Délmagyarország, 1996. szeptember (86. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-14 / 215. szám

psrwwü'pw 10 RIPORT SZOMBAT, 1996. SZEPT. 14. Mi les Bajban, nagy bajban van az SZVSE labdarúgó-szakosztálya. Elég csak egy pillantást vetni az NB III. Alföld-csoportjának tabellájára. Azon feketén fehéren ott áll: ...16. SZVSE, úgy, hogy az eddig lejátszott 5 mérkőzés alatt még egyetlen pontot sem sikerült begyüjtenie. A 450 perc alatt mindössze 2 gólt rúgott, ellenben 1 8-at (I) kapott... Az alaposan megfiatalított csapat rohamléptekkel „sprintel" a megyei I. osztály felé. Helyzete szinte kilátástalannak tűnik, már csak a csodában bizhat. De vajon létezik-e ilyesmi? Azért is „téma" a Vasutas-legénység (le)szereplése, mert egy nagyhírű, egykoron számtalan sikert elért szakosztályról van szó. A korábbiakban Szabó István ügyvezető elnökkel készült beszélgetésünket olvashatták, tegnap pedig a volt szakosztályelnök, Tóth János levelét. Vajon mi vezethetett az NB III. utolsó helyéig? Ennek próbáltunk utánajárni. Kedd. 17 óra. SZVSEstadion. Edzést tart a felnőtt csapat, bár ismerve a futballisták életkorát, talán helyesebb kifejezés a junior megnevezés... Tizenegy mezőnyjátékost és két kapust számoltunk meg. Ehhez még idevehető az a négy labdarúgó, akit a SZEAC adott kölcsönbe, de ők a Felső Tisza-parti stadionban gyakorolnak ebben az időpontban. Kulacsik, Palotás, Imre és Magyar két edzésen és a hétvégi bajnoki meccsen ölti magára a Vasutas-szerelést. Az alapos bemelegítést követően Protity Sándor edző labdás technikai sprintgyakorlatokat végeztet tanítványaival. Izzadnak a fiatalok, de hát ez a gyakorlat pontosan ezért lett kitalálva. Sok a hiba, képtelenek hosszú időn keresztül összpontosítani a játékosok. Unják már egy kicsit a fiúk, amikor érkezik a megváltást jelentő újabb „napiparancs" az edző szájából: - Rakjátok fel a két kaput, mehet a kapura lövés! A játékosok egyetlen hang nélkül végzik a feladatot. Nincs egy poén, egy ugratás. Lehet, hogy a pontnélküliségnek köszönhető mindez? Záporoznak a lövések, de a legtöbbször kapu fölé, mellé. Ebben a klub saját nevelésű ifistája, Gyimesi Norbert jár az „élen", egymás után háromszor is az égbe küldi a „zsugát". A triplázást látva már az edző sem tud csendben maradni: - Norbi! Dőlj inár rá.'az istenit! Van azért ellenpélda is. Rácz Zsolt akkora gólt ragaszt a jobb felsőbe, hogy a pókok költözködnek. Ráadásul a „pipába" sima utcai dorkóban talál be, a stoplis nyomja a sarkát. Protity meg is jegyzi: „Rica"! A Félegyháza ellen is ebben kellett volna játszanod. - A válasz egy grimasszal egybekötött mosoly... Fél hét felé közeledik az óramutató, amikor Papp Józsi jelzj uz edzőnek, nqki bizony, ha törik, ha szakad. Sxegedi Pár hónappal ezelőtt még volt okuk örülni a Vasutas-labdarúgóknak... (Fotó: Gyenes Kálmán) itt kell hagynia e díszes társaságot, mert héttől már munkája van. A vasútnál, mégpedig reggel hétig. Most ugyanis éjszakás. Ha viszont nappalos, akkor lőttek az edzésnek. Kicsit vicces, hogy egy SZVSE-játékos nem kap kedvezményt a MÁV-tól... Pedig léteznek olyan futballisták, akik rendelkeznek ilyennel, noha nem is a Kossuth Lajos sugárúti „arénában" kergetik a labdát... A edzés befejezését jelentő negyedórás kétkapus játék már Papp nélkül zajlik. Kék trikósok a szürkék ellen. Mindenki gólt akar rúgni, fejelni, a védekezést bizony elhanyagolják a játékosok. Mondhatni, ez így természetes, a bajnoki meccseken úgyis csak ritkán tesznek kárt a gyepszőnyegben - az ellenfél tizenhatosán belül... 18.47-kor elhangzik az edzés végét jelentő sfpszó. Már csak az marad hátra, hogy a kapusok leszedjék a hálókat. A művelet tökéletesen sikerül. Úgy látszik, ez könnyebb feladat, mint az ellenfelek lövéseit hárítani... Az elnök A foglalkozás végét már Szabó Istvánnal nézzük együtt. Néha az ő lába is lendül, s valami olyasmit morog csendesen: „Bárcsak tizenöt évvel fiatalabb lennék!..." A labdarúgócsapat gyászos szerepléséért elsősorban őt, a klub ügyvezető elnökét teszik felelőssé. Az elmúlt időszakban - '95 őszétől vezeti az immár 77 éves egyesületet - kapott hideget, meleget. Vajon ő hogyan látja a kialakult helyzetet? Szabó István: - A labdarúgó-szakosztály összeomlása nem újkeletű. A problémák akkor kezdődtek, amjkqr előbb Nyáriné Foá-" lé Dóra, majd pedig azt követően, Tóth János is lemondott a szakosztályelnöki pozícióról. Amikor Rumpf László NB Il-es csapatot akart csinálni, akkor küldték el a „mieinket". Szétesett a gárda, az innenonnan összevásárolt „sztároknak" nyűg volt az NB Ill-ban futballozni. A menedzser jóllakottá tette őket, távoztával óriási űr keletkezett. Nem maradt pénz. Nem vállalhattam fel, hogy a fedezet nélküli játékos csábításban tönkre menjen az egyesület. A foci nem élvezhet előnyt a többi szakosztály kárára. Azok, akik a nyáron eligazoltak, a megyei bajnokságban sokkal jobban keresnek, mint nálunk. A jobbak 150 ezer forintot kértek a maradásért, a gyengébbek 40-100 ezret. Ha kifizettem volna nekik az aláírási pénzt, nem marad egy fillér sem pontpénzre. Most lenne prémium, de a rendkívül tehetséges, egyben rutintalan fiatalok nem tudják kivenni a kasszából a „manit". Az a baj, hogy sem a környezet, sem pedig az edző nem bízik bennük. így pedig nehéz. A MÁV vezetésében egyetlen olyan embert sem találtam, aki felvállalta volna a szakosztály vezetését. Mindent én csinálok. Azt azért elmondanám, hogy kinevezésemkor 16 millió forint adósságot örököltem az előző vezetéstől. Ennek a felét a labdarúgók halmozták fel, az utóbbi három évben ez pontosan hatmillió. Épp ma foglalta le az adóhivatal a '95-ig felgyülemlett adótartozás miatt az autóbuszunkat... A szegedi utánpótlásban látom az egyetlen kiutat. Megkezdtük a tárgyalásokat a Tisza Volán SC-vel. Ha ez sikerrel zárul, akkor a két labdarúgó-szakosztály egyesül, s itt, az SZVSEpályán lenne Szeged utánpjftják b á/i sá"TTg~kÍéSfii?íflc az NB Ill-ból, akkor sem « , történik tragédia, mert egy év múlva biztosan visszajutunk. Ha nem egy, akkejr kettő, vagy három alatt... Az edző Az edzés befejeztével a játékosok megkeresték labdáikat, majd célba vették az öltözőt. Protity Sándor edző előbb ellenőrizte, hogy minden tanítványa kezében ott pihen-e a bőrgolyó, majd a sor után baktatott. A remek (amatőr) teniszező hírében álló szakember nem először ül az SZVSE kispadján. A mostani ciklusa ez év januárjában kezdődött. Az elmúlt évadban a 9. helyre navigálta a csapatot, ha ez most is sikerülne, akkor méltán pályázhatna „Az év edzője" címre... Protity Sándor: - Azzal bízott meg az elnök a nyáron, hogy ebből az „anyagból" formáljak csapatot. Igent mondtam a felkérésre, de azt sem rejtettem véka alá, hogy az ilyen mértékű fiatalftás nem vezethet jóra. Jöjjenek a „gyerekek", de melléjük nagyon kellene 2-3 idősebb, tapasztalt labdarúgó. Hiba volt őket elengedni. Mondom ezt annak ellenére, hogy a tavaszi gárdában morális problémák alakultak ki, magyarán. eladogatták a mérkőzéseket. Oda jutottunk, mostanság nem rendelkezem olyan futballistával, aki hatni tudna a többiekre, aki fazont szabna az együttes játékának. A bajok már á nyáron elkezdődtek, július 15-én, a felkészülés első napján mindössze hat(!) játékos jelent meg... Ezen nem is csodálkoztam, mert nem volt szakosztályvezetés, ami egyébként a mai napig nincs. Ráadásul volt olyan játékosom, aki a meló kellős közepén fogta magát, s elment nyaralni. „KöpniJ._nyelni nem tudtam... Csak a rajtra jöttünk össze igazán. Már olyanoknak is örültem, akikről tudtam, még az NB Ilj. alsó szintjét sem ütik meg. Hogy miért nem' mondok le? Nem tartom hibásnak magam a kialakult helyzetért. Ha majd azt érzem, hogy nem tudom felkészíteni az együttest, azonnal átadom a helyem. Még egyszer mondom: nem én vagyok a „rákfene"! A játékos Az izzadságot eltüntető tusolás után Rácz Zsolt jön ki először az öltözőből. A csapatkapitány, akit a nyáron emeltek e tisztségbe a társak. Sok sikert nem tud ez idő alatt felmutatni, csak és kizárólag „sittes" meccsek jutottak osztályrészül a „csékának"... Rácz Zsolt: - Pénzt már időtlen idők óta nem láttunk. Ha így folytatjuk, nem is fogunk. Sok a 1718-19 éves fiatal a csapatban, nekik a pénz még nem olyan fontos, mint nekünk, valamivel idősebbeknek. A szezon elején megkérdeztem az elnököt, hogy igazolunk-e játékosokat? Igen, az UTC-ből, a Móravárosból - volt a válasz... Van a csapatnak gyúrója, de nem tud dolgozni, mert nincs kenócse. Amikor ezt a problémát is az elnök tudtára adtuk, csak annyit mondott: - Minek az, nekem nem fáj semmim... A tavasszal, vagyis inkább az év első hat hónapjában, fejenként, átlagosan mindössze tízezer-forintot tehettünk zsebre. Emiatt igazolt el rengeteg játékos az SZVSE-ből. A helyükre olyan fiatalok kerültek, akik sok pénzébe vannak az egyesületnek, de a játékhoz semmit sem tesznek. Elkeseredett vagyok, mert nem jönnek az eredmények, de hozzáteszem, jlyen körülmények között nem is jöhetnének. ígérgetésekkel tele van már a padlás... A volt elnök Huszonkét évi elnökösködés után, tavaly ősszel nyugdíjba vonult Halász Antal. Természetesen fáj neki a kialakult helyzet, de már nem tud segíteni... Az ő idejében még ment a foci, a nézők is nagyobb számban látogatták a mérkőzéseket. Halász Antal: - Utódom felelőtlenül dobálózik a számokkal, az nem igaz, hogy 16 milliós adósságot örökölt Szabó Pista. Sokkal kevesebbet. Egyébként valamennyi, az ügyvezetői elnöki posztra pályázó jelölt közül csak ó nem érdeklődött az egyesület gazdasági helyzete felől. A nyolc kiemelt vasutas egyesületből az SZVSE tartozott majdnem a legkevesebbel az államnak. Ezt kimutattam Szabó Istvánnak is. A végeredmény ismert... Az új elnök személyét nem fogadták el, először a birkózók, majd a labdarúgók. Jellemző, az utóbb említett szakosztályból egyetlen régi vezető sem maradt a helyén. A szponzorok nem állnak sort az elnök ajtaja előtt, márpedig egyedül csak ők tudnának segíteni. Hiányukat „vastagon" lehet érezni. Rettentően sajnálom a labdarúgókat... A volt technikai vezető Kónya Zoltán az elmúlt hétvégén, a Félegyháza elleni meccsen, amikor az ellenfél vezetett, valósággal szenvedett. Az egyenlítéskor viszont mámorosan, örömittasan csapott a levegőbe. Annak ellenére, hogy már fél éve nem ő a csapat technikai vezetője. Mindene (volt) az SZVSE, de Szabó Istvánnal nem tudott kijönni, ezért döntött jx tá_vozás mellett. veled. VSE? Kónya Zoltán: - Azért hagytam ott a csapatot idén februárban, mert a futballisták ügyeit egyszeméfyben az egyesületi elnök intézte, semmiben nem kérte ki a véleményemet. A tavaszi szezon befejezését követően aztán Szabó megkeresett, kérte, hogy jöjjek vissza. Ám arra a kérdésemre, hogy az eladott játékosokért befolyt pénzből tervez-e erősítést, nemleges választ adott. Attól a pillanattól kezdve nem volt kedvem bármiről is tárgyalni. Beszéljünk a pénzről. Biztos, hogy volt az egyesületnek tartozása az állam felé, de ennek döntő többsége tbés adótartozás. Ezek pedig qsak a munkabérek után merülhetnek fel. Mivel a labdarúgó-szakosztálynál az elmúlt tíz évben sem főfoglalkozású edző, sem vezető, sem pedig játékos nem volt, ezért az elnök által „hirdetett" adósságot nem a labdarúgó-szakosztály halmozta fel. Én például havi nettó 4 ezer forintért dolgoztam... A fiúk győzelmi prémiuma 5 ezer forint volt fejenként, de a pénznek jelentős hányadát, a két volt szakosztályelnök. Nyáriné, majd Tóth János teremtette elő. A mostani gyalázatos szereplés az elnök lelkén szárad elsősorban... A múlt Természetesen érdekelt a kialakult helyzetről egy olyan szaktekintély véleménye is, aki a Vasutas Sportegyesülethez ezer szállal kötődik; aki már a klub „bimbózó" időszakát is közelről figyelte. Dr. Kalocsai Géza bácsit senkinek nem kell bemutatni. Ősvasutas, 1945-ben kezdett edzősködni az SZVSE-ben, de még a '70-es évek elején is ott ült a kispadon. Egyetlen hazai találkozóról sem hiányzik. Dr. Kalocsai Géza: Szabó Pista úgy ült bele az elnöki székbe, hogy nem tudta, mit csinál. Szerintem nem érdekli a labdarúgás, legalábbis erre vallanak intézkedései. Egész egyszerűen nem tudok az elnök eszével gondolkodni, képtelen vagyok belelátni a fejébe. Az SZVSE 1919-ben alakult, s mindig létezett labdarúgó- szakosztálya. Borúsan, illetve egyáltalán nem látom a jövőt. Nincs csapat, nincs eredmény, nincs szakosztályvezetés. Állítólag pénz sincs, viszont Szabó az embereit pontosan fizeti. Mindent elölről kell kezdeni... Mit lehet az elhangzottakhoz hozzátenni? Talán csak annyit, hogy adva van egy csapat, amelyben, ha rövid időn belül nem történik nagyfokú „vérátömlesztés", képtelen lesz elkerülni a sorsát, a megyei I. osztályt... Azzal ugyanis mindenkinek tisztában kell lennie, hogy a heriímaradást lényegesen könnyebb feladat kiharcolni7 mint bajnokságot nyerni. Még a „megyeegyben" is. Nem beszélve arról, hogy az 1997/98-as évadtól kezdve már nem hat, hanem csak négy csoportban zajlik majd az NB lll-as pontvadászat. A megyei elsőknek még verekedniük kell egymássá). ... I : Szélpál László