Délmagyarország, 1996. augusztus (86. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-17 / 193. szám

SZOMBAT, 1996. AUG. 17. MILLECENTENÁRIUM 9 Ezer éve 5-6 bencés szerzetes telepedett le Szent Márton hegyén Várszegi Asztrik püspök, főapát: „Ne arról beszéljünk, hogy melyik felekezet mikor, miként vétkezett!" j visszük s valóban tudK± juk, hogy ha az istentiszteletnek szentelt helyek hatalmát és tiszteletét növeljük, azt nemcsak az emberek hirdetik dicsérettel, hanem Isten is jutalommal viszonozza. Ezért Isten szent egyháza és a mi híveink valamennyien, a mostaniak és a jövendőbeliek, tudják meg, hogy a Pannónia hegyén lévő Szent Márton monostornak az apátja, Anasztáz közbenjárására, tanácsára és beleegyezésével ugyanezen monostornak olyan kiváltságot engedélyeztünk, amilyent Montecassino, Szent Benedek' monostora kapott. Szent Márton monostorát A könyvtárban még szülőatyánk kezdte el és mi fejezzük be Isten segítségével lelki üdvünkért és uralmunk megszilárdításáért. Részlet Szent István pannonhalmi alapítóleveléből 1001-bőL • Pannonhalma ünnepel Ezer év a Szent Hegyen Ml s * 11 Ezer eszendeje, hogy a pannóniai Mons Sacer, a szent hegy magaslatán bencés apátság áll. Szent Márton apátsága, vagy ahogyan Kazinczy Ferenc és a bencés szerzetes Guzmics Izidor leleménye folytán a reformkor áta nevezik, Pannonhalma befejezte előkészületeit az évfordulóra: Várszegi Asztrik főapát irányításával elkészült az apátság felújítása, és a Szent István ünnepére hirdetett nemzeti zarándoklattal elkezdődnek a milleneumi programok, amelyek során szeptember 6-án II. János Pál pápa is meglátogatja Pannonhalmát. Szent Márton szülőhelye? Az ember nem is tudja, felfelé, az útról nagyszerűbb-e a látvány, a hegyen magasodó apátsági épületegyüttes képe, vagy fentről a szépen kitáruló dombvidék. Pannonhalma kilátójáról nézve a völgy oly szelíd, mintha természetet és templomot azonos szándék teremtette volna: békére és zavartalan szemlélődésre. Az épületek klasszikus szépségű holokzatai messziről örökkévalósággal rokon harmóniát ígérnek, s a hegyre felérkező azon tűnődik, a nyugalom, amely ott meglepi, az épületekből árad-e, vagy van egyéb oka is: Isten maga vigyáz e helyre. Az apátság alapításának idején úgy hitték, s ma is mondják, hogy e hegy közelében született Szent Márton, a franciaországi Tours szent életű püspöke. Századokkal az apátság alapítása előtt Nagy Károly császárnak az avar birodalomba behatoló katonái már keresztényeket találtak ezen a helyen, s nem kizárt, hogy a letelepülő Benedek-rendi szerzetesek a mai Pannonhalma helyén keresztény, esetleg pogány kultuszhelyre akadtak. Ennél is régebbre vezet az a tény, hogy pár kilométerre, a közeli Ravaszdon római település volt, ahol az ókori kereszténység is jelen lehetett. Egy biztos: az apátság nyugalmas, méltóságteljes elhelyezkedését látva, az érkező bencések szeme előtt Montecassino példája lebeghetett. Pannonhalma alapítása Géza fejedelemsége idején, a magyar állami kereszténység egyik első lépéseként kezdődött. Géza annak a prágai Szent Adalbertnek a tanítványait hívta Magyarországra, akinek nevéhez a brevnovi, az első cseh, és a meseritzi, az első lengyel bencés apátság alapítása is fűződik. Anasztáz, az első pannonhalmi apát 5-6 Rómából érkezett szerzetessel telepedett le itt. Az alapítást Szent István király folytatta, 1001-ben kelt alapítólevelében az itáliai Montecassino bencés ősmonostoréhoz hasonló kiváltságokat adva „a Pannónia hegyén lévő Szent Márton monostornak". A szemlélődés kertje Pannonhalma különös engedékenységgel őrzi ezer évének minden szellemi irányzatát. Épületeit tetőtől talpig felújították, de az apátság falai között már ismét az idő szaga érzik, nem a cementé. Pannonhalma különben jól ismeri a cementszagot; itt is, ott is majdnem századonként egymásra következő újjáépítések nyomára lel a látogató. Ez annak is köszönhető, hogy a középkori magyar épületkinccsel ellentétben az apátság megúszta az osztrák barokkosítást. „Szerencsére" II. József 1786-os rendelete éppen akkor záratta be kapuit, amikor a Mária Terézia ízlése szerint készült barokk tervek alapján új apátság épült volna. Klasszicizáló átépítés így is történt - ennek eredménye a fennséges könyvtárterem is -, de az 1820-as évek átépítését jelző klasszikus homlokzatok mögött egymás mellett őrződött meg az egymást követő korok ízlése: a száz évvel korábban épült, barokk freskókkal díszített ebédlőterem, a templom gyönyörű reneszánsz kapukeretei Tolnai Máté főapát 1510 körüli bencés reformja idejéből, a késő gótikus csilIagboltozatú szentély és a kerengő Mátyás király idejéből (utóbbi falán az 1486-os évszámmal, melynek négyesét a mai embernek fejtörést okozva egy középen félbevágott nyolcas adja), a legnagyobb középkori építkező apát, Uros idejéből való, 1224-ben kialakult templom, valamint a még régebbi, Szent István-templomból felhasznált falrészek az oldalhajó hosszában. Pannonhalma két arcot mutat: egy látványosat, múzeumit, és egy élőt, ám zárkózottat. A belső Pannonhalma a magányos szemlélődés hangulatát árasztja. Délelőtt van, az apátság kerengői némák, egy-egy oldalfolyosón sorjázó tolókocsikról, kint őrzött könyvespolcokról sejteni csak, hogy a zárt termeket lakják. Pannonhalma esszenciája talán az, ami legközepén van: egy valószínűtlenül szép kert. A hortus conclusus, az Énekek Énekének zárt kertjének, avagy a paradicsomkertnek földi mása, amelynek a szerzetesi hagyomány szerint még a növényei is a hitet és a tisztaságot szimbolizálják. A kert közepén szökőkút, északi oldalán - elmaradhatatlanul - napóra van: a zárt, s csak a magasban, az ég felé kijáratot kínáló meditációs szféra jelképei. Sör és levendula Az apátság ezer éve gazdálkodik. Birtokairól már a templom 1005-körüli felszentelésekor a kiváltságlevélhez toldott feljegyzés is beszámol. Pannonhalma a történelem folyamán a Felvidéken és a Balaton környékén birtokolt földeket. Az államosítás előtt hatvanezer hold tartozott hozzá, amelyből negyven hold szántóföld, a többi pedig erdő és balatoni vízterület volt. A mindig újjáépülő és gazdagodó monostor története mutatja, hogy az apátok hagyományosan jól gazdálkodtak a pannonhalmi birtokkal. Feltéve, hogy mindig volt mivel. Az államosítás elvitte a még meglévő földet, a kárpótlás pedig nem hozta vissza. Várszegi Asztrik főapáttal szólva kiszedték a zsebükből az OTP betétet: anyagi biztonság nélkül maradtak intézményeikkel és óriási épületeikkel. Mit tegyenek: vállalkoznak. Pannonhalma az évfordulót nem számítva is elsőrendű idegenforgalmi látványosság, főként most, hogy ízlésesen felújították. Ha pedig felújítás volt, önállósodott az apátság építő-kivitelező részlege, és asztalosműhelye. Természetesen vendéglőt is tartanak fenn, ahová - állítom - érdemes betérni. Az ember nem gondolná, hogy a pannonhalmi apátság közeli kis földjén évente háromszáz liter olajat adó levendulamennyiséget termel. Úgy látszik eltalálták a keresletet; a közelmúltban egy tonna levendulaolajra is érkezett megrendelés, bár ezt egyelőre nem tudták kielégíteni. Nem bencés szerzetesek lennének, ha meg nem próbálkoztak volna a sörvállalkozással is. Még nem adtuk fel - kapja fel fejét a kérdésre Várszegi Asztrik. - Igaz, első kísérletünk kudarcot vallott. Egy győri diákunknak volt serfőzője, s úgy gondoltuk, jó vállalkozás lesz, ha megbízzuk egy új sörfajta előállításával. A sörminták elkészültek, az idős rendtársak is megkóstolták őket és egy barna sörre szavaztak. Sajnos kevés volt a pénzünk hozzá és nem sikerült a vállalkozás - magyarázza a főapát. A sörüzletről azonban nem mondtak le. Ottjártunkkor a Borsodi sörgyárral készült megállapodásuk egy sörmárkáról, amellyel a gyár millecentenáriumi specialitásként szeretne előállni, Pannonhalma pedig a cimkét adná hozzá. Minden lehetőséget meg kell ragadni, tárja szét kezét a főapát, ilyen a világ. Az evilági kihívás Várszegi Asztrik 1991 óta irányítja Pannonhalmát, úgy is mint az újjászervezett Pannonhalmi Egyházmegye püspöke. A magyarországi katolikus egyházban az egyik legkiválóbb szellemű főpapnak tartják, akire a Vatikánban is felfigyeltek. A bölcsész-szerzetes, Thomas Mann és a német irodalomtörténet ismerője, rendkívüli munkát végzett a pannonhalmi felújítás befejezésével és az ezeréves évforduló gazdag programnaptárának megszervezésével, amelynek kiemelkedő eseményeként szeptember 6-án II. János Pál pápa is meglátogatja Pannonhalmát. - A Szentatya júliusban fogadott, amikor a vendéglátást előkészítő püspökökkel találkozott - tájékoztatott a főapát. - Nagyon készül a magyarországi útra, többek között felelevenítette történeti ismereteit az apátságról, és úgy tapasztaltam, igen tudatos benne Szent Adalbert egykori programjának mai mása, az új evangelizáció. Pannonhalma alapítása idején Szent Adalbert és tanítványai újonnan evangelizáltak a csehek, a lengyelek és a magyarok között, őszentsége ezeket a helyeket végigjárja majd: 1996-ban Pannonhalmán, 1997-ben Csehországban, majd saját hazájában, Lengyelországban látogatja meg az első alapítású keresztény monostorokat. A történelmi találkozó Pannonhalmán a nyugati és a keleti keresztény egyház vezetői között meghiúsult, de a pápalátogatás utáni héten, szeptember 14-én nagyszabású Kelet-Nyugat találkozót tartanak az apátságban. A Keresztény egység napjának nevezett eseményre elfogadta a meghívást a grúz pátriárka, az örmény katholikosz, az alexandriai pátriárka és magas szinten képviselteti magát az orosz, illetve a konstantinápolyi ortodox pátriárkátus, valamint az Egyházak Világtanácsa. - Amit mi az ünnepségek alapgondolatának szánunk, az az ókereszténység körében természetes volt: az egyháznak a nemzetek fölé kell emelkednie - nyilatkozta ezzel kapcsolatban a főapát. Ma a Kárpát-medence és az Uraiig terjedő régió népei sok esetben attól szenvednek, hogy a kereszténységet nemzeti célokra próbálják felhasználni. Egyházaink a nacionalizmusok fogságában élnek. Nos, Pannonhalmán testvéri módon, és nem protokollárisán kellene találkozniuk a keleti és a nyugati egyház vezetőinek, hogy együtt végiggondolják a jövőt, és ne arról beszéljenek többé, melyik felekezet mikor, miként vétkezett. Márpedig, ha a találkozó megvalósul ebben a térségben, az indítást adhat az egyházak más szintjein is a közeledéshez. Egy széttöredezett, evilági törvényei szerint élő emberiség rendkívül nagy kihívást jelent a kereszténység számára. Az Istent nem ismerő társadalom nem válogat római katolikus, protestáns és ortodox keresztények között, és a térhódító iszlám sem fog kesztyűs kézzel bánni a lelkiismereti szabadsággal. A második ezer év Pannonhalma példája mutatja: még a pártállam idején korlátozott szerzetesrendnek is milyen alkotóereje van. Régtől híres gimnáziumából az új magyar közélet jópár résztvevője kikerült. Nem is beszélve arról, hogy a külföldre menekült bencés rendtagok egy csoportja a brazíliai Sao Paulóban bencés peijelséget, majd apátságot és mintegy ezer tanulót fogadó gimnáziumot szervezett, egy másik csoport pedig az Égyesült Államokban telepedett le, ahol a kaliforniai Portola Valley-ben iskolát és peijelséget alapított. Nem kétséges, hogy ez a tetterő az elkövetkező ezer évben is kisegíti majd a pannonhalmi bencés közösséget. De hogy mit hoz a második ezer? Várszegi Asztrik mosolyog: - Az elmúlt ezer esztendőt ismerve nehezen vállakozik jövendölésre az ember. A legfontosabb az, hogy a bencés szerzetesség hitből és imádságból élő közösség maradjon. Emellett úgy vélem, a rend a jövőben mindig az egyház érdekében végez majd lelkipásztori, kultúraközvetítői és oktatási munkát. Végül pedig a kor azt parancsolja, hogy Szent Benedek rendje kövesse hagyományait és a Kárpát-medencében olyan kolostorokat tartson fenn, amelyek Keletet és Nyugatot, Északot és Délt, valamint a Magyarországon szétszakadozó egységeket megpróbálják összekötni. Ha Pannonhalma közvetítő marad Isten és ember, testvér és testvér között, akkor megtalálja helyét a magyar kereszténység jövőjében, s ennek érdekében a magam részéről úgy vélem: nem jajgatni, visszavonulni és panaszkodni, hanem elkötelezetten, őszinte szívvel cselekedni kell. Panok Sándor