Délmagyarország, 1996. szeptember (86. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-25 / 224. szám

SZERDA, 1996. SZEPT. 25. UNIVERSITAS 9 • A magyar forradalom a világpolitikában Zavarba ejtő történelmi Egy elfeledett arc a forradalomból. (Archív fotó) • MTI Press Negyven éve, ha rövid ideig is, de Magyarországra figyelt a világ. Lélegzetvisszafojtva, döbbenten, csodálkozva, szánakozva vagy lelkiismeretfurdalással. Albert Camus, Nobel-dijas francia író a magyar forradalom elsó évfordulóján ezt írta: „A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia - s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben." Nos, mire kell emlékeznie a világnak, mit tudatnak a négy évtizeddel ezelőtti történésekről a politika titkosan kezelt dossziéi? Nagyszámú külföldi kutató, történész részvételével az eddigi legjelentősebb tanácskozás kezdődik szeptember 26-án a Magyar Tudományos Akadémián: Az 1956-os magyar forradalom a világpolitikában címmel. Békés Csaba történésszel, az '56-os Intézet tudományos munkatársával beszéltünk. 9 Camus emlékezése az elfelejtett magyar forradalomról és forradalmárokról csupán lírai megfogalmazása annak a lelkiismeretfurdalásnak, amely máig tartja magát: a Nyugat 1956-ban magára hagyta Magyarországot? Lehetett volna e segíteni akkor? Milyen következtetésre jutott Ön a budapesti konferenciáéval azonos című tan ulmánykötetében ? - A magyar forradalom megítélésében nagy különbség tapasztalható a nyugati kormányok és a társadalmak között. A kormányok az első pillanattól fogva a be nem avatkozás alapjára helyezkedtek, mert a magyar forradalom nem illett az akkori koncepcióba. A Szovjetunióval való megegyezés keresésében érdekelt Nyugat számára kifejezetten rosszkor jött ez a forradalom. Különösen Washingtonban okozott nagy zavart a magyar felkelés híre. Ilyen valószínűtlen esetre az amerikai kormánynak semmiféle koncepciója nem volt, a követendő taktikára nem készítettek forgatókönyvet. Bár 1952 óta hirdették a rab nemzetek felszabadítását, de éppen a magyar forradalom döbbentette rá őket és a világot, hogy ez a propaganda milyen kétélű fegyver. Kiderült, hogy a világ legerősebb katonai hatalmának a szovjet érdekszférában nagyon korlátozottak a lehetőségei. A nyilvánosság számára mindig hangsúlyozott felszabadításról kiderült, hogy semmi konkrét elképzelés nem volt mögötte. A reményt azonban nemcsak Kelet-Európában táplálták, hanem - a magyar felkelés hírére nyugaton is sokan természetesnek tartották, hogy valaminek történnie kell: itt az alkalom megsegíteni a harcoló magyarokat! Nem történt meg. És ebből adódott az első ellentét a kormányok és a tömegek között. Utólag azt kell mondani, hogy az adott helyzetben a kormányok más logika alapján kellett, hogy döntsenek. A világtörténelemnek ezt az időszakát tágabb összefüggésben vizsgálva utólag hozzá kell tenni: nem is tehettek mást az adott helyzetben. • Tehát a rokonszenvezők érzelmei fölött úrrá lett a politikusok kegyetlen realizmusa? - Magyarország a szovjet érdekszférába tartozott. Ha fegyverrel beavatkoznak, az beláthatatlan következményekkel járt volna. Tudomásul vették, hogy ebben a térségben a szovjeteké a rendteremtés joga - ez a kegyetlen igazság. Voltaképpen a saját társadalmaik érdekét is védték azzal, hogy passzívak maradtak: nem akartak világháborút. November 4-e után szintén megfigyelhető a kormányok és a velünk rokonszenvező tömegek magatartása közti különbség. Amikor kiderült, hogy már nincs mit segíteni, hogy a magyar forradalom politikai értelemben menthetetlen bár folyamatosan tüntettek a Kádár-kormány és az oroszok ellen - a magyar menekülteken való segítés került előtérbe. Ebben tudtak a kormányaikra hatni. Számos országban a közvélemény kényszerítene a befogadásra eredetileg megszabott keret bővítését. • A magyar forradalom nyugati megítéléséről számos tanulmány, elemzés, irodalmi alkotás született. Vajon ismerünk e mindent, ami a szovjet forrásokból fontos lehet a számunkra? - Azt nem mondhatjuk, hogy mindent ismerünk, de azt igen, hogy sokkal többet tudunk, mint akár három évvel ezelőtt. A közelmúltban jelent meg egy könyv az '56-os Intézet gondozásában, melyet Rainer M. János és Vjacseszláv Szereda szerkesztett. A Döntés a Kremlben a szovjet pártelnökség üléseinek jegyzőkönyveit tartalmazza. A napok szerint vezetett feljegyzésekből olyan információkhoz jutottunk, amelyekről még csak utalás formájában sem volt tudomásunk korábban. A véleményeket név szerint ismerhettük meg, s ezáltal azt, hogy kik, mikor és hogyan alakították a döntéshozatali folyamatokat, ami végül is a katonai beavatkozáshoz vezetett. 9 Kik akarták a beavatkozást? - Az első szovjet beavatkozást elsősorban Gerő és Andropov nyomására hajtották végre. A nagyobb szerep Andropov akkori budapesti nagyköveté volt, aki a helyzetet súlyosabbnak festette le, mint amilyen az adott pillanatban volt. Például még fegyveres harc sem volt, amikor Andropov már a beavatkozást javasolta. E dokumentumokból is kitűnik, hogy lényegében már ekkor eldőlt a sorsunk. A forradalecke lom logikáját követve nem lehetett kétséges a második beavatkozás sem, hiszen a 24-től kibontakozó szabadságharc a szovjet elnyomók ellen olyan dinamizmust adott az eseményeknek, hogy abból október legvégén Moszkvában csak azt a következtetést vonhatták le, hogy az ő értelmezésük szerinti szocializmus, a bolsevik típusú rendszer végveszélybe került. • Vannak e olyan fehér foltjai az október 23-november 4 közötti eseményeknek, amelyekre valamelyik volt szovjet levéltárból várható a világosság? - Sok minden világos már előttünk, de még nem minden. Bizonyára voltak olyan megbeszélések, amelyeket szűkebb körben tartottak, esetleg csak a kulcsemberek. Talán ezekről is készültek feljegyzések. Fehér foltként igazából az október 31-i döntés előkészítésére utalnék. Azt már tudjuk, hogy erre az elnökségi-ülésre Hruscsov már kész tervvel érkezett. Azt mondta: „Felül kell vizsgálni az értékelést, a csapatokat ne vonjuk ki Magyarországról és Budapestről, kezdeményezően lépjünk fel a rend helyreállítása érdekében Magyarországon". Az előző napi ülés viszont azzal zárult, hogy kibocsátják azt a kormánydeklarációt, amely új típusú viszonyt ígér a Szovjetúnió és a szocialista országok között. A nyugati megfigyelők ezt akkoriban úgy minősítették, hogy domíniumi státuszt ajánlott az eddig gyarmati sorban lévő szövetségeseinek. Vagyis a 30-i ülés megegyezést ígért, a 31-i pedig a beavatkozásra vonatkozó döntéssel kezdődött. Mi történt közben? Lehet, hogy sosem fogjuk megtudni. Dehát a legutóbbi dokumentumok létezéséről sem tudtunk korábban. • Kádár. Az ő Szovjetunióba való utaztatásáról, a november 4-ét megelőző szerepléséről kerültek-e elő utalások? - A lényeget ismerjük, a részletek még bővülhetnek. A már említett Politbüró november 2-i és 3-i feljegyzéseiből ismeijük, hogyan szerepelt Kádár a szovjet vezetők előtt. Viselkedése a lényeget nem változtatja meg, de árnyalja az eseményeket. Kádár nem annak a tudatában ment ki Moszkvába, hogy Nagy Imre kormányát megbuktassa - annak különben ő is tagja volt ekkor - és november 2-án, a jegyzőkönyv szerint még arról beszélt, hogy lehetőséget lát a helyzet konszolidálására, ő természetesen nem tudhatott az október 31-én hozott döntésről; elemezte a helyzetet, a politikai megoldás lehetőségéről beszélt. Esetében az a fehér folt, hogy mi történt a november másodikai ülést követő éjszaka, a harmadikai ülés kezdetéig? Ekkor már Hruscsov és Malenkov jelenlétében - egészen más hangnemben tárgyalt. Ekkor már tudta, hogy új kormány felállításáról van szó, s erről döntés is született. Vagyis, itt már nem a tanácsát kérték, hanem azt tudakolták, hogy vállalja e azt a szerepet, amelyre kijelölték - a korábban alkalmasabbnak tartott Münnich helyett. Király írná A bank, személyesen A HYPO-BANK Hungaria Rt., az egyik legnagyobb, 160 éve fennálló német kereskedelmi bank magyarországi leányvállalata, megnyitotta szegedi fiókját. Minden bankfiókunk teljes körű banki szolgáltatást nyújt magánszemélyek és cégek számára egyaránt. Válogatott, a helyi sajátosságokat ismerő szakembereink és szolgáltatásaink magas színvonala biztos alapot jelent a hosszú távú, eredményes együttműködéshez. Rendkívül fontos számunkra az időtálló és személyes kapcsolattartás, ezért ügyfelünk a különböző bankügyletekben mindig személyes tanácsadójához fordulhat. A HYPO-BANK mindig megbízható és elérhető partner, akár egy igazi jó barát. B. Nagy László fiókvezető HYPO-BANK Hungaria Rt. 6720 Szeged Kölcsey utca 13. Telefon (06-62) 422-640 Telefax (06-62) 312-540 • Magához tért a Szegedi Ruhagyár Babonából 13 millió a cél Miután évtizedeken keresztül nyereségesen termelt a Szegedi Ruhagyár Rt., tavaly,' az év végére 235 millió forintos minuszt sikerült összegyűjtenie. Idén az év első hat hónapja azonban már eredményt hozott, nem csekély erőfeszítések árán. Az év végére a vezetés - babonából - megcélozta a 13 millió forintos nyereség elérését, 200 millió forintos árbevétel mellett. A részletekbe Vígh Zoltán vezérigazgató-helyettes avatta be lapunkat. A Szegedi Ruhagyár Rt. kerítésen belül már nem a régi képét mutatja. Az irodaépületben ma még ott a titkárság és a vezérigazgató irodája, de nem sokáig: amint eladják, költöznek. 9 Közel háromnegyed év telt el 1996-bóL Ennyi idő után nyilván összegezték, mi okozhatta a múlt esztendő tetemes veszteségét. - A Szegedi Ruhagyár árbevételét, nyereségét mindig is az befolyásolta a leginkább - mondta Vígh Zoltán -, hogy az egyik meghatározó termékcsoportra, a közületek számára varrt egyenruhákra mekkora megrendeléseket kapunk. Sajnos, tavaly a hadsereg közismert takarékoskodási intézkedései miatt elmaradt a várt bevétel. Ugyanebben az időben jelentős piacvesztést szenvedtünk el Nyugaton is, több exportmegrendelést pedig mi mondtunk vissza, mivel gazdaságtalan Mennek a gépek, van munka a ruhagyárban. (Fotó: Gyenes Kálmán) lett volna a termékek gyártása. Mindezen okok következtében a többségi MRP-tulajdonban lévő rt. eladósodott. 9 Rákényszerültek-e arra, hogy embereket küldjenek el? - Pont fordítva történt. A baj, ugye, nem jár egyedül: mivel nagyon rosszul tudtuk fizetni az embereket, elvándorlás kezdődött. Nem csoda, a tavalyi egy főre jutó havi átlagfizetés 22.176 forint volt, a gyártásban még kevesebb, 18.450. Úgy gondoltuk, ha elmennek a dolgozók, esélyünk sincs arra, hogy kilábaljunk a nehéz helyzetből. Ilyen körülmények között emeltük meg a fizetéseket. A gyári átlag ma 29.290, a termelésben 25.000 forint. A létszámfogyás megállt, még régi dolgozóink is visszajöttek. Ma 690-en visznek haza fizetést a Szegedi Ruhagyárból. • Milyen intézkedéseket kellett meghozni? - Három üzemünket adtuk el, a bácsalmásit, a csanádpalotait és a kelebiait, hamarosan pedig áruba bocsátjuk a szegedi irodaépületet és a raktárat. Varrodákkal ma már csak Szegeden és Szentesen rendelkezik a ruhagyár. Ugyanekkor - mivel a két gyár még teljes kapacitásával sem lenne képes fedezni a rezsiköltségeket - külső varrodákkal dolgoztatunk. Az intézkedések hatására első félévünk már nyereséges volt. 9 A Szegedi Ruhagyár korábban híres volt arról, hogy extra minőségű férfi öltönyöket varrt igényes külföldi megrendelők számára. így van ez ma is? - A közületek mellett egy tucatnyi külföldi szállítóval állunk kapcsolatban. Öltönyeinket hordják Angliában, Németországban, Olaszországban, Svédországban, Norvégiában, Franciaországban, sőt az USA-ban és Kanadában is. Ha minden igaz, az ENSZ számára hamarosan olyan tömegcikkeket gyárthatunk, amelyeket rábízhatunk a vidéki varrodákra. Míg korábban a belföldi piac után nemigen kapkodtunk, most meg kell küzdenünk azért, hogy-itthon is jelen lehessünk az üzletekben termékeinkkel. Nagy az árverseny, az egyszerűbb termékek esetében gyakran alulmaradunk a „garázsvarrodákkal" szemben. 9 A ruhagyár tehát egyaránt gyárt egyszerű és extrán igényes termékeket? - Minden résbe „bekéredzkedünk" a piacon, hiszen egyre élesebb a verseny. Eddig például a közületeknek, a HM-nek, a BM-nek a tömegcikktől kezdve az igényes egyenruháig mindent gyártottunk. A jövőben a közbeszerzési törvény értelmében a közületeknek versenyeztetniük kell a gyártókat, vagyis pályázatokat kell beadnunk, hogy megkapjuk a régi megrendeléseket. Vagyis: kemény csaták várnak még ránk. Bíztató, hogy a cég iránt egy komoly szakmai befektető érdeklődik, a tészvények 25,1 százalékát venné meg, valamint pénzt és piacot is hozna magával. Fekete Klára