Délmagyarország, 1996. június (86. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-21 / 144. szám

6 HANGSÚLY PÉNTEK, 1996. JÚN. 21. A törvény betöje • Munkatársunktól A jogi szabályozás szerint a forgalomba hozott áru minőségéért a vásárlóval szemben az üzlet felel. A vásárlói kifogás intézése a hibás árut forgalomba hozó üzlet feladata. A követ­kezőképpen. Javítás A hibás áru kijavítását legkésőbb a hiba bejelenté­sétől számított 8 napon be­lül el kell végezni. Az árut javításra elismervény elle­nében kell átvenni. Ha a javítás nem történik meg, a vásárló kívánsága szerint az áru árát le kell szállítani, az árut ki kell cserélni, vagy vételárát vissza kell téríteni, illetve ha a vásárló a hibát kijavít­ja, vagy mással kijavíttatja, a javítás költségeit kell ré­szére megtéríteni. Ha a vá­sárló kifogását határidőn túl jelentette be, továbbá ha a hiba oka az átadás után ke­letkezett (pl. rendeltetéselle­nes használat, helytelen ke­zelés vagy tárolás, elemi kár, erőszakos külső beha­tás), igénye nem teljesíthe­tő. Csere Kijavítás, árleszállítás vagy az áru visszavétele és a vételár visszatérítése he­lyett az üzlet az árut csak akkor cserélheti ki, ha erre a minőségi kifogás bejelenté­sekor lehetőség van. Ha a csereigény érvényesítése esetén az áru kicserélésére nincs lehetőség, a vásárló kívánságára - a vételár-kü­lönbözet elszámolása mel­lett - az üzlet köteles más árut eladni. A minőséghibás élelmi­szert, háztartási vegyiárut és kozmetikai készítményt a vásárló választása szerint azonnal ki kell cserélni vagy vissza kell venni és a vételárat vissza kell téríteni. Szakvélemény Ha a hiba jellegével, a ja­vítás módjával, minőségé­vel, az árleszállítás mértéké­vel kapcsolatban vita merül fel, az üzlet köteles a Fo­gyasztóvédelmi Főfelügye­lőség szakvéleményét be­szerezni. Az árut a vásárló­tól elismervény ellenében kell átvenni. A minőségvizsgáló szerv köteles a vizsgálatot 10 na­pon belül elvégezni, továb­bá az üzletet a vizsgálat eredményéről értesíteni. A minőségvizsgáló szerv véle­ménye az üzletre nézve kö­telező. Az üzlet köteles a szakvélemény egy példá­nyát a vásárlónak átadni vagy bemutatni. Ha a forga­lomba hozott áru az előírt kövelményeknek nem felel meg, a vizsgálat költsége az üzletet terheli. Ha a vásárló igényét ha­táridőn túl jelentette be, to­vábbá, ha a hiba oka az át­adás után keletkezett, a vizsgálatot a vásárló fizeti. Ha az áru köztudomásúan csökkent értékű, vagy a vá­sárló a minőségi hiba isme­retében az árut csökkentett áron vásárolta meg, az is­mert minőségi hiba miatt az üzlet szavatossági felelőssé­gei nem tartozik. A vásárlók kifogásainak intézésére vonatkozó ren­delkezéseket minden üzlet­ben feltűnő helyen kifüg­gesztve ismertetni kell. • Hangulatjelentés a fodrászatból A pult innenső oldala Ha az ember képef akar kapni arról, miként érvényesülnek manap­ság a fogyasztói jogok, kérdezzen meg egy há­ziasszonyt. ök nap mint nap vásárolnak, intézik a családi ügyeket, ipa­rosokkal, szolgáltatók­kal egyezkednek. Vagy­is: fogyasztanak. Egy fodrászüzletben re­mek történeteket hallani ar­ról, mi minden esik meg na­ponta a háziasszonyokkal. Nagyhangú, vörös nő, fejbú­big dauerban adja elő a kö­vetkező történetet. - Hát képzeljétek, decem­berben, amikor bejött az az iszonyú hideg, úgy döntöt­tem, veszek egy tollkabátot. Térdig koptattam a lábam, míg végül találtam egy nor­mális darabot. Egy hete hordtam, amikor elkezdett hullani belőle a toll. Tele volt vele az egész lakás, majd megcsapott a guta. Nem győztem söprögetni. Pedig nem szakadt el, még csak ki se mostam. Úgy dön­töttem, visszaviszem és el­kérem az árát. Elballagtam a kereskedőhöz, elmondtam neki, mi van. Hát, olyat kap­tam, amilyet még soha. Hogy megtudjuk, milyet kapott, várnunk kell vagy fél órát. Letelt ugyanis a dauer­idő. Míg a mesélő a bura alatt szárad, a többi nő egy­re-másra sorolja a hasonló történeteket. Az egyiknek a szoknyája ment össze maxi­ból minibe, a másiknak a ka­bátja lett pirosból rózsaszín a mosásban. A harmadikat a hentes vágta át, a negyedik­nek a vadonatúj cipősarka törött le a vállalati ünnepsé­gen. Az indulatok már-már a tetőfokía hágnak, amikor visszatér körünkbe a tollka­bátos nő. - Egy szó mint száz, el­küldtek oda, ahonnan jöttem, a számlámmal, a kabátom­mal és a panaszommal együtt. Én persze nem hagy­Itt nincs utólagos reklamáció. (Fotó: Miskolczi Róbert) tam magam, írtam a fo­gyasztóvédelemhez. Egy hét múlva szóltak: beszéltek a kereskedővel, aki - nyilván, mert félt bírságtól - jobb be­látásra tért. .Végül visszakap­tam a pénzt. Tiszta gutaütés, elment egy csomó időm meg benzinem, kabátom meg nincs. Egyetértő hangok a hölgykoszorúból, további esetek. Pizzában lelt ma­dzagról, romlott tejről, ha­mis számláról, meg nem ér­kezett táviratokról. Amikor a fodrásznő megszólal, min­denki elhallgat. Elvégre mégis tőle függ, milyen fejjel megy ki innen az em­ber. - Két hete elegem lett a szúnyogokból, meg abból, hogy arra várjak, a férjem csináljon már végre valamit. Felhívtam egy szúnyoghá­lóst az ingyenújságból. Mondtam, hogy kellene egy háló, minél hamarabb. Kö­zölték, hogy szezonban hete­ket kell várni, tele vannak megrendeléssel, miért nem gondoltam erre télen. Fel­hívtam még három számot, de az egyik csak műanyag kerettel vállalt, a másik drá­ga volt, a harmadik meg nem volt hajlandó kivonulni ide, a városszélre. Váltás a székben. A nők kíváncsian váiják a végkifej­letet. Az új kuncsaft kicsit aggódik, mert a fodrász kis­sé hadonász. - Aztán a tudakozónál próbálkoztam, mondtak is egy káeftét. Harmadnapra ígérték, hogy jönnek, fel­mérnek. Jött is a mester, egész szimpatikus volt. Cen­tizett vagy fél órát, mondott egy elviselhető árat, igaz, kért kétszáz forint kiszállási díjat. Azt mondta, egy hét múlva hozza a szúnyoghálót. Hát nem hozta. Telefonál­tam össze-vissza, azt mond­ták, az asztalos beteg lett, nem tudják vállalni a mun­kát. Én meg csaptam egy pa­táliát, hogy legalább a ki­szállási díjat fizessék vissza. Mondtam, rájuk küldöm az apehot, mert számlát persze nem adtak. Erre bedobták a pénzt a postaládába. Elismerő moraj, egyetértő megjegyzések. Melírozott nő húzza ki magát az egyik székben. - Finnországban persze - kezdi mondókáját. Mindenki rá figyel, minden­ki tudni akarja, hogyan is van Finnországban. - Ott, ha az ember vesz valamit, bizonyos időn belül minden indoklás nélkül visszaviheti a boltba, és meg­kapja a pénzt. Meg sem kér­dezik, miért hozta vissza, nem kell kicserélni, levásá­rolni. Azt mondják az üzlet­ben, örülnek, hogy ott vásá­rolt, sajnálják, hogy nem elé­gedett az áruval, de remélik, legközelebb hozzájuk fordul. Hát hol vagyunk mi ettől? A nők maguk elé motyog­nak: bizony, bizony. A melí­rozott hajú folytatja a beszá­molót. - Ott, ha bemégy a bolt­ba, köszönnek. Itt vagy rád sem hederítenek, vagy a nyomodba szegődnek, mint egy tolvajnak. Ott el sem le­het képzelni, hogy az eladó egyen vagy beszélgessen. Itt néha tele van a szájuk, vagy ordítva mesélik egymásnak a magánügyeiket. A finn tapasztalatokkal rendelkező nő még hosszan folytatja. Száradnak a frizu­rák, göndörödnek a fürtök, a nők pedig eltöprengenek az „itf'-en meg az „ott"-on. Keczer Gabriella Ön mit tapasztal? Anderle Enikő (irodave­zető, kismama): - A csak néhány éve mű­ködő cégek sokkal kevésbé tartják tiszteletben a fo­gyasztói jogokat, mint a régi kereskedő-vállalatok. Elza­varják a vásárlót, ha az vala­miért reklamál, és csak ak­kor cserélik ki az árut, ha a vevő kellő eréllyel lép fel. Nincsenek tisztában azzal, hogy a fogyasztókból élnek, hogy becsülniük kellene a vevőt. A legcsekélyebb segí­tőkészség sincs meg bennük. Sok a silány áru, sokszor nem lehet tudni, honnan származik, milyen hamisít­vány. Szerintem a vevők is hibásak, nincsenek tisztában a jogaikkal, túlságosan „nyuszik". Kávássyné Molnár Eme­se (középiskolai tanár): - Nekem szerencsére jók a tapasztalataim a kereske­dőkkel. Nem volt még vitás ügyem, minőségi kifogásom. Elégedett vagyok a minőség­gel, a kiszolgálással. A gon­dot az árak okozzák, két gyerekkel állandóan azt kell figyelni, mi, mennyibe ke­rül. A napi bevásárlást a kö­zeli kis boltban végzem, ott jól ismernek, nem próbálnak meg becsapni. Ettől függet­lenül fontosnak tartom, hogy legyen olyan hatóság, ame­lyik folyamatosan ellenőrzi a kereskedelmet. Vannak olyan új vállalkozók, akik gyorsan akarnak meggazda­godni, a kontroll tehát nem árt. Németh Péter (Kanadá­ban élő karbantartási szak­ember): - Kanadában azonnal ki­cserélik a visszavitt árut, vagy visszaadják a pénzt, ha az ember megőrzi a számlát. Garancia mindenre van. Az is jellemző, hogy ha jogos kifogást emelek egy termék ellen, az üzlet egy tucatot küld nekem kártérítés fejé­ben, mert tudják, hogy min­den vevő fontos nekik. A mi­nőséget, a fogyasztói jogokat a kormány egy hivatala el­lenőrzi, igen szigorúan. Ott még a tojásra is rá van írva a szavatossági idő. Kanadához képest itthon előny, hogy ke­vésbé automatizált. Ott min­den önkiszolgáló, itt fél óráig kell vadászni egy eladóra. Simon Gézáné (nyugdí­jas egészségügyi dolgozó): - Volt már egy-két minő­ségi kifogásom, de szeren­csésen elintéződött. Leg­utóbb egy cipőt vásároltam, elszakadt, de az üzletben pár nap alatt megjavították. Bosszant viszont, hogy az áru, ha nem is hibás, de si­lány minőségű. A ruhanemű például nagyon rosszul van eldolgozva, ahhoz képest, hogy mennyibe kerül. Az ember otthon azzal kezdi, hogy kezébe veszi a tűt. Az is aggaszt, hogy a mezőgaz­dasági termékek esetében nem tudni, ellenőrizték-e a vegyszerek használatát. Vá­rosi ember már alig mer zöldséget-gyümölcsöt venni. (Fotó: Miskolczi Róbert) Kettőn áll... Ebben az esetben szó szerint értendő: kettőn áll a vásár. A vevőn és a kereskedőn. A megrendelőn és a szolgáltatón. A tét pedig: lesz-e Magyarországon ke­reskedelmi, szolgáltatási kultúra. Eljutunk-e egyszer oda, hogy a polgár minőségi terméket, udvarias ki­szolgálást, tisztes munkát, korrekt kapcsolatot kap a forintjáért. Képes lesz-e arra a piac, hogy kivesse ma­gából a szabályszegőket. A fogyasztóvédelmi előírások áthágásáért legfeljebb harmincezer forint büntetés róható ki. Az üzletek for­galmához képest ez nevetségesen alacsony összeg. Rá­adásul ahhoz, hogy a szabálysértésre fény derüljön, folyamatosan kellene ellenőriz/ti az üzleteket. Erre vi­szont a hatóságnak sem kerete, sem embere. A hozzá nem értők előzetes kiszűrésére sincs mód, hiszen a működési engedélyt eltörölték. Pedig a vállalkozói sza­badság kialakulásával a piacon tömegével jelentek meg azok a „kereskedők" és „iparosok", akik csak ré­gi munkahelyük elvesztése, a versenyszféra csábítása miatt lettek boltosokká, mesterekké. A jogi szabályozás, a csekélyke büntetés, a szúró­próbaszerű ellenőrzés soha nem teremt kereskedelmi kultúrát. Elsősorban a vevő, a megrendelő az, akinek módjában áll választani. A legkevesebb, amit tehet, hogy messzire elkerüli azt az üzletet, ahol inzultus ér­te. A következő lépés, hogy tájékozódik jogai felől, és maga próbálja meg érvényesíteni azokat. Végül meg­teheti, hogy a hatósághoz, a fogyasztóvédelmi felügye­lőséghez fordul segítségért. Az a kereskedő, vállalko­zó, aki hosszú távra tervez, és tudja, hogy a vásárlóból él, előbb-utóbb alkalmazkodni fog a fogyasztók diktál­na játékszabályokhoz. Előbb, mint a törvény betűjéhez. Kecz.r Gabriella • A bírság nem hatásos A fogyasztón is múlik A fogyasztóvédelmi felügyelőség feladata, hogy segítséget nyújtson az állampolgároknak a törvényekben megfogal­mazott fogyasztói jogok érvényesítéséhez. Már amennyire ezt keretei lehetővé teszik. Mert va­lójában csak a piac, a fogyasztók képesek ar­ra, hogy kizárják a tisz­tességtelen szereplőket. - Az utóbbi időben rend­kívüli mértékben megnőtt a hozzánk érkező panaszok száma - mondja Pálkúti Ist­vánná felügyelőségvezető. ­Ezek nyolcvan százaléka a minőségi panaszok, a szava­tossági és jótállási ügyek szabálytalan intézését sérel­mezi a kereskedelemben. Sokszor a vásárlók sem tud­ják, mihez van joguk, és saj­nos a kereskedők is tájéko­zatlanok. Bonyolítja a hely­zetet, hogy áprilistól - egy kormányhatározat nyomán ­a termékek minőségvizsgá­lata nem ingyenes; ha a vá­sárló reklamációja jogos, a kereskedő, ha jogtalan, a vá­sárló fizeti a vizsgálat díját. Sokszor tapasztaljuk, hogy a kereskedők eleve a vevőkre próbálják hárítani ezt a költ­séget. G A fogyasztók mennyire tehetnek arról, hogy nem mindig érvényesülnek a jogaik? - Elsősorban a szolgálta­tást nyújtók dolga, hogy be­tartsák a szabályokat, de a fogyasztók is sokat segítené­nek azzal, ha öntudatosab­bak volnának. Véleményem szerint csak jogszabályokkal nem lehet megfelelő keres­kedelmi kultúrát teremteni, ezt csak a piac tudja megva­lósítani. Annál is inkább, mert az általunk kiszabható legmagasabb bírság 30 ezer forint. Ennek nincs valódi visszatartó ereje. A vásár­lóknak kell elérni azt, hogy a játékszabályokat nem tiszte­lő üzletek eltűnjenek, tönk­remenjenek, hogy a piac le­tisztuljon. Egyszerűen nem kellene ott vásárolni, ahol egyszer már rossz tapaszta­latokat szerzett a fogyasztó. Azokban az országokban, ahol van kereskedelmi kultú­ra, a fogyasztók és a szolgál­tatók közösen alakították azt ki. G Az ember éppen azt várta a piacgazdaságtól, a versenytől, hogy javul a kereskedelmi morál - Nem így történt, ez szá­momra is nagy csalódás volt. Inkább szabadosságot ho­zott, sok olyan szereplő ke­rült ebbe a szférába, akiknek sem szakképzettségük, sem elkötelezettségük nincs. Az eladók nagy része nincs tisz­tában a szakmával, nem csak a jogszabályokat nem isme­rik, még az árut sem, amit kínálnak. Pedig törvény írja elő, hogy az üzletek egy ré­szében, például az élelmi­szerboltokban a nyitvatartás egész idejére szakképzett dolgozót kell alkalmazni. Azt is előírja a jogszabály, hogy bizonyos üzleteket csak szakképesítéssel lehet nyitni. G És ellenőrzi ezt valaki az engedély kiadásakor? - A régi működési enge­dély megszűnt, ma már csak be kell jelenteni a vállalko­zás megkezdését. A jegyző ennek jóváhagyásakor csak azt ellenőrzi, hogy megvan­nak-e a szükséges szakható­sági engedélyek. Vagyis a gyakorlatban az üzletnyitás­nak nem feltétele, hogy a szakképzettség valóban meglegyen. Pedig nagy szükség lenne arra, hogy a kereskedelemben ismét szakképzett emberek dol­gozzanak. • A vendéglátásban és a szolgáltatásban melyek a leggyakrabban tapasztalt fogyasztóvédelmi kihágá­sok? - A vendéglátásban a ha­mis mérés a leggyakoribb probléma, elsősorban a rövid­italok esetében. Az is jellem­ző, hogy nem fordítanak kel­lő gondot az árutárolásra, a nyersanyagok elkülönítésé­re, szakszerű hűtésére. A szolgáltatások esetében szin­tén a minőségi kifogások szabálytalan intézésére érke­zik a legtöbb panasz. K. G.

Next

/
Thumbnails
Contents