Délmagyarország, 1996. augusztus (86. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-21 / 194. szám

SZERDA, 1996. AUG. 21. INFORMÁCIÓ 11 Magasság, mértékkel Még jó néhány évvel ezelőtt, emlékszem, egy katonatiszt, aki engem is sorozott, arról panaszko­dott, hogy a mai (akkori) fiatalok túl magasak, amiből a katonaságnál rengeteg hátrány szár­mazik. Ugyebár a maga­sabb embert, még ha fek­szik is, nehezebb álcázni, a magas emberből nem válhat például jó harcko­csizó, mert ottan állandó­an beveri a fejét, meg a, hosszú karja és lába nem fér el. A magas ember satnyább is, állította, nem fejlődik ki olyan szé­pen az izomzata, nem lesz klassz kis vasgyúró, izomgolyó. Na meg per­sze, sokkal nagyobb ki­adást jelent a honvédség­nek magas embert felöl­töztetni, sokkal több ru­haanyag kell hozzá. És a vicce még: magasabbról nagyobbat lehet esni, jobban összetöri mayát, több az „eiiszabi". Állí­tásaiban nem kételkedhe­tünk, csak abban bízha­tunk, hogy Isten nem csu­pán katonának teremtette az embert, tehát akadhat még az életnek olyan te­rülete, ahol kifejezetten jól jön a magasság. De még mennyire. Egy britt a napokban tette kö­zé szenzációs kutatásai­nak eredményét, ami rö­viden úgy foglalható össze, hogy nagy átlag­ban a magasabb emberek tovább élnek, minél ma­gasabbak, annál tovább. És miért? Mert egészsé­gesebbek. Magyarázata fordított logikával: az egészséges ember na­gyobbra nő, mint aki folyton betegeskedik ­nagy átlagban. Már-már nagy átlag­ban elöntött az öröm, hogy az én százkilencve­nemmel, ha nehéz is ma­gamat álcázni, azért megadatik egy hosszú élet lehetősége. Csak­hogy a brit kutató azt is megállapította, hogy hiá­ba is kezdünk fejvesztet­ten növekedésbe egy hosszú élet reményében, mert tapasztalatai, sta­tisztikái azt bizonyítják, hogy 185 centi fölött már nem mutatható ki a ma­gassággal egyenesen arányos élettartam. Puff neki, lám-lám, az életnek sincs szüksége a túlságo­san magasakra, azokra, akik' esetleg átláthatná­nak a palánkon. Podmaniczky Szilárd Rakparti Stefánia Part'y Házasságot kötött: Kar­nok Csaba és Simon Ildikó, Oberschall Attila és Hős­Nagy Anita, Ignácz Attila és Szőke Bernadett, Csala Jó­zsef és Czékus Valéria, Franczen Károly és Varga Tünde, Kroll Tamás és Ko­pasz Zsuzsanna Erika, Sze­keres Ferenc István és Fogas Mónika Rozália, Lajkó Péter és dr. Gyurkovics Zita, Fritt­mann István és Nagy Zsu­zsanna, Kucsora Norbert Roland és Szögi Andrea, Piti Attila és Borbély Szilvia, Szatmári Lajos és Györkéi Tímea, Bacsa Lajos és Jéga­Szabó Krisztina, Sávai Zsolt és Oravecz Andrea Mária, Vecsernyés Gellért és Lipták Krisztina Mária, Tóth Attila és Sipos Rita, Ila-Tóth Gá­bor Károly és dr. Vörös Eri­ka Ágnes, Kerekes Attila Mihály és Kovács Szilvia Erzsébet, Kiss Gábor Zoltán és Jenei Bernadett, Bakos János Zoltán és Tápai Edit. Született: Nyerges Zsolt Endre és Aradi Zsuzsanná­nak Eszter Réka, Pejovic György és Horváth Angélá­nak Renáta, Karai Flórián Csaba és Süveg Krisztinának Krisztina, Király Zoltán Já­nos és Deák Szilviának Dá­vid Zoltán, Ótott Zsolt és Vörös Zsuzsannának Balázs, Csányi Ernő és Bíró Márta Krisztinának Cintia Evelin, Engi Attila Sándor és dr. Csányi Tímea Krisztinának Attila, Novkov Zoltán Zorán és Bárány Editnek Zorán, Molnár Gábor és Flórián Éva Katalinnak Dóra, Tóth­Kása János és Berta Zsu­zsannának János Dávid, Ba­bos Tamás és dr. Nagy Ágo­ta Máriának Anna, Sel­meczky Ernő és Petes And­reának Dániel, Illés Károly és Dudás Gizellának Lucia, Tóth Zoltán és Busku Kata­linnak Csilla, Kónya Zsolt és Berényi Mónikának Viktó­ria, Sánta Ferenc és Kiss Editnek Eszter, Koszów Ist­ván és Darvasi Zsuzsanná­nak Laura Anna, Ungi János és Sugár Mária Magdolná­nak Máté, Ungi János és Su­gár Mária Magdolnának Martin, Pölös János Gábor és Ölei Andreának Tamás, Kis Ferenc és Ördögh Zsu­zsannának Roxána, Juhász Zoltán Lajos és Szabó-Bat­tancs Ibolya Erikának Patrik Zoltán, Börcsök Sándor és Kökény Máriának Petra, Tóth Sándor és Veres Gizel­lának Sándor, Zsódi Imre és Mracskó Anna Máriának Annamária, Tóth István és Tanács Erikának Brigitta, Kondász Sándor és Sutka Nóra Editnek Andrea, Pur­gel János és Kolozsi Beáta Gyöngyinek Martin, Fekete László és Keresztúri Szilvia Juditnak Dénes László, Kál­mán Imre és Zelei Ildikónak Szandra, Császár Ferenc és Madarász Annamáriának Máté, Kálmán János és Petes Patrícia Borbálának Zsófia, Toppantó Zoltán és Szabó Helga Tímeának Tamás, Toppantó Zoltán és Szabó Helga Tímeának Ádám, Só­lya István és Sárközi Ágnes Érzsébetnek Gábor Győző, Volford Zsolt és Csányi Ildi­kó Ilonának Norbert, Búza Sándor József és Varró Ilona Juditnak Beáta nevű gyer­meke. Meghalt: Solymosi Ádámné Kiss Ilona Mária, Köpe Andrásné Durkó An­na, Tóth József Gusztáv, Barna József, Kovács Ist­vánná Ördögh Mária, Szeles Péter László, Kovács Lász­lóné Borka Rozália, Szögi Imréné Tandari Mária Ilona, Horváth István, Kormányos István, Mészáros Pálné Rácz Erzsébet, Szécsi Imréné Császár Veronika, Tóth András Miklós, Fazekas La­josné Halász-Szabó Julian­na, Zombori Balázs, Gár­gyán Pálné Dohány Erzsé­bet, Bagi Károlyné Horváth Katalin, Réti Jánosné Ku­csora Erzsébet, dr. Cséfalvy Ignácné Perki Mária Katalin, Kozári Lajos, Majláth Lajos­né Borbély Ilona, Bálint Vincéné Csanádi Rozália Pi­roska, Nacsa Lajos, Pálvöl­gyi Imréné Havasi Mária, Farkas Márk, Katona Imréné Klein Anna, Petróczi József­né Balázs Erzsébet. Jelcin rendelete • Moszkva (MTI) Borisz Jelcin orosz elnök rendeletet adott ki, amelynek értelmében a sorszolgálatra behívottak számára szolgála­ti idejük szempontjából dup­lán kell beszámítani minden olyan napot, amelyet vala­milyen fegyveres konfliktus­ban, harci körülmények kö­zött töltenek el. Érvényes ez a kórházi kezelés idejére is, ha arra a harci feladatok el­végzése közben szerzett se­besülés vagy betegség miatt kerül sor. • Munkatársunktól Három napig állt a bál a szegedi Tisza-par­ton a Stefánia Part'y jó­voltából. Az idén har­madszorra megrende­zett fiesztán állandó volt a tömeg, hiszen minden korosztály és érdeklődő megtalálta a neki tetsző programot. A Volkswagen boga­rak találkozóján az au­tózás szerelmesei vettek részt, másnap délelőtt pedig a motorosokat várták a rakpartra. Na­gyon sok érdeklődőt vonzott hétfő délután a tűzoltók látványos be­mutatója, amikor nem­csak a profik küzdöttek meg a lángokkal, de a vállalkozó kedvű gyere­kek is beállhattak a lánglovagok közé. A Stefánia Part'y rendez­vényeinek koronája minden esztendőben az ünnepi tűzi­játék - nem volt ez másként idén sem. A rakpartot és a hidat most is ellepte az égi tűzlabdacsokra kíváncsi tö­meg. A klasszikus búcsúkellé­kek - keleti édességárusok, sörsátrak és társaik - között járva az ember elmélázhatott az idők múlásán. A rend­szerváltás ma már a búcsú­kon is tetten érhető, hiszen a játékárusok kínálatából a hajdani műanyag AKM gép­pisztolyokat teljesen kiszorí­totta a jóval korszerűbb, méltán világhírű UZI gép­pisztoly. A si mi labda helyett pedig mostanában a bungee Bogarak, ha találkoznak... (Fotó: Somogyi Károlyné) ahol jutalmazták a legszebb mellett a legmesszebbről jött, a legmattabb és a leg­roncsabb kocsit is. Nagy sikert aratott dél­után a tűzoltók katasztrófa­elhárítási bemutatója. Előbb egy Ford személygépkocsit gyújtottak fel, az autó oltásá­val azonban nem elégedtek meg, hiszen úgy ítélték meg, hogy a vezető bent rekedt a kocsiban. Nosza, előkerültek a hid­raulikus vágók és tíz perc alatt kabrió lett a járgányból. A tűzoltóparancsnok szerint ennek pedagógiai célzata is van, hiszen ha valaki látja egy bemutatón, hogy egy baleset után sokszor milyen barbár módon kell szétbon­tani az autót, akkor talán óvatosabban vezet. El­hisszük... A kocsi után jöttek a ben­zines tálcák, no és a közön­ség. Ezúttal ugyanis a hiva­tásos lánglovagok mellett az érdeklődők is megküzdhet­tek a tűzzel. Kiderült, hogy az égő folyadékot nem érde­mes vízzel locsolni, hiszen ezt a tüzet csak a porral oltó fojthatja el. A három nap alatt több rockzenekar is fel­lépett, ám a pálmát itt is a tűzoltók vitték el. Mármint a hangerő tekintetében, prog­ramjuk végén ugyanis bemu­tatták büszkeségüket, a tur­bóreaktív oltóberendezést ­ami tulajdonképpen egy Zil platóra szerelt MIG vadász­gép sugárhajtóműve. A dob­hártyarepesztő produkció után a tömeg szóhoz sem ju­tott. T. V. jumping dívik, amikor nem a rongylabda, hanem az ember himbálózik a gumikötélen. A rakparton egyébként egy ugrás a 30-40 méteres ma­gasból 4000 forintba került, a félósebbek azonban vá­laszthatták a tandem mód­szert 7000 forintért. A köze­pesen bátrak pedig megelé­gedtek a panoráma program­mal, ráadásul ez a pénztárcát is kímélte, hiszem egy főt 300 forintért húzott fel a da­ru. A Volkswagen bogártu­lajdonosok hétfőn immár harmadszorra gyűltek össze Szegeden, ezúttal mintegy 70 járgány érkezett az or­szág minden részéből. Az autósok között külön kasztot alkotó bogarasok különféle vetélkedőkön mérték össze a tudásukat, a végén pedig szépvégversenyt is tartottak, Bátraké a szerencse - hétezerért Segítő jobb - határok nélkül Hány és hány ember jött Erdélyből betegen, segítséget remélve, s há­nyan és hányan játszot­tuk ki különböző módo­kon a tébét azért, hogy az idegen országban élő magyaron segíthessünk. Hivatalosan ezt úgy mondták, hogy a ma­gyar betegellátás terhé­re gyógyítják itt a - fő­leg Romániából érkező - magyarokat. Hogy ne a honiak pénzé­ből fenntartott társadalom­biztosítási büdzséből fizes­sék a külföldön élő magya­rok gyógykezelésének költ­ségeit, hozták létre 1990-ben a Segítő Jobb Egészségügyi­Humanitárius Alapítványt, amelynek szegedi központját dr. Tényi Mária professszor asszony vezeti. Az évek óta működő alapítványról, s an­nak szegedi bázisáról őt kér­deztük. 0 Mondjon, kérem, né­hány szót az alapítvány megszületéséről, céljáról és támogatóiról. - Tudjuk, hogy a közép­kelet-európai térség országai szociális és egészségügyi el­látásának színvonala messze elmarad a világszínvonaltól, de a magyarországi betegel­látás színvonalától is. Ugyanakkor igen sok ma­gyar és nem magyar beteg él ezekben az országokban, akiknek gyógyítását nem tudják megoldani az ottani egészségügyi felszerelés és a körülmények megannyi hiá­nyossága miatt. A Segítő Jobb Alapítvány a közép-ke­let-európai térség rászorult­jainak Magyarországon tör­ténő gyógykezeléséhez nyújt segítséget és anyagi támo­gatást. Hat évvel ezelőtt 100 ezer forintos alaptőkével hozták létre, azóta támogató­inak sorában tudhatja többek között a Magyar Országgyű­lést, a Népjóléti Minisztériu­mot, a Magyar Történelmi Egyházakat, a Soros Alapít­ványt, az orvostudmányi egyetemeket, a Spanyol Vö­röskeresztet és még sok kül­földi és magyar szervezetet, céget. Az alapítványnak há­rom hazai diszpécser központja van: Budapesten, Debrecenben és Szegeden. A központokat az orvos­egyetemi centrumokba tele­pítették, mert a külföldiek kivizsgálása, gyógyítása az egyetemi klinikákon, illetve az országos intézetekben tör­ténik. 0 A szegedi központ há­rom éve működik, milyen eredményekkel? - Közel három esztende­je, 1993. novemberében léte­sült itt Szegeden is irodája a Segítő Jobb Alapítványnak. A SZOTE Gazdasági Igaz­gatóságának épületében kap­tunk helyet. Hozzánk főként Erdélyből, a Délvidékről jönnek a betegek, a Kárpá­talján élők inkább a debrece­ni központot keresik meg, il­letve a budapestit. 0 Csak magyarok szá­míthatnak az alapítvány támogatására ? - A külföldön élő magya­rokon kívül jöhetnek az anyaország polgárai is, az alapítvány nem tesz különb­séget nemzetiségi szempont­ból. A Romániából érkező be­tegek 10 százaléka román, a volt Jugoszlávia területéről nagyon kevés szerb illetve horvát igényli a segítségün­ket, Kárpátaljáról csak a ma­gyarok jönnek. 0 Minden költséget az alapítvány fedez? - Ez év január elsejéig volt érvényes a Népjóléti Minisztérium és az alapít­vány közötti szerződés, amely azt mondja ki, hogy a beteg gyógykezelése során felmerülő költség 50 száza­lékát az alapítvány viseli, 50 százalékát pedig az a klini­ka, ahol a beteget gyógyít­ják, diagnosztizálják. Ez év január elsejétől csak úgy en­gedélyezik a külföldiek ma­gyarországi gyógyítását, ha a gyógykezelés teljes költsé­gét az alapítvány fedezi. Ennek az a következménye, hogy kevesebb beteget tu­dunk fogadni, mint a korábbi években. 0 Hogyan alakult az el­múlt években a szegedi központ betegstatisztiká­ja? - Tavaly szeptemberben kifogyott az alapftány kasszája, s tavaly év végén nem tudtunk a klinikákra felvenni egyetlen beteget sem. Az idén eddig 70 bete­get fogadtunk, '95-ben két­százat és '94-ben ötszázat. 0 Milyen úton-módon kerülhetnek kapcsolatba az alapítvánnyal a szom­szédos országokban élő, Magyarországon gyógyírt kereső betegek? - Az alapítvány határain­kon túl élő egyházi és világi segítőinek ajánlása alapján érkeznek a betegek a ma­gyarországi fogadóállomás­ra, ahonnan a szakmailag il­letékes klinikákra irányítjuk őket. Az alapítvány nemcsak a betegek fogadásával és gyógyításával próbál segíte­ni, hanem a szomszédos or­szágok orvosainak tovább­képzésében is szerepet vál­lal. Orvosi eszközök kitelepí­tésével is segítjük a kinti egészségügyi intézmények működését, s azt, hogy a rá­szorultakat lakóhelyükön is tudják gyógy (tani. K. K.

Next

/
Thumbnails
Contents