Délmagyarország, 1996. augusztus (86. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-31 / 203. szám

10 STEFÁNIA-INTERJÚ SZOMBAT, 1996. AUG. 31. Sportoló. Testnevelő tanár. A tanárképző főiskola adjunktusa. Sportvezető. Pártpoliti­kus, tankerületi igazga­tó, országgyűlési képvi­selő. Ez Kovács Kálmán, a Kereszténydemokrata Néppárt országos listá­járól képviselővé lett politikus karriertörténe­te, vázlatpontokba szedve. A képet kissé árnyalják az alábbi adalékok. Hobbi: vadá­szat és vadászkutyák tenyésztése. Család: fe­leség és két egyetemista gyermek. A honatyák és a város viszonyát fir­tató sorozatunk végén Kovács Kálmánnal be­szélgettünk. 4 Vadászszenvedélyét politikusként is kamatoz­tatni tudja? - Atléta voltam. Mióta az aktfv sportolást abbahagy­tam. a vadászat, a vadászku­tyák tenyésztése és verse­nyeztetése a hobbim. A mó­rahalmi társaság tagjaként 21 esztendeje vadászom. A legnagyobb vad, amit elej­tettem, egy szarvas volt. Amióta politizálok, alig jut időm a vadászatra. • A legtöbb „népies" párt háza táján megfor­dult. „Kilincselt", s végül a KDNP-nél érte el, hogy országgyűlési képviselő lett - hallottam valakitől, akit bizonyára nem so­rolna barátai közé. - Korábban, a rendszer­változás elótt nem politizál­tam. Tájékozódásképpen '89 körül bejárogattam a Ma­gyar Néppárthoz, az MDF­hez is. Végül 1990 áprilisá­ban a KDNP-be léptem be. De nem kilincseltem. Min­den lépcsőt végigjártam, minden területen dolgoztam: egyszerű tagként kezdtem, aztán városi társelnökként, megyei titkárként, intézőbi­zottsági tagként, majd az or­szágos elnökség tagjaként folytattam, most országgyű­lési képviselő és megyei el­nök vagyok. • Miért pont a keresz­ténydemokratákat vá­lasztotta? - Magamat mindig ke­reszténydemokratának val­lottam. A keresztény érték­rend a számomra meghatá­rozó. Meggyőződésem: csak a modern kereszténydemok­rácia teszi lehetővé, hogy a bajból kilábaljunk. 4 Családi indíttatásra is hivatkozhatna? - A családomban a nem­zeti, keresztény, konzervatív gondolkodásmód dominál. Korábban ki-ki vérmérsék­lete szerint szemben állt az előző rendszerrel, volt, aki komoly börtönbüntetést szenvedett, nagyapámat ku­láknak minősttették és inter­nálták, édesapámnak is adódtak kisebb kellemetlen­ségei. „ 4 Dunántúlon, Pápa környékén született. Ho­gyan került Szegedre? - A testnevelési főiskola elvégzése után, 1968-ban az itteni felsőfokú vasútforgal­mi technikumba kerültem tanárnak. Ez az iskola ké­sőbb Közlekedési és Táv­közlési Műszaki Főiskola néven Győrbe került, de én maradtam. Átvettek az egyetem testnevelési tanszé­kére, majd 1977-ben a tanár­képző főiskolára. Kitérőnek tekintem, hogy rövid ideig, 1986-89 között az akkori Szeged SC-ben sportvezető­ként tevékenykedtem. Aztán visszatértem a tanárképző főiskolára, ahonnan 1992 novemberében tankerületi oktatási igazgatónak men­tem el. Országgyűlési képvi­ségesebben következzenek be. A harmadik terület: a re­gionalizmus fejlesztése. Hi­szen Európában sem szűk, helyi érdekek alapján hatá­rozzák meg a prioritások rendjét. • Ha tetszik, Szeged és vonzáskörzete is egy kü­lön egységet jelentő „ré­gió". E térség hogyan fejlődött a „rendszervál­tás" óta? - Azt nem lehet mondani, hogy Szeged sehova sem fejlődött. De azt igen, hogy arra a fejlettségi szintre nem jutott, ahova potenciális le­hetőségei alapján juthatott volna. Szeged, az ország ne­gyedik városa, a délszláv háború negatív hatásait na­gyon megérezte. Most, e konfliktus lezárultával, a földrajzi helyzetét és a város kapcsolatrendszerét figye­lembe véve, Szeged kapu le­hetne a Balkán és kelet felé. Kereskedelmi, ipari, tudo­mányos, közlekedési cent­rum lehetne, mert a régió központjának szerepkörére hivatott. Ám ezért sokaknak sokat kell még tenniük. Sem Békéscsaba, sem Kecskemét nem veheti át ezt a szerepet, de azt is látni kell: a 24. óra utolsó perceit tapossuk. Ezeh cél érdekében lépni kellene az önkormányzat­nak, a megyének, de a kor­mánynak is. A kormány irá­nyába való kapcsolat kiépí­tésében lenne feladatuk az országgyűlési képviselők­nek. Csak hát ezt valakinek koordinálni kellene! 4 A baloldali és a kon­zervatív frakciók együtt­működésén alapuló vá­rosvezetés szerencsés konstrukció? - Ezt a helyzetet a város érdekében való föllépés módszereként fogom föl. Hogy mennyire sikeres, azt a jövő fogja eldönteni. Az viszont kétségtelen: az ön­kormányzati politizálásban előtérbe a város érdekeit, s nem a politikai pártok szem­pontjait helyezném. 4 Hamvában holt min­den civil kezdeményezés, mert ebben a városban a polgár szempontja az utolsó, ami a város veze­tőinek eszébe jut - hal­lottam a nonprofit szfé­rában dolgozóktól. Tény­leg: az ön által vázolt já­téktéren hol jut szerep a polgárnak? - Ma Magyarországon sehol sem érzi jól magát a polgár. Hagyományosan pesszimista... 4 Az ön családja is? A felesége itt dolgozik, a gyerekei itt diákok. Ön politikusként sem siet Budapestre költözni. Ho­gyan érzik magukat eb­ben a városban? - Szeretünk itt lakni. Sze­retjük a Tiszát, a Marost, a város hangulatát és szelle­miségét. Az oktatásügy ne­hézségeit közvetlenül nem érzékeljük, mert a gyerme­keim egyetemisták. A közle­kedés és a parkolás anomá­liái, a rossz közbiztonság miatt bosszankodunk. Nin­csenek meg annak technikái, hogy a polgár véleményét becsatlakoztassák a dönté­sekbe. Abban biztos vagyok, hogy az önkormányzat még nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy a polgár jól érezze magát abban a vá­rosban, ahol él. Ennek el­lenére optimista vagyok, ha­marosan eljön az az idő, amikor a tisztségviselők, képviselők hatékonyabban tudják képviselni a polgáro­kat, akik őket megválasztot­ták. Újszászi Ilona „Az önkormányzat (még) nem tesz meg mindent a polgárokért" Kovács Kálmán: „A modern kereszténydemokrácia segít kilábalni a bajbál." (Fotó: Miskolczi Róbert) selőnek 1994-ben választot­tak meg. 4 Ami önt lepte meg a legjobban - mondják. Jól vagy rosszul érzi magát a főállású politikus öltö­nyében? - A meglepődés nem igaz, de szívesen tekinteném életemben hosszabb távú feladatnak a főállású képvi­selőséget. De minden a vá­lasztókon múlik. 4 Mit tesz ön azért, hogy ismét megválasszák? - Megtiszteltetésnek ér­zem, hogy országgyűlési képviselő lehettem. Egy po­litikus sohasem választhatja el saját tevékenységét attól a szereptől, amelyet a pártja folytat. A pártmunkán kívül a saját szakterületemen tevé­kenykedtem: aktívan részt vettem az 1993-as közokta­tási törvény létrehozásá­ban... 4 S ezért büszkeség tölti el, ha a magyar okta­tásügyet említik? - A törvényt a jelenlegi kormánypártok módosítot­ták, de elhangzott a parla­menti beszédekben a kor­mánypárti oldalról is, hogy ez a jogszabály alapvetően jó. A KDNP oktatási bizott­ságának tagjaként már 1991­től számos tanulmányt ír­tam, aztán mint tankerületi igazgató az ellenőrzési rend­szer kidolgozásában vállal­tam szerepet. Meggyőződé­sem, az 1993-ban elfogadott oktatási törvény: európai színvonalú. 4 Képiselőként az ellen­zéki szerepkör elsajátítá­sára kényszerült. Ez a szerep a politikust korlá­tozza vagy fölszabadítja? - A mai magyar Parla­mentben az ellenzéki képvi­selőnek különösen rossz a helyzete. Egyrészt azért, mert a kormánykoalíció két­harmados többsége szinte szükségtelenné teszi az el­lenzék létét. Kivételt talán az alkotmányozás kérdésköre és a házszabály jelent. De egyébként is korlátozott az ellenzék mozgástere. A je­lenlegi kormánypártok mu­tatni, érzékeltetni akarják a hatalmukat. A parlamenti oktatási bizottságban több­ször előfordult, hogy azokat az ellenzéki módosító javas­latokat, melyek a kormány­pártok számára is elfogadha­tóak voltak, nem egyszerűen megszavazták, hanem saját embereikkel, minimális vál­toztatással kormánypárti in­dítványként adták be, s az­után, ez többséget kapott, az ellenzékit elutasították. Az oktatási, felsőoktatási és sporttörvény vitájában még a hatpárti javaslatokat is visszadobták. 4 Miért? - A pénzügyi szemlélet uralkodott el. A kormányon belül is. A szakmai kérdések az oktatásügyben is háttérbe szorultak. 4 E stílus csak az Or­szágházban tapasztalha­tó? - A hatalom jellemzője, hogy pártállástól függetlenül szereti éreztetni, ki áll a kor­mányrúd mögött. Különösen igaz ez a mostani kormány­koalícióra. 4 A képviselőség: önálló szakma. Magáénak érzi már a mesterfogásokat? - Tanuló képviselőnek tartom magam. Ezért is ve­szek részt szívesen minden továbbképzésen. így például Tanuló képviselő vagyok ezért jártam Angliában egy egyhetes kurzuson, hamaro­san Dániába utazom, tanul­ni. Egyébként pedig szeren­csésnek tartom, ha egy-egy képviselő továbbra is foglal­kozhat saját szakterületével, mint például jómagam az oktatással. Az oktatási, tu­dományos, ifjúsági és Sport­bizottság, melyben én is te­vékenykedem, megköveteli, hogy ott hozzáértő szemé­lyek dolgozzanak. 4 A parlamenti képvise­lőség sokszínű tevékeny­ség, különösen annak számára, aki, mint ön is, egy párt listájáról jutott mandátumhoz. E palet­tán az önkormányzattal való kapcsolattartás hol helyezkedik el? - Elsősorban Szegedhez és Csongrád megyéhez kö­tődik tevékenységem. Léte­zik a kapcsolat a várossal, keresik a képviselőket, kérik a véleményünket. Például legutóbb Szeged közlekedé­séről, melyhez nemigen tud­tam hozzászólni, lévén nem vagyok szakértő. A közgyű­lés anyagait rendszeresen megküldik. Ritkán sikerül megjelenni ezeken a tanács­kozásokon. Holott ez lenne az igazi tájékozódási lehető­ség! De Szegeden kívül más önkormányzatokkal is szo­ros a kapcsolatom. Ennek minősége gyakran azon mú­lik, hogy az adott települé­sen milyen pártállású a pol­gármester. 4 Az oktatás az a terület, melyen a leginkább sé­rült az esélyegyenlőség elve, a polgár érdeke. Azt mondják: a kormány, il­letve az önkormányzat tönkreteszi a méltán hí­res magyar oktatásügyet. - Az oktatási törvény mó­dosítása valóban az anyagi szempontok szerinti változá­sokra irányul. Az óraszám­emelés, a csoportlétszámok változása negatívan befolyá­solta az oktatás helyzetét. A kormányzat demagóg politi­kát folytatott, mert meg­emelte ugyan a különböző normatívák összegét, de összességében rosszabb helyzetbe hozta az önkor­mányzatokat. Ebből követ­kezően az önkormányzatok, így a szegedi is a leggyen­gébb ellenállás irányába mozdult, vagyis az okatatá­sügyhöz nyúlt. Azt is szok­ták mondani, hogy ha a mozdonyvezető nem dolgo­zik, akkor nem járnak a vo­natok, ám ha egy pedagógus nincs a helyén, annak követ­kezményei nem látszanak ­legfeljebb néhány év vagy évtized múlva. 4 S ezzel a jelenlegi ha­talom nem foglalkozik. Az oktatásügy színvo­nalának megtartásáért folyó harcban sem ala­kult ki konfliktusa az ön­kormányzattal? - Személy szerint jó kap­csolatot alakítottam ki a me­gye és a város vezetőivel... 4 ...Am a város vezetői kritizálják a honatyákat, mondván, nem hoznak elég pénz ide, ezért nem fejlődik Szeged, nem úgy szavaznak, ahogy az itt élők érdeke kívánja. - A kijáró képviselő ha­mis képzete él azokban, akik ezt mondják. Ma egész más a helyzet! Nem az a helyes, ha a képviselő csak lobby­zik. Az lenne a jó, ha az Or­szágházban olyan törvénye­ket hoznánk, melyek alapján jól körülhatárolt módon mű­ködhetnének az önkormány­zatok. Ezért nem az ellenzé­ki, hanem a kormánypárti képviselők tudnak többet tenni. Az a polgári társadalom, melyben szabályozott mó­don működnek a dolgok: olyan törvények születnek, hogy az önkormányzatok önhibájukon kívül nem ke­rülhetnek hátrányos helyzet­be... Persze elismerem, a képviselők többet is tehetné­nek településükért. 4 Hogyan? - A kormánypárti ország­gyűlési képviselőknek és az önkormányzatnak kéne kez­deményezniük olyan össze­jöveteleket, ahol meghatá­rozzuk, melyek azok a helyi érdekek, melyeknek a párt­politikától függetlenül el­sőbbséget kéne élvezniük. 4 Az ön listáján milyen érdek vagy cél szerepel dobogós helyen? - Fontosnak tartom, hogy az oktatási törvény megva­lósítása úgy történjen, hogy a lehető legkevesebb kár ér­je a közoktatási rendszer egészét. A másik terület: az egészségügy. Ezen belül is a legsürgetőbb, hogy az ágy­számcsökkenésből követke­ző leépítések minél ember-

Next

/
Thumbnails
Contents