Délmagyarország, 1996. szeptember (86. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-18 / 218. szám

• Az Agora is díjnyertes lett Nehezen, de megél a hagymából Mire ment el a pénz? • Budapest (MTI) Továbbra is több ponton bírálja az egészségbiztosító kockázatkezelő kuratóriumainak munkáját az Egészségbiztosítási Önkormányzat, illetve a pénztár gazdálkodását vizsgáló parlamenti bizottság. A testület meghallgatta a kuratóriumok elnökeit, és ezzel lezárta a vizsgálat egy újabb fejezetét. Az egészségbiztosítónál folytatott több hónapos vizsgálódásról várhatóan a hónap végére készít jelentést a parlament számára a bizottság. Bár az úgynevezett egészségügyi kockázatkezelésre létrehozott, s az elmúlt három év alatt több mint 4,5 milliárd forinttal gazdálkodó kuratóriumok tevékenységével már több ülésen is részletesen foglalkozott a bizottság, néhány kérdés most ismét előtérbe került. így például a testület újból felvetette: a kuratóriumok nem adhattak volna pályázati pénzeket beruházásokra, felújításokra. A négy - szűrésgondozási, otthonápolási, szükségletkommunikációs és eletmód - kuratórium viszont, amint azt az ASZ is megállapította, számos olyan pályázót támogatott, aki a kapott összeget részben vagy egészében beruházási célokra fordította. A bizottság tagjai azzal érveltek: a kockázatkezelésre fordítható összeg a gyógyító-megelőző ellátások költségvetési keretének a része, s mint ilyen, nem használható fel beruházásra. Újból felszínre került az összeférhetetlenség kérdése is. Markos András bizottsági szakértő elmondta: az Egészségbiztosítási Önkormányzat egyik tagja, Csermely Gyula 8 millió forintos támogatáshoz jutott a kuratóriumtól, az általa vezetett cég számára kérve támogatást. Frenkl Róbert, az életmód-kuratórium elnöke ezzel kapcsolatban annyit mondott: az illető egynapos sebészetre szakosodott, pályázatát a szakértők messzemenőleg támogatták. December 13-án adják át az új Szerencsejátékközpontot. (Fotó: Nagy László) • Szerencsejáték Rt Szegedé Szolnok is Minap ért véget a háromnapos VI. Makói Nemzetközi Hagymafesztivál, melynek kiállításán a szegedi Agora Rt. megkapta a Hagymáért Alapítvány díját. A cég hagymaszárítmányok előállításával, és nyers hagyma exportálásával foglalkozik. Makón s térségében éves szinten ötven-ötvenötezer tonna hagyma terem, ebből tíztizenötezer tonnát az Agora dolgoz föl, illetve exportál. Kedvezőnek aligha mondható körülmények között, melyekre a piac beszűkülése, a vöröshagymatermékek csökkenő eladhatósága, ugyanakkor a vele kapcsolatos költségek növekedése jellemző. - Mindezek ellenére stabil középvállalat vagyunk mondta dr. Hotya Líviusz vezérigazgató, majd részletezte, milyen nehézségeken ment keresztül az utóbbi években a cég, illetve mik a jelenlegi tevékenységét befolyásoló tényezők. A volt megyei zöldértből alakult Agora a kilencvenes évek elején teljes keleti piacát elvesztette. Nyolcvankilencben 2200 tonna vöröshagymaszárítmányt állítottak elő, s értékesítettek, zömmel külföldre, ez napjainkra mintegy ezer tonnára csökkent (ezer tonnányi szárítmány különben tízezer tonna nyers vöröshagymából származik). A makói hagymafesztivál egyik díjnyertes kiállítója az Agora volt. (Fotó: Karnok Csaba) Maradt tehát a nyugati, elsősorban a német piac. Csakhogy a túltermeléssel kapcsolatos problémákat jócskán kihasználják az importőrök, az idén például, mint ismeretes, a kikészített, első osztályú exporthagyma árát az induló 3032 pfenningről levitték tizenöt-tizenhatra. Összességgel tíz-tizenötezer tonna nyers hagymát tudnak földolgozni, esetleg részben nyersen exportálni, a térségben termő körülbelül 55 ezer tonnányiból. E mennyiségre vannak meg a piaci föltételek. Az rt. tárolókapacitása, amit bértárolásra is rendelkezésre tud bocsátani, mintegy 25-27 ezer tonna. Miközben az exportárak csökkennek, a költségek növekednek. Nyolcvankilencben 4 Ft 95 fdlér volt kilónként az originál vöröshagyma fölvásárlási ára, tavaly viszont ugyanezért már 18 forintot fizetett a cég. Ez mintegy 52 százalékos évi árnövekedésnek felel meg, ami nem valószínű, hogy azonos a termelési költségek növekedésével. A vöröshagyma tisztítási díjai szintén nőttek. Hét éve egy kiló vöröshagyma tisztítási díja 2 Ft 37 fillér volt, jelenleg 11-12 forintnál tart az ár. Ezek együttesen 70-80 millió forint költséget jelentenek évente. Az exporttámogatásról is szólt a vezérigazgató: a támogatás mértéke tavalyhoz képest a felére csökkent, s az áru minőségétől függetlenné vált. - Ilyen körülmények között gazdálkodik tehát az Agora. Összbevételünk éves szinten egymilliárd forint mondta dr. Hotya Líviusz. Hozzátette, az Agora, '94 és '96 között, saját maga fedezte reorganizálását, állami támogatás és banki reorganizációs hitel nélkül. Eleget tesz az ISO 9002 nemzetközi minőségbiztosítási rendszer követelményeinek. Ezt a rendszert tavaly vezette be a cég, auditálását az egyik legnagyobb nemzetközi auditáló cég, az S. G. S. végezte, idén februárban. A fölsoroltak jelzik az Agora stabilitását. Farkas Csaba Bizonyára sok olvasónak feltűnt, hogy az utóbbi időben a Szerencsejáték Rt. 3-as Számú Szegedi Területi Igazgatóság tevékenysége kapcsán Jász-Nagykun-Szolnok megyét is említjük a már megszokott Bács, Békés, Csongrád régió mellett. Igen, a szegediek „fennhatósága" a központi átszervezés következtében július elsejétől kibővült. Hogy ez mit jelent a területi vezetés életében? - erről beszélgettünk Siska András igazgatóval. • Mi indokolta az átszervezést? - tettem fel az első kérdést. - A két évvel ezelőtt meghirdetett üzletpolitika alapján két területi igazgatóságot, a debrecenit és a győrit, megszüntette a központunk. Ez pedig azzal járt, hogy a Dunától nyugatra és keletre is 2-2 területi igazgatóság maradt. A miskolcihoz öt, míg hozzánk négy megye tartozik. 0 Mennyi idő alatt kellett átállniuk? - Egy hónapunk volt, hogy kifejlesszük a marketingmunkát, megoldjuk a hálózatfejlesztést, s kialakítsuk a postai kapcsolatot. Ez azt jelenti, hogy a meglévő 31 kirendeltségünkhöz 11 jött még. A négy megyében 880 gépi felvevőhely működik, ebből 152 on-line típusú géppel rendelkezik. Egy éven belül sikerült a gépparkunkat megduplázni, ezek kezelésére pedig 1600 embert oktattunk ki. Foglalkozunk a hálózatunk bővítésével is. Két héten belül Kecskeméten, majd Kunszentmiklóson, Soltvadkerten, valamint Jászapátiban adunk át totózót. Közben pedig építjük az igazgatóságunk Szilléri sugárúti székházát. 0 Erre miért volt szükség? - Azért, mert horribilis összeget fizetünk ki bérleti díjra. Statikailag megvizsgáltattuk a Szilléri sugárúti körzeti irodánkat, kiderült, elbír egy emeletráépítést, s így adott volt az igazgatóság kialakításának lehetősége. 0 Mi forr a Szerencsejáték boszorkánykonyhájában ? - Üzletpolitikánk középpontjában továbbra is a fogadók minél tökéletesebb kiszolgálása szerepel. A fő hangsúly helyezünk a játék és a nyerési lehetőség maximális bővítésére. A távolabbi célunk pedig a korszerűsítés és a játéklehetőségek finomítása. Ötleteink továbbra is vannak, például a megvalósítás stádiumába érkezett a bukmékerirodák megnyitása. A területi igazgatóságunk pedig továbbra is helyi akciók szervezésére törekszik, amelyek igen népszerűek. Süli József Ez lejárt, az kevesebb Lakott egy néni az utcánkban, állandóan perben állt a boltosokkal. No, nem a bíróság előtt, hiszen arra nem futotta volna sem a pénzéből, sem az idejéből, csak úgy, hétköznapiasan. Otthon mindig újra lemérte a szalámit, utánaszá1 molt a végösszegnek. És veszekedett a kereskedőkkel, ha egy deka hiányzott a tízből, vagy 2 húsz fillérrel vastagab« ban fogott a boltos ceruzája. Az eladók meg nevettek rajta, bolondnak nézték a mániája miatt. Pedig a néninek valószínűleg igaza volt. Mert nemigen lehet megmondani, hol kezdődik a csalás: egy forintnál vagy csak tíznél, fél dekánál vagy kettőnél. Mikor húzza el az orrát az ember: ha egy napja .járt le" a tejföl, vagy csak a negyedik nap után. A határt valahol meg kell húzni, a törvény betartását ellenőrizni kell, a szabálysértőt pedig büntetni, akár egyforintos tévedésért is. A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség Csongrád Megyei Felügyelősége (egyéb tevékenységei mellett) rendszeresen ellenőrzi az élelmiszerboltokat: betartják-e a jogszabályokat. A kiszállások egy része lakossági panasz, bejelentés alapján történik, más részét a felügyelőség saját ütemterv alapján maga kezdeményezi. Kedden reggel az első célállomás egy maszek élelmiszer-üzlet, kétszemélyes családi BT. Egy vásárló tette a bejelentést: a boltosok nem mindig adnak nyugtát, és drágább a felvágott, ha a félj szolgál ki a feleség helyett. A felügyelőség két ellenőre rövid taktikai megbeszélést folytat, majd belépnek az üzletbe. A nyugtaadás ellenőrzése végett egyikük egy csomag gyufát vásárol - ha erről nyugtát ad egy boltos, biztos ad másról is. Gyufa a pultra, összeg a gépbe - eddig minden rendben. A másik ellenőr zöldséget, felvágottat vásárol, majd fizet, ő is kap nyugtát. Az laikus szemlélő már azt gondolná, vége az egésznek, de a neheze - a boltos számára - még csak most kezdődik. Előkerül a fogyasztóvédelmis igazolvány, az ellenőrök visszaadják az árut, visszakérik a pénzt. Kiderül, hogy bár a mérés és a számolás pontos volt, a nyugtaadás is rendben, a zöldségről, tojásról nem tud beszerzési bizonylatot mutatni a boltos. Ez pedig kötelező, hiszen enélkül nem lehet ellőrizni az áru eredetét. Miközben az egyik ellenőr a méréseket ellenőrzi, másikuk jónéhány lejárt fogyaszthatósági és minőségmegőrzési idejű terméket pakol le a polcról. Bár az áru csak egy-két nappal lépte túl a határt, mégis, a fogyaszthatósági idővel rendelkező terméket azonnal meg kell semmisíteni, a minőségmegőrzési idővel rendelkezőt még be lehet vizsgáltatni és tovább árusítani. Az egyik ellenőr azt is észreveszi, hogy az üvegbetétek összege nincs kifüggesztve. Márpedig ez kötelező, hiszen a boltos annyiért köteles visszavenni az üveget, amennyi betétet felszámolt. Ezt viszont csak úgy lehet ellenőrizni, ha az árlista ki van függesztve. A jegyzőkönyv így hármas szabálysértésről szól: bizonylati fegyelem megsértése, élelmezés-egészségügyi szabálysértés és árak ellenőrzésének akadályozása miatt szabnak majd ki bírságot az üzletvezetőre. Az összeg 20 és 30 ezer forint között lesz, az ellenőrök javaslata alapján a végső döntést a felügyelőség mondja ki. A döntésnél azt veszik figyelembe, milyen súlyos volt a szabálysértés, illetve, hogy az üzlet ellen folyt-e már eljárás. A boltos tudomásul veszi a történteket, minössze annyit mond: - aki dolgozik, hibázik - és - mindenkinek vannak rosszakarói. Amíg a második „ellenőrzési pont" felé tartunk, az ellenőrök elmondják, nem mindig ilyen békés a hangnem. Az élelmiszer-kereskedelemben viszonylag ritkán kerül sor szóváltásra, a műszaki cikkesek általában jót szórakoznak a forgalmukhoz képest nevetséges bírságon, a vendéglátósok viszont nehezen veszik tudomásul, hogy ellenőrzik, sőt, büntetik őket. Talán fel kellene emelni a bírság felső határát, hiszen míg egy élemiszerboltnak a 20 ezer forintos büntetést is nehéz kigazdálkodnia, a vendéglátásban, vagy a műszaki kereskedelemben a 30 ezer is nevetségesen hat. Hiszen volt már olyan cégvezető, akit 200 ezer forint bevallott havi nettó jövedelem mellett bírságoltak meg ennyire. Az ellenőrök azt is elmondták, sajnos, ritkán dolgoznak hiába, hiszen az esetek 90 százalékában többszörös szabálysértésre bukkannak. A második állomás amolyan visszaeső, az ellenőrök már pontosan tudják, mit kell keresni. A városközepi önkiszolgáló élelmiszerüzletben tálcán kicsomagolt zöldséget, két rúd szalámit, kifóliázott sajtot, dobozos nápolyit vásárolnak az ellőrök. Az üzletvezető (nem éppen jó) ismerősként fogadja őket. Az ellenőrző mérésnél kiderül, a zöldséghez a tálcát is hozzámérték. - Hát persze - mondja az eladó, és fogalma sincs arról, hogy szabálysértést követett el. Hiszen a zöldséget annyiért adja a bolt, amennyiért akaija, de a tálcát nem adhatja el zöldségként. Ugyanez a helyzet a vákuumfóliás szaláminál is. A másik rúd szalámi fogyaszthatósági ideje két hete lejárt, ráadásul ezt a terméket szeletelésre tartják, vagyis a vásárlónak esélye sincs ellenőrizni, régi vagy friss szalámit kap-e a zslrpapírba. A fóliába csomagolt sajt-darabbal az a baj, hogy nincs rajta a kilónkénti egységár és a gyártási vagy szavatossági idő, így a vásárló nem tudja ellenőrizni az ár helyességét és az áru frissességét. A dobozos nápolyin pedig két ár is szerepel egymás mellett: egy 43 és egy 53 forintról szóló. A magyarázat: a nápolyi akciós volt, de már nem az. Rövid vizsgálódás után még egy-egy tucat lejárt fogyaszthatósági idejű kefirt és túrót szednek le az ellenőrök a hűtőpultról. A végeredmény: pontatlan mérés, kettős ár és élelmezés-egészségügyi előírások megszegése miatti szabálysértés. A boltvezető arra hivatkozik, hogy kevés az embere, dolgozói minimális fizetésért keményen dolgoznak, neki meg nincs ideje mindenre odafigyelni. Különben azt is ellenőriznie kellene már valakinek, hogy a vásárlók mennyit lopnak mondja. Nem tudom, a néni az utcából most hogy boldogul. A gépi nyugtán aligha tudhat eligazodni, és arról sem lehet fogalma, mikor kellene áfás számlát kapnia. De ha (meg tudná venni és) lemérné otthon a zöldséget és a szalámit, persze tálca és fólia nélkül, ma is mondhatná a magáét. Hogy megint becsapták. Persze, nem nagyon, éppen csak egy kicsit. Éppen úgy, mint régen. Keczer Gabriella