Délmagyarország, 1996. október (86. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-17 / 243. szám

CSÜTÖRTÖK, 1996. OKT. 17. AZ ÜGY 7 A Horn-Totsik' kormány r

icsik Márta együttműködött a rendőrökkel, így már a rendőrök is beléptek a tocsikozók táborába. Persze azt, hogy a Gyorstocsik utcában pontosan mi történt, nem tudjuk. Már arról is mást mondott a rendőrség szóvivője és a televízió, hogy mikor és meddig volt Tocsik Márta a kihallgatói előtt. Nagy a sötétség. De az egész országban is nagy-nagy káosz uralkodik, senki nem tud semmit. Már a probléma gyökerénél elveszítjük a fonalat: mennyit ér az ország? Mekkora az a vagyon, az a kiváltandó földmennyiség, amiről most mindenki beszél? Totális összevisszaság van a piacon, egyszerűen nem tudunk egyértelmű számokról. Esetleg, talán az arányokról lehet némi információnk. Ez még mindig nem ad választ eme országos méretű ügyletről, amelyben benne van Tocsik, Vektor, Kormány, Önkormányzat, ÁPV Rt., Parlament, Pártok, s mint láttuk, a Rendőrség is. így próbáljuk meg lejjebb kezdeni, lentről építkezni. Mondjuk vegyük Szegedet. A változatosság kedvéért nem tudjuk, mennyit érnek azok a bizonyos földek, amiért azt a durván másfél milliárdot kaptuk. A követelés 2,5 milliárd volt - ez a leggyakoribb szám. Valami támpontot jelenthet, hogy a belterületi földek értékét tavaly decemberben felmérte az önkormányzat és az átalakuló vállalatok is. Ez a becslés is igen relatív, de legalább már tudunk számokat mondani. Vagyis eszerint a vállalat értékközlése és az önkormányzati értékbecslés után az elfogadott érték 1.509.118.000 forint értékű részvény. Ez nem 2,5 milliárd. De ha az akkori árfolyamot nézzük, s csak a Picknél 11-es a szorzó, akkor több, mint 2,5 milliárdot kapunk, tehát ez a szám megbízhatónak tűnik. A jogos követelést egymilliárddal rövidítette meg a Vektor - sikerdíj fejében. Igaz, mondották, nem lehet azt a 2,5 milliárdot megkapni, az csak egy szám. Ezt a dolgot viszont ahhoz tudnám hasonlítani, hogy van egy lottószelvényem, amin nyerek, de nem tudom hányassal és mennyit. Bemegyek a lottózóba, s tényleg nyertem, kapok érte pénzt, de ők sem mondják meg, hogy hány találatom van, s voltaképp mennyi jár. De a pénznek örülök, annak ellenére, hogy lehet, hogy átvert a telt keblű, mély dekoltázsú lottóskisasszony. Térjünk vissza az országos viszonylatokra. Van egy nagy keret, valahány tízmilliárd forint, ami az önkormányzatoké - legalábbis elvileg. Ezzel a pénzzel nagyjából két „cég" alkuszik. Az önkormányzatok megbízták a Vektort, hogy alkudjon és szerezzen pénzt. Az APV Rt. megbízta Tocsik Mártát, hogy alkudjon és spóroljon az államnak. Ez a két megbízott ellenérdekű feleket képvisel, vagyis nekik egymással kellene alkudozni. Viszont azt nem tudjuk, hogy találkozott-e a Vektor és Tocsik, sőt, inkább úgy tűnik, hogy ahol van Vektor, ott nincs Tocsik és viszont. Ez a piac klasszikus felosztása. Ha belegondolunk: a Vektort nem megkeresték az önkormányzatok, hanem ő kopogtatott, s nagyon örültek a helyhatóságok, hogy pénzt kapnak. A maradék pedig jutott Tocsiknak, aki, igaz, hogy magánszemélyként nyolcszázmilliót hasított, de ez még mindig sokkal kevesebb a Vektor jussánál: ők jóval milliárd fölött járnak. Tehát van egy önkormányzati igény, ezt elosztotta a két közvetítő, s felvették a sikerdíjat. A piac felosztását igazolja, hogy a Vektor naprakész információkkal rendelkezett az általa felkeresett önkormányzatok ügyeiről. Ne mondja senki, hogy a ' Vektorék az elmúlt éveket azzal töltötték, hogy végigjárták a településeket. Hiszen minden adat ott van az APV Rt.-nél, s az érdekük, a pénz, közös. Csak nem velünk. A

z egyik közvetítő azért zsebelt, mert szerzett az ön kormányzatnak, a másik, mert spórolt az államnak, de jegyezzük meg: mindkettő a köztől. Arató László A sikerdíj a városnak jár Mennyi a belterületed? Pult alól adják a trafikokban az I love Tocsik!, a Szeress belém Márta!, a 804, a Nem kell a pénzed, csak a szerelmed!, az Én tocsok, te tocsol, ő Tocsik; a Siker díja, a Nem szokványos, de törvényes!, a Mi az? Iránnyal is rendelkezó mennyiség? (J°l5l3A), a Mennyi a belterületed? és más hasonló feliratú kitűzőket. Mindeközben a könyvpiacon megjelent a „Tocsik Márta szeretője voltam" című bestseller, melynek első oldalán az angol nevű szerző jelzi, hogy kapcsolatuk történetét zugíróként jegyezte naplójába, s ezt tárja most a széles nyilvánosság elé. Meg nem erősített információink szerint néhány nap múlva újabb könyvújdonság kerül a piacra, „Tocsik Márta szeretője leszek" címmel. Híreink arról is szólnak, hogy egy ismert galériában retrospektív Tocsik-kiállítást rendeznek a közeljövőben, melyen egyebek mellett egy fénymásolt formanyomtatványon a jogásznő aláírását is láthatják az érdeklődők. Figyelem! Mielőtt bárki elrohanna kitűzőért vagy könyvért, közlöm, az egész csak kacsa. Toccs! Sx. C. Sx. • Munkatársunktól Levelet juttatott el szerkesxtöségünkbe dr. Tímár László, a FideszMPP szegedi elnöke, önkormányzati képviselő, aki dr. Molnár Zoltánnak, a közgyűlés jogi bizottsága alelnökének, illetve Munz Károlynak, a bizottság külsős szakértőjének nyilatkozatára reflektált. A levelet rövidítve közöljük. • »Téved Molnár Zoltán, amikor azt állítja, hogy „szolgáltatás esetén ugyanis a bíróság az adott, a döntéssel lezáruló időszakra érvényesnek nyilvánítja a szerződést, a jövőre nézve szűnik meg." Honnan veszi ezt? Van ilyen, de az csak arra az esetre szolgál, ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani. Itt miért ne lehetne visszaállítani a szerződéskötés előtti helyzetet? Vissza kell fizetni a sikerdíjat! A szerződés semmis volta miatt, s a város az őt megillető pénzt megtarthatja, hiszen jár neki. Nem értem Molnár Zoltánt. Azt mondja: „A megbízási szerződés vitatható pontja - melyik ez? - inkább (?) az ügyvédi törvény rendelkezéseivel ütközik össze, ezért tekinthető érvénytelennek. Ha az Tímár László: Vissza a sikerdíjat) (Fotó: Karnok Csaba) ügyvédi törvénybe ütközik, akkor jogszabályba ütközik. S ha jogszabályba ütközik, akkor semmis, sőt, Molnár Zoltán szerint a közbeszerzési tövénybe és az szmsz-be is ütközik. Mégsem semmis? Nem értek egyet Molnár Zoltánnak azzal a következtetésével sem, hogy „indokolt a szolgáltatás-ellenszolgáltatás aránytalanságára hivatkozni." Ilyen jogcímen történő megtámadás esetén a bíróság csak a feltűnő aránytalanság kiküszöbölésére szorítkozhatik, s számot kellene adni ebben a perben arról, hogy a szerződést megtámadó mikor került olyan helyzetbe, hogy a hibát felismerhesse, mert az ezen a jogcímen történő megtámadás határidejének kezdete nem az aránytalanság felismerésének időpontjára tehető. Munz Károly szerint örülni kell, hogy nyolcszázalékos sikerdíjból megúsztuk a Vektor közreműködését, mert az infláció ennek háromszorosa. Vajon úgy gondolta Munz Károly, hogy a per időtartama alatt a sikerdíjnyi összeget az infláció elvitte volna? Munz Károly nem számol azzal, hogy a várost a teljesítési határidőig megillette volna a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres összegét kitevő kamat, s ez a sikerdíj három és félszerese.« Nem a sajtó fújta fel EGYETERTENEK teljesen nagy vonalakban közepesen Jogszabályt Visszaélt A város sértettek az önkor- jól járt mányzat Kényszer- Csak helyzet felfújták volt az ügyet Hogyan fogadta a szegedi közvélemény a Tocsik- és a Vektorügyet? - E témakörben kérte fel szerkesztőségünk egy felmérés elkészítésére a rePRESENT Piac- és Közvéleménykutató Bt.-t. Kí- • váncsiak voltunk arra, hogy szűkebb környezetünk lakói mennyire ismerik azokat a „korrupciós" jelzővel illetett ügyeket, amelyektől hetek óta hangos az országos és a helyi sajtó; kiket tartanak felelősöknek; esetlegesen miként változtatták meg, módosították a történtek a választók pártszimpátiáját. Tegnapi számunkban arról olvashattak, hogy a szegediek az úgynevezett Tocsik-ügyért - ilyen „erősorrendben" - a kormányt, az ÁPV-t és az azóta kiebrudalt minisztert, Suchman Tamást okolják. Ezúttal azt elemezzük, miként ítélik meg az emberek a Szegedet is érintő Vektor-ügyet. Tavaly ősszel komoly tárgyalások kezdődtek suttyomban a szegedi önkormányzat és a Vektor Rt. között. A megbeszélések témája az volt, hogy a privatizált cégek területe után járó pénzből mennyit is kap (ha kap) a város. A Vektor a kiverekedett összeg 8 százalékáért, „tisztességes" sikerdíjért vállalta a mérkőzéseket. Eleinte úgy tűnt, hogy az akció csupán Básthy alpolgármester számlájára írható, mivel sem a közgyűlés, sem annak szakbizottsága nem tudott róla. A polgármester is rácsodálkozott, amikor sajtótájékoztatón arról faggatták kollégáját, honnan veszi a bátorságot, hogy leálljon egyezkedni a Vektorral, miközben nem kér felhatalmazást a képviselőktől a tárgyalásra. Ám hamarosan kiderült, Szalay polgármester is ellátta kézjegyével a szerződést... Hogyan ítélik meg a szegediek az önkormányzat és a Vektor közötti ügyletet? Mindössze 4 százalék vallja azt, hogy szerencsés volt a megállapodás, ennek hétszerese viszont rázza fejét. Szomorú: 45 százalék egyáltalán nem tud véleményt nyilvánítani a kérdésben. Hozzá kell tenni, az utca embereként faggatottak közel felének általában nem volt kellő információja ahhoz, hogy nyugodt lelkiismerettel nyilatkozzon, akár csak egy felmérés erejéig. Százból tizennyolcan gondolták úgy, hogy Szeged jól járt ezzel az üzlettel, a többiek véleménye megoszlott. A „partvonalon kívülieket" leszámítva a többség (38 százalék) határozottan kijelentette: nem az ellenzék és a sajtó fújta fel az Vektor-ügyet. Az létezett, csupán észre kellett venni, hiba lett volna fölötte átsiklani. A 48 százalékot kitevő „közömbösökön" kívül a megkérdezettek 19 százaléka hangsúlyozta: egyáltalán nem volt kényszerhelyzetben a szegedi önkormányzat, hogy az emlftett részvénytársasággal boltoljon. Elmúlt az az idő, amikor, ha a „városnál" azt mondták, értsék meg, nem volt más választás, akkor ezt az állampolgár fenntartás nélkül el is hiszi. A felmérés során további két kérdést tettek fel: sértett-e a város vezetése jogszabályokat; történt-e visszaélés az önkormányzat részéről? A kérdezettek 55 százaléka nem tudott válaszolni, akik viszont igen, azok úgy vélekedtek (17 és 15 százalék), bizony nem tartották be az önkormányzatnál, a polgármesteri hivatalban a játékszabályokat. Ezen pedig illenék elgondolkodniuk azoknak, akik a torony alatt vezető beosztásban tündökölnek. V. F. S. Tornából felmentve Rossz idegállapotára való tekintettel ez az egész ország okkal és joggal kérhetné felmentését tornából. De egy ország nem teszi. A betegség privilégiumára ugyanis manapság csak minimum 100 millkó felett van lehetőség, az ekkora pénzhalmokon trónolok megengedett menekülési útvonala a betegség. A kórról, ami a kor divatja szerint az idegkimerültség, tudjuk: a lehető legnehezebben vonható kétségbe. E kórban persze nem kevesen szenvednek széles e hazában, igaz, nem a csalás, lopás, svindli okozta fáradalmakba. s nem a lebukás veszélyétől való szorongásba, csupán e kis ország nagy durrannásainak szemlélésébe, a lecsúszás „élményébe ", a málenykij robotba rokkannak idegileg bele. Tornából mégsem kapunk felmentést. Ellentétben „ezekkel". Az évszázad legzseniálisabb bűnözője, miután végigcsalta az országot-világot, hazajővén nem bilincset kap a duci csuklójára, hanem beutalót a Lipótmezőre (lásd még Országos Ideg- és Elmegyógyintézet), és hazai földre lépése óta élvezi a magyar egészségügy - számára kitűnő színvonalat nyújtó - ellátását (lásd még gyógykezelés a Hotel Aquincumban, mint válaszható tbszolgáltatás). A címlapsztorik másik főszereplője, a sokkal kisebb kaliberű, ám előbbinél nem kevesebb összeget lenyúló, sikerdíjas szélhámos formás kis csuklójára sem ORFK-s karperec kerül, hanem lakat a szájára. És neki is kerül orvosi igazolás, a tornából való felmentésre, ő is „idegi alapon" nem jelent meg egyetlen vizsgálódni szándékozó bizottság előtt sem, s a rendőrségi randevú időpontját is a rossz idegi állapotára való hivatkozással halasztottafél nappal későbbre. Ezeknek mind egyszeriben rossz lesz az idegállapotuk, ezek mind belebetegszenek a legmegfelelőbb pillanatban, s ezek mind így nyernek időt. Amely idő roppantul nagy kincs azoknak is, akik a háttérben rendezik soraikat, s bankszámláikat. Kalocsai Katalin Tocsikolás hajnal négyig • Budapest (MTI) Félreértésen alapült az ORFK szóvivőjének az a kedd esti közlése, hogy Tocsik Márta rendőrségi kihall-' gatása még aznap befejeződött. A jogásznő kihallgatása több mint kilene órán át tartott, és csak szerda hajnali 4 óra tájban hagyta el az ORFK vizsgálati főosztályának Gyorskocsi utcai épületét. Tocsik Márta tehát szabadlábon védekezhet. A téves tájékoztatásért az ORFK elnézést kér. A jogásznő védője éjjel 2 órakor távozott a rendőrségről. Ugyancsak a távirati iroda értesülése az is, hogy Tocsik Márta kihallgatása során együttműködött a neki kérdéseket feltevő rendőrökkel. A jogásznő nyugodt volt, ezért az őt kísérő orvos rövid idő múltán távozott a Gyorskocsi utcából.