Délmagyarország, 1996. szeptember (86. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-09 / 210. szám

HÉTFŐ, 1996. SZEPT. 9. INTERJÚ 11 Ha három-négy évvel ezelőtt este fél nyolckor bekapcsolták tévékészüléküket, nap nap után láthatták öt feltűnni a képernyőn, a Híradó müsorvezetöjeként. Aztán ezerkilencszázkilencvennégy közepén eltűnt. Nemrégiben Mártélyon, a Nemzeti Társas Kör millecentenáriumi ünnepségén találkoztunk vele, ahol a rendezvény háziasszonyaként dolgozott. • A szegediek szegediként ismernek, pedig nem vagy az - Nagyon jó érzés, hogy sokan szegedinek könyvelnek el, mert bizonyos fokig - attól függetlenül, hogy pécsi születésű vagyok - én is szegedinek vallom magam. A dolog egyébként abból a szempontból is érdekes, hogy szüleim szülőföldjén, a bakonyi Acsteszéren például ácsteszérinek, míg édesanyám anyukájának falujában, Mocsán mocsainak gondolnak. Budapestinek viszont még soha senki nem nézett. • Mennyire kötődsz Szegedhez? Egyáltalán mit jelent neked ez a város? - A múltam egy szép szeletkéjét. Szegeden jártam egyetemre, Szegeden ismertem meg a férjemet, Szegeden tanultam meg az újságíró szakmát és Szegeden kezdtem el dolgozni. A város, amellett, hogy mindig szép emlékeket idéz fel bennem, életem egyik kihagyhatatlan pontja. Bár történelemtanár vagyok, és nem szabadna olyanon törni a fejem, hogy mi lett volna, ha... De azért el szoktam gondolkodni azon, hogyan alakul az életem, ha Pécsen maradtam volna. Bár abban azért hiszek, hogy az ember életében van valamiféle elrendeltség. Úgy gondolom, ha másfajta úton is, de a szakmába kerültem volna. „Egyszer nyertem is..." 9 Mesélnél a szüléidről? Mivel foglalkoztak, hogyan éltek? - Édesanyám és édesapám is paraszti származású. Szüleim Ácsteszérről kerültek Pécsre, mert mezőgazdász édesapám ott kapott állást egy nagy vállalatnál. Apám hosszú ideig dolgozott magas beosztásban. A rendszerváltás munkanélkülivé tette szüleimet, ugyanis a vállalatot - amely később részvénytársasággá alakult megszüntették. Az új formában apámnak, hogy, hogy nem, már nem lett helye. Most sajnos nem a szakmájában dolgozik. A rendszerváltás idején a vasárnapi ebédeknél bizony sokat vitatkoztunk édesapámmal a politikáról, de azért a végén mindig jóízűen megettük együtt a menüt. • Hogyan és mikor csöppentél bele az újságíró szakmába? - Ezerkilencszáznyolcvanhétben indult meg Szegeden a körzeti rádió, amelynek Várkonyi Balázs volt a vezetője. Még abban az évben hirdettek egy pályázatot, miszerint szépen beszélő, az újságíráshoz kedvet érző fiatalok jelentkezését váiják riportergyakornoki munkára. Nos, én többször szerepeltem „Kazinczy" szépkiejtésiversenyen, sőt egyszer nyertem is. Jelentkeztem a munkára. Fennakadtam a rostán. • Akkor még egyetemre jártál? - Igen. Az egyetem meldettséget jelent, ugyanis a szerződésemet csak úgy lehet módosítani, ha arról én is tudok. A hátam mögött nem. 9 Kaptál ajánlatokat a Pálfy-féle Híradó megszüntetése után más televlzió-műsorok vezetésére? - Igen. Mindenkit megpróbáltak elhelyezni, már csak azért is, hogy ne érje szó a ház elejét. • Milyen ajánlatok voltak ezek? - Komolytalanok, amelyekre azt mondtam, nem vállalom. - Felajánlották például, hogy vezesd a „Horgász öt perc" vagy a „Környezetünk hírei" című műsorokat? - Igen, ilyesmi szintű ajánlatokat kaptam. • Hogyan érintett (érint) közérzetileg, illetve anyagilag, hogy elveszítettél egy jól fizető állást? - Nagyon jó prémiumrendszer volt a Híradónál, s én nagy munkabírású ember voltam, így az alapfizetésem többszörösét kerestem meg. Az, hogy megszűnt az állásom, anyagilag jócskán érintette a családunkat, különösen ha még azt is hozzávesszük, hogy Balázst végkielégítés nélkül bocsátották el a televíziótól. Hogy közérzetileg hogyan érintett? Nem az hiányzott, hogy most engem nem néz hárommillió ember esténként. Amikor az ember a stúdióban ül, a kamerák előtt, akkor ezt nem méri fel, nem erre gondol. Inkább a mindennapi taposómalom, a szakmai izgalom, a stressz hiányzott. Furcsa volt, hogy szabad vagyok. Nem állt be a sorba • Mi történt az Ez a Hét című lappal, amiben te is publikáltál? - Szakmi és személyi okok miatt otthagytam. • Igen erősen elkötelezted magad a jobboldal mellett. Világéletedben konzervatív voltál, vagy csak az utóbbi pár évben váltál azzá? Úgy is mondhatnám, hogy helyzetbe hoztak, vagy egy folyamat eredménye jobboldali eszmeiséged? - Konzervativizmusom egy folyamat eredménye. A kereszténység eszmerendszerét tartom és elfogadom. Nekem azok olyan természetes dolgok, mint hogy a csapból folyik a vtz. A másik: az egyetemen olyan tanáraim voltak, mint Raffay Ernő, Bratinka József vagy Katona Tamás. Jelen voltam az MDF szegedi születésénél. Úgy érzem, a körzeti rádió megalakulásával mi is részt vettünk egy kicsit a rendszerátalakító folyamatban. Én a rendszerváltás mellett voltam. Ha ez a konzervativizmust jelentette, márpedig egy idő után fgy húzták meg a vonalat, akkor büszkén vállalom, hogy igenis az vagyok. Nem álltam be abba a sorba, akik ezt negligálni igyekeztek. 9 Mondják, amit megért az ember, azt elfogadja. Volt-e olyan az életedben, hogy valamit nem értettél, de elfogadtad a külső körülmények nyomására? - Igen, azt hiszem, volt egy olyan szakasza az életemnek, amikor nem mindig gondoltam át, hogy miben vagyok. Lehet, hogy időnként nem is nekem, hanem a körülöttem lévő emberek cselekedeteinek kellett volna ámyaltabbnak lenniük. Szabó C. Szilárd • „Délelőtt megfőztem a bablevest a munkásoknak" A háziasszony: Liebmann Katalin Gyermekével, Várkonyi Csongor Somával * Kameraközeiben.., (Fotó: Tésik Attila) lett másodéves koromtól dolgoztam Balázs keze alatt. Természetesen, akkor még csak főnök-beosztotti viszony volt közöttünk. Várkonyi Balázs nagyon keményen megtanított bennünket a szakma alapjaira. Emlékszem olyanra, hogy hajnali hat órakor kipottyant a könnyem; egyrészt a fáradtságtól, -másrészt azért, mert hatodszorra küldte vissza az általam megtrt hírt, mondván, hogy az úgy nem jó. Balázs mindig nagyon szigorú volt hozzám szakmailag. És ez még ma is így van. • Ez jót tett neked? - Persze, ez kellett. • Neked egyébként szükséged van arra, hogy nagyon keményen és szigorúan fogjanak? - Azt hiszem, erre mindenkinek szüksége lenne, s különösen ebben a szakmában, ugyanis nem a fán teremnek az újságírók. Tanulás nélkül nem lehet valakiből jó riporter, bármennyire is hiszi. Attól még nem jó, hogy kezébe vesz egy mikrofont. Sajnos, ez a szemlélet elharapózott a szakmában, különösen a televízióban. Tapasztalható volt ez már Pálfy Pistáék ideje alatt is, de akkor mindezt egy kényszer szülte: emberhiány volt. Úgy látom, az emberhiány a mai napig nem szűnt meg. A Híradó például egy óriási átjáróház. A vak vezet világtalant esete ma is sűrűn előfordul. Mesélik a kollégák, hogy gyakori, amikor a gyakornok riporterrel küldenek ki egy olyan fiatalembert, aki életében első alkalommal jár forgatáson. Ezt nem szabadna megengedni. De azt hiszem, ez a sajtó többi részére is áll. Rengeteg újságtróiskola, tanfolyam működik, melyeket sok esetben nem a társadalmi igény, hanem az üzleti szellem hoz létre és tart fenn. Nem hiszem, hogy annyi újságíróra lenne szüksége az országnak, mint amennyit kibocsátanak ezek az iskolák, tanfolyamok. Igen ám, csakhogy jó néhány kolléga idejében felismerte: ha indít egy riporteriskolát, többet keres, mint a televízióban. Komolytalan ajánlatok 9 Az is közrejátszhat, hogy kifulladtak ezek a kollégák? - Nem tudom, hogy a kifulladás mennyire motivál, a pénzkereseti lehetőség biztosan. Olyan kollégák is indítottak iskolát, s most itt gondoljunk a sportra, neveket nem akarok említeni, akik messze nincsenek a kifulladás szélén, sem szakmai Férjével, Várkonyi Balázzsal múltjukat, sem életkorukat tekintve. Ezeknél a kollégáknál pontosan tudom, mi a motiváció. • Térjünk vissza a pályádra. - Jó. Nos, Balázst, miután nem akart beállni a sorba, párthatározatra elbocsátották a rádió éléről. Nekem sem volt maradásom. A városi televíziónál helyezkedtem el, és egy augusztus 20-i ünnepségen megismerkedtem Bánó, bocsánat, Bán Jánossal, aki hívott a körzeti televízió stúdióhoz. Náluk éppen akkor volt a váltás, Bán János foglalta el Regős Sándor helyét. Fantasztikusan élveztem a munkát, azt, hogy egy nap megjártam úgymond Tolnát-Baranyát, azaz Csongrád és Bács-Kiskun megyét, s elkészítettem négy riportot. Szegeden voltam például elóször élő műsorban országos adón. Ezt az időszakot soha nem felejtem el. Balázst mindeközben felhívták a fővárosba, hogy legyen a Szabad Európa Rádió budapesti irodájának vezetője. Rövidesen én is felmentem utána. Engem a televízióhoz hívtak; Regős elmondta, szívesen venné Pálfyval, ha a Híradónál dolgoznék. Az ismeretségünk egyébként onnan volt, hogy korábban készttettem A Hét című műsornak riportokat. így jött be az egyetem mellé a Híradó, ami azt jelentette, hogy éjszaka a szakdolgozatomat írtam, délelőtt megfőztem a bablevest a munkásoknak, akik a lakásunkat újították fel, este pedig mentem Híradót vezetni. • Két esztendővel ezelőtt a Pálfy-stábot felfüggesztették. Állományban vagy még a tévénél? - Igen, de most gyeden vagyok, ami valamiféle vé-