Délmagyarország, 1996. szeptember (86. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-30 / 228. szám

HÉTFŐ, 1996. SZEPT. 30. SZEGED 5 Korrupció Azért a legtöbbünknek a korrupció olyan dolog, amit mindig mások kö­vetnek el. Nem is csoda, ha nincs hatalmunk, sen­ki nem akar bennünket korrumpálni. Viszont a számadatok azt mutat­ják, hogy nálunk stagnál a korrupció. Az idén az első félévben 682 bünte­tőeljárást indítottak kor­rupció gyanújával, ta­valy 676-ot, azaz tartjuk a közel hétszázas átla­got, mármint a gyanú­val; fú alatt meg nem ké­szülnek statisztikák. A Gazdaságvédelmi Koor­dinációs Bizottságnak az a véleménye a korrupci­óról, hogy a hivatali ap­parátus számára biztosí­tani kell a tisztes megél­hetéshez szükséges jöve­delemviszonyokat, és ak­kor majd csoda történik. Magyarán szólva a tisz­tesség címszót ezennel kihúzhatjuk a hivatali apparátus kis kéziszótá­rából, vagy legalábbis az értelmezését, és oda­írhatjuk: lásd: temérdek pénz. Vagyis ezek (a bi­zottság) szerint a tisztes­séget meg kell fizetni. Szépen vagyunk! Mert ez így pusztán azt jelenti, hogy csak azt kell megfi­zetni, hogy valaki ne le­gyen korrumpálható, nem pedig a pozíciójá­hoz szükséges szaktu­dást. Csak az nem világos egészen, hogy mit jelent az a tisztes megélhetés. Mert vagyunk egy páran, akik ezt úgy olvassák, hogy de jó lenne leg­alább ötvenezret keresni, az már tisztes megélhe­tés lenne. Akinek hatal­ma van, az tisztességétől függetlenül korrumpál­ható helyzetben van. Ha nincs tisztes megélhetés, akkor korrumpálható. Ha van, akkor, mondjuk így, kevésbé. Következte­tünk: ezek szerint csak az számoljon nagyobb pénzzel, akinek hatalma van. Pedig vagyunk egy páran ebben az ország­ban, akiknek nincs hatal­ma, mi több, nem is vá­gyunk rá, csak szeret­nénk magunknak a tisz­tes megélhetést. De ezek szerint esélyünk a nullá­val egyenlő. Bár több mint valószínű, ez a vilá­gon mindenütt így megy, ne is érezzük magunkat annyira egyedül. A vilá­gon nagyon sokan gon­dolják úgy, hogy a kor­rumpálódás olyan dolog, ami mindig csak mások­kal történik meg. P. Sz. • Thanatológiai konferencia Halál, haldoklás, gyász Kicsinek bizonyult a Forrás Szálló különterme a szombaton megrende­zett eisö Magyar Thana­tológiai Konferencián, mert a vártnál legalább kétszer többen jöttek el. A nagy érdeklődés egy­felől a mostanáig hall­gatás övezte témának, másfelől a halállal, a haldoklással, a gyásszal foglalkozó tudomány itt megjelent legkiválóbb magyaroszági ismerői­nek szólt. S noha - amint azt Buda Béla mondotta - a halálnál nincs magányosabb aktus az ember életében, mégis na­gyon fontos foglalkozni a végső stációval, a haldokló lelki elkísérésének, a hal­doklás humanizálásának le­hetséges módjaival, a téma társadalomlélektani össze­függéseivel. A Szegeden megrendezett első Thanatológiai Konfe­rencia megtörni szándéko­zott a halál és a haldoklás té­máját övező hallgatást. Századunkban különösen fontos a halál körüli néma­ság megszüntetése, mert a halál tabuként történő keze­lése, az élők tartózkodó ma­gatartása, a haldokló izolálá­sa, a körülötte kialakuló kommunikációs zavar napja­ink haldoklójának haláltusá­ját nehezítik. Buda szerint ez a kommunikációs zárlat ne­hezíti a haldokló lelki szen­vedéseit, s teljesen magára hagyja a halálra „készülőt". Blasszauer Béla is a ma­gára hagyott haldoklóról szólt, akit a nagyipari mód­szerekkel dolgozó egészség­ügyben technokraták 'vesz­nek körül, akik elmenekül­nek a haldokló elől, s a leg­szörnyűbb pillanatokban hagyják egyedül. A harminc éve haldoklók­kal foglalkozó Polcz Alaine, ezúttal arról beszélt, hogyan gyászoltunk egykor és ma, s hogy a huszadik század vé­gének embere kiiktatta életé­ből az elvesztés fájdalmának feldolgozásához nélkülözhe­tetlen rítusokat, kellékeket. Ma már nem „divat" a gyászév megtartása, nincs halotti tor, siratóének, vir­rasztás, amik mind-mind a gyász feldolgozásának esz­közei, s amiknek hiánya okozza, hogy a ma embere nem tudja egészségesen fel­dolgozni magában szerettei­nek elvesztését. A konferencián elhang­zott valamennyi előadás a hamarosan megjelenésre ke­rülő első thanatológiai folyó­iratban olvasható lesz. K. K. Apácskának! Boldog születésnapot kíván aki Téged nagyon szeret: Anyácska és Kisoroszlán. Közéleti Kávéház • DM-információ A Közéleti Kávéház mai programjának témája: bor­nagymesterek a megye jó hí­réért. Hétfőn 18 órától a Vi­rág Cukrászdában dr. Fülöp Mihály, a Szent Vince Bor­rend bornagymestere, vala­mint Géczi Lajos, a Csong­rád Megyei Hegyközség el­nöke lesz a vendég. A ház­igazda - Megyeri Valéria új­ságíró - többek között arról kérdezi a meghívott szakem­bereket, hogy miként lehet az alföldi borral segíteni a me­gye idegenforgalmát, hogy függ össze a bortermelés helyzete a vendéglátással. • Zenei képzést is kapnak a gyerekek Karolina: óvodától gimnáziumig • Kolozsvárott utca őrzi a nevét Honfoglaló hétvezér-keresők Szeptember elsejétől óvodával bővült a Karo­lina Elemi Iskola és Gim­názium: az iskolanővé­rek visszakérték és visszakapták az önkor­mányzattól egykori Szentháromság utcai óvodaépületüket, vele a ma is működő óvodá­val. Szeged oktatási intézmé­nyei között egyedülálló lett a volt Szentháromság utcai óvoda, amely az idei szep­temberi óvodai évet már a Karolina Elemi Iskola és Gimnázium részeként kezdte el. Itt van ugyanis a város­ban az egyetlen lehetőség ar­ra, hogy a gyerek az óvodá­tól az érettségiig egy intéz­ményben végezze tanulmá­nyait, vagyis ha óvodába jár, azt a Karolina Óvodában te­heti, ha általános iskolába, azt a Karolina Elemi Iskolá­ban, és ha Gimnáziumba, akkor középfokú végzettsé­get is a Karolinában szerez­het. Az óvoda átadására még az év elején érkezett kérés az önkormányzathoz, ahol né­mileg kapóra is jött, hogy Miasszonyunk nővérek A volt Szentháromság utcai óvoda (fakultatív) hitoktatást és zeneóvodai oktatást kapott az új fenntartótól. (Fotó: Karnok Csaba) rendje (drága) városi oktatá­si feladatot vállal át. A Ka­rolina óvodában előzőleg kérdőívekkel kérdezték meg a szülőket és a pedagóguso­kat, de senki sem jelezte, hogy munkahelyet kívánna változtatni, vagy más óvodá­ba szeretné vinni a gyerekét: az óvónők a gyerekekhez, a gyerekek pedig az óvónők­höz ragaszkodtak. A változ­tatásra amúgy sem lett volna semmi ok, mert miként Tasi Tiborné vezető óvónőtől megtudtuk, az óvodában a korábbi feltételek mellett foglalkoznak tovább a gye­rekekkel. Szeptember elsejé­től az óvodában heti két al­kalommal tartanak hitokta­tást. A hittanóra fakultatív, de a 75 helyre felvett 82 gyerek szülei közül alig néhányan jelezték, hogy nem kérik. A Karolina óvodában kihasz­nálják az iskola zenei képzé­sét is, hiszen a közép és nagycsoportokban megindult a zeneóvodai oktatási is. P. J. Descartes eszméi Erdélyben Szeged világvárosi rangot vívott ki az egészséges életmódra nevelő programok te­kintetében, hiszen egy héten belül már a máso­dik nagy rendezvény ír­ta e szent célt a zászla­jára. Egy hete a Prog­ress Alapítvány és az MSZOSZ szerette volna megmozgatni a tömege­ket, míg most szomba­ton a Rózsa Edit képvi­selőnő nevéhez fűződő „Jó napot, Szeged!"-ak­ció keretében zajlott a „Honfoglás Szegeden" névre keresztelt városi akadályverseny-vetélke­dó. Rendezvénycsokorról is beszélhetünk, hiszen a nagy városi akadályversenyhez csatlakozott az I. nemzetközi Land Rover találkozó. S akárhonnan nézzük, ők is akadályversenyt csináltak, ugyanis a Szegedre érkező közel félszáz terepjáró pén­tek éjszaka a Szeged környé­ki földeken - nem utakon! ­dagasztotta a sári. Igencsak gondban volt Dobó István, amikor szombaton próbáltuk faggatni az éjszakai ese­ménykeről, mert a sárral va­ló küzdelemben és irányítás­ban az összes hangja elment, így jobbára csak büszkén mutogatott, hogy ez ^ jár­gány felborult az éjjel ­egyetlen horpadás sem lát­szott egyébként rajta an­nak a 30 esztendős Land Ro­vernek pedig kiesett a kere­ke, de így is végigcsinálta a túrát. S mintha még nem lett volna elég a megpróbáltatá­sokból, szombaton délután az Eko-Park hátsó traktusá­ban lévő erdőben bizonyítot­ták ügyességüket a találkozó sofőréi. Óriási mérleghintára hajtottak fel, fák között for­golódtak, időre cseréltek ke­reket, s nem hiányzott ter­mészetesen a vizesárok sem a pályáról. Egész másfajta erőpróba várt a „Honfoglalás Szege­den" résztvevőire, a hatfős Az egyik főszervező, Tamás Sándor lőni tanítja Kökény Mihályt. (Fotó: Karnok Csaba) csapatoknak a városban kel­lett megkeresniük a hét ve­zérről elnevezett állomáso­kat, ahol különböző próbaté­teleken kellett megfelelniük. A múzeum előtt, a Töhötöm megállónál például helyis­meretből és -történetből ad­tak számot. A feladatok kö­zött Szegeddel kapcsolatos dal eléneklése is szerepelt. Így igazán sajátos élmény volt amikor a tisztes család­apák egyet jobbra, egyet bal­ra ugorva dalolták és táncol­ták, hogy „Átalmennék én a Tiszán...". De legalább ilyen különleges látványnak szá­mított, amikor a Tápéi Mara­toni Lovas Klubban tett láto­gatást a javarészt politiku­sokból álló zsűri, s Kökény Mihályt népjóléti államtit­kárt lóra ültették... A Tisza-partra is érdemes volt kilátogatni, ugyanis fo­lyamatosan ment a program, valamint a szponzoroknak köszönhetően Pleskonics András műsorvezető számta­lan nyereményt oszthatott ki. A csekély létszámú közön­ség miatt pedig megnőttek a nyerési esélyek, így egy arra tévedt zalaegerszegi turista­csoport is boldogan távozott az ajándékba kapott boros palackokkal. Délután kettőre hirdették a kerekasztal-be­szélgetést, melyen politiku­sok és szakemberek tanács­koztak az egészséges élet­módról, ám ennek olyan ha­tása volt, mint az Omega­koncerten a viharnak: a kö­zönség jó része pillanatok alatt elpárolgott. Később az­tán visszatértek, amikor a River együttes muzsikált, s mire az eredményhirdetés el­kezdődött, a versenyzők és családtagjaik is gondoskod­tak a közönségről. - Összesen 20 csapat ne­vezett, azaz 120 fő indult a versenyen. Elégedettek va­gyunk a létszámmal, ha töb­ben lettek volna, akkor való­színűleg este 6-ig be se fe­jezhettük volna be a vetélke­dőt - vonta meg a nap mér­legét Tamás Sándor, a városi sportigazgatóság vezetője. ­S aminek külön örülök, hogy nem iskolák és osztályok in­dultak, hanem családok és baráti társaságok fogtak össze és mozogtak egész nap a jó levegőn. Takács Viktor A Honfoglás Szegeden fődfjainak felajánlói: Aréna, KEPA, Média 6 Rádió (Adi­das boltban beváltható utal­vány), Papagáj Markét, va­lamint az Iskolák Sportbolt­ja. A rendezvény főtámoga­tói: Tisza Volán Rt., MOL Bányászati Üzeme (Algyő), GE Medical System, MÉH, Tisza Kenyér Sütőipari Kft., Szeged Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala. Tá­mogatói: Délmagyarország, Főnix Konzervgyár, Medi­kémia, Florin, Colgate-Pal­molive, Printker, Nivea, Ba­rát Bt., Polgárvédelmi Szol­gálat, Chio, Tempó Taxi, Telekom Kft., Szőke Tisza Hajó, Görög Pizzéria. A rendezvény ötletgazdá­ja, fővédnöke Rózsa Edit ezúton mond köszönetet a szervezésben segítőknek, Tamás Sándornak, Szántha Istvánnak, Vaskó Tündé­nek, a JGYTF testnevelés szakos hallgatóinak, az ÁNTSZ-nek, a Kékfa Egye­sületnek, az Universitas Di­ákszövetkezetnek, a SZITI Egyesületnek, a Vízirend­őrségenk, a Maraton Terep Lovas Klubnak (Tápé), a Százszorszép Gyermek­háznak, valamint a Szeged Városi Sportigazgatóság­nak. geni Mihály, aki a német kartezianizmus nagy alakja, Johannes Clauberg nyomán a kolozsvári unitárius kollé­giumban kartéziánus fizikát és logikát tanftott. A konfe­rencián Laczkó Sándor (JA­TE) előadása a kései magyar Descartes-recepció és az el­ső magyar Descartes-fordítá­sok idejét ölelte fel. Hajós József kolozsvári kutató Descartes kolozsvári befoga­dását vizsgálva aláhúzta, hogy a 17. század második felében a francia filozófus írásai igen nagy arányban je­lentek meg a városban. A kolozsvári könyvtárakban mai is 54 tizenhetedik száza­di kiadású Descartes-kötetet őriznek. A legrégibb kötet 1644-ből való (Descartes ek­kor még élt), ez a kötet a Principia és a Discours de la méthode latin változatát tar­talmazza. E két műből 8-8 kiadás keletkezett Kolozsvá­rott abban a században. Az egykori bejegyzett kolozsvá­ri tulajdonosok közül mint­egy ötvenet ismernek név szerint; sokan közülük refor­mátusként Hollandiában ta­nultak s onnan hozták haza Descartes munkáit. Az erdélyi magyar tudo­mányos gondolkodásban nagy szerepet játszó filozó­fus nevét Kolozsvárott utca­név is őrzi. S. P. S. Dr. Csejtei Dezső tan­székvezető zárszavával befejeződött a József At­tila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Filozófia Tan­széke által rendezett há­romnapos nemzetközi Descartes-konferencia. A konferencián a filozó­fiai és filozófiatörténeti vo­natkozások mellett külön szekció foglalkozott a des­cartes-i filozófia korbeli ma­gyar, illetve erdélyi befog­adásával. Descartes tudomá­nyos nézeteinek a magyar, illetve az erdélyi iskolákban olyan jelentós művelói vol­tak, mint Apáczai Csere Já­nos, Apáti Miklós vagy Ré­geni Mihály. A szubjektu­mot és az objektumot külön­választó új filozófia és kuta­tási módszer elsősorban a re­formátus főiskolákban és kollégiumokban, Kolozsvá­rott, Debrecenben és Sáros­patakon bontakozott ki. A JATE régi magyar iro­dalom kutatói, Keserű Bálint és Monok István előadásai­nak témáját a magyar karte­ziánizmus főidőszaka, a 17-18. század adta, amely­nek idején Descartes nézetei nemcsak közvetlen filozófiai alapokon, hanem áttételek révén is megjelentek a ma­gyar kartéziánus gondolko­dásban. E másodlagos recep­ció pédája a kolozsvári Ré-

Next

/
Thumbnails
Contents