Délmagyarország, 1996. július (86. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-04 / 155. szám

2 KÜLFÖLD ifttvynöa issföygDéiírtO xA 'í" - * CSÜTÖRTÖK, 1996. JÚL. 4. RMDSZ-trojka M inden jel arra mulat, hogy az RMDSZ kezd „le­szokni" az érzelmi alapú politizálásról - már ami a vezető tisztségei betöltők megválasztását illeti. A SZET élére jelölt mindhárom férfiú olyan egyéni adottságokkal rendelkezik, amelyek a polihisztorság felé mutatnak - igaz, Erdély történelmében mindig so­kat vetett a latba a sokoldalúság, mint alapvető polgá­ri erény. Csávossy György például tavaly Szeged és a Délmagyarország vendége volt, amikor előadásra kér­tük fel az 1. szegedi borfesztiválon, s a történelmi bor­vidékekről tartott érdekfeszítő értekezést. Csávossy ta­nár úr a Nagyenyed melletti Csombord mezőgazdasági szakiskolájában oktatott nyugdíjba vonulása előtt, s otthoni pincéjében megfordult a borkedvelők szlne-ja­va... Szőlejét maga művelte, s híres volt kísérletező kedvéről. Színműíróként is ismert, első darabját szű­kebb hazájában, Temesvárott mutatták be. Csávossy György ugyanis a Temes megyei Csávosról származik, „kékvérű", grófi családból. Ez utóbbi csak színes ada­lék a származás, illetve az egyéni adottságok szimbió­zisát illetően. Első számú helyettese, Káli Király Ist­ván marosvásárhelyi illetőségű vegyészmérnök először az erdélyi közéletben diákként tűnt föL Tagja volt an­nak a temesvári (az ottani műegyetemen tanult) Thá­lia színjátszó csoportnak, amely léte értelmét abban látta, hogy az erdélyi fiatal írók (a hatvanas évek vé­gén: Páskándi Géza, Kocsis István, Kincses Elemér stb.) müveit a közönség elé vitte. Káli Király például Páskándi abszurdoid darabjaiban (Az eb olykor emeli lábát. Külső zajok) remekelt. Páskándi akkoriban sza­badult több éves börtönbüntetéséből, s a profi együtte­sek nem játszhatták darabjait - a diákok ,felvezették" hát a szerzőt... Káli Király később prózalróként jeles­kedett, első kötete („Mit tud az a sárga gép?") után beírta magát az irodalomba is. Közben vegyészkedett, s a rendszerváltás óta politizál s könyveket ad ki. Bizo­nyára őt választják meg Marosvásárhely polgármeste­rének 1990-ben, ha erőszakkal nem tiltják meg, köz­ponti, tehát bukaresti utasításra, a listára kerülését. Csávossy második számú helyettese, a kolozsvári Kül­lő Dávid, egy tipikus, igen ismert értelmiségi család fiatal sarja. Felmenői között találunk színészeket, új­ságírókat, tanárokat, orvosokat - akik mindvégig vál­lalták a kisebbségi létből az értelmiségre háruló, ki nem osztott, de értelmezhető feladatokat. A mi újdonság és példamutató, az a három vezető nemzedéki „besorolása". A nyugdíjas Csávossy kellő időben, a „tanulóidő" abszolválása után nyu­godtan adhatja át a széket a negyvennyolc éves Káli Királynak. S árnyékukban a huszonéves Köllő Dávid is készülhet a majdani feladatokra. Akár racionális alapon is. Csávossyban bíznak • Kolozsvár (MTI) Az RMDSZ „felsőházá­nak" számít<TSzövetségi Egyeztető Tanács .(SZET) Kolozsváron megtartott tisztújító ülésén újjáválasz­totta elnökévé Csávossy Györgyöt. A két alelnök Ká­li Király István, a Romániai Magyar Könyvescéh elnöke és Köllő Dávid (Magyar If­júságiTanács) lett. Az ülésen jelen volt Markó Béla szö­vetségi elnök, Tőkés László tiszteletbeli és Takács Csaba ügyvezető elnök is. A ko­lozsvári Szabadság értesülé­sei szerint a SZET amellett foglalt állást, hogy az RMDSZ állítson saját elnök­jelöltet az őszi választásokon és következő ülésének napi­rendjére felvette a választási stratégia, illetve a jelöltállí­tási kritériumok kérdését is. A testület levélben kérte a magyar Országgyűlést, hogy a közeljövőben megszava­zandó magyar közoktatási törvénybe kerüljön be a ha­táron túli magyarok okta­tásának támogatás. Szerb hóhérok • Hága (MTI) A hágai nemzetközi tör­vényszék ülését első ízben uralta szerdán a Szrebrenicá­nál elkövetett tömegmészár­lás és az ezért viselt felelős­ség kérdése. A téma Rado­van Karadzsics boszniai szerb vezető és Ratko Mla­dics boszniai szerb vezérkari főnök ügyének meghallgatá­sa során került terítékre. Jean-Rene Ruez, az ENSZ vizsgálóbizottságának tagja az összegyűjtött tanú­vallomások és más bizonyí­tékok alapján elmondotta, hogy az ENSZ.által mene­dékhelynek nyilvánított Szrebrenica és környéke ta­valy júliusi elfogalását köve­tően a muzulmán férfiakat elválasztották az asszonyok­tól és gyermekektől, majd meggyilkolták őket. Szavai szerint az áldozatokat hosszú sorban állították fel, és le­szúrták vagy agyonlőtték őket. A hullákat más foglyok szedték össze, majd őket is kivégezték. Igényes csecsenek • Groznij (MTI) A csecsen függetlenségi harcosok nem voltak hajlan­dók folytatni az oroszokkal -megkezdett tárgyalásaikat, és követelték, hogy utóbbiak magasabb szintű delegációt állítsanak ki. A Vjacseszlav Mihajlov orosz nemzetiségi miniszter vezette jelenlegi delegáció­nak nincs felhatalmazása a háború leállítására - jelentet­te ki Movladi Ugudov, a csecsen függetlenségi moz­galom szóvivője. „Elsült" a puska • Dakka (MTI) Puskázás miatt vizsgájuk­ról kizárt főiskolások csap­tak össze a rendőrséggel Bangladesben. A megvadult hallgatók több vizsgahelyi­séget, az utcákon pedig a hozzájuk csapódó bajkeve­rőkkel együtt autókat gyúj­tottak fel. Az angol nyelvi vizsgákon részt vevő mint­egy 600 ezer bangladesi hallgató közül 5 ezernél is több diákot kaptak rajta pus­kázáson, s zártak ki a vizs­gáról. Kökény tudja • Rimaszombat (MTI) Cigányvajdák kétnapos oktatása kezdődött a szlová­kiai Rimaszombatban. A já­rási hivatalnak a romák in­tegrációjáért felelős előadó­ja, Vojtech Kökény azt nyi­latkozta, hogy a roma közös­ségekben igen nagy és ter­mészetes tekintélyt élvező vajdák jelentős szerepet töl­tenek be a romák társadalmi beilleszkedését segítő folya­matokban. • Orosz elnökválasztás Kevesebben szavaztak A Szvjato Danyilov kolostorbon apácák szavaznak. Vajon kire...? (MTI Telefotó) • Moszkva (MTI) Az orosz elnökválasztási bizottság illetékesei szerint a június 16-nál alacsonyabb volt a részvétel a szerdai má­sodik fordulóban és az nem éri el a 70 százalékot. Kora esti adatok szerint 55 száza­lékos volt országosan a rész­vétel, Moszkvában 53 száza­lékos volt a megjelenés. Hat­van százalék feletti aktivitás Jelcin elnöknek, az alatti részvétel viszont kommunis­ta ellenfelének, Gennagyij Zjuganovnak kedvezhet. Alekszandr Vesnyakov, a központi választási bizottság titkára szerint a délutáni ada­tok alapján 2-3 százalékkal volt alacsonyabb a részvétel, mint az első fordulóban volt. Ehhez a politikai fásultság, valamint a nem kifejezetten választási időszaknak tartott nyár közepe és a szabadsá­golások is hozzájárultak és általában kevesebben vesz­nek részt a választások má­sodik fordulójában. Vjacseszlav Nyikonov, az elnöki választási stáb egyik vezetője ugyancsak megerő­sítette, hogy elmarad a rész­vétel az első fordulóbelitől. Moszkvában és Szentpéter­váron magasabb volt ugyan, mint június 16-án, de több nagyvárosban, illetve terüle­ten jócskán elmaradt a rész­vétel a korábbihoz képest, így a szverdlovszki megyé­ben kevesebb mint fele­annyian mentek el - időará­nyosan - szavazni. Az ala­csonyabb részvételhez egyes helyeken a természeti csapá­sok is hozzájárultak. A csitai megyében orkán, az irkutszki megyében pedig áradások hátráltatták a sza­vazást. Doberdo esztendeje (8.) Búcsú a fegyvereké Az olasz hősi emlékmű monumentális lépcsőt formázva kapaszkodik föl a Doberdo-fennsík oldalán. Előtérben a valahai olasz állások maradványai. , (Fotó: Nagy László) Görztöl északra, Tol­min (Tolmein) mellett ál­matag kisváros fekszik az Isonzo partján. Most na Soci. Feledhető lenne, hisz csakúgy őrzi a har­cok emlékét, mint annyi település az Isonzo völ­gyében. Orökemlékűvé Hemingway tette, aki önkéntesként itt kapott sebet. Az ö nyomdokain most mi is búcsúzunk a fegyverektől. A fennsík Búcsúzóul ismét nekivá­gunk a Doberdónak. Csaták emlékeit keressük. A kor és az utókor kezenyomát. Do­berdo di Lago, a névadó falu után, a fennsfk Selz felé eső pereméhez közeledve szinte sík, bozótos a táj, elvétve egy-egy félig eltemetett, sziklába vésett lövészárok­vagy fedezékmaradvány. És csalóka a terep: a hírhedett Monté dei sei Busi vagy a Monté Cosich hegye alig emelkedik a fennsík fölé. Északon, a 46-osok dicsősé­gének falva, San Martino ál­mosan húzódik meg a dom­bok közötti völgyben. Temploma, amelyért annyi vér ömlött, most újjáépítve, békésen gubbaszt alacsony dombján. És a falu fölött, északra most könnyedén, percek alatt megmászhatóan emelkedik a halál hegye, az inkább dombnak nevezhető Monté San Michele. Csú­csán gúla formájú emlékmű. Nem a 46-osoké, a 4-es nagyváradi honvédeké. És rajta aranylón villan meg Győr városának tisztelgő emléktáblája. Mellette kop­jafa, olasz ezredek, a valahai ellenfelek szalagjaival. Emlékeket keresünk a ha­lál egykori fennsíkján. De csalóka a táj. Amit minden korabeli résztvevő fátlan, kopár, sziklás terepnek ír le, most fenyőerdők borította, kies vidék. Nem áttekinthe­tő, nem foghatja át a szem. Csak ha az emlékmű mellől az egyetlen nyitott irányba, nyugat felé letekint az ember a mára sűrű fenyvessel borí­tott Monté San Micheléről, egy valahai fedezék marad­ványai mellől, akkor érzi, iszonyú lehetett ez a hegy valaha, áttekinthető, kopár oldalaival, a pergőtűzben ro­hamozó vagy védő katona számára. Vagy Selz felé, az út S-kanyarján leereszkedve látni, amint bástyaszerűen emelkedik fölénk meredeken 70-80 méteres magasságba a fennsík meredek oldalfala. Az emlékmű Kissé lemondóan, de to­vább kutatjuk az emlékeket. Lehetetlen, hogy csak annyi maradt a korból. Hogy csak ennyi emléket állítson az utókor! Most Görztől nyu­gatnak indulunk, hogy kívül­ről is körbejárjuk a Dober­do-fennsíkot. Sagradónál délre kanyarodunk, amerre Triesztbe visz az út. Néhány kilométer és elhagyjuk Redi­pugliát. Jobbra katonai épü­letek tűnnek föl. Mellettük szépen parkosított, szabályo­san kúp alakú domb. Tetején olasz hősi emlékmű, olasz fegyverekkel körbevéve, te­raszain pedig a doberdói harcokban részt vett olasz egységek emléktáblái, tenge­részeké, bersaglieriké, repü­lőké... A domb alatt az egé­szet körbeölelő föld alatti kaverna. Az út túloldalán pe­dig a valahai olasz első vo­nal állásai, árkai, géppuska­fészkei, közvetlenül a fenn­sík lábábál. Fölötte pedig... Fölötte döbbenetes, hihe­tetlen, megalitikus mértéke­ket idéző lépcsősor teríti be vagy száz méter magasságig a fennsík meredek oldalát. Tízezrek nyughelye, olasz katonák Mussolini által emeltetett monumentális emlékműve. Nagy nehezen felkapta­tunk a tetőre, a kegytemp­lomhoz. Mögötte kilátó, a torony peremén körben, kő­be vésve az ismerős nevek: Monté dei sei Busi, Monté Cosich, Monté San Mi­chele... Valamennyi irányát vésett nyilak mutatják. De már hiába. A dús vegetáció, a fenyves mindent eltakar a szem elől. Vf „Requiescat..." Selz fölött még körbené­zünk a fennsík pereméről. Alattunk a völgy, az Isonzo völgye, mint térkép tárul elénk. Balra, szinte meg­érinthetnénk, az Adria kékje csillámlik össze az ég kékjé­vel. A nyár fényzuhatagában szomjazva, a téli bóra jéghi­deg viharában dideregve, va­jon mit érezhettek a kisszá­mú, csöndes, tán némi néze­lődésre is alkalmat adó na­pon a tenger láttán a kato­nák? Mit érezhettek pergő­tűzben, golyózáporban, a kö­rülöttük aláaknázott és fel­robbantott állások katakliz­mája, a pusztító rohamok, kézitusák vagy gáztámadá­sok közben? Magyar emléket a 4-es honvédek emlékművén és Győr városának tisztelgő emléktábláján kívül itt nem találunk. Pedig emléket ér­demelnének a szegedi, Csongrád és Csanád megyei katonák is. Mert nemcsak a 46-osok voltak ott, hanem a szegedi 5. honvéd gyalogez­red tábori alakulatai, a 3., 301., 302. és a 307. honvéd gyalogezredek csakúgy, mint a szintén szegedi 3. honvéd huszárezred, vagy a szegedi utászok és lovastü­zérek is. Emlék róluk alig maradt. Csak néhány itthoni emléktábla. Hiszen amíg a Szeged története monográfia Gaál Endre szerkesztette kö­tete 2403-ra becsüli a 46­osok halottainak számát, a legteljesebb fölsorolást tar­talmazó alsóközponti (móra­halmi) hősi emlékmű is csak 1071 nevet idéz. Éljenek tovább hát névte­lenül is emlékeinkben! Nagyapáink, dédapáink, akik tették dolgukat, betöl­tötték, mit kiszabott számuk­ra a sors. Akik végigszen­vedték az isonzói karszt, Do­berdo poklát, s akik megér­ték, cserébe szembesülhettek a Monarchia széthullásával és végül - Trianonnal. Requiescat in pace! Nyu­godjék békében minden ka­tona, aki ott veszítette életét a karszt sziklái között. Élje­nek tovább az emlékezet­ben, mely immár békévé oldja a valahai csaták iszo­nyatát. Ahogyan a vegetáció is fenyvesekkel takarja mára az egykor kopár csatatere­ket. Mintha maga a Föld ne­vű bolygó borítaná erdők ­és a feledés? - leplét egy valaha volt, szörnyű hábo­rúra. És a fenyőfák fennsíkján béke van. Szávay István (Sorozatunk az Express Kt. szegedi utazási irodájá­nak segítségével készült.)

Next

/
Thumbnails
Contents