Délmagyarország, 1996. július (86. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-19 / 168. szám

PÉNTEK, 1996. JÚL. 19. HAZAI TÜKÖR 5 4 Kaesa úszta tó A

magyar embernek egy jó ideje annyira hiányzik a tenger - bár vannak szép tavaink, amelyek hullámoznak, lehet bennük fürödgetni, ugyan nem sósak, de a vízfelszínnek viszonylag nagyobb ringása van, mint egy folyónak -, hogy már azért is képes mindent megtenni, hogy egy tóból, éppen a Balatonból valamicske területet elhalásszon magának. Az elhalászás furcsa formáját választották azok, akik a tópart feltöltésén fáradoztak. Az ellenőrzés négyezer vizsgálat után meg is állapította, hogy így történt. Amikor először láttam a tengert, meg kellett jegyeznem, ez külföld, pontosabban, ez is csak külföldön van. Persze, akire nincs ilyen hatással ez a hatalmas vízmennyiség, azt hiszem, kevéssé érti, mire gondolnak azok, akik nem csupán a tenger partját vágyják, hanem a tengert, a végtelen tengert, fodraival, amely ugyanúgy sugároz óriási erőt, mint végtelen nyugalmat, s talán éppen végtelenbe tünése kapcsán érezheti úgy a partmenti homokban fürdőző, hogy szinte lelke legmélyén megnyugszik és kitisztul, hogy valahogy kiegészül a tenger végtelen látványával, és a benne , fürdőző" szelíd magánnyal. De hát tenger helyett nekünk itt a Balaton, soha nem is volt végtelensége pedig egyre csak apad, valahogy odazsúfolódunk, nekünk is legyen egy pici parcellánk, ha belegebedünk is, az már teljesen mindegy, hogy ezzel mi is megy tönkre (tényleg, mi is?, az egész értelme?, vagy már nincs is?), a végén meg majd ott ülünk egy kacsa úszta tó partján a tök jó parcellánkon - tovább ábrándozva a tengerről Podmaniczky Szilérd • Nagyüzem a város határában Melegítenek az égi turisták Vitorlázók és motorosok. (Fotó: Miskolczi Róbert) Klein bácsi két krajcárja Hangjára és korára joggal büszke a szegedi zsinagóga fókántora, Klein Márton. Szeptember közepén tölti be nyolcvannegyedik évét, de - ezt mások mondják róla - , úgy énekel, mint egy negyvenes férfi. Még az utazást is bírja, Schőnberger András főrabbival ő jár a mártír istentiszteletekre Gyulára, Békéscsabára, Szentesre, Hódmezővásárhelyre, Kecskemétre, Orosházára: „Nekünk nagyon fontos, hogy ne merüljön feledésbe, mennyien pusztultak el Magyarországról is." A háború előtt több, mint 6000 zsidó élt Szegeden, de a deportálásból alig 1500-1700-an tértek vissza. A hitközség elnöke úgy mondja, hogy a vallásos zsidók lélekszáma a városban ma 350 körül jár, s még mintegy 200-ra teszi azoknak a zsidóknak a számát, akik kevésbé vagy egyáltalán nem tartják a hitüket. Negyvenhat éve, hogy a hitközség szeretetotthont működtet, amely adományokból él. Az otthonban most éppen tataroznak, bővítenek. A második emeleti romos szobákat teszik rendbe, s ha végeznek a munkával, körülbelül az év végére, akkor húsz-huszonöt gondozásra, ápolásra szoruló embert tudnak majd befogadni. Eddig tizenöt volt a létszám. A lakóik nyugdíjasok, köztük olyan elhagyatott emberek is, akiknek semmiféle jövedelmük nincs. A legidősebb 95 éves, de középkorú is van. Csak a zsidó valláshoz tartozókat tudják befogadni, mert egyházi az otthon. Betartják a kóser élelmezés szabályait, mindenki részt vesz a közösség vallási életében, amely főleg az otthon imatermében folyik. Az idős, beteg emberek évente csak néhányszor, a nagy ünnepek alkalmával juthatnak el a szomszédos zsinagógába. Közismert, hogy a századfordulón épült szegedi zsinagóga Európa legszebb zsidó templomai közé tartozik. Most is szép, de ahhoz, hogy régi fénye életre keljen, 750 millió forint hiányzik. A szép számmai érkező turistának azért így is van csodáinivalója. bőven. Az építészeti látványosságokon, a pompás díszítésen kívül a főkántort, Marci bácsit is. Marci bácsi, a makói munkás dalárda egykori tenoristája, 1970. óta tölti be itt főkántori tisztét. Életét így összegzi egyetlen mondatban: „Én megjártam két krajcárral a vásárt". Ami azt jelenti, hogy három évet töltött munkaszolgálatban az orosz fronton, ahol kórházban dolgozott, és temette a halottakat is, ha kellett - hitsorsosait és keresztényeket egyaránt: „A honvédeket letakartam nemzeti zászlóval, és elimádkoztam fölöttük a Hiszekegyet. Amikor leeresztettük a sírba, akkor már zsidónak is, kereszténynek is egyformán mondtam: nyugodj békében." Amikor Klein Márton a munkaszolgálatból hazaérkezett, akkorra a szülei, és a testvérei, Ede bátyja, Ilonka húga elpusztult Auschwitzban. A felesége egy németországi cementgyárból azonban hazaérkezett. De a makói lakásban egy gombostűt se találtak. Meglehet, ezeknek a szörnyű tapasztalatoknak a tanulságait akaija Marci bácsi, a főkántor, átadni a zsinagóga látogatóinak, amikor énektudományát bemutatva, az oltár felől újra feléjük fordul, és elköszön: „Mindegy mi lesz, csak háború ne legyen." Viszont, ha nem lesz háború, amit mindannyian remélünk, akkor talán az sem mindegy, hogy mi lesz. Jó lenne, ha elménkbe és szívünkbe béke költözne. Zelei Miklós Nyoma sincs az uborkaszezonnak, a nyári pangásnak a szegedi repülőtéren, hiszen igazi nagyüzem van. Folyamatosan zajlanak a Vitorlázórepülő Nemzeti Bajnokság eseményei, néhány napja pedig 28 kétszemélyes kismotoros repülőgép landolt a gyepen - Közép-Európában túrázó német, francia és svájci turisták érkeztek velük. A reptéri toronyban a légkondicionálónak köszönhetően hűvös van, ám a rádióban izzik az éter. A földi irányító is felváltva forgalmaz magyarul és angolul, ugyanAmikor hat évvel ezelőtt aláírták a SzegedToledo testvérvárosi szerződést, nyilván erre gondoltak: a protokolltalákozók után gazdasági, kulturális és egyéb kapcsolatok kialakítását kell lehetővé tenni. És lön. Ebbe az „egyéb" kategóriába tartozik a két város polgárainak a kapcsolata, a személyes ismerkedés és barátkozás lehetősége. A közelmúltban városunk vendége volt négy toledói tanár, illetve egyetemi hallgató. Két héten keresztül angol nyelvet tanítottak a Karolina iskolában. Közöttük volt Cathy Soley (Szoboszlai Katalin) is, akit szegedi barátnője-vendéglátója társaságában faggattunk. - Örömmel jövök Magyarországra, különösen Szegedre - kezdi „vallomását" a 23 éves egyetemista, aki tanárnak készül a Toledói Tudományegyetemen, most negyedéves, jövőre szerzi meg az oklevélét. Közben dolgozik is, egy áruházban kapott munkát, ösztöndíj-kiegészítésként. Szabadidejében, ha egyáltalán van ilyen, a városi önkormányzat Testvérvárosi Irodájának Szeged Bizottságában tevékenykedik és a Mais indul a vitorlázó verseny mezőnye, s melegítenek már az égi turisták is. A Club Fournier Rallye keretében a hét elején 28 MOVIT - motoros vitorlázó - érkezett Szegedre, összesen 47 német, svájci és francia turistával. Az eredeti tervek szerint továbbrepültek volna Bulgáriába, ám az ottani hatóságok rugalmatlansága miatt csak a csapat fele vágott neki az útnak, s ők is megálltak Temesváron. Romániából egy nap múlva rendkívül rossz tapasztalatokkal tértek vissza, hiszen különböző reptéri díjak és szolgáltatások címén igen borsos összeget kértek tőlük. Szegeden viszont jól érezték gyár Ház néptánccsoportjának is tagja. • Tanárnak készül. Lesz munkája? - Amikor a kezemben veszem a diplomát, akkor nézek majd munka után. Más lehetőségek is kínálkoznak: lehet, hogy eljövök Európába angolt tanítani, vagy esetleg Kanadába nyelvtanárnak. • Miért éppen oda? - Nagyon szeretem azt az országot is. Különösen Torontót. • Ha azt mondom Európa, mire gondol? - Ha az ókontinensre gondolok, akkor először is a közlekedés jut eszembe... • Miért? - Mert itt nem kell hosszú mérföldeket autózni, amíg eljutok valahova. A városi közlekedésre utalok. Felszállok a trolira, villamosra, autóbuszra, a fővárosban a metróra és gyorsan eljutok úticélomhoz. Nemcsak ez a vonzó Európában, hanem az évszázados műemléképületek, az amerikai szemnek szokatlan építmények, amelyek szépen, ízlésesen keverednek a modern architektúrával. • Magyarország? - Először 9 hónapos voltam, amikor itt jártam, illetve hoztak... Azóta 15 alkalommal látogattam „haza". Nagyon szeretem Magyarországot. A második hazám, magukat, hiszen rögtönzött bemutatót tartottak kötelekrepülésből, az egyik erősebb gép pilótája pedig még mürepült is. Közben persze ismerkedtek az országgal, a szegedi városnézés után „elugrottak" Bugacra, csütörtök délben pedig felszálltak és Siófoknak vették az irányt. Az égi turisták természetesen nem zavarták a 41. Vitorlázó Repülő Bajnokságot, s mivel a hét közepén a jó idő is megérkezett, így hosszabb távra mehettek a pilóták. Bár a nagyobb próbatételt jelentő 500 kilométeres feladatot tegnap sem hirdették ki, mert - mint dr. Hegedűs Dezső, a verseny rengeteg ismerősöm, barátom van, akikkel örömmel találkozom. • Visszatérve a tanulmányokra: korábban kevés amerikai fiatal tanult idegen nyelvet. Most mintha megváltozott volna a helyzet. - Igen, a gimnáziumban két évig kötelező valamilyen idegen nyelv tanulása. Az egyetemen azután szabadon választhat valamilyen világnyelvet a hallgató. Szerintem most ébrednek rá mások is, hogy mit jelent, ha valaki több nyelvet beszél: szabadabban járhat a világban, az emberekkel könnyebben köt ismeretséget, barátságot. Valójában kitárul előtte a világ. főbírája elmondta - a gyönyörű felhők csak Szegedet vették körül, az ország belsejében már közel sem volt ilyen jó repülőidő. Öt versenyszám után viszonylag elégedettek a Délvidéki Aero Club vezetői, hiszen versenyzőik közül szabad osztályban Szabó József a harmadik, Gyöngyösi Gyula negyedik, míg a vegyes kategóriában Molnár Géza a második, Szabó Péter pedig a negyedik. Igazán elégedettek természetesen az aranyéremmel lennének, s erre még van esély, hiszen pénteken és szombaton rendezik meg a nemzeti utolsó futamait. T. V. • Szegeden megalakult a Szeged-Toledói Baráti Kör. Mi a véleménye erről? - Nagyon örültem a hírnek, mert ez rengeteget jelent a két város kapcsolatában. Könnyebb a kontaktusteremtés a két város között és egész Magyarországgal. • A városok együttműködésén túl itt vannak a személyes kapcsolatok. Ön most például nem szállodában, hanem családnál lakik... - Nekem ez a második otthonom! S ezt nemcsak én vallom, hanem édesanyám is, akivel két évvel ezelőtt már voltunk Csilláéknál. Közvetlen, bensőséges a Lesz Magyar Nagylexikon • Budapest (MTI) Bár a Magyar Tudományos Akadémiában még folyik a 18 kötetesre tervezett Magyar Nagylexikon előállítási költségeinek „átvilágítása", nagyon valószínű, hogy a további kötetek megjelentetésére is lesz lehetőség. Mint ismeretes, az Akadémiai Kiadó privatizációját követően veszélybe került a magyar lexikonkiadás utóbbi fél évszázadának legnagyobb vállalkozása. Az előfizetők azonban nem mondták le megrendeléseiket, sőt: egyre többen fizetnek elő a sorozatra. Tűzijáték Pesten • Munkatársunktól Az augusztus 20-iki budapesti tűzijáték megrendezését a kormány a Honvédelmi Minisztériumra bízta. A tárca költségvetésében 40 millió forintot terveztek erre a célra. Pályázatot a tűzijáték lebonyolítására a NIKE Fiocchi cég nyerte el. A látványos parádé során 143 fajta anyagot használnak fel, ami körülbelül 10 ezer darab színes töltetet jelent. A harminc perces program idején átlagosan 1,2 darab töltet robban majd másodpercenként. A „robbantások" 26,4 millió forintba kerülnek, ehhez jön még a 13 milliós járulékos költség - a terület őrzése, tűzszerészi átvizsgálás, elektromos áram, a kerület belocsolása, takarítás, tűzoltó biztosítás, rádió- és telefonkapcsolat kiépítése és a propagandaköltség, valamint az esetleges kártérítések összege. A műsor művészeti tervezője Jancsó Miklós, a kísérő zenét Benkő László szerezte, közreműködik a Lézerszínház. kapcsolatunk. Tavaly ő is járt nálunk Toledóban. Ó az én „pótnővérem"... Erről a vendéglátónak, Lamper Csilla, főiskolai tanársegédnek a véleményét is kikértük. - Jól esett ez a néhány mondat, amit most Cathytól hallottam... Valahol a szívünk mélyén mind éreztük, hogy ez a barátság már több - mindkét család részéről mint közönséges ismeretség. Én egyszer voltam eddig az Óceánon túl, s azt hiszem soha az életben nem fogom elfelejteni, ha többé nem is láthatom Amerikát. A véletlennek köszönhetem, hogy kijutottam. Két évvel ezelőtt a Karolina iskolába jelentkeztem angol nyelvtanfolyamra. Akkor tudtam meg, hogy az amerikai tanárokat el kellene helyezni, ellátni, s Cathyt választottam. Azt hiszem, mindkettőnk megelégedésére... • Szegedről mi a véleménye? - kérdezem ismét az amerikai vendéget. - Nagyon közel áll a szívemhez! Az egyik legszebb város, amelyet valaha is láttam. Nálam ott van Torontóval, Béccsel, Debrecennel, Toledóval egy vonalban... A csúcs azonban a Virág Cukrászda! - mondja mosolyogva a toledói egyetemista. Kisimre Ferenc • Szeged-Toledo „Magyarország a második hazám,, Barátnők egymás között: Cathy Soley (balról) és Lamper Csilla. (Fotó: Nagy László)