Délmagyarország, 1996. július (86. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-19 / 168. szám

PÉNTEK, 1996. JÚL. 19. HAZAI TÜKÖR 5 4 Kaesa úszta tó A magyar embernek egy jó ideje annyira hiányzik a tenger - bár vannak szép tavaink, amelyek hullá­moznak, lehet bennük fürödgetni, ugyan nem sósak, de a vízfelszínnek viszonylag nagyobb ringása van, mint egy folyónak -, hogy már azért is képes mindent megtenni, hogy egy tóból, éppen a Balatonból vala­micske területet elhalásszon magának. Az elhalászás furcsa formáját választották azok, akik a tópart feltöl­tésén fáradoztak. Az ellenőrzés négyezer vizsgálat után meg is állapította, hogy így történt. Amikor először láttam a tengert, meg kellett jegyez­nem, ez külföld, pontosabban, ez is csak külföldön van. Persze, akire nincs ilyen hatással ez a hatalmas vízmennyiség, azt hiszem, kevéssé érti, mire gondol­nak azok, akik nem csupán a tenger partját vágyják, hanem a tengert, a végtelen tengert, fodraival, amely ugyanúgy sugároz óriási erőt, mint végtelen nyugal­mat, s talán éppen végtelenbe tünése kapcsán érezheti úgy a partmenti homokban fürdőző, hogy szinte lelke legmélyén megnyugszik és kitisztul, hogy valahogy ki­egészül a tenger végtelen látványával, és a benne , fürdőző" szelíd magánnyal. De hát tenger helyett nekünk itt a Balaton, soha nem is volt végtelensége pedig egyre csak apad, vala­hogy odazsúfolódunk, nekünk is legyen egy pici par­cellánk, ha belegebedünk is, az már teljesen mindegy, hogy ezzel mi is megy tönkre (tényleg, mi is?, az egész értelme?, vagy már nincs is?), a végén meg majd ott ülünk egy kacsa úszta tó partján a tök jó parcellánkon - tovább ábrándozva a tengerről Podmaniczky Szilérd • Nagyüzem a város határában Melegítenek az égi turisták Vitorlázók és motorosok. (Fotó: Miskolczi Róbert) Klein bácsi két krajcárja Hangjára és korára joggal büszke a szegedi zsinagóga fókántora, Klein Márton. Szeptem­ber közepén tölti be nyolcvannegyedik évét, de - ezt mások mondják róla - , úgy énekel, mint egy negyvenes férfi. Még az utazást is bírja, Schőnberger András főrab­bival ő jár a mártír istentisz­teletekre Gyulára, Békéscsa­bára, Szentesre, Hódmező­vásárhelyre, Kecskemétre, Orosházára: „Nekünk na­gyon fontos, hogy ne merül­jön feledésbe, mennyien pusztultak el Magyarország­ról is." A háború előtt több, mint 6000 zsidó élt Szegeden, de a deportálásból alig 1500-1700-an tértek vissza. A hitközség elnöke úgy mondja, hogy a vallásos zsi­dók lélekszáma a városban ma 350 körül jár, s még mintegy 200-ra teszi azok­nak a zsidóknak a számát, akik kevésbé vagy egyálta­lán nem tartják a hitüket. Negyvenhat éve, hogy a hitközség szeretetotthont működtet, amely adomá­nyokból él. Az otthonban most éppen tataroznak, bőví­tenek. A második emeleti romos szobákat teszik rendbe, s ha végeznek a munkával, körül­belül az év végére, akkor húsz-huszonöt gondozásra, ápolásra szoruló embert tud­nak majd befogadni. Eddig tizenöt volt a létszám. A la­kóik nyugdíjasok, köztük olyan elhagyatott emberek is, akiknek semmiféle jöve­delmük nincs. A legidősebb 95 éves, de középkorú is van. Csak a zsidó valláshoz tartozókat tudják befogadni, mert egyházi az otthon. Be­tartják a kóser élelmezés szabályait, mindenki részt vesz a közösség vallási éle­tében, amely főleg az otthon imatermében folyik. Az idős, beteg emberek évente csak néhányszor, a nagy ün­nepek alkalmával juthatnak el a szomszédos zsinagógá­ba. Közismert, hogy a szá­zadfordulón épült szegedi zsinagóga Európa legszebb zsidó templomai közé tarto­zik. Most is szép, de ahhoz, hogy régi fénye életre kel­jen, 750 millió forint hiány­zik. A szép számmai érkező turistának azért így is van csodáinivalója. bőven. Az építészeti látványosságo­kon, a pompás díszítésen kí­vül a főkántort, Marci bácsit is. Marci bácsi, a makói munkás dalárda egykori te­noristája, 1970. óta tölti be itt főkántori tisztét. Életét így összegzi egyet­len mondatban: „Én megjár­tam két krajcárral a vásárt". Ami azt jelenti, hogy három évet töltött munkaszolgálat­ban az orosz fronton, ahol kórházban dolgozott, és te­mette a halottakat is, ha kel­lett - hitsorsosait és keresz­tényeket egyaránt: „A hon­védeket letakartam nemzeti zászlóval, és elimádkoztam fölöttük a Hiszekegyet. Amikor leeresztettük a sírba, akkor már zsidónak is, ke­reszténynek is egyformán mondtam: nyugodj béké­ben." Amikor Klein Márton a munkaszolgálatból hazaér­kezett, akkorra a szülei, és a testvérei, Ede bátyja, Ilonka húga elpusztult Auschwitz­ban. A felesége egy német­országi cementgyárból azon­ban hazaérkezett. De a ma­kói lakásban egy gombostűt se találtak. Meglehet, ezeknek a ször­nyű tapasztalatoknak a ta­nulságait akaija Marci bácsi, a főkántor, átadni a zsinagó­ga látogatóinak, amikor énektudományát bemutatva, az oltár felől újra feléjük for­dul, és elköszön: „Mindegy mi lesz, csak háború ne le­gyen." Viszont, ha nem lesz há­ború, amit mindannyian re­mélünk, akkor talán az sem mindegy, hogy mi lesz. Jó lenne, ha elménkbe és szí­vünkbe béke költözne. Zelei Miklós Nyoma sincs az ubor­kaszezonnak, a nyári pangásnak a szegedi re­pülőtéren, hiszen igazi nagyüzem van. Folya­matosan zajlanak a Vi­torlázórepülő Nemzeti Bajnokság eseményei, néhány napja pedig 28 kétszemélyes kismoto­ros repülőgép landolt a gyepen - Közép-Európá­ban túrázó német, fran­cia és svájci turisták ér­keztek velük. A reptéri toronyban a lég­kondicionálónak köszönhe­tően hűvös van, ám a rádió­ban izzik az éter. A földi irá­nyító is felváltva forgalmaz magyarul és angolul, ugyan­Amikor hat évvel ez­előtt aláírták a Szeged­Toledo testvérvárosi szerződést, nyilván erre gondoltak: a protokoll­talákozók után gazda­sági, kulturális és egyéb kapcsolatok kialakítását kell lehetővé tenni. És lön. Ebbe az „egyéb" kategóriába tartozik a két város polgárainak a kapcsolata, a személyes ismerkedés és barátko­zás lehetősége. A közelmúltban városunk vendége volt négy toledói tanár, illetve egyetemi hall­gató. Két héten keresztül an­gol nyelvet tanítottak a Ka­rolina iskolában. Közöttük volt Cathy Soley (Szoboszlai Katalin) is, akit szegedi ba­rátnője-vendéglátója társa­ságában faggattunk. - Örömmel jövök Ma­gyarországra, különösen Szegedre - kezdi „vallomá­sát" a 23 éves egyetemista, aki tanárnak készül a Tole­dói Tudományegyetemen, most negyedéves, jövőre szerzi meg az oklevélét. Közben dolgozik is, egy áru­házban kapott munkát, ösz­töndíj-kiegészítésként. Sza­badidejében, ha egyáltalán van ilyen, a városi önkor­mányzat Testvérvárosi Iro­dájának Szeged Bizottságá­ban tevékenykedik és a Ma­is indul a vitorlázó verseny mezőnye, s melegítenek már az égi turisták is. A Club Fournier Rallye keretében a hét elején 28 MOVIT - motoros vitorlázó - érkezett Szegedre, össze­sen 47 német, svájci és fran­cia turistával. Az eredeti ter­vek szerint továbbrepültek volna Bulgáriába, ám az ot­tani hatóságok rugalmatlan­sága miatt csak a csapat fele vágott neki az útnak, s ők is megálltak Temesváron. Ro­mániából egy nap múlva rendkívül rossz tapasztala­tokkal tértek vissza, hiszen különböző reptéri díjak és szolgáltatások címén igen borsos összeget kértek tőlük. Szegeden viszont jól érezték gyár Ház néptánccsoportjá­nak is tagja. • Tanárnak készül. Lesz munkája? - Amikor a kezemben ve­szem a diplomát, akkor né­zek majd munka után. Más lehetőségek is kínálkoznak: lehet, hogy eljövök Európá­ba angolt tanítani, vagy eset­leg Kanadába nyelvtanárnak. • Miért éppen oda? - Nagyon szeretem azt az országot is. Különösen To­rontót. • Ha azt mondom Euró­pa, mire gondol? - Ha az ókontinensre gondolok, akkor először is a közlekedés jut eszembe... • Miért? - Mert itt nem kell hosszú mérföldeket autózni, amíg el­jutok valahova. A városi köz­lekedésre utalok. Felszállok a trolira, villamosra, autóbusz­ra, a fővárosban a metróra és gyorsan eljutok úticélomhoz. Nemcsak ez a vonzó Európá­ban, hanem az évszázados műemléképületek, az ameri­kai szemnek szokatlan épít­mények, amelyek szépen, íz­lésesen keverednek a modern architektúrával. • Magyarország? - Először 9 hónapos vol­tam, amikor itt jártam, illet­ve hoztak... Azóta 15 alka­lommal látogattam „haza". Nagyon szeretem Magyaror­szágot. A második hazám, magukat, hiszen rögtönzött bemutatót tartottak kötelek­repülésből, az egyik erősebb gép pilótája pedig még mü­repült is. Közben persze is­merkedtek az országgal, a szegedi városnézés után „elugrottak" Bugacra, csü­törtök délben pedig felszáll­tak és Siófoknak vették az irányt. Az égi turisták természe­tesen nem zavarták a 41. Vi­torlázó Repülő Bajnokságot, s mivel a hét közepén a jó idő is megérkezett, így hosszabb távra mehettek a pilóták. Bár a nagyobb pró­batételt jelentő 500 kilomé­teres feladatot tegnap sem hirdették ki, mert - mint dr. Hegedűs Dezső, a verseny rengeteg ismerősöm, bará­tom van, akikkel örömmel találkozom. • Visszatérve a tanulmá­nyokra: korábban kevés amerikai fiatal tanult idegen nyelvet. Most mintha megváltozott vol­na a helyzet. - Igen, a gimnáziumban két évig kötelező valamilyen idegen nyelv tanulása. Az egyetemen azután szabadon választhat valamilyen világ­nyelvet a hallgató. Szerintem most ébrednek rá mások is, hogy mit jelent, ha valaki több nyelvet beszél: szaba­dabban járhat a világban, az emberekkel könnyebben köt ismeretséget, barátságot. Va­lójában kitárul előtte a világ. főbírája elmondta - a gyö­nyörű felhők csak Szegedet vették körül, az ország bel­sejében már közel sem volt ilyen jó repülőidő. Öt versenyszám után vi­szonylag elégedettek a Dél­vidéki Aero Club vezetői, hiszen versenyzőik közül szabad osztályban Szabó Jó­zsef a harmadik, Gyöngyösi Gyula negyedik, míg a ve­gyes kategóriában Molnár Géza a második, Szabó Pé­ter pedig a negyedik. Igazán elégedettek természetesen az aranyéremmel lennének, s erre még van esély, hiszen pénteken és szombaton ren­dezik meg a nemzeti utolsó futamait. T. V. • Szegeden megalakult a Szeged-Toledói Baráti Kör. Mi a véleménye er­ről? - Nagyon örültem a hír­nek, mert ez rengeteget je­lent a két város kapcsolatá­ban. Könnyebb a kontaktus­teremtés a két város között és egész Magyarországgal. • A városok együttmű­ködésén túl itt vannak a személyes kapcsolatok. Ön most például nem szállodában, hanem csa­ládnál lakik... - Nekem ez a második otthonom! S ezt nemcsak én vallom, hanem édesanyám is, akivel két évvel ezelőtt már voltunk Csilláéknál. Közvetlen, bensőséges a Lesz Magyar Nagylexikon • Budapest (MTI) Bár a Magyar Tudomá­nyos Akadémiában még fo­lyik a 18 kötetesre tervezett Magyar Nagylexikon előállí­tási költségeinek „átvilágítá­sa", nagyon valószínű, hogy a további kötetek megjelente­tésére is lesz lehetőség. Mint ismeretes, az Akadémiai Ki­adó privatizációját követően veszélybe került a magyar le­xikonkiadás utóbbi fél évszá­zadának legnagyobb vállal­kozása. Az előfizetők azon­ban nem mondták le megren­deléseiket, sőt: egyre többen fizetnek elő a sorozatra. Tűzijáték Pesten • Munkatársunktól Az augusztus 20-iki buda­pesti tűzijáték megrendezé­sét a kormány a Honvédelmi Minisztériumra bízta. A tár­ca költségvetésében 40 mil­lió forintot terveztek erre a célra. Pályázatot a tűzijáték lebonyolítására a NIKE Fiocchi cég nyerte el. A lát­ványos parádé során 143 faj­ta anyagot használnak fel, ami körülbelül 10 ezer darab színes töltetet jelent. A har­minc perces program idején átlagosan 1,2 darab töltet robban majd másodpercen­ként. A „robbantások" 26,4 millió forintba kerülnek, eh­hez jön még a 13 milliós já­rulékos költség - a terület őrzése, tűzszerészi átvizsgá­lás, elektromos áram, a kerü­let belocsolása, takarítás, tű­zoltó biztosítás, rádió- és te­lefonkapcsolat kiépítése és a propagandaköltség, valamint az esetleges kártérítések összege. A műsor művészeti tervezője Jancsó Miklós, a kísérő zenét Benkő László szerezte, közreműködik a Lézerszínház. kapcsolatunk. Tavaly ő is járt nálunk Toledóban. Ó az én „pótnővérem"... Erről a vendéglátónak, Lamper Csilla, főiskolai ta­nársegédnek a véleményét is kikértük. - Jól esett ez a néhány mondat, amit most Cathytól hallottam... Valahol a szí­vünk mélyén mind éreztük, hogy ez a barátság már több - mindkét család részéről ­mint közönséges ismeretség. Én egyszer voltam eddig az Óceánon túl, s azt hiszem soha az életben nem fogom elfelejteni, ha többé nem is láthatom Amerikát. A vélet­lennek köszönhetem, hogy kijutottam. Két évvel ezelőtt a Karolina iskolába jelent­keztem angol nyelvtanfo­lyamra. Akkor tudtam meg, hogy az amerikai tanárokat el kellene helyezni, ellátni, s Cathyt választottam. Azt hi­szem, mindkettőnk megelé­gedésére... • Szegedről mi a vélemé­nye? - kérdezem ismét az amerikai vendéget. - Nagyon közel áll a szí­vemhez! Az egyik legszebb város, amelyet valaha is lát­tam. Nálam ott van Torontó­val, Béccsel, Debrecennel, Toledóval egy vonalban... A csúcs azonban a Virág Cuk­rászda! - mondja mosolyog­va a toledói egyetemista. Kisimre Ferenc • Szeged-Toledo „Magyarország a második hazám,, Barátnők egymás között: Cathy Soley (balról) és Lamper Csilla. (Fotó: Nagy László)

Next

/
Thumbnails
Contents