Délmagyarország, 1996. július (86. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-30 / 177. szám

1^SaiW lódíynwooM 2 KÜLFÖLD KEDD, 1996. JÚL. 30. kommentár Kinek a zászlaja? Yfelet-Szlovákiában mesélte egy lassú szavú öregúr, MY még a hetvenes évek derekán, hogy amikor 1968ban a magyar csapatok átlépték a határt, mivel testvérileg kívánták Brezsnyev parancsszavára megsegíteni Csehszlovákiát (Tankot látsz, barát jön...) a szomszédja azonnal előkapta kamrában őrizgetett magyar nemzetiszínű zászlaját, és fóllobogózta vele a házát. Mondván: ha már egyszer itt vannak a Kádár-huszárok, csak nem adják vissza ezt a földet. Mert miért ne lehetne egyszer büntetni a tótokat is. Hogy ama felvidéki (pardon: dél-szlovákiai) urat aztán hány napig abajgatta a csehszlovák titkosrendőrség, s mily sebességgel mérték rá a pofonokat, már nem idézte az öregúr meséje. De a spontán indulatból kifakadó, zászlólobogtatós reagálás fölemlegetése azért sejttette számomra, mint heveny internacionalizmuson fölnevelt alföldi legénynek, hogy határaink szélén hatalmas feszültség lappang a mélyben. Trianont átkozó magyarok félték a fenenagy szocialista demokráciában új anyaországuk hatalmasainak minden szavát, s rejtegették azokat a régi fényképeket, amelyeken még magyar mentében feszelgett a nagyapa. Jobb esetben keserű humorral jegyezték meg, hogy a magyar csak igazán a világnyelv, hiszen átzsilipelhetünk hetedhét határon Jugoszláviától Csehszlovákiáig, Romániától Ausztriáig, meg a nagy Szovjetunióig, ezt a szót mindenhol értik. Jó lenne tudni, hogy mára, ötven évvel a párizsi diktátum után, mi az erősebb a lelkekben. A zászlótűzdelős vad indulat, a megbékélés szándéka, vagy a beletörődés humora. Mint ahogy jó lenne tudni azt is, miként vélekednek, immáron történelmi távalatokból, azon nagyhatalmak képviselői is, akik mit sem törődve emberi vágyakkal, történelmi és etnikai tényekkel, úgy rajzolgatták Európa határait egy kupica vodka, no meg kristálypohárban csillogó whisky mellett, hogy fél szemmel már a hajnali vadászat programjára kacsintgattak. Vajon eszébe jut-e valakinek, hogy az elmúlt években kirobbant nemzetiségi villongások, balkáni mészárlások gyökerei éppen arra a párizsi békére vezethetők vissza, amiről illendő volt majd ötven évig hallgatni? Vagy az, hogy újabb háborúktól rettegő félelmeink magvát is azokban a díszes párizsi palotákban vetették el? Aligha hiszem. Mert arrafelé, tudják, a Lajtától nyugatra, már arra sem ermlékeznek, hogy volt Trianon, s volt utána Párizs is. Mint ahogy azt sem igazán tudják, mely földön is főváros Budapest, s melyiken Bukarest. Annyit azért csak kérhetünk, mély tisztelettel, hogy nékünk, ily kerek évfordulókon megmaradjon az emlékezés joga. S a szomorkodásé. Hiszen hazánk részeit veszítettük el úgy, hogy nem nyertünk semmit. Még annyit sem, hogy őseink messzi temetőkben békében nyugodhassanak. ^örülbelül ennyit írtam volta tíz évvel ezelőtt PáA rizsről. De ugye, azóta már változott a helyzet, s legalább igyekszünk összeölelkezni, mi, kelet-európaiak? S magyar nyelvű kérdésünkre még választ is kapunk a szlovák boltban? Belátjuk-e, hogy vad acsarkodással békét nem teremthetünk soha, s átérezzük-e példa erejét mondjuk a német-francia barátkozásnak? Mert ha nem, s hallgatunk inkább kardcsörtető demagógokra, hát akkor mondjuk el magunkról, mi „keletiek", hogy Európához csupán két dolog fűz bennünket: Trianon és Párizs szelleme. De oly elsötétült világban, teljesen mindegy, kinek a zászlaja is leng a szétlőtt kapu fölött... ( Zottiris a WWW.l0nyok.is.vannak.com Joghézag prostiknak • MTI Panoráma Egy világháló attól világháló, hogy az égvilágon mindent meg lehet rajta találni. Éppen a prostitúció maradna ki? Természetesen ennek is helye van az Interneten, és mint minden másnak, pontos helye, a www. paranoia.com./faq/ prostitution ctmen. Ha valakinek valamilyen okból naprakész útikalauzra van szüksége a fizetett szex országonkénti helyrajzában és egyéb gyakorlati tudnivalóiban való eligazodáshoz, akkor célszerű ezen az oldalon kezdenie. A World Sex Guide pontos információkkal szolgál jó néhány ország jó néhány városának legígéretesebb útkereszteződéseiről, masszázsszalonjairól vagy ezeknek megfelelő intézményeiről, emellett gyakorlati eligazítást ad a prostitúció etikettjéről és jogi szabályozásáról is. Ha például valaki a Kaliforniát tárgyaló oldalról indul el, nyomban talál egy kivonatot a prostitúciót szabályozó állami törvényből, majd egy egérkattintással a „városokkal és régiókkal kapcsolatos konkrét információkhoz" jut. Itt akár a Los Angeles-i San Fernando Valley negyed utcalány-népességének faji összetételéről is tájékozódhat, megtudhatja, hogy az ottani lányok csinosabbak és fiatalabbak, mint a hollywoodiak, és „méltányos" (húsz dollárnál kezdődő) árakat szabnak. í Atlantai robbanás A gyanúsított kéznyoma A Centenáriumi Olimpiai Park utcája még mindig le van zárva. Jobbra a sajtóközpont épülete látható. (MTI Telefotó) • Washington (MTI) A Szövetségi Nyomozó Hivatal (FBI) bejelentette, hogy a hatóságok azt az egyelőre ismeretlen személyt gyanúsítják a szombat hajnali atlantai merénylet elkövetésével, aki a robbanás előtt tizenhárom perccel a bűncselekmény helyszínéről, egy nyilvános telefonállomásról felhívta a rendőrséget, és közölte az ügyeletessel, hogy pokolgép fog robbanni az Olimpiai Centenáriumi Parkban. Az FBI hangtechnikusai a hangszalagon rögzített hívás alapján a telefonálót egy amerikai hanglejtéssel, de megkülönböztető akcentus nélkül beszélő, fehér bőrű férfiban azonosították. Dávid Tubbs nyomozó a vasárnap esti sajtóértekezleten elmondta, hogy a 91 l-es számon befutott hívás nyomán megtalálták a nyilvános telefont is, és számos ujjlenyomatot rögzítettek a készüléken: azokat az FBI washingtoni központjában vizsgálják. Közlése szerint eddig senki sem jelentkezett - sem egyén, sem csoport - azzal a bejelentéssel, hogy ő követte volna el a merényletet. Viszont felfedte, hogy a szemtanúk beszámolója alapján a szakértőknek sikerült egy fantomképet összeállítaniuk, de a rajzot addig nem teszik közzé, amíg a kutatás le nem szűkül néhány személyre. • Ötven éve kezdődtek a párizsi „béketárgyalások" Történelmi pofonok a diktátumnak Magyarországot a trianoni béke megfosztotta területének kétharmadától, lakosságának 58 százalékától. A magyar vezetés fő törekvése a két háború között a revízió volt, amihez támogatást csak a tengelyhatalmaktól remélhetett. Az első bécsi döntés (1938. november 2.) 12 ezer négyzetkilométert visszaadott Csehszlovákiától, 1939. március 15-én a magyar honvédség bevonult a 12 ezer négyzetkilométeres Kárpátaljára. 1940. augusztus 30-án a második bécsi döntés Észak-Erdélyt, 43 ezer négyzetkilométert csatolt Magyarországhoz. 1941. április 11-én Magyarország megtámadta Jugoszláviát, a honvédség megszállta a Bácskát, a baranyai háromszöget és a Mura-vidéket, összesen 11 ezer négyzetkilométert. Hazánk 1941. június 26án lépett be a II. világháborúba, a Szovjetunió elleni hadüzenetre a Kassát ért bombatámadás adott okot. 1941. december 7-én NagyBritannia üzent hadat Magyarországnak, négy nap múlva Magyarország az Egyesült Államoknak. A háború végén a béketárgyalások 1946. július 29én, Párizsban kezdődtek meg Olasz-, Magyar-, Finnországgal, Bulgáriával és Romániával. A magyar szerződés szövegét 1946. október 12-én fogadták el. A nagyhatalmak külügyminiszterei 1946. november 3.-december 12. között New Yorkban véglegesítették az' öt állammal kötendő békeszerződés szövegét. 1946. november 11-i jegyzékében a magyar kormány eredménytelenül kérte a politikai és gazdasági feltételek enyhítését. A békeszerződést 1947. február 10-én Párizsban írták alá. A Gyöngyösi János külügyminiszter vezette magyar delegációnak nem volt javaslattevési joga, csak megjegyzéseket tehetett. Remélték a román határ mentén a népességi elv részleges figyelembevételét, és ragaszkodni kívántak a kisebbségvédelemhez. Ugyanakkor Szlovákia, amely Hitler-csatlósból a győztes Csehszlovákia részévé vált, 200 ezer magyart akart kitelepíteni, és öt faluból álló hídfőt követelt Pozsonynál, a Duna déli partján. Románia és Jugoszlávia a trianoni határokat akarta helyreállítani. A nagyhatalmak az 1946. május 7-i párizsi külügyminiszteri értekezleten eldöntötték: Trianon marad. A Luxembourg-palotában lezajlott tárgyalásokon a magyar küldöttség - noha Nagy Ferenc kormányfő is megjelent - nem tudta érvényesíteni elképzeléseit, sem az ugyancsak vesztes Romániával, sem a győztesnek számító Csehszlovákiával és Jugoszláviával szemben. Hiába törekedtek a trianoni magyar-román határ módosítására, nem fogadták el a 22, majd az 5 ezer négyzetkilométeres korrekciót, amit a népességi eloszlás indokolt volna. Viszonylagos sik^r volt, hogy a 21 győztes nemzet konferenciája elutasította a csehszlovák kitelepítési követelést, a kérdést a két kormány tanácskozása elé utalva. (Csehszlovákia 1945. április 5-én megfosztotta állampolgárságuktól a magyarokat és a németeket. 1946. február 26-án aláírtak egy lakosságcsere-egyezményt, 1946. június 17-én pedig kiadták a reszlovakizálásra vonatkozó rendeletet. A végleges megállapodást 1947. május 24-én írták alá.) A pozsonyi hídfő öt községéből csak hármat: Horvátjárfalut. Oroszvárt és Dunacsűnyt csatolták el, mivel a rajkai zsilip átadása hatalmas magyar területek árvízvédelmét szlovák kézbe adta volna. (E hídfő tette lehetővé a bősi gát megépítését.) Nem sikerült elérni azt sem, hogy a békeszerződéshez kisebbségvédelmi határozatot csatoljanak. Magyarország 300 millió dolláros jóvátételi kötelezettsége (a Szovjetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia felé) érvényben maradt. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság megszűnt, az idegen csapatokat kivonták, kivéve a szovjet egységeket, amelyek az ausztriai megszállási övezetet ellátó közlekedési útvonalakat biztosították. (1955-ben, az osztrák államszerződés megkötése után a Varsói Szerződés teremtett újabb jogalapot a megszálláshoz.) Magyarország haderejét 65 ezer főben limitálták, és különböző kultúrjavak átadására is kötelezték Csehszlovákia és Jugoszlávia számára. A párizsi békében Románia visszakapta Észak-Erdélyt, a szovjeteké lett Bukovina és Besszarábia. Bulgária nem tarthatta meg a görög és jugoszláv területeket, Karélia Finnországtól a Szovjetunióhoz került. Olaszország elvesztette gyarmatait, Isztriát Jugoszlávia kapta. A Kárpátalja is a szovjeteké lett, és a vesztesekjóvátételt fizettek. Az 1947-es párizsi békeszerződés az 1919-20-as békékhez hasonlóan diktátum jellegű volt. Ahogy II. világháború az I. folytatásának tekinthető, ügy ez a békekötés is csak elodázta a problémák megoldását. Nem vették figyelembe a népek önrendelkezési jogát, sem a néprajzi viszonyokat, inkább rendet akartak Európában, mint a feszültségek feloldását. Vita főleg a győztesek között volt, mindegyik a saját hatalmi övezetét szerette volna kiterjeszteni. Ez főleg a szovjeteknek sikerült. A legnagyobb területi változást, Lengyelország nyugatra tolását Potsdamban határozták el, ez a németek gyengítésére és a Szovjet megerősítésére szolgált. A békerendszerre a szovjet erőfölény nyomta rá a bélyegét, a nyugatiaknak sem elég erejük, sem konkrét elképzelésük nem volt, amit ezzel szembehelyezhettek volna. A kelet-közép-európai gondokat a párizsi béke éppúgy nem oldotta meg, mint a korábbi békeszerződések. Az utolsó évek fejleményei (Jugoszlávia, Csehszlovákia és a Szovjetunió szétesése) mutatják, hogy csak a monolitikus hatalmi rend fojtotta el a felszín alatti feszültségeket. A szovjet összeomlás után a kis népek ellentétei ismét előtérbe kerültek, s bár remélhető, hogy ezek a jövőben nem háborús úton oldódnak meg, egyhamar aligha várhatunk testvéri együttműködést. Fábri Ferenc Célok és eszközök • Moszkva (MTI) Oroszországnak létfontosságú érdekövezete a FÁK, és Moszkva abban érdekelt, hogy baráti országok vegyék körül. Egyebek közt erről beszélt Viktor Csernomirgyin miniszterelnök a szovjet udódállamokban akkreditált orosz nagykövetek éves moszkvai értekezletén. Kifejtette: Moszkva kifejezetten pragmatikus elvek alapján alakítja viszonyát a FÁK-kal, és a gazdasági célok mellett hosszú távú katonapolitikai érdekeket is követ. Oroszország geopolitikai helyzetéből, gazdasági és katonai erejéből kifolyólag Oroszország az Államközösség egyfajta vonzásközpontja. Ebből adódóan stratégiai érdeke az érintett országokkal folytatott együttműködés hatékonyabbá tétele. Adézé bordélyházak • London (MTI) A brit szigeteken is egyre inkább terjedő utcai prostitúció visszaszorítása érdekében egy magas rangú rendőrtisztviselő a bordélyházak legalizálását sürgette. Az Independent című lapban nyilatkozó Keith Hellawell abszurdnak minősítette mind az érvényes jogszabályokat, mind a létező gyakorlatot. West Yorkshire főkapitánya szerint a hivatalos engedéllyel működő nyilvánosházak „felszippantanák" az utcákon flangáló örömlányokat, lehetővé tennék a prostituáltak rendszeres orvosi ellenőrzését, s ráadásul - a jövedelmek megadóztatása révén - nem megvetendő bevételhez juttatnák az államkasszát. Támogatás • Dubaj (MTI) Jasszer Arafat, a palesztin önkormányzat elnöke elnyerte Fahd szaúd-arábiai király támogatását az Izraellel folytatandó béketárgyalásokhoz - közölte a két arab vezető vasárnap este, Dzsiddában megtartott megbeszéléséről Szaeb Erakat, a palesztin önkormányzati ügyek minisztere. A palesztin-izraeli tárgyalások egyik kulcspontjával, Jeruzsálem hovatartozásával kapcsolatban Erakat elmondta: Fahd király leszögezte, hogy ez a kérdés „Szaúd-Arábiát és az összes arabot is érinti". Támadás • Ankara (MTI) Több mint ezer iráni katona hatolt be kurdok által ellenőrzött iraki területekre közölték iráni kurd források. Az iráni katonák kurdokat üldözve mintegy hatvan kilométer mélységben hatoltak be a szomszédos ország területére vasárnap reggel. Az iráni hadsereg alakulatai Irak északi részén bombázták az iráni kurdok állásait - jelentette a Reuter. A brit hírügynökség szerint az irániak két ponton lépték át az iraki határt. Iráni kurd források közölték, hogy a katonai akció következtében polgári személyek is megsérültek, de ezzel kapcsolatban nem közöltek részleteket.