Délmagyarország, 1996. július (86. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-30 / 177. szám

KEDD, 1996. JÚL. 30. A VÁROS 5 • Az emblematikus csodaszarvas Fiaskó a Dóm téren Császár Angéla és Nóvák Péter (Fotó: Miskolczi Róbert) Nehéz lenne eltitkolni: a millecentenáriumi szertartásjáték, A csodaszarvas nem vonzott tömegeket a szabadtérire. Az okokat lehet találgatni. Egyesek szerint az emberek nem tudták, mi is készül ezúttal a korábbi sikeres néptáncjátékokat színpadra teremtő műhelyben, amelynek feje, mestere Nóvák Ferenc. Nos, a név pedig önmagában márkás „árut" jelez. A rendező-koreográfus most is nagyjából ugyanazokkal az alkotótársakkal dolgozott, mint eddig: a szakmában neves Foltin Jolánnal, Román Sándorral, Diószegi Lászlóval koreografált. Rossa László szerezte a zenét. A profi Honvéd Együttes tagjai táncoltak. Az újonnan választott alkotótárs, Bella István költő, s a szereplők, a Nemzeti Színház neves, tapasztalt színészei (Császár Angéla, Csurka László, Szélyes Imre, Ferenczy Csongor), a maga műfajában egyre népszerűbb Nóvák Péler (a KimNovák együttes énekese) ugyancsak olyan személyiségek, akik színvonalat garantálhatnak. Ráadásul Nóvák Ferenc nemcsak a téren jól érvényesülő látványos produkciók mestere, hanem a portéka „eladásának" művészetét is ismeri. Világpremier! Millecentenáriumi szertartásjáték! Ősmitológia! Táltos, Sámán, Ősanya! Csodaszarvas! A hét fiak vándorlása a szabad mezőkön! Minden be volt itten dobva. Talán ezért? Azt hihették a népek, hogy millecentenáriumi magyarkodás lesz a Dóm téren? S tele van ezzel a hócipőjük? Nem lehet pontosan kiismerni a színházi jegyvásárlás titkait. Nem volt magyarkodás. De akkor mit kapott, aki mégis ott volt? Ez a kérdés, utólag is. Előzetesen a jelenünkben érvényes gondolatiságú színpadi játéknak nevezte Nóvák az előadást; arról szól, mondta, hogy a magyaroknak még ebben a szűk Kárpát-medencében is folyton el kell vándorolni,^!azájukban hazát keresni. Még jó hogy mondta. Mert a nézők meg. Arany Jánossal: gondolta a fene! Néprajzosok bizonnyal következtetni képesek Nóvák színpadának jeleneteiből az egykori magyarok és a rokon népek ősi hitvilágára, szokásokra, szertartásokra. Az állatutánzó táncok, a táltosok és a sámánok szerepe, az avatási szertartás, a termékenységi rítusok azonban oly mértékben stilizált formanyelven idéződtek, hogy közember legyen a talpán, aki csak megsejtette: mikor miről van szó. De ez még a kisebbik baj. A nagyobb, hogy aki képes volt elfogadni ezeket a sajátságos, Novák-Rossa stílusú ősmitológia-idézgetéseket s a maguk „műfajában" elismerni mértéktartásukat, sőt, a - főként zenei - invenciót, ennél többet az sem kapott. Koherens, a nagy színpadon hatásos, erős gondolatiságú, vagyis drámai produkciót (mint az előzetes nyilatkozatok ígérték) - semmiképpen. A sajátságos műfaj kreált szabályait követő, biztos kézzel festett képek is széttöredeztek, elbomlottak, hatást vesztettek a dramaturgiai bizonytalanságtól. A szép versezetek, a különösségében hatásos zene, a térbeli szerkesztés, a mozgáskomponálás iskolázott példái, Nóvák Péter révült dobszólói és lihegései - mint szilánkjai egy soha egészben nem volt „ősi jellegű" cserépedénynek. A puritánnak szánt, de csak szegényesre sikerült, esetlenül megvilágított színpadon az „emblematikus" csodaszarvas ága-boga között kóboroltak ugyan fények, de nem ragyogott föl a Nap. A csodaszarvas-előadás a dóm előtti téren: fiaskó. Remélhetni, mivel jobb sorsra érdemes alkotó erők bevetésével készült, hogy ősztől a Nemzeti Színházban másképpen hat majd. S. E. Egy kiló hús Tjsgy középkorú aszHí szony fizetés nélkül távozott az üzletből, miközben szatyrában egy kiló hús lapult. Négy boltos rohant utána, ki az utcára. Vissza is hozták, közös erővel. Végül is nem hagyhatták futni. A nő zavartnak látszott, alig tiltakozott („Higgyék el, véletlen volt..."). A védekezés elég erőtlenül hatott. A vásárlók véleménye mégis megoszlott az ügyben. Volt, aki csak némán szemlélődött, és - meglepő módon akadtak, akik némiképp együtt éreztek a rajtakapott asszonnyal. „Lehet, hogy igazat mond... ebben a melegben... Vagy nem volt pénze kifizetni, de húst akart adni a családjának..." Rövid beszélgetésük közben a kiló hússal elfogott asszonyt egyre rokonszenvesebb tulajdonságokkal ruházták föl. Furcsa világban élünk. Ny. P. Gesztus Azt mondják a mi magyarok olyan „fajta" vagyunk, amelyik nem tud örülni. Különösen nem az egymás sikerének. Lehet, hogy van benne valami. De abban is, hogy lassan kezdünk ebből kilábalni... Ezt bizonyítandó, álljon itt az alábbi eset. A Nemzetközi Népművészeti Fesztivál Árboc utcai hétvégi megnyitó ünnepségén fellépett a Vonyós folkegyüttes is. Vezetőjük, Szurdi Zsolt, programjuk felkonferálása előtt a közönséghez fordult és azt mondta: Az első számot az első szegedi magyar aranyérmes, Czene Attilla úszó tiszteletére játszuk. Mert nagyon büszkék vagyunk rá! És felcsattant a taps. K. F. Mentes József halálára • DM-információ Tegnapi lapszámunkban közöltük a szomorú hírt, hogy életének 71. évében elhunyt Mentes József színművész, a Szegedi Nemzeti Színház örökös tagja. A sokak által Hercegnek szólított művész 1925. április 17én született Sopronkövesden. 1950-ben végezte el a Színház és Filmművészeti Főiskolát, s pályáját a Miskolci Nemzeti Színházban kezdte. 1952-ben került Budapestre, a Magyar Néphadsereg Színházába. Még ebben az évben megbízták a minisztérium színházi osztályának vezetésével. 1955-ben a Szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött, ahonnan 1956. szeptember l-jén jött el a Szegedi Nemzeti Színházhoz, amelynek attól kezdve, megszakítás nélkül tagja volt. Számtalan ajánlatot kapott a budapesti és vidéki színházaktól, de mindvégig megmaradt szögedi színésznek. Közel negyvenéves szegedi pályafutása során megszámlálhatatlanul sok szerepben láthatta a közönség. Főbb szerepei voltak: Shakespeare Cymbeline-jének és IV. Henrik-jének címszerepe, a Hamlet Poloniusa, Moliere Képzelt betegének Arganja, Gorkij Éjjeli menedékhelyének Lukája, a Svejk címszerepe. Játszott az Álljon meg a menet, a Ballagás, a Boldog ünnepeink című filmekben. 1990. augusztus l-jén ment nyugdíjba, de a színpadtól nem vett búcsút, hiszen továbbra is minden évadban játszott. Utolsó fellépése 1995-ben volt, amikor Gogol Revizorjának Polgármesterét alakította. A 70 évesen, már súlyos betegen, fájdalmakkal küszködve eljátszott szerepben felejthetetlen alakítást nyújtott. Színészi teljesítményét számtalan díjjal ismerték el. 1964-ben Juhász Gyula-, 1965-ben Jászai Mari-díjat kapott. 1971-ben tüntették ki a Munka Érdemrend Bronz fokozatával. 1985-ben lett Érdemes Művész, 1985-ben kapta meg a Makó Lajos-, 1986-ban a Pro Theatre-, 1990-ben az Aese-dtjat. 1995-ben a Szegedért Álapítvány díjával köszönte meg neki a város több évtizedes színházi munkáját. Mentes József nemcsak művésznek volt kiváló, hanem embernek is. Aki ismerhette ezt az utolérhetetlen tartással és humánummal megáldott embert, gazdagabb életet mondhat magáénak, és emlékét sohasem felejti el. Mentes József temetése augusztus 6-án, kedden 14 órakor lesz a Belvárosi temetőben. Tisztelői a díszravatalozóban 13 órától róhatják le kegyeletüket. Augusztus 5-én délelőtt 10 órától délután 17 óráig és augusztus 6-án délelőtt 10 órától délután 14 óráig a Szegedi Nemzeti Színház előcsarnokában elhelyezett fényképe előtt is tiszteleghetnek mindazok, akik ismerték és szerették a Herceget. • Népművészeti fesztivál Álmot fogó csapda A mórahalmi polgármesteri hivatal pályázatot nyújtott be a „Virágos Magyarországért" elnevezésű országos versenyre. Tették ezt akkor, amikor tulajdonképpen már készen is voltak az idei parképítési munkával - ekkor szereztek tudomást a pályázati kiírásról. Úgy gondolták hát, ha már ennyit dolgoztak, ök is beneveznek a versenyre. Az eredmény: Mórahalom most virágosabb, mint valaha... Még május közepén történt, hogy a mórahalmi központi parkban megismerkedtünk Karsainé Czékus Zsóka kertésszel, aki éppen egy sarló formájú virágágyás körvonalait mérte ki a főút felőli oldalon. Akkor azt mondta, nagyon szeretne ott virágokat ültetni, csak sajnos nincs rá való pénz, mert a Móraép Kht. anyagi lehetőségei erősen korlátozottak. Akkor néhány szóban írtunk is erről a tervről, s a rövidke „fölhívásnak" akkora visszhangja támadt, hogy magunk is csodálkoztunk: sokan és sokfelől jelentkeztek, s közadakozásból sikerült megvalósítani a lelkes kertész álmát - beültethette a kijelölt területet. Segítettek a helyi virágoharmadát állta a kht. Összesen kb. 2 ezer 300 tő virágot ültettek a központi parkba; a Kossuth parkba száz, a Rákóczi térre húsz nyír suháng (azaz csemete) került; az István király útra és a bicikliútra kétezer tő magyalt telepítettek. Virágosították a központi buszmegálló és a játszótér környékét, a polgármesteri hivatal, gyógyszertár, sütőipari üzem, fürdő előterét. Amikor jelentkeztek „A virágos Magyarországért" versenyenre (amelynek célja „kulturált, környezetbarát, vendégváró országkép kialakítása, a hagyományos magyar virág- és kertkultúra fejlesztése, a millecentenárium méltó környezetben ünneplése"), szórólapokat ragasztottak ki mindenfelé, ezen kívül az összes mórahalmi családnak is elküldtek egy-egy tájékoztatócédulát, amelyen azt kérték, hogy kiki hozza rendbe a saját portáját, gyomláljon, ültessen virágot. Érdemes körülsétálni a városban: a házak előtt gondozott gyep, sokfelé színes virágok, szemetet alig látni. Bárhogyan is dönt majd a versenybíróság, a mórahalmiak máris nyertesnek érezhetik magukat, hiszen városuk szebb, mint hosszú idő óta bármikor. Ny. P. Felhő hölgy - fonás közben. (Fotó: Gyertes Kálmán) Az elmúlt hét végén nyitották meg a III. Nemzetközi Népművészeti Fesztivált és kiállítást. A megyeháza aulájában pazarul berendezett tárlat mellett naponta láthatnak az érdeklődök különböző népművészeti bemutatókat a kiállítás helyszínén, illetve az Árboc Utcai Alkotóházban. Marc Crampton édesanyjával érkezett Michigan államból, a Nagy-Tavak környékéről a fesztiválra. Anya és fia a csiboa indiánok törzséhez tartozik. Marc mesteri módon készíti a vékonyka faágból, színes damilból, kicsinyke kövekből, gyöngyökből és tollakból álló dream catchert, az álomfogót. Marc érdeklődésemre azonnal megmagyarázta mire szolgál ez a mitikus tárgy: „Az éjszakai levegő jó és rossz álmokkal van tele. A csiboa indiánok, hogy elfogják a levegőn áthaladó álmokat, álomfogót akasztanak ágyuk fölé. A jó álmok ismerik az utat, és a középső lyukon keresztül jutnak el az alvó emberhez. A rossz álmok viszont, nem ismervén az utat, fennakadnak a pókhálószerű szűrőn és az első hajnali fénynél elpusztulnak. " Felhő hölgy, Marc anyja szebbnél szebb kosarakat fon a bemutatók alkalmával. Elmondta, hogy a kosárfonás titkát egy év alatt adja át a fiatalabb indiánoknak. A harmadik amerikai vendég, Arnie Klein négyéves kora óta festi a tojásokat. A kárpátaljai fazekasmester, Hídi Endre először jár a szegedi fesztiválon. A Nagydobronyban élő fazekas az ungvári iparművészeti főiskolán ismerkedett meg a koronggal. Elmondta: hiába van önálló műhelye, a fazekasságból ma már nagyon nehezen lehet megélni, mivel az embereknek nincs pénzük. Ma 10-12 óráig, illetve 14-16 óráig Anna és Marc Crampton, illetve Arnie Klein tart bemutatót a megyeházán. Az Árboc Utcai Alkotóházban ugyanebben az időpontban Fetter Ferencné hímzőt és Tóth Sándor fazekast nézhetik meg munka közben az érdeklődők. Sz. C. Sri Virágos Mórahalom A Rákóczi téri fűzfák „frizuráját" igazítja Karsainé Czékus Zsóka kertész. (Fotó: Karnok Csaba) sok, jöttek palánták a szomszéd faluból, de még Szőregen is akadt valaki, aki több száz tő palántát adott ajándékba. Május közepén már javában dolgoztak a Móraép Kht. emberei azon, hogy a város szebb, virágosabb, gondozottabb legyen, mint korábban. És hamar kiderült, hogy érdemes fáradozniuk: a helybeliek hálásak voltak a mindenfelé tarkálló, szemet gyönyörködtető virágokért. Egy idős bácsi még apró ajándékkal is kedveskedett a kertésznek. Karsainé Czékus Zsóka nem főállású munkatársa a Móraép Kht-nak; őt Papp József kérte föl a munkára. A virágosítást így ketten végezték, erejüket, szabadidejüket sem kímélve - előfordult, hogy hétvégén is dolgoztak; sokszor késő estébe nyúlt a munka, s a park lámpáinak fénye mellett ültették a palántákat. Persze dicséret illeti a kht. többi munkatársát is, akik a parkok rendben tartásán dolgoztak; róluk sem illik elfeledkeznünk. Jójárt Pál, a Móraép Kht. ügyvezetője elmondta, hogy igencsak nehezen szorították ki a költéségvetésből a parkgondozásra, virágosításra szánt 200 ezer forintot (inkább nem vásároltak hűtőszekrényt, porszívót). A parkosítás költségeinek két-