Délmagyarország, 1996. augusztus (86. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-24 / 197. szám

SZOMBAT, 1996. AUG. 24. INTERJÚ 11 Jövöre megtisztul az algyői Tisza-part Botka László: A pártválasztás nem családi ügy. (Fotó: Schmidt Andrea) Egy ideig irodájuk sem volt a városházán. Aztán például Szeged napjának rendezvényeire se kap­tak meghívót. Az is meg­történt, hogy a katonák eskütételén elfelejtették köszönteni óket. Mosta­nában pedig az hangzik el, hogy nem hoznak elég pénzt Szegedre, a város fejlődésének ke­rékkötői, nem jól lobbyz­nak. Mindez országgyű­lési képviselőkkel kap­csolatos szegedi sztori, a helyi és a parlamenti po­litikusok közötti feszült­ségre utal. Ezért kérdez­zük meg országgyűlési képviselőinket: milyen­nek látják Szegedet, mit tettek városukért, milyen a viszonyuk az önkor­mányzattal, mennyire tudja a város „használ­ni" az Ország Házába küldött politikusait. Még akkor sem lesz 25 éves Csongrád megye 3. szá­mú, Szeged központú vá­lasztókerületének MSZP-s képviselője, Botka László, amikor a jövő év elején ta­nulmányait a JATE jogi ka­rán befejezi. Tapasztalatlan? 1991-ben fölismerni, hogy belépni az MSZP-be nem öngyilkos ak­ció - ahhoz fantázia kellett. Botka képviselő azóta olyan dolgokat ízlelt meg, amilye­nekről kottásainak jelentős része nem is álmodik. Az Al­földről a külpolitikába röp­pent, kormányfők, államfők, NATO-fónökök, miniszterek közt forog. Fordulatosán, szí­nesen és lehengerlően adja elő beszélgető partnerének, hogy amit ő csinál, az fontos - és hangsúlyosan teszi hoz­zá, hogy a fontos nemzeti cé­lokért a pártok napi érdekein felül kell kerekedni: - Jóban vagyok Bratinka Józseffel is, aki MDF-esként elődöm volt a körzetemben. Az országgyűlésben, a kül­ügyi bizottságában én, a Va­tikánban mint nagykövet, ő: mindketten az országot kép­viseljük, nem politikai szim­pátiáinkat. Bratinka urat ki­emelkedően tehetséges kül­politikusnak tartom. Példa­szerű, ahogy az előző kor­mány idején a különféle em­berekkel együtt dolgozott. Tisztában volt azzal is, hogy magyar belviszályainkat nem lehet külföldre vinni - nincs rá vevőképes kereslet. Azt is tudta, hogy a Lajtán túl sen- • kit nem érdekelnek a sérel­meink. Bratinka úr valódi profi, s nekünk profikkal kell dolgoznunk. Szocialista kép­viselőként így én is támogat­tam nagyköveti kinevezését. • Ez nem feledteti el, hogy Horn-kormány meg­alakulása után volt a kü­lügyben tisztogatás. Ma már nem külügyér Szöré­nyi László, a szegedi Por­dány László, a bukaresti nagykövetség a magyar­román kapcsolatok leg­jobb hazai szakértőjétől, Borsi-Kálmán Bélától szabadult meg, s folytat­hatnánk a sort. - Pordány úr, Szörényi László nagyköveti megbíza­tása lejárt, s nem szokás hosszabbítani. Ők egyébként nem is tartoztak a külügy­höz, négyéves szerződés kö­tötte őket a minisztérium­hoz. És voltak olyanok is, akik '94-ben választási listán szerepeltek. Ez nem megy. Valaki vagy politikus, vagy diplomata. 0 Az Országgyűlési Al­manach igen részletesen közli a felmenőit. Na­gyon fontosnak tartja, hogy ki honnan szárma­zik? - Nem szeretem, ha politi­kusok a felmenőikre hivat­koznak. Nem túl hosszú az életrajzom, így a szokásosnál egy kicsit hosszabban vall­hattam be az őseimet. Látha­tó, a mi családunkban szinte minden réteg képviselve van: földbirtokos, szocdem ipa­ros, értelmiségi. Anyám apja pedig székely, a második vi­lágháború alatt Gyergyóból menekült Martfűre. Úgyhogy a családban, a legvadabb Csou idők nyarain tanultam meg, mit jelent erdélyi ma­gyarnak lenni. De a pártvá­lasztást nem a családi hagyo­mányok határozzák meg. 0 Hanem mi? - Mindenkinél más. Az MSZP-be 1991-ben léptem be, amikor 3-4 százalék volt a párt népszerűségi mutatója. Az országos központban is hihetetlennek tartották, hogy egy 18 éves fiatalember hoz­zájuk csatlakozik. Ezek vol­tak, ugye, azok az idők, ami­kor a szegedi jogi karon is majdnem mindenki narancs­sárga fideszes jelvénnyel járt... Szegedről felküldték az adatlapomat Pestre, s vala­melyik ügyintéző az életko­romat 18-ról átjavította 28­ra, mert azt hitte, hogy elírás. 0 A KISZ-ben szerezte a szocialista irányulást? - Kamaszkoromban még volt KISZ, de én soha nem léptem be, korábban nem mozgalmárkodtam, az MSZP-ben kezdtem, azzal, hogy megszerveztem a párt ifjúsági tagozatát, amelynek az elnöke lettem, s ennek ré­vén bekerültem az MSZP or­szágos választmányába. 0 Vagyis ön, Botka úr, már nem posztkommu­nista MSZP-s, hanem igazi szocdem? - '91-92-ben az MSZP annyira volt kifejlett szociál­demokrata párt, amennyire akkor Magyarországon kifej­lett parlamenti demokrácia volt. Én azonban valóban nem vagyok posztkommunista. 0 Az MSZP káderhiánya segítette gyors előrejutá­sát? - Nem volt káderhiány. Az igaz, hogy nem voltunk so­kan, de akik a pártban marad­tak, azoknak nagyon kemény ambícióik voltak. Komoly za­vart okozott is a köreikben, hogy belép egy 18 éves egye­temista, aki azután szervez egy ifjúsági tagozatot. Emiatt is rendelt az országos egyez­tető bizottság, amely a párt etikai bizottsága, s három és fél órán át faggattak: „Mitől tartja magát baloldalinak egy ifjúsági tagozat '91-'92 Ma­gyarországán?" 0 Mitől? - Elmondtam, hogy mi vagyunk az első olyan nem­zedék, amely úgy válik fel­nőtté, hogy természetes kö­zege a parlamenti demokrá­cia. Azt is megkérdezték, hogy ez az új politikusi ge­neráció majd miben lesz jobb az előzőnél? Azt mond­tam, egy dologban biztosan mások lesznek: életük meg­határozó politikai élménye nem valamelyik diktatúrá­hoz, nem '56 sérelmeihez köti őket, harcoltak is a bari­kád bármelyik oldalán. Ép­pen ezért, nagy öröm szá­momra, ha fiatalokat látok bármenyik pártban. Annak is örülök, hogy országszerte je­lenleg 200 fiatal MSZP-s képviselő tevékenykedik az önkormányzatokban. Szege­den is két egyetemista ül a szocialista frakcióban. Az MSZP ifjúsági tagozatának országos elnöke, Újhelyi Ist­ván, szintén szegedi önkor­mányzati k°épviselő. 0 A generációs szervező­dés nem a kádárista ha­gyományt folytatja? Mi­szerint van a párt, abban ülnek az okos felnőttek, s alattuk az ifjúsági szerve­zet, benne a fejlesztésre szoruló kiskorúakkal... - Voltak olyan elképzelé­sek '91-'92 táján, hogy ezt kellene folytatni, de ezzel én nem értettem egyet. A KISZ legnagyobb hibája volt, hogy pártirányítás alatt állt, mint minden. A fiatalságtól a legnagyobb értékét, az ön­állóságot rabolták el. Az MSZP ifjúsági tagozata nem a párt ifjúsági szervezte, őrzi önállóságát, igen lazán kötő­dik a párthoz. 0 Liska Tibor közgazdász mondta a nyolcvanas években, hogy a szocializ­mus olyan rendszer, ahol butábbak igazgatnak okosabbakat. Liska régi butábbjai közül a '94-es választáson nem kevesen úgymond szakértőként ju­tottak vissza a hatalomba, egy-egy valahai pártbi­zottsági butább a kor­mányba is bekerült. Ön­nek, Botka úr, a félelem nélküli nemzedék embe­reként, milyen érzés e ré­gi butábbakból kelesztett új szakértőkkel kollegiális viszonyban lenni, velük együtt országot, kapitaliz­must építeni? - '90-'94 között az MSZP a demokratikus anarchia je­gyében működött, ez sok régi ügyet elrendezett a párton be­lül. Ugyanekkor a többi párt­ban, az akkori kormányzó koalíció pártjaiban is bolse­vik stílus uralkodott. Azokat az elnyomási, kinyírási tech­nikákat alkalmazták egymás­sal szemben is, amelyeket a Kádár-korszakban a saját bő­rükön érezve tanultak meg. '90 és '94 között Szegeden én nem találkoztam azokkal a régi káderekkel, akikre a kér­dése vonatkozik. A '94-es választási sikerünk után a ho­mályból, a partvonalról való­ban feltűntek ilyen arcok. Si­került megküzdeni velük. 0 A Kádár-korszak főem­berei közül sokan, akikre akkor Liska megjegyzése vonatkozott, ma is a hata­lom csúcsán vannak. - Én, aki életkoromfiái fog­va nem vagyok érintett a Ká­dár-korszak dolgaiban, telje­sen joggal mondhatnék ilye­neket. De nem teszem, s hogy nem, annak három oka van. Először is tiszteletben tartom azt a jogot és lehetőséget, hogy élete folyamán az ember fejlődésen menjen keresztül. Másodszor, engem 1990-ben személyesen sértett, hogy ma­gát néhány ma született bá­ránynak nevező politikus azt mondta, hogy áz ország ro­mokban van. Szüleim, nagy­szüleim végigdolgozták az életüket, értékekek hoztak lét­re, s akkor jön néhány figura, és azt állítja, hogy mindaz semmi. Harmadszor, erősen hiszem, hogy annak a renge­teg áldozatnak, amit a magyar nép hozott, akkor tudnék ér­telmet adni, ha létrehozzuk a demokratikus Magyarorszá­got. És ennek érdekében ideje volna már fölhagyni a muto­gatással is, hogy ki mi volt. Én büszke vagyok rá, hogy magyar vagyok, és büszkesé­gemből nem is akarok lejjebb adni, amit csak egy sikeres Magyarországon tehetek meg. 0 Magyar büszkesége, vagy büszke magyarsá­ga hangoztatásával az SZDSZ-ben népszerű? - A legkeményebb az el­lenérzés, a tiltakozás ben­nem az ellen, hogy egyetlen választóvonal létezik: valaki vagy nemzeti, vagy - más. Azt tartom a legveszélye­sebbnek, hogy szavakból, fogalmakból építenek bari­kádokat, hogy egymás mel­lett élő célokat egymással el­lentétesnek tüntetnek föl. Ennek ellenére a ma­gyar-magyar nyilatkozat mi­att, most nagyon optimista vagyok. Aláírásakor igazi nemzeti egyetértés született, s Duray Miklós azt mondta nekem július végén Po­zsonyban, hogy ez a nyilat­kozat többet ér, mintha Horn Gyula kijelentette volna, hogy ő is tizenötmillió ma­gyar miniszterelnöke... 0 A külpolitikai high life választókörzete pórnépét kevéssé érdekelheti... - Tévedés, nem igaz. He­tente tartok fogadóórát, s mindig azt tapasztalom, hogy érdekli az embereket a külpo­litika, és az is, hogy mi törté­nik a külföldi magyarokkal. 0 Nem inkább haza kelle­ne dolgoznia? Azt állítják szegedi vezetők, hogy a kormánykoalíció Csong­rád megyei képviselői ed­dig nem sokat tettek a vá­rosukért, mert egy vasat nem szereztek Szegednek. - Óriási tévedés azt hinni, a parlamenti képviselőnek az a dolga, hogy zsákszámra hordja városának a pénzt. A pártállamban hozzászoktak, hogy „lejön" a képviselő elvtárs, és lesz út, uszoda, járda. Csakhogy megfeled­keznek róla, hogy azoknak az embereknek a képviselő­ség volt a legkisebb rangjuk. Komoly pártfunkciókat és gazdasági pozíciókat töltöt­tek be. Megtehették, hogy ide-oda átcsoportosítsanak néhány tízmilliót. Egy mai képviselőnek nincs ilyen háttere. Szerencsére. Hiszen ma már nem erről szól a dal. 0 Külügyi ténykedése kö­vetkeztében mégse vette önt eddig a szárnyára a hír. Politikai ellenfelei szerint önt négy dolog tet­te Szegeden ismertté: le­győzte Bratinka Józsefet, a kampánya során volt egy mobiltelefon-botrá­nya, aztán egy autóbalese­te, s hogy törvényességi alapon kitették az önkor­mányzat zárt üléséről.. - Ellenfeleim állítása nem igaz. Azonban melegen tart­ják ezeket a dolgokat, mert belenyúlok ktnos ügyekbe. Ezentúl is ezt fogom tenni, s egyik lépésemet se bántam meg. Különben azért sem ér­tem e támadásokat, mert egyi­ke vagyok ama nagyon kevés képviselőnek, akinek semmi­féle gazdasági vállalkozása, semmilyen más jövedelme, mint a képviselői tiszteletdíja, nincs. Visszatérve azonban az érdemeikre: a képviselőnek nem az a feladata, hogy pén­zesutalványokat postázzon az önkormányzatnak. 0 Hanem? - Az algyői Tisza-parti méreghez hasonló környzeti veszély jó néhány van az or­szágban. Nemrég elkészült a sorrend, hogy melyiket, mi­kor fogják eltávolítani. Cél­tudatos lobbyzással sikerült elérnünk, hogy Algyő az or­szágos rangsorban ötödik le­gyen. Holott iszonyú hosszú a lista. Mégis kiharcoltuk, hogy Algyő ne kétezervala­hányban kerüljön sorra, ha­nem 1997-ben. Végezetül még azt mondanám el, hogy a város, a megye regionális fejlesztése érdekében az ön­kormányzatnak és a közgyű­lésnek fel kellene állítania egy közös irodát, amely a PHARE programokat mene­dzseli, és más nyugati pályá­zatokat figyel. Ezek jelentős részét ugyanis nem használ­juk ki. A lehetőségek föltá­rására és kihasználására kel­lene az erőinket fordítani, nem a végtelen személyi és pártcsatákra. Zelei Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents