Délmagyarország, 1996. június (86. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-20 / 143. szám

IV. • Magyar szabadalom nyomában Kézzel hajlítanak CSÜTÖRTÖK, 1996. JÚN. 20. A Haidekker & CO. Zaunfabrik név valaha fogalom volt Magyarorszá gon. Az 1899ben alapított egyedi kézműves termékeket előállító kerítésgyárat a második világháborút követően A Haidekker név csak az idősebb generáció számára jelent valamit. A mai kor emberének meg kell kérdeznie azt a szakembert, aki vállalkozott a kézimunkával készülő termékek népszerűsítésére, terjesztésére, mi ezekben a kerítésekben az unikum. - Haidekker szabadalom volt a közel 100 évvel ezelőtt alapított cég úgynevezett hullámosított acélfonata. Ez azt jelenti, hogy a kerítést nem kell hegeszteni magyarázza a Haidekker céggel a Dél-Alföldön kapcsolatban álló Melegh Tibor magánvállalkozó. - Sajnos, azóta már mások is alkalmazzák a módszert, mivel általánossá vált - teszi még hozzá. • Miben rejlik még a Haidekker módszer egyedülállósága ? - A miskolci gyárban a szó szoros értelmében mindent - a mintákat, a csúcsannok rendje s módja szerint államosították. Majd hosszú szünet következett, míg az egyik leszármazott 1991-ben Haidekker és Tsa Kftr néven újra nem élesztette a céget. díszeket a hajlításokat hagyományosan kézzel csinálnak. Egy darab gép sincs az üzemben. A másik sajátosság, hogy a Legóhoz hasonlóan ezeket a kovácsoltvas kapukat, kerítéseket házilag is össze lehet állítani. Persze, a munka igényel némi szakértelmet, plusz ilyen esetben elengedhetetlen a hegesztés is. • Miért hangsúlyozza, hogy nem állítottak be gépeket a gyártásba? - Mert az egyediség titka, hogy nincsenek sablonformák. Márpedig az a mester, aki gépekkel dolgozik, nem tudja elkerülni, hogy bizonyos elemeket sorozatban ne gyártson. • A kft. budapesti székhelyű, mégis Miskolcon található a gyár. Mi ennek az oka? - A tulajdonost kellene erről megkérdezni. De biztosan szerepet játszik benne az, hogy Miskolcon van hagyománya a vasgyártásnak. A 60 főt alkalmazó cég valamelyest enyhíti az ottani nagy munkanélküliséget. A Haidekker Kft.-t persze, nem a bérből és fizetésből élők bombázzák majd megrendeléseikkel. Ezek a kapuk, kerítések, mivel egyediek, természetesen drágák is. Mi legfeljebb csak úgy gyönyörködhetünk bennük, mint a tehetséges magyar iparosok műalkotásaiban. F. K Az erkély rácsa is műalkotás Strandon főtt Belami Miami Beach, Kanári szigetek, görög tengerpart,vagy...Vagy a strand. Jó uraim ezek közül lehetne választani, s momentán én úgy döntöttem, hogy ezt a hétvégét a strandon fogom eltölteni családon jelenlétében -jelentette be Belami a Zsibi törzsközönségének. S furcsa mód senki nem kérdezte, miért nem döntött inkább a görögök mellett. - No, nem mintha a strandot merném ajánlani, amikor ekkora ózonlyuk tátong a fejünk fölött - kötözködött Smúz apu. Erre viszont Pipecz Jenő csak annyit válaszolt, szerinte Belami már csak olyan, mint ő maga, hogy nincs az a lyuk, amitől megijedne. S valóban, kiérve a néplavorba - miként Belami ősei emlegették egykoron a közmedencéket -, a külváros nyugalmazott szépfiúja egy pillanat alatt rádöbbent, hogy a káros sugárzás nagy úr, de itten az lészen a leggyöngébb közellenség, Annál inkább képen vágta a tény, hogy a belépők árát tavaly óta annyit emelték, hogy már csak sámlira állva lehet levenni a polcról. Ellenszolgáltatásként viszont'garantáltan koszosabb is a strand, mint egy éve volt. A kiégett füvön elnyúlva aztán - midőn két tarajos fejű világszomorltó csattogott át hasán a maga picinyke szöges bakancsában, s egy termetes menyecske küldte rá nagyfülű unokáját a homokozó lapátjával - Belami egykedvűen béhunyta az ő szemét, s elkezdett relaxálni. Tiszta szerencséjére mindössze egy hirtelen támadt fűnyírógép kanyaroSzabadstrand a Tisza-parton dott át a vállán, majd három tarhonyán nevelt bézbólagyú könyökölt bele a homlokába, mondván - ez a partszakasz már három órája az ő fennhatóságuk alá tartozik, s ha a vénséges bőrét nem húzza el momentán, hát ki lészen készítve, mint cári kozákok kancsukája tenné. A hevesebb vitákat elkerülendő Belami sátrat bontott, s hasának horpadását eltüntető szándékkal beállt egy főttkukoricás hosszúnak aztán nem mondható sorába. Ott aztán megtudta, hogy egy cső az csak ötven, kettő is csak százharminc, s három sincs több négyszáznál, plusz só, meg áfa. Mivel a kölykök önmagukat megtartóztatva csak négy és mégegyszer négy palacsintát rendeltek a szomszédban, s annak ára éppen hogy, de mégiscsak alatta maradt a hatszáznak, úgy döntött Belami, ez még kifizethető. Mint az a dobozos kóla, amit a bádogbárban csak százhúszért mértek mert hogy harmad az osztály - s volt olyan meleg, hogy a büfés azon sütögette a tükörtojását. - Ja, ha magának ez se teccik, hát húzzon el délre a vadlibákkal, és napoztassa a hasát a görögöknél - vágta hozzá a szót, meg a raktárból kibányászott bádogsapkát az eladó, roppant udvariasan. Belami meg csak azon gondolkodott, hogy miért kísérti őt a sors ezzel a bánatos görög tengerparttal, amikor égő cigaretta csikkbe lépet, s fájdalmában sikerült akkorát ugrani, hogy leverte a butikos lányát, meg a cégtábláját. Fájdalomdíjul ugyan vett két műanyag bólogató kutyát, mert hát az ember lendkereke egyszer egy héten lehet pihenőre állítva, meg ezzel együtt gavallér, de ez sem segített azon a tényen, hogy a gumimatracát éppen száztíz kilométeres sebességgel lopták el, a gyerek műanyag lasztija meg kilikadt a drótsövényen. - És jégkrém? Olyan rágógumi s? Hát én már nem is kapok semmit? - visított Ubul, a szomszéd kockafejű unokaöccse, s Belami már egy egészen gyors és begyakorlott mozdulattal vette elő a százast, meg mégegyet, s a harmadikat is, amikor csodák csodájára nem is verték át, mindössze ötven forinttal. No, ez a volt az a pillanat, amikor észrevette a medence vizén, hogy koszosabb, mint a Tisza (már ha van ilyen...), a matracán, hogy éppen hadgyakorlatot tartanak rajta a Hangya és Társa Bt. morzsacibáló managerei, a nagyobb fiára meg ráugrott egy elefánt, kit kicsi fiamnak szólított Háj Henrikné, szül: Böndő Beáta. - Anyukám! Nem gondolod, hogy most már eleget pihentünk? - kúszott elő egy fölborított szemetes árnyékából Belami. De anyukám nem felelt. Mert éppen azügyben tartott egy első vérig tartó ökölvívó mérkőzést a szomszédos matrac tulajdonosasszonyával, hogy melyikük gyereke van félrenevelve, s kinek a körösztanyja volt hastáncosnő Novoszibirszkben. Aztán persze a kedélyek lecsillapodtak. Előkerült az üres pénztárca is, s amikor Belami meglátta, hogy a parkolóban autójának mindössze két kerekét engedték le a játékoskedvű bunkók, már elégedett sóhajjal nyugtázta a napot. S este, a Zsibi teraszán csak annyit kérdezett Snájdig Pepitől, hogy egy strandon töltött szombat hány éves munkaviszonynak felel meg a nyugdíj szempontjából. De Snájdig nem felelt, mivel nem is tehette. Smúz szerint éppen akkor indult el ugyanis Görögországba... Bátyi Zoltán M

ég mielőtt befejezném, mint aznap legutóbb. Elég volt egyetlen könnyű széllökés, hogy a jármű fara megbillenjen álló helyzetben is, s-ettől a fülbemászó egyensúlyvesztéstől azt gondoljam egy pillanatra, miért ne lehetnék éppen én a buszsofőr, ha már annyi minden más se lehetek egyszerre. Kaján kis pulcsimban mosnám a kezem a végállomás budiján, hová csupán egy bárgyú szellentés vicce miatt tértem be, merthogy máskor a mikrofonállványomra akasztott, pattintós fedelű hipós ibrikembe végezném szalasztós ügyemet. Lecsapott vizes kézzel megpödröm harcsabajuszom, a barkómat a tarkóm felé sodrom, s mivel külsőmmel passzolok a menetidőhöz, a budi előtt karba font kézzel letaglózva méregetem az utasokat. Mögém egy korcsolyabakancsos démon ül, olyan búzaszőke, akinek száz belga kombájnos se aratja le a babérjait. Felpattan egy vékonydongájú hordóforma férfi is, belőle lassan emészthető lekváros fánk gőze száll, innen látom, szatyrában fél kiló tömény kókuszreszelék, szétesett vendéghaj, s még néhány fánk, ha netán később jobban is érezné magát. De ezt az idős asszonyt se hagyhatom ki, a hóna alá szorított, retikülnek használt hasábfával, aminek végén egy üres fenőkőtok leng. Most egy olaszos férfi jön, galléija a visszapillantóm magasáig felhajtva, keze zsebben, mint aki pöttyös gekkókat csempész át a zöldhatáron. Majd egy kisebb csapat érkezik, fiúk s lányok vegyest, nyakukban sál, lábukon cipő, arcukra csúszva fél köbméter iszapos mosolyskalp. Megrángatom derékban a nadrágom és vinnyogó nyüszítéssel elindulok a fülkém felé. Lábam közé kiéhezve kóbor tacskó akadt be. Valahogy megsajnáltam, de a'múlt szombaton úgy alákaptam a pajszerral a lefagyott betonkeverőnek, mintha jégecetes hurkabél fúródott volna a hátamba, azóta hajolni nem tudok, csak úgy guggolgatok, ha kiesik a kezemből vagy a számból valami; kutyát simogatni luxus ilyen derékkal. Az orvos ki akart írni, de nem engedtem a saját felelősségemre, mert a váltótársam még két nappal előtte a keresztanyjáék disznóvágásán annyi pörcöt evett össze, hogy beszakadt a dobhártyája, és egy ilyen hatalmas tonnás járművet nem lehet süketen kézben tartani, mert nem csak az övé, de egy maroknyi utas élete is a kezében van, és ha mondjuk egy útkereszteződésben fényes nappal nem rávillognak, hanem rádudálnak, hogy mehetsz, az meg nem hallja, hanem csak ott várakozik, mint akinek se anyja, se apja, akkor addig-addig előzékenyeskednek egymásai, míg össze nem karamboloznak. Na és akkor ki a hibás? Hát persze, hogy én, mert hagytam süketen vezetni. Mert ha még vak volna, azt mindenki látná. Ha mondjuk nem pörcöt eszik, hanem önszántából megissza az abalét és attól megvakul, akkor nekem semmi felelősségem, mert még a buszt se találná meg, nemhogy a kereszteződést, hogy abban egy viszonylag olcsóbb karambolt végrehajtson. Majd ha lesz egy hallókészüléked, üvöltöttem neki, akkor újra tiéd a jégpálya. Mert amilyen csúszós az út, befékezek kedden, szerdán este meg megállok megnézni a domborzati és vízrajzi térképet, hogy merre vagyunk, és ha eltévedtünk, kezdem megbüntetni az utasokat, mert ide biztosan nem szól a jegyük. Lényeg az, hogy az én hátam szépen javul, az asszony minden este a fröccsös poharakkal megköpölyöz, aztán jó vastagon leken akácmézzel. Azt mondja, nem bánja, mibe kerül a gyógyulásom, de mire kitavaszodik, ki kell hoznom a betonkeverőt a jászolból, mert ha májusig nem ütöm össze az ólat, akkor fujhatjuk a disznókat. És ha fújhatjuk a disznókat, akkor jövőre se jutunk el Ceylonra. Igaz, Ceylon az én álmom is, nem mondhatom, hogy belehajszolt volna az állattenyésztésben az én párom. De 'megvallom, próbáltam könnyebben is pénzhez jutni; elmentem kaszinózni a büntetésprémiummal. A ruletten föltettem mindent a feketére. Na megint csak nem mondhatom, hogy ez a nap piros betűs ünnep lesz az életemben: kijött a piros. Ahogy voltam, hazamentem, ráadásul útközben beleharaptam az öngyújtómba a két próbatömésemmel, és azonmód be is gyulladtak a fogaim. Akkor este elhagytuk a köpölyözést, az asszony teljesen besötétített és leült velem szemben egy elemlámpával, amivel a fácánokat szoktuk megadásra kényszeríteni a kert végében, mert szerinte a legjobb gyógymód a fogfájásra az, ha fél órán keresztül váratlan időpontokban belevillant a szemembe. Csakhogy az első villantásnál én már a konyhában kerestem a sótartót, és egészen összerettent, hogy eltüntetett, így aztán helyette a kád szélére rogyva sós vízzel öblögettem, addig-addig, hogy már hallottam a tenger zúgását is, ami akkor zengett így utoljára a fülembe, amikor a gépszerelőkkel vendégmunkán voltam Gdanszkban. ? • De csavaros agyú gépszerelőket fogtam ki: a drótozó köpenyem zsebét valahogy minden estére teleszórták vasreszelékkel, és ahogy áthaladtam a tekercsmágnesezői részlegen, ömlött belőlem a vasreszelék, és az üzemi tolmács segítségével elmondták mindenkinek, hogy én lopom hazafelé a vasreszeléket. Kell a halálnak a vasreszelék, mondtam a tolmácsnak, hogy fordítsa le. Le is fordította, de attól kezdve úgy néztek rám, mint egy sírásóra, aki emellett még gdanszki vasreszelékkel is üzletel. Esténként kiültem a tengerpartra és azt tervezgettem, hogy beleszórom a gépszerelők levesébe a vasreszeléket; egyék meg, amit főztek maguknak. De végül nem tettem meg, helyette éjszaka felöntöttem fáradtolajjal a bakancsaikat, a munkavédelmi sisakjukba pedig apró kagylókat ragasztottam, amik levágták a gépszerelők haját. Ahogy hazarepültem Gdanszkból egy kicsit megtollasodva, azzal fogadott az asszony, hogy megkerült az ikertestvérem, aki hamarosan hazalátogat Japánból, ahol tornaszergyárat igazgat. Meg is ígérte, mutatta az asszony a levelet, hogy hoz egy tucat bordásfalat meg vagy hét dobbantót, de menjek ki elé a repülőtérre, mert, ő nem tudja elhozni a tornaszereket, ugyanis félkarú, sziámi ikreknek születtünk, összesen három karral, és most én hordom az ő karját is, de Japánban olyan magasságokba rúg a művégtaggyártás, hogy a kézfőgáson nem kell átugránunk, az már nem akadály. Éjszakákon át nem aluidtam, mígnem egyik hajnalban megnéztem a borítékon a címzést. Csak semmi dühkitörés, fogott vissza az asszony a reluxa zsinórral, majd szépen elküldjük a címzett címre, a postásnak meg fölkötjük a lábát a biciklipedálra, a kezét a kormányra, hogy egy darabig, ne tudjon a sarkon se csengetni, se leszállni. Életemben először éreztem, hogy jól nősültem, hogy piknikus feleségem minden hájjal megként, s hogy milyen jó, hogy a válás ürügyén az ásón és a kapán kívül más szerszámot nem hozott föl a plébános annak idején, mint például azt, hogy a lemezvágó olló és a kézi ráspoly válasszon el minket. Akkor a kamrából hirtelen gyereksírást hallottam. Ijedten néztem az asszonyra: Te szültél? Nem válaszolt, egy aggódó anya lépteivel rohant a kamra felé, ahol néhány macska ütött tanyát; végül is érthető, volt ott pezsgő meg füstölt disznósajt is, a bolgár pezsgő címkéjén egy buborékokat eregető jégtáncos pár. Mikor bolgár környezetben teszteltük a buszok alvázát, egészen rákaptam erre a pezsgőre. Egyik éjszaka váratlanul azt álmodtam, hogy föl vagyok hegesztve egy busz szélvédőjére, az asszony pedig a szemem láttára a négyes ülésen üzekedik egy kuplungpedállal. Napokig kísért ez az álom, úgyhogy álom se jött a szememre. A legközelebbi szünnapomon felkerestem egy patikát, hogy altatót szerezzek, mert a napközi féléberségtől többször a szakadékkorlát széléig bóbiskoltam. Bolgárul nem beszéltem, de gondoltam, annyit csak el tudok játszani, hogy aludni szeretnék. A színjáték annyira sikerült, hogy a patikus megadta egy olcsó panzió címét, hogy ott kialhatom magam. De olyan kitartóan hajtogattam, hogy tabletta, tabletta, tabletta, hogy végül egy egész olasz turistacsoporttat ledöntő adagot nyomott a markomba. Este izgatottan vártam az altató hatását. Akkor éjjel állítólag olyan mélyen aludtam, hogy a városban kialudt a . közvilágítás. Pedig nincs ennél rosszabb, ilyen fertelmes útviszonyok között. Egy idő után csak úgy bámul ki az ember a szélvédőn, mintha attól félne, hogy szembe jön vele egy skót katamarán, amelyiknek a legénysége lefejezett állatoknak tetsző, sípoló dudákat dobál a kerekek alá. Amint átléptem a lábam közé szorult tacskón, megsöprögettem mellkasomon a pulóverem sárga betétes körmintáit, mintha a kutyától csupa morzsa lennék. Bepattantam a volán mögé, ahol mindig is úgy éreztem magam, mint akit több ezer uborkareszelő közé hajított egy tájfun. Az ülés rugói nyikorogtak, a fülke huzatos volt, s ahogy ráléptem a kuplungpedálra, folyton az asszony jutott eszembe. Mielőtt zártam volna az ajtókat, még felugrott egy karbantartónk a gyerekével: ez a karbantartónk, ha tönkrevágott egy anyát, mindig azt hajtogatta, hogy jó pap holtából tanul. A legtöbb karbantartónk ezt a karbantartót ugratta, akit Múzsának becéztek. Ez a karbantartónk egyszer egy 26-os kulccsal a kezében meztéláb elaludt a szprelőaknában. A szabad fülét meg a nagy lábujját összekötötték egy spárgával, a lábujjai közé benzines rongyot dugtak és meggyújtották. Mindamellett, hogy olyat rúgott az árvám, hogy egy csipetnyit beszakította a fülkagylóját, a 26-os kulccsal még homlokon is csókolta magát. Aztán vagy egy fél óráig a szerelő akria körül hajkurászta a többieket a vöröskeresztes dobozzal. De mintha ezt már tegnapelőtt mondtam volna valakinek, akiről semmi nem jut eszembe. A

karbantartónk és a gyereke után becsukUtro ae ajtókat, és úgy indultam el százezredszerre is ezen az útvonalon, mint aki cimbalomba rejtett csigafuttató pályákat szállít nap nap után két kialudt tűzhányó között. Podmoniczlry Szilárd Kétszersült - tészták egy készülő kenyérből -