Délmagyarország, 1996. június (86. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-29 / 151. szám

6 HAZAI TÜKÖR SZOMBAT, 1996. JÚN. 29. forrás Alliancekurzusok • Munkatársunktól Az Alliance Francaise francia kulturális egyesület (Tábor u. 3.) intenzív francia nyelvtanfolyamokat indít a nyáron. Az első kurzus július 1-12. között kezdő (40 óra), középhaladó (40 óra) és felsőfokú (30 óra) csoportok számára, a második kurzus július 15-26. között középhaladó (40 óra) és haladó I. (40 óra) csoportnak, valamint Nyári mese- és bábműhely elnevezéssel tíz éves kor alatti, franciául tanuló gyermekek számára indul (30 óra). A harmadik kurzuson július 29. és augusztus 10. között haladó II. csoportot (40 óra) indítanak. Fogadóórák a rendörségen • Tudósítónktól A Szegedi Rendőrkapitányság vezetője, dr. Szőke Péter ezredes fogadóórát tart a lakosság részére július 1jén 14 és 17 óra között a Párizsi krt. 16-22. szám alatti hivatalában. A Makói Rendőrkapitányság vezetője, dr. Nagy Mihály alezredes fogadóórája szintén július l-jén, 14 és 16 óra között lesz a Teleki L. u. 4. alatt. Ötven év után • DM-információ A Madách Imre Polgári Középiskola A és B osztályainak 1946-ban végzett növendékei keresik egymást, hogy júliusban 50 éves osztálytalálkozót tartsanak. A részvételi szándékot Nagy Endrének jelezhetik az egykori diákok a 488-203-as telefonszámon esténként. (x) Patthelyzet Ópusztaszeren Néhány hónapos csend után ismét felbolydultak a kedélyek Ópusztaszeren. Mint ismeretes, a község 1994-ben megválasztott tíztagú képviselőtestülete tavaly decemberben - 7 igen szavazattal - feloszlatta önmagát. Az ismételt választás után megalakult testület összetétele - ugyanis 5en a polgármesterrel szembenállók táborába tartoznak - azonban már akkor sejtetni engedte, hogy bizonyos esetekben számítani kell a végleges döntést akadályozó, 5-5ös „patthelyzetre". Nos, ez a közelmúltban az iskolaigazgató-választáskor - amely a törvény értelmében vált esedékessé - be is következett. Mivel pedig másfél hónap múlva meg kellene kezdeni az 1996/97-es tanév előkészítését - így kevés az idő egy újabb pályázat meghirdetésére - izgalmas kérdésként vetődik fel: sikerül-e nagyobb botrány nélkül egyezségre jutnia a két tábor tagjainak, hiszen az intézmény nem maradhat vezető nélkül. Az üggyel kapcsolatban Kecskeméti János polgármester elmondta: decemberben kellett kiírni az igazgatói pályázatot, amelyet nem csak a Művelődési Közlönyben, hanem még a megyei sajtóban is közzétettek. Sőt: a beadás határidejét - vitathatóan - meg is hosszabbította a testület. Ám Szombathelyi Árpádon, az eddigi igazgatón kívül nem volt más jelentkező. Mindezt Juhász Dezső képviselő is megerősítette, azzal együtt hogy a tantestület, illetve az iskola dolgozói - titkos szavazással (!) - 32:10, míg az iskolaszék tagjai 6:2 arányban, lényegében döntő többségbén támogatták az eddigi igazgató újabb öt esztendőre szóló kinevezését. Szombathelyi Árpád: Nem tudni mikor nyugszanak meg a kedélyek a faluban. (Fotó: Bnyedi Zoltán) Hogy a frakció tagjai miért nem értettek egyet Szombathelyi Árpád közvetlen munkatársainak véleményével? Nos, erről többféle véleményt hallani. A faluban az a hír járja, hogy most és így kell „fizetnie" az igazgatónak azért, hogy a januári polgármester-választás alkalmával egyértelműen kiállt Kecskeméti János mellett. A szóbeszédről a polgármester is tudomással bírt, de kifejezte azon reményét, hogy az talán téves gondolat. Ugyanakkor hangsúlyozta: éppen azért nem emelt külön szót az igazgató megválasztása érdekében - ehhez .elegendőnek tartotta „igen" szavazatát -, hogy abba véletlenül se lehessen „belemagyarázni" az esetleges viszonttámogatás kérdését. Egyébként is az előzmények, illetve a nagyarányú támogatottságot igazoló, két korábbi szavazási eredmény után logikusnak tűnt az egyetlen pályázat elfogadása. A frakció vezetője természetesen szintén elutasította a januári és a mostani történések közötti kapcsolatkeresést. Véleménye szerint az, hogy elfogadták a beszámolót, nem jelenti az iskolában folyó munka elismerését. Emelni kellene ugyanis az oktatás színvonalát - ennek kapcsán nagyobb hangsúlyt helyezni a magyar és főként az idegen nyelvi képzésre -, hiszen évente akadnak szülők, akik más iskolába íratják gyermekeiket. A gondok megszüntetését pedig nem a jelenlegi intézményvezetőtől, hanem az iskola egyik tanárától, Széplaki Ferenctől várják, akit szeretnének egy évre megbízni az igazgatói teendők ellátásával. Szombathelyi Árpád nem tagadta, hogy van igazság a frakcióvezető által említett észrevételekben. Hozzátette viszont: az átképzős nyelvtanároktól túlzás lenne olyan eredményességet várni, mint az adott szakon diplomát szerzett társaiktól. Abban viszont már nem biztos, hogy nincs bizonyos - politikai okokból ellene, illetve a polgármester ellen irányuló szándékosság is pályázatának elutasításában. Az igazgató ezt azzal támasztotta alá, hogy többszöri kérése ellenére nem nyílt, hanem zárt ülésen tárgyalta pályázatát a testület. Mi több: a frakció tagjai még a titkos szavazást is kezdeményezték a döntés meghozatalánál. Azt pedig mindenképpen elgondolkodtatónak tartja: vajon ezek a •képviselők miért nem merték még egymás előtt sem felvállalni véleményüket, ha igazukról meg vannak győződve. Mivel az 5-5-ös patthelyzet mégis csak tény, vagyis a választás mérlege egyik irányban sem billent ki, és nem biztos, hogy az bekövetkezik a polgármester által kezdeményezett július 2-i ülésen, kíváncsiak voltunk a törvényességi felügyeletet gyakorló közigazgatási hivatal szakértőjének véleményére: - Sajnos, január őft folyamatos gondot okoz nekünk, hogy Ópusztaszerről nem érkezik hozzánk testületi jegyzőkönyv - kezdte mondandóját dr. Tari Jánosné, főosztályvezető. - így nem tudunk élni utólagos törvényességi ellenőrzési jogunkkal. Arról viszont van információnk, hogy az iskolaigazgatói pályázat elbírálásakor 5 igen és 5 nem szavazat született. így azt - a jelenleg hatályos jogszabályok szerint - addig kell újból és újból napirendre tűzni, amíg legalább 6-an nem voksolnak a kinevezésre, vagy annak elutasítására. Ha többen szavaznának az utóbbira, akkor egy évre szólóan a tantestületből kell megbízni valakit az intézmény vezetésével. Tavasszal pedig újból ki kell írni a pályázatot. Ennek viszont az a feltétele, hogy a polgármester ki tudja erőltetni a patthelyzet felszámolását. Ennek érdekében a törvényes jogával élve három napon belül kifogást is emelhet, ha az előzőhöz hasonló eredmény születik. Ha mindez nem vezet sikerre, akkor a közigazgatási hivatalnak van olyan jogosítványa, hogy ismét összehívassa a testület tagjait és kikényszerítse az igenlő vagy a nemleges többségi szavazatot. N. Rácz Juciit Kamarai székhelygond • Munkatársunktól A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöksége elfogadhatatlannak tartja tudtuk meg a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamaránál -, hogy a kamarák finanszírozási- és székhely-ügyeiben még mindig nincs érdemi változás. A kormány változatlanul elzárkózik attól, hogy vizsgálja: a kizárólag vállalkozói befektetésekből keletkező állami alapok felől a kamarák dönthessenek. Az ipari és kereskedelmi miniszter javaslatot nyújtott be az Országgyűlésnek a gazdasági kamarákról szóló törvény módosítására, de az több pontban is ellentétes az Országgyűlés 1996. május 24-i határozatában megfogalmazottakkal. Az elnökség ugyanakkor elismeri, hogy a javasolt törvénymódosítás lehetőséget ad a közfeladatok átadásának gyorsítására. A kamarai törekvéseknek megfelelően halad az egyéni vállalkozói törvény módosításának előkészítése - állapította meg a kamara legfőbb döntéshozó testülete. Az MKIK elnöksége ragaszkodik a fióktelepek helyi kamarai tagságának törvényi szintű rendezéséhez, mert szerinte csak ez biztosíthatja a kamarai tagok közötti teherviselés megteremtését. Éjszakai rablás Vásárhelyen Három ismeretlen ellen indítottak büntetőeljárást Vásárhelyen, akik betörtek egy házba, s kiraboltak két idős embert. Azon túl, hogy a támadók elvitték a nyugdíjat, súlyosan meg is sebesítették áldozataikat. Tegnap hajnalban háromnegyed négykor riasztották a vásárhelyi ügyeletet. A bejelentés szerint - melyet a sértettek szomszédja tett meg az egyik Jókai utcai házba betörtek, az ott lévőket megverték, majd megkötözték. A 79 éves M. Elek és élettársa, a 76 éves M. Györgyné kálváriája éjjel fél kettőkor kezdődött. Ekkor rontottak be ugyanis hárman a hálószobába, s köszönés helyett pénzt követeltek. Az idős emberek nem voltak hajlandók pénzt adni, erre a támadók kézzel ütni, lábbal pedig rúgni kezdték őket. Kirámolták a ruhásszekényeket, közben egy szíjjal megkötözték a sértetteket. A folyamatos bántalmazás hatására M. Elek elárulta, hol tartják nyugdíjukat. A rablók magukhoz is vették a 30 ezer forintot, majd az ajtót kívülről bezárva távoztak. A megkötözött nyugdíjasok kiszabadították magukat, s ekkor kértek a szomszédból segítséget. A támadás során M. Györgyné ujja eltörött, nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. M. Eleknek több jobb oldali bordája tört el, emiatt légmell alakult ki, mely már életveszélyes sérülésnek számít. A helyszínen több értékes nyomot is rögzítettek, s a rablók után nagy erőkkel nyomoz a rendőrség. A. L. • Hogyan tovább, szegedi közoktatás? (4.) A megspórolt összeg sokszorosát veszítjük Hogyan lehetne oktatásunk viszonyain javítani, kié a felelősség a kialakult helyzetért? Mit hoz a nemzeti alaptanterv és mi valósulhat meg belőle? Ki vállalja, és kié legyen a magyar közoktatás? A Délmagyarország konstruktív vitát indított ezekről a kérdésekről. A következő címre várjuk a további értő véleményeket: 6740 Szeged, Stefánia 10., Délmagyarország, kulturális rovat. Az oktatásról szóló viták mindig nagy érzelmeket kavarnak, a téma mindenkit érint, mert az oktatás problematikája egész életünket átfogja, sokkal többről szól, mint hogy milyen technikával, melyik iskolában tanuljon a gyerek. Amit az oktatásról gondolunk, jellemzi egész világszemléletünket, életünk céljait, társadalmi ideáinkat. És amit képesek vagyunk elgondolni, azt jórészt meghatározza, minket hogyan neveltek annak idején, és így tovább vissza és előre generációk során át. Hogy ma bajok vannak, az mindenki előtt nyilvánvaló, méghozzá az oktatás-nevelés mindhárom fő tényezőjének tekintetében. Hogy a legfontosabbal kezdjem, kevés, egyre kevesebb a gyerek! Ennek lesz a legsúlyosabb következménye, de a mostani vita tárgyán ez kívül esik. (Mindig kívül esik.) A második legfontosabb tényező, a szülő/nagyszülő is egyre ingatagabb lábakon áll, a társadalmi folyamatok nem kedveznek a bensőséges családi életnek, a generációk együttélésének, a gyerekeknek természetes példát nyújtó kis közösségek kialakulásának. A harmadik tényező, a pedagógusok állnak a mostani vita előterében, mert az ő problémáikra és bőrükre leszűkítve vélik megoldani kapkodó politikusok ennek az össztársadalmi feladatnak minden gondját. Tömören, az a mai magyar oktatási rendszer baja, hogy hazugságon alapul. Aki ugyanis azt mondja, hogy olyan emberek, akik csak túlélnek, képesek életre nevelni a következő nemzedékeket, az hazudik. Márpedig a pedagógusok már hosszú idő óta, de az utóbbi időben különösen, nem élnek, csak túlélnek. Nincs meg, nem lehet meg optimista jókedvük, kiegyensúlyozott egyéniségük, felszabadult fantáziájuk, amit példaként fel kellene mutatniuk, át kellene adniuk tanítványaiknak, sőt igazi értelmiségiként azok szüleinek is. Azt mondják, a pedagógusok sokan vannak. Lehet. De aki ezt a problémát igazán meg akarja oldani, annak a csökkenő számú gyerekek felől kellene tennie valamit. Azt mondják, sokba kerülnek. Biztosan. így biztosan. Nagyon sokba. Mindannyiunknak. De nem úgy, ahogy a pénzügyi megszorításokkal érvelők gondolják. Az már szinte közhelynek számít az ország jövőjéért aggódok körében, hogy az oktatáson megspórolt összegek sokszorosát veszítjük majd el hosszabb távon, mely érvelést mindig lesöpörnek az asztalról a pillanatnyi pénzügyekért felelős (pillanatnyi) politikusok, hogy most nincs miből, mert akkor nem jut erre, meg arra, ami majd (talán) az egész gazdaság felemelkedését teszi lehetővé, de legalábbis egyes érdekcsoportokét most azonnal, bizonyosan. No, ez utóbbit nem teszik hozzá, a köznek marad a fényes jövő ígérete, olyan áron, amit most kérnek többek között az oktatásra fordított összegek lefaragásával, de ami egészen bizonyosan lehetetlenné teszi az ígért gazdagság elérését a nagy tömegek számára. Ebben az írásban azt szeretném bemutatni, hogy az oktatás elégtelen támogatásának, értéke alatti kezelésének közvetlen hatása van mindannyiunk életére, amely nem a távoli jövőben, hanem most, napról napra, okoz súlyos károkat közérzetünknek, pazarlásra kényszerít pedagógust, szülőt, társadalmat, aláássa az oktatás színvonalát, és ami a legrosszabb az egészben, megnyomorítja gyerekeink mindennapjait. Az a helyzet ugyanis, hogy jelenleg az iskola, a pedagógusok abban a helyzetben vannak, hogy létjogosultságukat kell bizonygatniuk. Annak pedig, hogyha valakit tevékenysége, során nem a tevékenység maga, hanem annak hatása, külső megítélése kell hogy elsősorban érdekeljen, súlyos torzulások lesznek a következményei. Ma az iskola, a pedagógus energiáinak jó része olyan mutatóknak való megfelelésre megy el, amiknek nem sok köze van a valódi nevelő-oktató munkához. Először is valamiben legalább különlegesnek kell lennie, mert ez jobbik esetban alap lehet extra támogatások megszerzésére, rosszabbik esetben az egyediséggel lehet érvelni, ha meg akaiják szüntetni az iskolát. Azután nagyon 'szakszerűnek' kell lennie, kísérleteket kell" folytatnia, pályázatokon kell szereplenie, 'projektekben' résztvennie, stb. Abban a helyzetben, amikor a társadalmi létminimum eléréséhez is külön munkára van szüksége, a pedagógus kénytelen megbékélni a gyerekek terhelhetőségét, érdeklődését figyelmen kívül hagyó 'létigazoló' tantervek számára adódó 'pozitív' következményeivel, a különórákkal, felkészítő tanfolyamokkal. Egyre nehezebb tanterveket, fakultációt, csoport bontásokat, speciális felzárkóztató, zsenikezelő, az újabb és újabb olvasás tanítási kísérletek 'eredményét' korrigáló 'dyslexiás' osztályokat, a gyerekkel fenntartott szoros kapcsolat helyett szociális gondozókat, pszichológusokat, tanterv fejlesztőket, iskolamenedzsereket stb. kénytelen az iskola beállítani 'szakmai' alapon, hogy ellensúlyozza a pénzügypolitika 'racionalizáló' törekvéseit, amik a kötelező óraszám emelésében, csoportösszevonásokban, iskola keretszámokban, és még ki tudja miben testesülnek meg. Hogy ki fizeti meg ennek a szakmai-pénzügyi vitába csomagolt, a pedagógusok részéről ma már egzisztenciális élet-halál harcnak az árát? Természetesen a gyerekek. Őket felvételiztetik az óvodában, az első általánosban, hatodik osztályban, nyolcadik után, az egyetemen, nekik lesz egyre több órájuk, mennek fél nyolcra, ebédelnek háromkor. Nekik kell felvételi előkészítőbe járni, ha gimnáziumba akarnak jutni, és így tovább. Az még szerencsés, aki megteheti, mert olyan helyen lakik, hogy ez lehetséges és szülei ki tudják fizetni, de a kis településeken lakók, hátrányos helyzetűek menthetetlenül lemaradnak. Ma a szabad iskolaválasztás a gyerekek hiánya miatt jórészt szabad gyerekválasztásra módosult, a túlélni akaró iskolák arra kényszerülnek, hogy megválogassák gyerekeiket, de ez az alsóbb évfolyamokon egymértelműen a szülők megválasztását jelenti, akikről feltételezhető, hogy mindent megtesznek majd a jó előmenetel érdekében, mert például hogyan lehetne eldönteni egy elsőbe menő gyerekről, hogy jó lesz mondjuk tagozatos osztályba? Hogy ez a rendszer milyen fokon korrumpálja a pedagógus-, illetve az egész társadalmat, abba nem nagyon gondolunk bele. No, nem egyenként, itt mindenki tisztességgel elvégzi a dolgát, a szülő, amikor elsőtől fizeti a külön tanítás árát, joggal vátja el, hogy a gyereke bekerüljön a harmadikban induló német,"angol, francia, balett stb. (horgász még nincs) tagozatos osztályba, a tanár is rendbenlevőnek érezheti a dolgot, mert a gyerek tényleg többet tud (abban a pillanatban) németből, angolból stb., mint a másik. így alakul át mégis az elkötelezettség nélkül végzett felkészítés ígérvénnyé. Tudom, hogy a vita célja a szegedi oktatási gondokra a 'gyógyír' keresése, de nem szakadhatunk el az általános jelenségektől, folyamatoktól,; ezeket akartam megmutatni,; ahogyan én látom. (Az, hogy az önkormányzat oktatási és ifjúsági bizottsága tagjaként írom alá hozzászólásomat, nézőpontom megvilágítására szolgál csupán, természetesen nem jelenti a bizottság véleményét.) A jelenségek értékelésétói, az őket előidéző érdekek megítélésétől szándékosan tartózkodtam, részben ismereteim hiánya,; részben amiatt, hogy a felszínre kerülő helyi megoldási lehetőségeket ne borítsa el a fölöttünk álló politika. De a folyamatokkal tisztában kell lennünk, ha értékelni akarjuk a Szegeden eddig történteket, és átgondolni a további teendőket, ami azonban már nem ennek a hozzászólásnak a témája. Szalontai Balázs, az oktatási és ifjúsági bizottság tagja