Délmagyarország, 1996. június (86. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-22 / 145. szám

SZOMBAT, 1996. JÚN. 22. STEFÁNIA III. Mónus Áronnak öt év­vel ezelőtt jelent meg az „Összeesküvés: A nietzs­chei birodalom" című hírhedt könyve. A Vá­sárhelyen élö matemati­kus kiadásában, fordítá­sában és utószavával nyáron jelenik meg ma­gyarul a gázkamrák fi­lozófusának, Adolf Hit­lernek a Mein Kampfja. Mónussal, aki nem tart­ja magát fasisztának és őrültnek, a kopáncsi ta­nyavilágban pergettük végig az életét. • Miért éppen a birto­kán kellett találkoznunk? - Mert én a beszéd helyett szeretek tényeket feltárni. Miután látta a birtokomat, ezek után nem vonhatja két­ségbe, hogy nekem semmi­féle olyan törekvésem nin­csen, hogy valamilyen rend­kívüli állási vagy hivatalt töltsek be, ahol magas fize­tést biztosítanak. A birto­komból gyönyörűen meg tu­dok élni. • Csak ez az egy oka volt annak, hogy itt találkoz­zunk? Nem attól félt, hogy lehallgatják, megfi­gyelik? - Engem nem érdekel, ha lehallgatnak vagy figyelnek, mert nincsenek titkaim. 9 A vásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségizett, majd Sze­gedre került a JATE-ra, matematika-fizika szak­ra... - ...de nem végeztem el, mert 1957. január 17-én el­menekültem Jugoszláviába, majd onnan Svédországba. 1958-ban Dél-Afrikába mentem, ahol a johannesbur­gi egyetemen szereztem ma­tematikusi diplomát. 1960­ban Franciaországban tele­pedtem le, s ott éltem 1988. április 30-ig. Igaz, az utolsó négy évben Genfben laktam, mert Párizsból menekülnöm kellett. • Franciaországban mi­vel foglalkozott? - Két egyetemen is oktat­tam matematikát, Rennes­ben és Reims-ben. Utána let­tem tudományos tanácsos a párizsi nemzeti bányaipari főiskolán. 9 Innen nem jószántából ment el, kirúgták. Úgy tudom, hogy az egyetemi városban történt halál­esetekkel foglalkozott. - Hivatalos helyen azt mondták, hogy az emberek balesetben vagy természetes halállal haltak meg. Nos, ne­kem voltak információim ar­ra nézve, hogy az egyetemi városban gyilkosságok tör­téntek. Ezzel kapcsolatban írtam meg az „Egy koporsó titkai" című könyvemet, amelyben ezeket a rejtélyes gyilkosságokat feltártam. Ez nem tetszett néhány egyete­mi tanárnak, s elbocsátottak a főiskoláról. Később, meg­tévesztő módon azt mond­ták, szakmai okok miatt bo­csátottak el. Ezeket a hazu­dozókat a párizsi bíróság el­ítélte rágalmazásért. 9 Mit csinált ezután ? - 1972-től 1974-ig a pári­zsi terménytőzsdén dolgoz­tam mint tőzsdeügynök. Hu­szonkét évvel ezelőtt azon­ban végleg visszavonultam. Azóta nincs munkahelyem. Hozzáteszem: nem is keres­tem. A tőzsdei munkám tette lehetővé például, hogy a rendőrség tudtával négy évig éljek Genfben mint turista. 9 Annyi pénzt szedett össze tőzsdeügynökként? - Igen. 9 Jól értem? Több mint húsz évig abból élt, amit a terménytőzsdén megke­resett? - Igen. A vásárhelyi „cukros" ember Mónus Áron: „Nem vagyok antiszemita" • Mennyi ez a pénz? - Ó, kérem szépen, nem - olyan sok... 9 Ezt az összeget vala­melyik nyugat-európai bankban tartja? - Mára elköltöttem. Egyébként Svájcban tartot­tam, de tudja, banktitok van... (mosolyog) 9 Mónus úr! Elhiszem, hogy jól keresnek a tőzs­deügynökök, de két év alatt hogyan tudott annyi pénzt összeszedni, hogy abból két évtizedig vígan élt Nyugat-Európában? - Akkor most már elmon­danék magának valamit: nem két év alatt szedtem össze a sok pénzt, hanem há­rom nap alatt. 9 ??? - Nos, én két évig kemé­nyen tanultam a tőzsdén: fi­gyeltem a törvényszerűsége­ket, az eseményeket, a jele­ket, az áringadozásokat. Eb­ben természetesen matemati­kai tudásom is segített. Nem voltak semmiféle titkos érte­süléseim, egyszerűen láttam az összefüggéseket. 1973­74-ben egy év alatt megsok­szorozódott a cukor ára a vi­lágpiacon. Tudtam, éreztem, hogy mit kell csinálnom. 1974 végén arra következtet­tem, hogy ugyanolyan árrob­banás lesz á világpiacon, mint 1974 februárjában. És megtörtént a nagy árrobba­nás. Az áremelkedés sokkal nagyobb volt, mint az év elején. Ezután vonultam vissza. A szabadkőművesek persze felfigyeltek rám, mert mindent figyelnek, s ahol sok pénz van, odamennek. Különböző páholyokba akartak beszervezni. 9 Ön azonban nem lé­pett be egyetlen szabad­kőműves páholyba sem. Mit csináltak, megfenye­gették, hogy „kicsinál­ják"? - Igen. El akarták rabolni minden vagyonomat. Versa­illes-ben például volt egy gyönyörű lakásom. 9 Már ne haragudjon, de azt hogyan tudták vol­na elrabolni? - A lakásom nem a sza­badkőműveseké lett volna, hanem a francia államé. Adóellenőrt küldtek a nya­kamra, s minden ingó és in­gatlanomat el akarták koboz­ni. Az adóellenőrzés egyéb­ként úgy történik Franciaor­szágban, hogy a tulajdoni la­pok és más dokumentumok alapján felmérik, kinek mi­lyen vagyona van, majd elő­állnak ellenőrzésre. Megkér­Előhang „Soha ne felejtsük: hatszázezer magyar zsidót zártak gettóba, raktak marhavagonokba, öltek meg a nácik" - írta a Ho­locaust emlékkönyvben köztársaságunk elnöke. „Amíg nem nézünk szem­be önmagunkkal, belső békességre hiába várunk. Aki magyarnak vallja ma­gát, s erre nem vállalko­zik, Bartók és Kodály élete példáját csúfolja meg. Aki embernek vallja magát, s erre nem vállalkozik, a tu­lajdon emberségét. S el­veszti jogát, hogy a rajta esett embertelenséget el­ítélje. Mert nincs kétféle emberség, csak egy. A kö­zös. Hát erről van szó. Ar­ról, amit Radnóti és Pi­linszky életté és költészetté ötvözött. Azt hiszem, töb­bet nincs mit mondanom. Kérem, hogy soha, sehol mást ne tegyenek, csak hallgassanak a mindnyá­junkban élő emberi hang­ra, ami olykor, valljuk be, igencsak halk: a lelkiisme­retünkre. " E cikk szerzője teljes mértékben osztja Göncz Árpád véleményét. Ugyanő: „Nem vagyok elmebeteg." (Fotó: Miskolczi Róbert) dezik: miből és mikor vetted a házad, az autód, a nyara­lód? Honnan volt minderre pénzed? Mennyi a jövedel­med, mennyi adót fizetsz? Az ellenőrzés során azt is megállapíthatják, hogy a hi­vatalosan bevallott jövedel­medből mindezeket nem tudnád megvenni, akkor vi­szont miből költekeztél. 9 Értem én, ez egy egy­szerű hivatali eljárás. Úgy hiszem, ezzel nem kell összefüggésbe hozni a szabadkőműveseket. - No, no, no... Elnézést kérek, egy pillanat! Eat az adóhatóság műveli. De ezt nem csinálják mindenkivel! így szoktak embereket ki­nyírni Franciaországban. 9 Mónus úr! Már elnézést, ön akkor három nap alatt lett nagyon gazdag ember. Versailles-ben házat vásá­rolt. Valahol érthető az adó­ellenőrzés, nem? - Ez nem érdekes. 9 A francia adóhatóság a cukorügy után ellen­őrizte önt? - Igen. Az odáig rendben is van. Csakhogy én Svájc­ból kaptam a pénzt! Ahhoz viszont semmi közük nem volt a franciáknak, mivel menekültként éltem az or­szágukban. Az adóhatóság­nak csak a franciaországi jö­vedelmemhez volt köze, az viszont rendben volt. A me­nekültek jövedelmére vonat­kozóan egyébként volt egy nemzetközi egyezmény, mi­szerint egy. menekült ott fi­zet adót, ahol a jövedelme van. 9 S önnek akkor már Svájcban volt a pénze, s ott fizetett adót... - Ha nekem Svájcban nem kell adót fizetni a pénz után, ahhoz a franciáknak semmi közük. Egyébként is Svájban csak akkor kell adót fizetni, ha ott van jövedel­mem, ha befektetem a pén­zem, ha házat veszek és a többi. De ehhez semmi kö­zük a franciáknak! A francia törvények egyébként úgy rendelkeznek, hogy megha­tározatlan eredetű vagyon után száz százalék vagyon­adót kell fizetni. Erre jönnek még a különböző illetékek, kamatok és a többi. Magya­rán az embernek többet kell befizetnie az államkasszába, mint amennyi a vagyona, így akartak engem kifoszta­ni. Az más kérdés, hogy az adóhatóságnál is vannak sza­badkőművesek. 9 Ön szerint az adóellen­őrzést szabadkőművesek kezdeményezték? - Persze. És ez nem is ti­tok. Ismeri a pókhálóba esett légy esetét? A légy belerepül a pókhálóba, belegabalyo­dik, és többé már nem tud kijönni, ott hal meg. 9 Ön is úgy járt, mint a légy? - Nem. Én ki tudtam búj­ni. Figyelmeztettem az adó­tisztet: vigyázzon, mert ne­kem menekültként külön jo­gaim vannak. Közöltem ve­le: semmi köze nincs ahhoz a pénzhez, amit Svájcból ka­pok. Itt jegyzem meg! hogy Svájc is aláírta a menekül­tekre vonatkozó nemzetközi egyezményt. Megmondtam az adótisztnek: ha úgy ítéli meg, hogy köze van ahhoz a pénzhez, amit Svájból ka­pok, akkor kélje el a banktól a dokumentumokat. Ha a bank nem adja oda - mert létezik olyan, hogy bankti­tok -, akkor perelje be Fran­ciaország Svájcot a nemzet­közi bíróságon. 9 Végül is hogyan zárult az ügy? - Feljelentettem az adó­tisztet törvénytelen adóztatá­sért. Ez volt a nagy megle­petés. Ilyenre ugyanis még nem volt példa. Az ügy ter­mészetesen odakerült az adókkal foglalkozó, zsidó szabadkőműves miniszter asztalára is. Végül is nem tettek jelzálogot a házamra, nem csináltak semmit. Úgy gondolom, féltek. A feljelen­tésemet ugyan elutasították, és nem ítélték el az adótisz­tet, de én időt nyertem, elad­tam a házam, és mindent biztonságba helyeztem. A franciák a végén dühükben csak annyit tudtak tenni, hogy a párizsi bankszám­lámról elkoboztak ezeröt­száz frankot. 9 Most miből él? - Hogy miből élek? Itt a birtokom, adófizető polgár vagyok. 9 Csak a gazdálkodásból teremti elő a szükséges anyagiakat, vagy más­honnan is kap pénzt? Jár-e önnek például nyugdíj? - A franciáktól jár nekem nyugdíj, de eddig még nem kértem. De most már kérni fogom. 9 Ugye, ön hármas ál­lampolgár, magyar-fran­cia-izraeli? - Nem, csak magyar­izraeli állampolgár vagyok. Franciaországból azért kel­lett hazajönnöm 1988-ban, mert az irataimat csak azzal a feltétellel újították volna meg, ha vállalom, hogy kémkedek Magyarország és Svájc terhére. Ezt megtagad­tam és hazajöttem. Utána vi­szont vízum híján nem en­gedtek vissza se Svájcba, se Franciaországba. Mindeköz­ben a szabadkőművességről szóló titkos dokumentumok Genfben voltak egy páncél­szekrényben. Ausztrián ke­resztül nem akartam beszök­ni Svájcba, mivel sokan is­mertek. így hát kiutaztam Tel-Avivba. 9 1989-ben izraeli ál­lampolgár lett. Árulja el, hogyan kapta meg né­hány hónap alatt az ál­lampolgárságot? - Azt elmondom: ma már nem lehet olyan könnyen iz­raeli állampolgársághoz jut­ni, mint akkor. 9 Mi kellett hozzá? Pénz? Kapcsolatok? - Igen... Nyolcvankilenc óta "azonban már változtak a szabályok..., s azt hiszem miattam... (mosolyog) 9 Nem akarja elmonda­ni, hogy mindez hogyan történt? - Ez nem érdekes. Azért mosolygok, mert tudom: ha ma mennék Izraelbe, nem kapnék olyan könnyen ál­lampolgárságot. Nagyon megszigorították a szabályo­kat. Csak annyit: a Moszad­dal például egyáltalán nem találkoztam. A titkos iratai­mat Genfből hoztam haza. 9 Az „Összeesküvés: A nietzschei birodalom" cí­mű könyve ezekből a tit­kos iratokból áll össze. Az 1991-ben megjelent könyvet kiadása után egy hónappal betiltották, a fellelhető példányokat el­kobozták, s ön ellen kö­zösség elleni izgatás vád­jával nyomozást rendel­tek el. Később országos körözést is kiadtak ön el­len. A legfőbb ügyész he­lyettese antiszemitának minősítette könyvét. Eh­hez mások is csatlakoz­tak, önt és könyvét anti­szemitának, fasisztának bélyegezték. - Csak nevetek azon, amikor azt mondják rólam, hogy antiszemita,.fasiszta vagyok. Rám nincsenek semmi hatással ezek a jel­zők. A könyvem egyébként nem uszít a zsidó nép ellen, ezt megállapította 1993 de­cemberében a Csongrád me­gyei Bíróság. Ma már az ötödik kiadása van forga­lomban, és senki nem észlel­te Magyarországon, hogy a könyvem elolvasása után zsidókat támadtak volna meg az utcán. 9 Hogyan reagál arra, hogy többen bolondnak, őrültnek tartják? - Ez nem igaz, hogy töb­ben tartanak bolondnak. Ga­dó György 1992-ben lebo­londozott az újságok hasáb­jain. Zavarosfejűnek, feltű­nési mániában szenvedőnek titulált. Az ellene folytatott perben 1995. február 16-én a Fővárosi Btróság nekem adott igazat. Gadónak bocsá­natot kell kérnie tőlem. A zsidó szabadkőművesek módszeréhez tartozik, hogy amikor már nincs semmi ér­vük, lebolondozzák az em­bert. A Gadó-ügyben példá­ul a bíróság - minden külön vizsgálat nélkül - meggyő­ződött arról, hogy nem va­gyok bolond. 9 Egyébként kezdeménye­zett már valaki elmeorvosi szakvizsgálatot ön ellen? - Hódmezővásárhely pol­gármestere, Rapcsák András - aki ellen több perem van folyamatban - egy évvel ez­előtt kezdeményezte, hogy vizsgáljanak meg, és zárja­nak elmegyógyintézetbe. Ez­zel akarta kikerülni a pere­ket. A vizsgálatnak nem ve­tettem alá íjiagam, ugyanis nem érdekel egy zsidó elme­szakértő véleménye. Egyéb­ként nincs kifogásom senki ellen. Én nem vagyok anti­szemita, csak nem tudom, ki a szabadkőműves, s azt se feltétlen tudom, hogy ki a zsidó, de azt biztosan tudom, hogy ha én egy zsidó sza­badkőműves elmeszakértő elé kerülök, akkor minden hazugság nyilvánosságra ke­rülhet. Később kaptam a bí­róságtól egy felszólítást, hogy letartóztatnak, és bezá­ratnak egy vizsgálatra olyan hosszú időre, amennyit az orvosok szükségesnek ítél­nek. Azonnal elmenekültem Genfbe, ahol a helyi egye­tem két professzora hatósági igazolást állított ki, hogy nem vagyok elmebeteg. Ezt Európában mindenütt el kell ismerni. 9 1993 októberében el­mondta egy sajtótájékoz­tatón, hogy sokszor kény­telen volt úgy védekezni az ön ellen indított táma­dásokkal szemben, mint a nyúl, elfutott Nyugat­Európába. Mónus úr, negyven éve menekül, pe­rel itthon és külföldön. Nem unja, nem fáradt még bele? - Kérem szépen, meg­gyalázott Gadó; Rapcsák be akart záratni. Kénytelen va­gyok védekezni, de nemcsak a saját, hanem a magyarság érdekében is. Szabó C. Szilárd

Next

/
Thumbnails
Contents