlékszem a napra, 1931. június 27-ét írtak. Abban az évben hatvannyolcan végeztünk a bajai Magyar Királyi Állami Tanítóképző Intézetben. Ma ebből a hatvannyolcból mindösszesen nyolcan élnek. A diploma átvétele után öt évig dolgoztam egy elemi iskolában Baja-Mártonszálláson. 1936-ban egy kisebb kitérő után kerültem a kiskundorozsmai tanyai iskolába. 1941-től 1944-ig a bácskai Temerin nevű községben tanítottam, ahonnan, az ismert okok miatt, el kellett menekülnöm. 1945-től 1950-ig négy község - Bordány, Üllés, Zsombó és Forráskút általános iskoláinak voltam az igazgatója. Ebben az időben huszonhat tanyai iskola harmincnyolc nevelőjével voltam napi kapcsolatban. 9 Hogyan oldotta meg mindezt? - Egész nap a kerékpáromon ültem, s egyik iskolából mentem a másikba. Egyszerre szerveztem, irányítottam, és vittem a híreket. 1946-ban például Bordányban, a tanyai iskolában megszerveztem, megalapítottam az első polgári iskolát. Ennek idén szeptember elsején volt az ötvenedik évfordulója. A bensőséges ünnepségre ötvenen jöttek el, köztük az egyik legidősebb tanítványom, aki hetvenhat esztendős. 1950ben leváltottak az igazgatói tisztségemből, s visszakerültem Dorozsmára a Mátyás iskolába. Ekkor végeztem el a tanárképző főiskola magyartörténelem szakát, s ekkor összegeztem tapasztalataimat a különböző pedagógiai szakfolyóiratokban. 1954ben, negyvenkét évesen „Kiváló tanár" oklevelet kaptam, melyet Nagy Imre írt alá. Az oklevél és az aláírás ma is féltve őrzött kincsem. Ezután dolgoztam egy ideig a tanács népművelési osztályán, de rájöttem, hogy a hivatalnoki munka nem nekem való. így kerültem 1955-ben az egyetem Árpád téri gyakorló iskolájába, ahol először vezető tanárként, majd később igazgató-helyettesként dolgoztam egészen 1976-ig, nyugdíjba vonulásomig. 9 Ön szerint mi a pedagógia alapja? Úgy is kérdezhetném, mi Hudi Antal ars poeticája? - Kérem szépen, én a munkám során nemcsak oktattam, de neveltem is! Hiszem és vallom: az embernek emberré nevelése a legfontosabb dolog a világon. Nálam például sohasem volt baj a fegyelemmel. Még Temerinben sem, ahol pedig nyolcvan tizenhárom-tizennégy esztendős gyermeket tanítottam egyszerre. Nálam az óra nem a tanteremben, hanem a folyosón kezdődött. Amíg ugyanis lármáztak a gyermekek, addig nem léptünk be az osztályba. Higgye el, csak egy-két percet kellett várnom, s csend lett a sorokban. Szabó C. Szilárd Vízimalom a lavórban, avagy Telihay, a Manó Az előadás utolsó pillanatait sokféle jelzővel lehet illetni. Mondhatjuk: merész. Azt is, hogy attraktív. Azt is: filmszerű. Vagy a még mindig divatos szóval: alternatív. Kissé cinikusan: vizes; és skót módjára sajnálhatjuk a szereplók lakkcipóit, amelyeket a sovány büdzsére rá sem hederítve az alkalomra csináltatott a színház, s lám, most egy pillanat alatt tropára mennek! A kép ugyanis a következő: Csehov A Manó című darabjának összes szereplője tébolyultan tocsogva kering egy kismedencényi vízben (olyasmi méretet tessenek elgondolni, mint ama felfújható, kör alakú gumialkalmatosságé, melyben a gyermekáldás a kerti feredőzést bonyolítja). Veszettül tapicskolnak-lubickolnak-locsolkodnak, nem kfmélve a drága cipőkön kívül az elegáns ruhákat sem! Egyre vizesebb lesz mind, ahogy nevetvepermetezve forognak a kismedence közepére helyezett, eszméletlen kis vízimalom körül. Amúgy ez a malomügy sem utolsó! Biztosan láttak már makettszerű tüneményeket, gyufaszálakból, vagy kenyérgalacsinból, vagy más efféléből készült Eifel-tornyot', országházat, satöbbit. Hát ez a malom pont olyan: ránéz az ember igaziból forog a kereke, meg hallatszik a csobogás! - és nem tudja, sírjon vagy nevessen. Merthogy tömény hülyeség de mennyi munka van benne! Nos, ez a kép, ahogy vizesednek a szereplők abban a tragikomikus malommal dús kismedencében: mesteri sűrítmény. Benne van az egész darab. Meg Csehov, az örök. Meg a Színház. Nem egyik, vagy másik, hanem az az állandó, sokértelmű, amely mindannyiunknak érdekes tud lenni. Ez az utolsó jelenet tehát nagyon szinházszerü -, s ez tűnik a legpontosabb jelzőnek. Miért? A Manóban is benne van minden Csehovos téma, úgymint: a meg nem értett ember, az eltékozolt élet, ennek kései felismerése, a kárpótláskeresés, a szerelemben, nyilván, mely szintén megkésett, azaz nevetséges és sírnivaló egyszerre. Benne van - ahogy Sztanyiszlavszkij után mondják - „az orosz élet tragédiája", és amit ma ezen értünk: mindőnk élete, Csehov interpretációjában. Ohó, barátocskám! - mondja Csehov és nem menekülhetünk szúrós tekintete elöl, a vesénkbe lát. Sajnál és megvet. A Manó-beli iróniája attól függően erős, vagy elnéző, hogy miként adják elő. Telihay Péter rendezésében elragadóan színházszerű eszközökkel válik erőteljessé a csehovi irónia. Ritkán látni színpadon ilyen hatásos és tömör kifejezését annak a csehovi truvájnak, amit humanista kegyetlenségnek szokás nevezni. A sok veszekedés, vádaskodás, tragédia, félreértés és félreértettség, bánat és önsajnálat után egymásra találó, szerelmi párokban vidáman viháncoló, fröcskölődő csapat ott abban a nevetséges a színpadi lavórban: maga a képpé varázsolt gyilkos irónia. Ohó, barátocskáim, ti csak hiszitek, hogy minden jóra fordult, eszement módon hazudtok egymásnak és magatoknak, s meglátjátok, mi lesz ennek a vége! - mondja a kép. S ez persze csak a legerőteljesebb mondanivalója, mert annyiféle felhang kísérheti még, ahányan csak vagyunk a nézőtéren. Több előadás után mondhatni, ezt a jól elkapott, Csehov-hű és modern hangot nem sikerül egyeletesen érvényesítni az egész előadásban - de gyakran. Ilyenkor erőteljes ráismerés-hangulat uralkodik el a Kamaraszínházban; az ember a bőrén érzi, szégyenkezve és felszabadultan ismeri fel megszokott kis öncsalásainak, szerencsétlen evickéléseinek, vidámkodással rejtett szorongásainak, titkos fülledtségeinek - a fals önismeretnek szomorú humorát. Mintha kilesnénk egy lukon magunkat, amikor azt hisszük, hogy egyedül vagyunk. Lelkes színészi csapatmunkával, sok telitalálatos rendezői ötlettel, szellemes színpadképekké/ (Menczel Róber) és fényűzően gondos kosztümtárban (Zeke Edit) áll elő mindez. Az általam látott előadásokban sajnos egyként vontatott első rész enyhe unalmáért kárpótol a jó ritmusú második. Bármi nehéz kiemelni, C zifra Krisztina Szonyáját mégis kell: következetes, ökonomikus, ellenállhatatlan. Ahogy a címszerepet alakító Quintus Konráddal együtt ezek eszik a sajtot ott a színpad sarkában, kényszeresen, őrült igyekezettel, hogy elfedjék csorduló erotikus vágyaikat - élvezetes színházi pillanat. Erőteljes alakítás Bacsa Ildikóé (Julecska) és Kancsár Józsefé (Fegya). Megbízható, korrekt Király Levente, Andorai Péter, Szerémi Zoltán, Szabó Mária. Ambivalens vagyok Létay Dóra és Gazsó György teljesítményét illetően: nagyon jó pillanataik vannak és kevéssé hitelesek hisztérikussá fokozott ön- és egymástgyötréseik perceiben. Hát ez nagyszerű! Hát ez nagyszerű! rajong folyamatosan Jakab Tamás-Ostya; maga a két lábon járó jólelkű butiság, csupa-végtag kalimpa; jókora tér kell neki a színpadon, hiánytalanul betölti. A szegény Janik László meg csak jön-megy, és a teljes játékidő alatt szótalan szolgáló mintha élne. Amúgy mindenki színpadon van szinte a teljes játékidőben: ha nem beszélnek, akkor - az abszurd határát súroló, a fönt jellemzett „vízimalom a lavórban"-iróniájú nyírfaerdőben - ülnek; a szétszedett nézőtéri első sor szeszélyesen színpadra helyezett székein. Mindenki ki van itten lesve. A rendező úr meg úgy tesz, mintha ő lenne ama erdei gonosz, a Manó.-Mígnem a (premier) végén őt is beviszik - a vízbe. Sulyok Erzsébet Felmenő ágban az FKGP A Himnusz és az Alsóvárosi Altalános Iskola diákjainak műsora után Pancza István, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt országgyűlési képviselője szólt az egybegyűltekhez. Történelmi pillanatnak nevezte a péntek esti összejövetelt, amely azt bizonyítja, hogy a magyarság zöme megmaradt abban a rétegben, melyet hajlíthatatlan gerincűnek nevezhetünk! A kisgazdák ugyanis az egyetlen párt, amely nem kompromittálódott. Ezt bizonyítja a régmúlt történelme és napjaink eseményei is. Pancza a parlamenti botrányokról - igen találóan nem tett említést, viszont beszélt arról, hogy a kisgazdák az elmúlt néhány évben következetesen dolgoztak a parlamenti demokrácia kiszélesítésén, s mindig is azokat az értékeket képviselték, amelyeket a történelmi kisgazdapárt Nagyatádi Szabó István által még 1908. július 18-án „elültetett". Tartalmas történelmi visszapillantója után az egyetlen kisgazda Csongrád megyei országgyűlési képviselő hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a különféle testületekbe, a legalacsonyabbtól a legmagasabbig, mindig megfelelő embereket válasszanak. Az alsóvárosiak megszívlelték ezt az ajánlást, mert az eddigi legagilisabb szervezőt választották elnökükké: Tóth László mérnököt, aki egy hónap alatt - a megyei főtitkárasszony szavai szerint - több mint százhúsz tagot verbuvált a kisgazdáknak! Ezt követően az új elnök javaslatot tett legközelebbi munkatársainak jelölésére is. A jelölést elfogadta a tagság és meg is választotta a tisztségviselőket. Alelnökök: Szűcs Sándorné és Nagy István, a titkár Erdődi János, a gazdasági vezető pedig Keresztes Zsuzsa lett, aki azzal dicsekedhet, hogy a tagság egyedül őt választotta egyhangúlag erre a tisztségre. Kisimre Ferenc Dr. Békési Imre « Déry-díjas Dr. Békési Imre nyelvészprofesszor. (Fotó: Somogyi Károlyné) • Munkatársunktól Déry Tibor születésének évfordulóján, tegnap a Déry Tibor Alapítvány Kuratóriuma kiosztotta idei díjait. A rangos elismerésben, amelyet az elmúlt években a magyar irodalom müvelésében elért eredményeiért Darvasi László és Baka István is megkapott, idén újabb szegedi, dr. Békési Imre nyelvészprofesszor, a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola főigazgatója részesült. Dr. Békési Imre a mai magyar szövegnyelvészet kimagasló alakja. Szövegtani kutatásait Deme László professzor ösztönzésére kezdte el. Kutatómunkája és számos publikációja mellett Petőfi S. Jánossal közösen egyedülálló vállalkozásként - kiadja a Szemiotikai szövegtan című periodikát, amely összefogja a magyar szövegkutató műhelyek munkáját. A Déry Tibor Alapítvány Kuratóriuma 1996-ban a következő döntést hozta: a magyar irodalom művelésében elért kimagasló eredményeiért Bán Zoltán András kritikus, Borbély Szilárd költő, Gergely Ágnes író, költő, műfordító, dr. Fűzi László irodalomtörténész, kritikus, Mesterházi Mónika költő, műfordító, Rába György költő, műfordító, kritikus, Szabó Magda író, költő, műfordító, Szepesi Attila költő, Tóth Krisztina költő, Tőzsér Árpád költő, kritikus, műfordító, Utassy József költő kapott Déry-dfjat; a magyar nyelv oktatásában elért eredményekért Sebestyén Árpád nyelvészprofesszor és dr. Békési Imre nyelvészprofesszor, a magyar irodalmi művek idegenre fordításában elért eredményeiért HansHenning Paetzke műfordító és Edvin Hiedel műfordító kapott Déry-dljat.