Délmagyarország, 1996. szeptember (86. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-26 / 225. szám

8 KAPCSOLATOK SZERDA, 1996. SZEPT. 26. Levél Lédzbél Mélyen Tisztelt F. Nagy Istvánné! Örömmel értesítem, hogy a magyar honfoglalás 1100. évfordulója és a Lódzi Lengyel-Magyar Baráti Társaság fönnállásának 15. évfordulója alkalmából a Lengyel-Magyar Baráti Társaság vezetősége szeptember 2-i határozata alapján, a lengyel -magyar barátságért tett szolgálataiért a társaság kitüntetésében részesíti feledhetetlen emlékű F. Nagy István szerkesztő urat, az Ön férjét. A szegedi és a lódzi újságírók között 1960ban a megkezdett együttműködés (akkor és később is F. Nagy István, a Délmagyarország főszerkesztője irányítása alatt) nagyban hozzájárult a Lengyel-Magyar Baráti Társaság létrejöttéhez városunkban. Lengyelországgal kapcsolatos cikkeivel és publikációival, melyek az általa szerkesztett újságban jelentek meg később is, amikor már nyugdíjas volt, rászolgált arra, hogy megőrizzük emlékezetünkben és - sajnos halála után, de - kitüntetésünkben részesítsük. A lódzi emberek nevében tiszteletem és megbecsülésemfejezem ki. Ewa Peplinska-Shalaj, a Lódzi Lengyel-Magyar Baráti Társaság elnöke Szent Mihály napja Gazdagodott a Kálvária Jótékonysági kállltást és vásárt rendeztek a napokban Szegeden a szellemi fogyatékos fiatalok védőotthonának felépítését segítendő. A kiállításon szegedi, illetve Szeged környéki képzőművészek alkotásait vásárolhatták meg a fogyatékosok alapítványát támogatni szándékozók. A szellemi fogyatékosok tervezett védőotthona a Kálvária sugárút 108-ban épülne fel, szülői adományként az alapítványnak ajándékozott telken. A Fogyatékos és Halmozottan Fogyatékos Fiatalok Egyházi Otthonának Alapítványa a jótékonysági rendezvényen közel 700 ezer forinttal gazdagodott. A további adományokat a 10300002-2851230170073285 számú számlára lehet befizetni. Helyet! A szeptember 12-i Délmagyarországban megjelent Süli Ferenc cikkével kapcsolatban nekem is van néhány szomorú tapasztalatom. 81 éves, bottal nehezen közlekedő ember vagyok. Ma még ha nehezen is, de fel tudok lépni villamosra és autóbuszra. „Boldog időkben" a villamoslépcsőtől jobbra és balra levő ülések ablakaira ki volt írva: Rokkantaknak, terhes anyáknak fenntartott hely. Ez ma már a múlté. Jó lenne, ha az arra illetékesek reklámok helyett ismét kiragasztanának egy kis intő feliratot, hogy Rokkantaknak, öregeknek és terhes anyáknak fenntartott hely. Katona Béla Szeptembert valamikor IX-bernek, őszelőnek, Szent Mihály havának, mérleg hónapnak írták és nevezetek. Szent Mihály napja (IX. 29.) régen az időszámítás kiinduló pontja volt. Ekkor telt le a gazdasági év, e naptól számították az újat. Ezen a napon járt le a cselédekkel kötött szerződés és lépett érvénybe az új. Ezen a napon számolták el a béreket, a természetbeni járandóságokat a pásztorokkal, a bojtárokkal és a béresekkel. Ilyenkor tele voltak a korcsmák, s a hosszúnyakú borosüvegek mellett köttették a szerződéseket. Ezekhez nem kellett se toll, se tinta, s,em pedig jegyző, csak kézcsapás, becsületszó és kész volt az egyezség, amit jobban tartottak akkor, mint ma, amikor pecsét akatt is tanúk előtt végzik a szerződések aláírását. Szent Mihály napjától számítja a gazda az őszt, mely időszakban már neki nincs egyébre gondja, mint nézni a felhőket, amelyektől várja a termékenyítő csendes esőket. Levéltári iratból: Egy béres évi bére az 17801810 közötti években a következő volt: 26 váltó-forint (a pengő forintnál kisebb értékű papírpénz). Egy rúgott borjú (a már nem szopós borjúra mondták). Egy öltöny ruha süveggel együtt (süvegnek a magas hengeres, vagy csúcsos karimátlan fejfedőt nevezték, elnevezése ma: kucsma). Egy szűrkankó (ez egy lefelé bővülő, ujjas felsőruha volt posztóból). Egy szőtt nadrág (ugyanolyan anyagból készült, mint a szűrkankó). Egy téli bunda (ez ujjatlan, kabátszerű felsőruha volt, a juh gyapjas bőréből készült). Kettő pár fehérruha (az alsóneműt nevezték így). A felsoroltakon kívül a napi étkezés. Komoly Pál SÓS Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik, LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Egy intézeti gyerek halála Újra népfőiskolák a Vajdaságban Népfőiskolai szervezeteket alakítottak a vajdasági Csantavéren és Szenttamáson. A Magyar Népfőiskolai Társaság több mint fél éves közös előkészítés után kapott meghívást, hogy vegyen részt a Szabadkához közeli SzentTamáson megrendezett millecentenáriumi megemlékezésen. A zsúfolásig megtelt katolikus templomban, a szentmise utáni ünnepségen Ágoston András elnök avatta föl a VMDK emléktábláját. Előtte, a közigazgatásilag Szabadkához tartozó Csantavéren alakult meg a Csantavéri Népfőiskola. Elnökévé Agyánszki Ltdia tanárnőt választották, s az új szervezet bejegyzett székhelye a csantavéri plébánia lett. Az alapító összejövetelen megjelent dr. Sepsey Csaba, a VMDK körzeti elnöke, a jugoszláv szövetségi képviselőház tagja. Szombaton a szenttamási millecentenáriumi ünnepséggel egybekötötték a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) elnökségi tanácsülését. A hivatalos napirend mellett elhatározták, hogy vajdasági hatókörrel Mészáros Lázár Népfőiskolai Társaságot hoznak létre a helyi kezdeményezések elősegítésére. A Magyar Népfőiskolai Társaság az erdélyi, felvidéki és kárpátaljai közös munka mellett szeretne együttműködni a II. világháború óta most újraéledő vajdasági népfőiskolának is. Magyar Népfőiskolai Társaság, Budapest Egy augusztus 31-i halálesettel kapcsolatban írt lapunknak nyílt levelet egyik olvasónk. Azon a napon egy transzformátorházban holtan találták a 20 éves, makói G. Zsoltot. A fiatalembert halálos áramütés érte. A rendőrség szerint a férfi szállás hiján ott keresett éjjeli menedéket, illetve elképzelhető, hogy színesfémet gyújtott, s kábelekért lopózott az épületbe. Elhangzott az is, hogy a fiatalember intézeti gyerek volt. Levélírónk azért ragadott tollat, s címezte írását az ügyet vizsgáló nyomozónak, hogy ne tűnjön fel rossz színben az elhunyt, akinek olvasónk munkatársa volt. Nemcsak ismerte, szerette is Zsoltot, aki „végtelen rendes, szorgalmas, becsületes gyerek volt egész élete végéig". A következőkben a levélből idézünk: „A nevelőotthonokban nemcsak „elvetemült" gyerekek vannak, hanem jószándékú, jóravaló fiatalok is, akiket a rossz társak sem tudtak elrontani. Én sokadmagammal ott voltam Zsolti temetésén és nem az elhunytat siratom a mai napig is, hanem az ott sorban felvonuló, egyetlen szó nélkül álló, megilletődött intézeti gyerekeket. A hidegben, a szitáló esőben majdnem két órán át álltak fegyelmezetten. Mindegyikük szeméből legördült egy-egy néma könnycsepp, amit szégyenlősen, suta mozdulattal letöröltek. Voltak, akik csak - hófehér - ingben, voltak, akik sötét öltönyben, katonaruhában álltak. S az új, fekete cipők árulták el leginkább kegyeletüket. Megvették kevéske pénzükből a nem divatos, hagyományos fekete cipőt erre a szomorú alkalomra, amit egyébként úgysem fognak használni a sportcipők világában. Minden haj a nedves fésű nyomát mutatta." Levélírónk a továbbiakban kéri a nyomozót (is), tegye félre előítéleteit, hiszen több emberséget és jóságot tapasztalt azokban az „intézeti" szemekben, mint az apuka pénzén vásárolt autóval száguldó fiatalokéban. Szobrokról morfondírozva Szeged közvéleményében nagy vitát váltott ki Kligl Sándor Szent István és Gizella szoborkompozíciója. Utólag azonban felmerülhet bennünk, hogy mint ismeretes, 2000ben lesz államiságunk 1000. évfordulója, bár ez a megfogalmazás egyesek szerint nem pontos, a királyság kezdete hazánkban lenne a helyes és tényszerű meghatározás, amiből az is következik, hogy a Szent István szobrokat erre az évfordulóra kellett volna időzíteni. A millecentenáriumra pedig Árpád szobrát lehetett volna elkészíteni. Hány Árpád-szobor lehet hazánkban? Tudomásom szerint a honfoglalás 1100. évében egy Árpád-szobor sem készült. Közismerten igény van városunkban egy IV. Béla-szoborra is, hiszen Szeged és a király történelmi kapcsolata közismert. Melocco Miklós '56-os emlékműve sokaknak nem tetszik, a helykiválasztással együtt. Szeged népe már szavazott ezen szobor elhelyezésének ügyében. A bölcs városvezetők igyekeznek összehangolni a szakmai és a közvélemény közötti ellentmondásokat, így biztosítva nem csak a demokráciát, hanem azt a tudatot is a polgárokban, hogy városuk alakításában maguk is tevőlegesen közreműködhetnek. Az illetékesek szerint a Széchenyi térre csak alakos szobor való, és '56-nak még nincs elfogadott jelképe, a „lyukas zászló" még nem az. Eltekintve attól, hogy a szovjet emlékmű sem volt „alakos", a zászlót is ember vitte, és viszi, mert a zászló és a lobogó a házak falán, nem ugyanaz. Kováts József - ts-el és nem cs-vel - szobra ürügyén. Péter László írja a Szegedi Napló '95. december 16-i számában, hogy négy szegedi mártírja van a városnak. Schwartz Lajos, Kováts József, Danner János és Földesi Tibor. „Ezután együtt kell róluk mindig megemlékeznünk" - írta. Kováts József szobra azért lett fontos, mert Pető Ferenc, Napokkal megkésve került kezembe a szeptember 5-i Délmagyarország, hátsó oldalán a keretes cikkel: „Horváth Dezső: Szentelt szobrász". Megrökönyödve futottam végig a sorokon: vajon mi célja lehetett egy ilyen személyeskedő, már-már rosszindulatú, ízléstelen élcelődésekkel zsúfolt írásnak? Örülnünk kellene, hiszen Szeged oly ritkán avathat ilyen, méreteiben és jelentőségében egyaránt óriási közVisszhang téri szobrot! Másrészt érthetetlen és feleslegesen sértő a vád, hogy az egyház arra méltatlan személyt (személyeket) szentelt meg. Kár gúnyt űzni ebből a magasztos gesztusból. Ahogyan maga a cikk sem volt mentes elfogultságtól, levelem sem az - csak éppen ellentétes érzelmi töltéssel. Ennek oka részben az, hogy Kligl Sándor több terrakotta- és bronzalkotása növeli otthonom melegét és fényét már évek óta - az egész család szeretetével és megbecsülésével körülvéve. Másrészt, mint egyszerű szegedi polgárt, büszkeséggel tölt el a tény, hogy - feltételezem - arra alkalmas fórum döntése nyomán a Művész Úr Szent Istvánt és Gizellát ábrázoló kompozíciójának bronz kisplasztikái változatát választották a hazánkban vendégeskedő szentatya méltó Szegedi vendégség aki a Szabadság Párt délvidéki főtitkára volt, és ebben vett részt Kováts József mint aktivista. Nevezett Houstonban élő hazánkfia, szervezi minden erejével a Kováts Józsefnek felállítandó szobrot. A másik három mártírnak nincs ehhez „menedzsere". Egyébként már is folyik a vita, hogy a Kováts szobrot hol kellene felállítani? A klinikakertben, az Aradi vértanúk terén, a kopjafa helyére, hiszen Kováts József a piarista gimnáziumban érettségizett. Tudomásom van olyan elképzelésről is, hogy a Stefánián felállítanának egy „szegedi panteont", melynek fülkéibe elhelyezhetők lennének pl. Szeged mártírjainak szobrai is. Dr. Veress Sándor ajándékának. Szomorú, hogy a helyi lapokban ennek a megtisztelő események nem szenteltek elég figyelmet. Őszintén remélem, hogy a Széchenyi téri műalkotás előtt elsétáló szegedieknek nem a rosszízű kritika jut eszébe, hanem a felemelő tények: városunk egyik jeles szobrásza készítette el a Püspöki Kar által a pápának átadott, de egész nemzetünket képviselő ajándékot. Tisztelettel: dr. Magyarné dr. Gyura Erika Szegedre - a Bartók Béla Művelődési Központ meghívására, amit a millecentenáriumi településtalálkozó rendezvényére küldtek, - a rahói járásból húszan mentünk. Egész napos program volt az ópusztaszeri kirándulás. Csodálatos élmény volt a Feszty-körkép megtekintése. Szinte leszögezett a látvány mindnyájunkat az első percekben, mikor megláttuk, nehezen indult tovább a csoport körbe a teremben, hogy legyen időnk legalább futólag megnézni ezt a hihetetlenül élethű, szép alkotást. Úgy érzem, hogy aki teheti, annak nem egyszer kell oda elmenni, hogy a látottak megmaradjanak benne. Utána találkoztunk a többi meghívott vendéggel az Árpádemlékműnél és ismerkedtünk a park többi látnivalójával. Köszönetet kell mondanunk a Szent Vince Borrend tagjainak, akik borkóstolóval egybekötött bemutatót tartottak az erdészháznál, s ugyanott finom ebéddel kínáltak meg bennünket. A Zákányszéken folytatódó program igazi meglepetés volt. Az érkező autóbuszokat pattogó zenével fogadták, a népviseletbe öltözött lányok és fiúk frissítővel és pogácsával kínálták az autóbuszból leszállókat, majd a Főtéren Gárgyán István polgármester meleg szavakkal fogadta a vendégeket. A püspöki szentmise után lakodalomnak is beillő ebéddel kínáltak. A zákányszéki Gazdakör is kitett magáért. Finomabbnál finomabb gyümölcsöket, zöldségféléket mutattak be, amit nem csak a szemnek szántak. Hálásan köszönjük zákányszéki meghívóinknak, Gárgyán István polgármester úrnak, és a község lakóinak, a zákányszéki Gazdakör tagjainak, mindenkinek azt a szerető szívvel szervezett és készített vendéglátást. Felejthetetlen volt. Fogadás is volt a szegedi városházán, ahol dr. Ványai Éva alpolgármester üdvözölte a települések vezetőit, gazdagon terített asztallal, ahol kellemesen ismerkedhettünk és elbeszélgettünk. A gazdag program betetőzéseképpen a Dóm téren megnézhettük a „Sámántánc" című előadást. Bilics Éva, Petőfi Sándor Anyanyelvi Klub, Rahó Köszönetek Kligl Sándornak Gyulay Endre szegedcsanádi megyés püspök két levelet juttatott el szerkesztőségünkbe, amelyek frói Kligl Sándor szegedi szobrászművésznek mondanak köszönetet. A leveleket alább közöljük. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Elnöke Kligl Sándor szobrászművész úrnak Igen Tisztelt Művész Úr! Jelen soraimmal a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai és a magam nevében szeretném kifejezni őszinte köszönetemet azért a szoborkompozícióért, amellyel Művész Úr nagyszerű alkotásaként - a Magyar Katolikus Püspöki Kar nevében megajándékozhattuk II. János Pál pápát. Amikor a győri szentmise után átadtuk Szentséges Atyánknak Szent István és Boldog Gizella szobrát, örömöt és a meghatottságot láttunk arcán. Elmondtuk neki, hogy az alkotás Művész Úr műve. Ezt az örömöt és meghatottságot szeretném most Excellenciás és Főtisztelendő Mons. Gyulay Endre püspök úrnak tolmácsolni Ön felé. Meggyőződéssel vallom, hogy minden igazi művész, amikor az igazat, a szépet és a jót ábrázolja, az Örök Igazság, az Örök Szépség és az Örök Jóság, vagyis a végtelen Isten vonásait tükrözi vissza. Szívből kívánom, hogy Művész Úr még nagyon hosszú időn keresztül legyen Isten igazságának, szépségének és jóságának hiteles közvetítője. Művészi szolgálatára Isten áldást kérve, őszinte nagyrabecsüléssel köszönti, Budapest, 1996. szeptember hó 11-én. Dr. Seregély István egri érsek, a MKPK elnöke A Vatikánból, 1996. szept. 16. Excellenciás és Főtisztelendő Püspök Úr! Szeretném értesíteni a budapesti Apostoli Nunciaturán keresztül érkezett közleménye vételéről, mely szerint a Szent Istvánt és Boldog Gizellát ábrázoló bronzszobrot a Magyar Püspöki Konferencia Győrött János Pál pápának ajándékozta. Megbízásból szeretném tisztelettel kérni, szíveskedjék Kligl Sándor úr felé tolmácsolni a Szentatya elismerését, köszönetét valamint jókfvánságait további sikeres műalkotó munkájához a szobrászatban. Neki is mint minden magyar testvérnek, János Pál pápa szívből esdi imájában, hogy lelkipásztori látogatása főgondolata: „Krisztus a mi reményünk", kísérje és erősítse őt és mindazokat, akik az élet útján hozzá tartoznak. Püspök Úr fáradozását megköszönöm és feladatához a Szentlélek segítségét kérem. Fogadja Excellenciád őszinte tiszteletem kinyilvánítását. Igaz híve az Úrban RE, G. B. érsek, Substitutus