Délmagyarország, 1996. szeptember (86. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-19 / 219. szám

CSOTÖRTÖK, 1996. SZEPT. 19. SZEGED 5 BillbuH V oltam már néhány Deák Bili Gyula-koncerten, de valahányszor tehetem, mindig elmegyek a soron következőre. Vonz oda valami, holott ezek a bulik szinte teljesen egyformák, nagyjából ugyanazt a mű­sort adja Bili, és a hangulat is hasonló. Azzal a jelen­tős különbséggel, hogy ezt a hangulatot képes kon­certről koncertre újrateremteni, és mivel Bili sem so­kat változott, az emberek elhiszik neki - joggal -, hogy ő egy őszinte, nem képmutató rockzenész. És ez tetsző tulajdonság. Kedden este az Etelka sori sportcsarnokban az is nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a Deák Bill-kon­certek közönsége sem változik, legfeljebb átrétegződik. A színpad előtt pogóznak a tizenévesek a Kopaszku­tyára, mögöttük szorosan szegecselt farmerban, bőr­cuccokban a rockerek üvöltik a Hé, Joe.'-t, aztán ki­csivel hátrébb disztingvált ifjú értelmiségiek bólogat­nak a Rossz vér akkordjaira, a következő sorban áll­nak azok, akik megértik a Felszarvazottak balladáját, de amikor azt kérdi Bili kapitány, hogy „Hány az óra, fiatalok?", egyemberként süvölti mindenki: „Három óra húsz". Az egyik hátsó sorban üldögéltem, heverésztem ke­délyesen, vizslattam a közönséget, dúdolgattam a szö­veget, s beleültem a kiöntött narancslébe. Ekkor lépett hozzám oda egy leány, korsó sörrel a kezében, fölém hajolt és azt súgta a fülembe, hogy azonnal álljak fel. Eszem ágában sincs, mondám, mire ő közölte, hogy itt koncert van és bulizni kell. Azt hiszem, tűnődtem fél­hangosan, néhány ilyen bulit végigugráltam már, de ő nem tágított, neki ez szívügye, s megtanít mindenkit Deák Bill-esként (ezt vajon így kell írni?) viselkedni. Azzal búcsúztam, tudnék én is néhány új dolgot mon­dani, de a leány, kezében a kori sörrel, meg volt sér­tődve, s magában engem nyilván lebunkózott. Aztán ismét eltűnődtem, mert koncerten már ilyen­re is képes vagyok, hogy talán igaza lehet a lánynak a maga szemszögéből, és tulajdonképpen örülni kéne, hogy valakinek egy Bili-koncert a szívügye. Eddig ju­tottam, amikor tényleg talpra szökkentem, ugyanis va­laki megkérdezte: „Hány az óra, fiatalok?" Arató Lásxlö • Látogatóban délen A polgármester „repült A szegények is albérletbe szorulnak Életkép a Móra Kollégiumból. A kollégiumi helyek nem változtak, de megnövekedett a hallgatók száma. (Fotó: Miskolczi Róbert) A montenegrói Bor­ban járt négytagú kül­döttségével Szalay Ist­ván, Szeged polgámes­tere. Az önkormányzat ugyanis keresi azt a déli várost, mellyel Szeged szorosabb kapcsolatot létesíthetne. Fiumét és Hercegnovit látták már, csak Bar volt hátra a le­hetséges célpontok kö­zül. Montenegroi útjára Sza­lay István polgármestert el­kísérte Balogh László képvi­selő, közbiztonsági tanács­nok, Sujica llija szabadkai alpolgámester, valamint Kern Imre, a szabadkai ön­kormányzat tagja is. „Kedden délelőtt indul­tunk, ma reggel az Adriai­tengerben fürödtem, három órája még Barban tárgyal­tunk. most pedig itt vagyunk Szegeden " - szemléltette a villámlátogatás tempóját és a repülés előnyeit a polgár­mester szerdán este, a szege­di repülőtéren. A küldöttség • Munkatársunktól Az elmúlt hétvége tartal­mas szegedi rendezvényei sorában az érdemeltnél ki­sebb visszhangot kapott Her­cegnovi város küldöttségé­nek látogatása. Az önkor­mányzat, illetve a megyei közgyűlés meghívására, a Cégmutató Társaság és áz Adria Tours szervezésésben tett négynapos látogatás a szegedi küldöttség júliusi hercegnovi „vizitjének" folytatásaként értékelhető. A két város, valamint Csong­rád megye és Montenegro ugyanis egy kétmotoros, Cessna 337 Skymaster típu­sú hatszemélyes kisgéppel járta meg két-két és fél óra alatt azt az utat, ami sze­mélygépkocsival 14 óra lett volna. Az idő sürgetése mel­lett a tapasztalatszerzés is motiválta a polgármestert ­most már megérti a nyugati üzletembereket, akik tár­gyalásaikra szívesebben utaznak repülőgéppel -, aki ezzel is jelezni szeretnénk, hogy komolyan gondolja a szegedi repülőtér fejleszté­sét. A polgármester a repülés mellett a tárgyalások ered­ményével is elégedett volt. Különösen érdekelte Bar ki­kötője, mely a szegedi lo­gisztikai központ tengeri ki­járója lehetne. A gazdaság mellett pedig a turizmus is jól járhatna - tudtuk meg -, hiszen a gyönyörű és olcsó üdülőhelyre akár 40-50 fős kisgépekkel charterjáratokat is lehetne indítani a jövőben. T. V. kapcsolatait üzleti és kultu­rális vonalon is sikerült megalapozni, bővülhet a tu­rizmus, csereprogramról is szó lehet a szabadtéri játé­kokkal. A küldöttség termé­kek bevezetésére tett ajánla­tot, ami a szerbiai fizetési le­hetőségek ismeretében lehet jelentős. Részt kívánnak venni a kereskedelmi kama­ra novemberi üzleti találko­zóján, valamint a jövő év elején szegedi napokat sze­retnének rendezni Hercegno­viban, illetve ők is bemutat­koznának nálunk. • Sulyosbodi A szegedi felsőoktatás kollégiumi helyzete az universitas legsúlyosabb gondjai közé tartozik. Kollégiumi fejlesztést évek óta nem hajtottak végre, míg a szegedi fel­sőoktatás hallgatóinak száma jócskán meg­emelkedett. A legtöbb hallgatójú felsőoktatási intézményeknél szerzett adatok szerint a jelenle­ginél nagyságrendekkel több kollégiumi helyre van szükség ahhoz, hogy az universitas több hallgatót fogadva fejlőd­ni tudjon. Évről évre rosszabb a sze­gedi felsőoktatás kollégiumi helyzete. Míg az intézmé­nyek egyre több hallgatót vesznek fel, a már korábban sem elegendő kollégiumi he­lyek száma évek óta állandó vagy csak igen kevéssel bő­vült. Ennek következtében a a kollégiumi kollégiumok várakozólistáin egyre hosszabb azoknak a névsora, akik szociális hely­zetük alapján rászorulnának az olcsó szálláslehetőségre. A három legtöbb hallgatót fogadó szegedi felsőoktatási intézmény kollégiumaiban szerzett értesüléseink szerint a kollégiumból kimaradó rá­szorulók arányát már nem is lehet pontosan meghatároz­ni, mivel a hallgatók egy ré­sze elóre tisztában van a be­jutás nehézségeivel és in­kább olcsó albérletet keres, mint hogy végigváija a kér­vényezési procedúrát. A Juhász Gyula Tanár­képző Főiskola kollégiumi helyzete például annyira le­sújtó, hogy a főigazgató kénytelen a felvételről értesí­tő levélben megemlíteni: a hallgató nem nagyon számít­hat kollégiumra. A tanárkép­zőn a legutolsó kollégiumi bővftés a kilencvenes évek elején zajlott, amikor az új­izéria a szegedi pártiskolát felosztot­ták, ám azóta az intézmény hallgatói létszáma szinte megduplázódott. Jelenleg az elsőévesek közül minden ne­gyedik hallgatót, a felsőbb éveseknek pedig a háromne­gyedét veszik fel, de ezek az adatok nem számolnak azok­kal a rászorultakkal, akik le­mondtak a jelentkezésről. Szakmabeli értékelés szerint a főiskola hallgatóinak 80 százaléka rászorultnak szá­mít; a kollégiumokba már a kispénzű pedagógusok gyer­mekeit sem igen veszik fel, lévén, hogy a hallgatók kö­zül kis htján ők számítanak a leggazdagabbaknak. Valamivel jobb a helyzet a Szent-Györgyi Albert Or­vostudományi Egyetemen, de ez elsősorban annak tudható be, hogy az orvosegyetemis­ták általában jobb anyagi helyzetű családból indulnak. Az orvoshallgatók kollégiu­mában tavaly a várakozólis­tások tavasszal az üresedé­sek folytán már helyhez ju­tottak. A SZOTE főiskolai karán némi bővülést jelent majd, hogy az Újszegedről elköltöző gimnázium helyén kollégiumi szobákat alakíta­nak majd ki. A József Attila Tudomá­nyegyetem kollégiumi elhe­lyezési mutatói fokozatos csökkenést mutatnak. Jel­lemző adat, hogy mfg 1993-94-ben 4555 hallgató­ra 1118 hely jutott (24,5 szá­zalékos elhelyezés), 1994­95-ban 5390 hallgatóra 1121 hely (20,8 százalékos elhe­lyezés), 1995-96-ban pedig már 5803 hallgatóra 1118 hely jutott (19,2 százalékos elhelyezés) jutott. Szakmai értékelés szerint a tudo­mányegyetemen a jelentke­zési lapok alapján 35-40 szá­zalékos kollégiumi elhelye­zési arány lenne indokolt. S. P. S. Hallgatók a koleszról A Károlyi Kollégium három hallgatója vála­szol kérdésünkre: mit tenne, ha nem lenne kol­légiumi helye? Péter Ildikó (másodéves magyar-művelődés-szerve­zés szakos hallgató): - Szo­ciális helyzetem folytán probléma nélkül kerültem be a kollégiumba. Nem tudom, mi lenne velem, ha valami oknál fogva el kellene hagy­nom a koleszt, az albérletet ugyanis nem bfrnám fizetni. Egy biztos: a főiskolát min­denképpen elvégezném, mert nagyon szeretnék peda­gógus lenni. Valószínűleg dolgoznék az iskola mellett, hogy az albérletemet fenn tudjam tartani. Azt nem tu­dom, hogy ez mennyire menne a tanulás rovására. A kollégiumban egyébként jó közösség alakult ki, nagyon sok barátot szereztem. Erdélyi Mónika (másod­éves történelem szakos hall­gató): - Én hálát adok az is­tennek, hogy főiskolás és kollégista lehetek! Nem is tu­dom, mi lenne velem, ha nem lenne kollégiumi szállásom, ugyanis én már évek óta ön­álló életet élek. Olyannyira, hogy nyáron sincs hová men­nem, tgy a vakáció ideje alatt is a koleszban lakom. Nekem létfontosságú a kollégium, hiszen a főiskola előtt rendkí­vül rossz anyagi körülmé­nyek között éltem. Itt, a főis­kolától kapott egyéb juttatá­sokból úgy ahogy kijövök, és senki sem bánt. Jól érzem magam, hiszen a három fős szobában civilizált módon élünk. Bleil Alexandra (másod­éves magyar-történelem sza­kos hallgató): - Szeretem a kollégiumot, a közösséget. Az ellátással elégedett va­gyok, hiszen televízió, videó, mosógép, centrifuga és még sorolhatnám, mi miden áll a rendelkezésünkre. Az szinte biztos, hogy a szüleim nem bírnák fizetni a hat-nyolc-tíz­ezer forintos albérletet. Ha fel kellene adnom a kollégiu­mot, akkor a családommal történő egyeztetés után való­színűleg évet halasztanék, és kimennék Németországba baby-sitternek. Ott megke­resném a tanulmányaim foly­tatásához szükséges pénzt, és hazajönnék. Sx. C. Sx. • Munkatársunktól A hagyományos tápéi bú­csút az idén szeptember 29­én rendezik meg. Az árusok ' és vásárosok részére a hely­sorsolást szeptember 25-én, 9 órától a művelődési házban tartják. A rendezők előzetes jelentkezést is elfogadnak a polgármesteri hivatalban a 496-795-ös telefonszámon. Közéleti Kávéház • Munkatársunktól A Virág cukrászdában ma délután 6 órától az érdeklő­dók a iftagyar nők mozgal­mairól és kiszolgáltatott helyzetéről hallhatnak elő­adást Miért „mumus" a fe­minizmus? cfmmel. A ven­dég dr. Neményi Mária szo­ciológus, a Magyarországi Női Alapítvány elnöke. A házigazda Tímár Judit geo­lógus. Hercegnovi folytatás Segély. Rendkívüli se­gélyt kért az önkormányzat­tól N. I., aki .táppénzt már nem, rokkantnyugdíjat még nem kap, s július óta nincs jövedelme. A népjóléti iro­da környezettanulmányához nem járult hozzá: albérlet­ben él, az ott látottak nem jellemzik életkörülményeit. E magatartásra hivatkozva nem adtak segélyt - pana­szolta olvasónk. A népjóléti iroda helyettesétói megtud­tuk: minden új kérelmező életkörülményeit kötelesek kivizsgálni, hogy meggyő­ződhessenek: jó helyre megy a segély. Egyébként pedig az érintett nyugdíje­lőleget kérhet a nyugdíjbiz­tosítótól. Szemét. A város szeme­tes, mert sokan úgy gondol­ják, a közterület nem az övék, ott nem kell ügyelni a tisztaságra! - méltatlanko­dott E. Edit, aki szerint a szemetelésen kapott polgá­rokat helyszíni bírsággal kéne büntetni. A Közterü­letfelügyelet 2000 forint helyszíni bírságot fizettet­het, ha valaki például nem hordja el a szemetet - tud­tuk meg Serege Jánostól, a Kedves Olvasóink! Közérdekű problémáikat, észrevételeiket, ta­pasztalataikat e héten ügyeletes újságírónkkal, Újszászi Ilonával oszthatják meg. Munkatársunk munkanapokon 8 és 10 óra kö­zött, vasárnap pedig 14 és 15 óra között várja hívásaikat a 06-20­432-663-as telefonszámon. Felhív­juk figyelmüket arra, hogy Sze­gedről is valamennyi számot tár­csázni kell. Elveszett tárgyakat kereső olvasóink olcsó hirdetésben tehetik közzé mondandójukat. (Hirdetés­'felvétel 7 és 19 óra között, a Sajtóházban.) Városgondnokság vezetőjé­től. Ám kevés, mindössze 15 közterületfelügyelő dol­gozik Szegeden. Tolatás. A Lövölde ut­cában tolatással fordul meg a 70-es és a 84-es autóbusz. Míg a menetrend szerinti indulásra vár a sofőr, addig takarítja a buszt, járatja a motort. Mindkét tevékeny­ség zavarja a környéken élőket - állította Horváth Péterné. A tolatás „előírás szerinti", az utastér söprö­getése és a motor túráztatá­sa a sofőrök számára „nem ajánlott" - válaszolt a la­kossági panaszra a Volán közönségkapcsolatokkal foglalkozó irodájának ve­zetője. Busz. A röszkeiek nevé­ben telefonált Gy. I-né, mert a Mars térről 14 óra után induló két autóbusz új­abban nem megy el az .Al­végig". Ez így „szabályos", ez szerepel a menetrendben is - válaszolt a Volán. Kerékpárút. Egyszerű a megoldás, 20-30 évvel ez­előtt is ezt találták a legke­vésbé balesetveszélyesnek - állítja Varga Mihály (442-639) -: a kerékpároso­kat a Tisza-parton, a gya­logjárda mellett kell elve­zetni. Illeték. A szolgáltató cé­gek, néhány forintos tarto­zás miatt is követelőznek, bezzeg a jogos fellebbezés miatt visszafizetendő, két­ezer forint illetékbélyeg árával egy éve lóg a hivatal - bosszankodott O. S. Meg­tudtuk: az illetékhivatal az illetékügyben hozott má­sodfokú ítélet után a bélyeg árát vagy beszámítja a tar­tozásba vagy kifizeti. Min­den más ügyben a másodfo­kon eljáró hatóság (pl. köz­igazgatási hivatal, APEH) határozatának kézhezvétele után tud lépni. Szifon. Ki és hol javítja a „patronos szódás szifon" fejét? - kérdezi Farkas Éva. Talált. Egy fekete szfnű, bőr tokba rejtett kulcscso­mó átvehető a Petresi utcai Méz boltban. Aki a Piroska tér környékén elveszítette az AUN 783-as rendszer­táblát, hfvja B. M.-nét a 476-472-es telefonszámon. Tápéi búcsú

Next

/
Thumbnails
Contents