Délmagyarország, 1996. június (86. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-20 / 143. szám

6 HAZAI TÜKÖR CSÜTÖRTÖK, 1996. JÚN. 20. Angol nyelvi tábor a Deákban • Munkatársunktól A szegedi Deák Ferenc Gimnázium angol nyelvi tá­bort hirdet a nyári szünet elejére. A táborban amerikai nyelvtanárok és amerikai kö­zépiskolás diákok, valamint a Deák kéttannyelvű osztá­lyaiban érettségizett tanulók segítségével lehet majd az angol nyelvet gyakorolni, il­letve nyelvi és kulturális is­meretekre szert tenni. A nyelvtanon kívül a résztve­vők angol társalgást, angol­szász kultúrát, olvasási és írási technikákat tanulnak. A táborban olyan ameri­kai nyelvtanárok fognak dol­gozni, akik korábban már ta­nítottak a Deák gimnázium­ban. A tábort két turnusban, július l-jétől 5-ig és július 8­tól 12-ig rendezik meg. A részletek felől a gimnázium titkárságán lehet érdeklődni. Beiratkozás • Tudósítónktól A szegedi Kodály Téri Általános Iskolában június 20-án csütörtökön reggel 7 órától délután 5-ig várják azoknak a gyerekeknek a be­iratkozását, akiket a meg­szüntetett Csongrádi Sugár­úti Általános Iskolából irá­nyítottak át a Kodály térre. Madárles • Munkatársunktól A Magyar Madártani Egyesület szegedi, Beretzk Péter csoportja kirándulást szervez a füvészkertbe. A résztvevők - bárkit szívesen látnak - szakember kalauzo­lásával pillanthatnak be az arborétum madárvilágának életébe, csodálhatják meg a növényeket. Találkozás: jú­nius 22-én, szombaton dél­előtt negyed 10-kor a fü­vészkert bejáratánál. Aki tud, vigyen magával távcsö­vet. Móraép Kht A „Virágos városért MM A két öreg géppel rendszeresen nyírják a központi park füvét. (Fotó: Miskolczi Róbert) Mórahalom tíz holdnyi zölterületét a Móraép Kht. gondozza; ezen fe­lül ök végzik még a hul­ladékszállítást, valamint a közterületgondozással kapcsolatos egyéb fel­adatokat is. Különösen sokat tettek a parkok rendezéséért - s ha min­den az elképzeléseik szerint alakul, jó eséllyel indulhatnak a „Virágos város" kitüntető címért kiírt pályázaton. Jójárt Pál május óta ügy­vezetője a Móraép Kht.-nak. A társaságot azért hozta létre a helyi önkormányzat, hogy önállóan lássa el a megszűnt városgondnokságtól átvett feladatokat. Megkapták a te­lephelyet, a gépeket, s a kht.-nál dolgoztak tovább a városgondnokság munkásai is. Az önkormányzat 5,5 millió forintot adott a kötele­ző feladatok ellátására: ebbe a parkosítás, zöldterület­gondozás, a hulladékszállí­tás- és kezelés, az utak és csatornák karbantartása, az állategészségügyi feladatok ellátása tartozik bele. Az 5,5 millió viszont csak a műkö­déshez szükséges minimum - a társaságnak ezen felül is bevételekhez kell jutnia, ha meg akar felelni az újonnan meghatározott követelmé­nyeknek. Hogy ez pontosan mit je­lent, rögtön nyilvánvalóvá válik, ha összehasonlítjuk például a központi park je­lenlegi állapotát az egy év­vel korábbival. Az idei tava­szon kivirultak a virágágyá­sok, megnyírták a sövénye­ket, levágták a fák száraz ágait, rendszeresen nyírják és locsolják a füvet. Az eredmény nem is maradt el: színes, tarka és üde a város­központ, a helybeliek pedig hálásak a változásért, s azt mondják, sosem volt még ilyen tiszta és virágos a vá­rosuk. Jójárt Pál szerint a látvá­nyos előrelépés - az önkor­mányzattól kapott támogatá­son kívül - munkatársainak köszönhető, akik igazi csa­patszellemben végzik fel­adataikat. Tizenkét főállású dolgozó mellett kilenc köz­hasznú munkás is velük te­vékenykedik. A parkok szakszerű gon­dozása, a virágosítás pedig a társasággal szerződéses munkaviszonyban álló ker­tész érdeme: nemcsak hét­köznap, de szombaton és va­sárnap is ápolja, locsolja a növényeket - lelkesedésére jellemző, hogy kijelentette: akár fizetség nélkül, társa­dalmi munkában is dolgoz­na. A hulladékgyűjtés, -szál­lítás és -elhelyezés lebonyo­lításához egy teherautó, egy kistraktor, valamint egy lánctalpas jármű áll rendel­kezésre (utóbbit a szemétte­lepen használják). A telepü­lésen minden második utcá­ban elhelyeztek egy-egy négyköbméteres gyűjtő­edényt, s átlagosan kéthetes gyakorisággal szállítják el a szemetet. A gépparkra ráférne a korszerűsítés (a két régi fű­nyírót szinte állandóan javí­tani kell). Az is a jövőben dói majd el, hogy az önkor­mányzat - föltéve, hogy elé­gedettek a kht. munkájával ­hogyan tudja támogatni a társaság munkáját. „Egyelőre álljuk a sarat!" - mondja beszélgetésünk vé­gén az ügyvezető, s hozzáte­szi, hogy sokat jelent szá­mukra, ha a mórahalmiak el­mondják véleményüket a társaság munkájáról. Ny. P. • Munkatársunktól A millecentenárium je­gyében országos találkozót rendez a hét végén a magyar pedagógus kórusok számára a szegedi Szeghy Endre Pe­dagógus Női Kar. A találko­zó nyitóhangversenyét júni­us 22-én 16 órától a Deák Ferenc Gimnázium aulájá­ban tartják az ajkai, a hajdú­böszörményi, a hajdúszo­boszlói, a vásárosnaményi, az érdi, a csurgói, a hajdúná­nási, a debreceni, a fertő­Fáklyafényes kórustalálkozó szentmiklósi, a szekszárdi, a tiszavasvári, valamint a sze­gedi pedagógus kórus rész­vételével. A hangverseny es­téjén 21 órakor a honfogla­lás évfordulójára emlékezve a Debreceni Konzervatórium Fúvós Zenekara és a MÁV Fúvós Zenekar kíséretében 1100 tagú összkar vonul fák­lyafény mellett az Aradi vér­tanúk teréről a Széchenyi térre, ahol három művet éne­kelnek közösen (Kodály­Berzsenyi: Magyarokhoz; Bárdos: Istené az áldás; Liszt-Kerényi György: Ün­nepi dal). Vezényel: Kéry Mihály, Gerse József, dr. Mihálka György. A felvonulásra várják a szegedi iskolás- és felnőtt­kórusokat is. A Széchenyi téren dr. Szalay István pol­gármester és SzolIősi István­ná, a Pedagógus Szakszer­vezet főtitkára mond kö­szöntőt. A találkozó kórusai június 23-án az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékparkban, az Árpád-emlékmű előtt tarta­nak szabadtéri hangver­senyt. • Újabb válság várható a városi oktatásban? Ismét nyolcszázmillió lenne a hiány Ha a Parlament elfo­gadja a módosított kö­zoktatási törvényt, a jogszabály a szegedi ön­kormányzatot a jelenle­gi helyzethez képest kö­zel 800 millió forint érté­kű pluszfeladat ellátásá­ra kötelezi! Ehhez azon­ban a város semmilyen fedezetet nem kap, így hamarosan ismét válsá­gos helyzet alakulhat ki a szegedi oktatás kap­csán. Közel 800 millió forintnyi fedezetlen pluszfeladatot je­lent majd Szeged városának, ha a Parlament elfogadja a módosított közoktatási tör­vényt - tudtuk meg tegnap a városházán. A hiány abból adódna, hogy a téli takaré­kossági intézkedések után a városi oktatási intézmények költségvetését igen alacsony szintre tervezték, ám a tör­vény módosítása az elvoná­sokat nem veszi figyelembe, vagyis a tervezetthez képest pluszfeladatokat tr elő az is­kolafenntartó önkormányzat­nak. A 800 milliós összeg nagyjából akkora, amekkora hiány miatt télen az elvoná­sok történtek. Az Országgyűlés július elején szavaz a közoktatási törvényről, a szegedi önkor­mányzat közgyűlése pedig éppen ma tárgyalja az okta­tás helyi szabályozásának el­veit. Szemők Árpád oktatási bizottsági elnök, a helyi sza­bályozás előterjesztője sze­rint a módosított törvénnyel a Parlament szentesíti a kor­mányzat és az önkormányza­tok egymásra mutogatását az oktatás finanszírozásának ügyében. Szemók szerint míg az önkormányzati anyag a valóban elvégzett feladatot finanszírozza, addig a tör­vény sokkal engedékenyebb - az önkormányzatok szám­lájára. Az önkormányzat azt szeretné, hogy az oktatásfi­nanszírozás helyi szabályo­zása, melyet hosszú idő után sikerült a szakmaiság medré­be terelni, törvényileg is megállja a helyét. Viszont ha a módosított közoktatási tör­vényt elfogadják, az az ab­szurd helyzet alakul ki, hogy a Parlament által alkotott szabályozásnak nem lesz meg a helyi pénzügyi fede­zete, az a szabályozás pedig, amelyet az önkormányzat tárgyal, törvényileg fog sán­títani. Ezzel egyébként Sze­ged szempontjából a ,Jielyi" és „parlamenti" szocialisták kerülnek végletes ellentétbe. Megkérdeztük, mi lesz, ha az önkormányzatnak az új 800 milliót is be kell hajta­nia? Szemők szerint a sze­gedi oktatásból már nincs mit elvonni, hiszen a városi iskolák alig - átlag - 13 szá­zalékkal vannak a legszigo­rúbb törvényi minimum fö­lött. Az önkormányzati szo­cialista frakció vezetője úgy látja, a kormányzat vagyon­felélésre és eladósodásra kényszeríti az önkormányza­tokat. Szemők a gyermeki jogok kivételével szükségtelennek nevezte a törvénymódosítást, és úgy fogalmazott, hogy az új jogszabály - fedezet hiá­nyában - tovább szaporítja a betarthatatlan törvények so­rát. Ettől függetlenül a helyi normatív szabályozásról szóló előterjesztést - sokan „szegedi közoktatási tör­vényként" emlegetik - ma az önkormányzat közgyűlése tárgyalni fogja. Panek József SZEGED, STEFANIA 1O., ITT FELADHATJA HIRDETÉSÉT, REGGEL 7-TÖL ESTE 7-IG! DélmaqyarorszAq kft. SAJTÓ H AZ • Hogyan tovább (szegedi) közoktatás? (2,) Tudjuk-e, merre van előre? Hogyan lehetne okta­tásunk viszonyain javí­tani, kié a felelősség a kialakult helyzetért? Mit hoz a nemzeti alaptan­terv és mi valósulhat meg belőle? Ki vállalja, és kié legyen a magyar közoktatás? A Délma­gyarország konstruktív vitát indított ezekről a kérdésekről. A követke­ző címre várjuk a továb­bi értő véleményeket: 6740 Szeged, Stefánia 10., Délmagyarország, kulturális rovat. A magyar írásbeli érettsé­gi tételeinek kihirdetése után a művelődésügyi miniszter nyilatkozik a televíziónak. Nézem és dühöngök: a köz­vélemény soron következő félretájékoztatása folyik. A lelkes, ám hozzá nem értő ri­porter kérdéseire válaszol a gyakorlati pedagógiai kérdé­seiben nem túl otthonos mi­niszter, aki azért annyira nem lehet tájékozatlan az is­kolafinanszírozás területén, hogy szavait bocsánatos té­vedésnek tekinthetnénk. Né­ha azért kilóg a lóláb, kide­rül például, hogy a PSZ-szel kötött legújabb „megállapo­dás" sem ér semmit. A meg­állapodást a miniszterelnök kötötte, a törvényt a parla­ment hozza, a tanárokat meg a „fenntartó" önkormányza­tok rúgják ki. De sorra ve­hetjük iskolaügyünk más nagy kérdéseit: félmegoldá­sok, politikai pótcselekvé­sek, félrevezető manőverek halmazát. Az egész ország rövidtá­vú gazdasági érdekek érvé­nyesítésének lázában ég, az iskolarendszer ebbe nem fér bele. Hiába az akadémiku­sok hivatkozása az oktatás stratégiai szerepére, hiába az elméleti közgazdászok utalásai a távol-keleti pél­dákra. Sem a parlament, sem a kormány, a helyi ön­kormányzatok meg különö­sen nem képesek felülemel­kedni ezen. Mindez akkor igazán döb­benetes, amikor olyan ember színeváltozását látjuk, aki pedagógus szakemberből „avanzsált" politikai vezető­vé, polgármesterré. A szegedi közoktatás rendszerében bizonyára van­nak hibák, de azok a min­denkori tanács, önkormány­zat jóváhagyásával, vagy ép­pen kezdeményezésére jöt­tek létre, legfeljebb nem lát­ták vagy „nem számított", mi lesz intézkedésük követ­kezménye. Pedig egy szem­pontból biztosan jól tervez­hető az iskola: hat évre előre adottak a létszámok. A je­lenlegi önkormányzat töret­len dilettantizmussal folytat­ja elődei oktatásirányítási te­vékenységét, csak éppen ez­zel a jelenlegi körülmények között minden korábbinál nagyobb kárt tud okozni. Van ugyan egy elfogadott közoktatási koncepciója a városnak még az előző cik­lusból, de ez akkor is csak megalkotóik számára volt fontos. Vannak azután átvi­lágítások olcsóbban és drá­gábban minden korszakból, melyek adathalmaza mögé olyan jó elbújni. Van továb­bá normativitási számmiszti­ka és versenyeztetési elv. Csak éppen szakértők által kidolgozott, előretekintő fej­lesztési terv és döntéshozási felelősség nincs. Talán nem is lesz addig, amíg a közok­tatást érintő határozatok a város költségvetésének füg­gelékét képezik. Természetesen nem vitat­ható, hogy lehetnek szüksé­ges és végrehajtandó változ­tatások Szeged iskoláiban, hogy van összefüggés a ta­nulólétszám és a tanárok lét­száma között. De most va­jon, a Básthy-féle fűnyíró át­haladása után jobb lett a helyzet, tettünk előre egy lé­pést is? Tudjuk egyáltalán, merre van előre? Az elvonások után min­den iskola rosszabb körül­mények között dolgozik. Az őszi félév finanszírozásáról még elgondolkodni sem mernek. Törvény által előirt kötelező pedagógiai szolgál­tatások nem teljesülnek. A tanárok létbizonytalansága egyre nő (miközben persze lelkesen készülnek a NAT bevezetésére és távlatos pe­dagógiai programok megal­kotására). Még az elbocsá­tottak végkielégítésére sincs fedezet. Ugyanakkor ilyen áron sem oldódott meg semmi. A fölös kapacitások megma­radtak, a fejlesztési célkitű­zések hiányoznak, a város iskolaszerkezetének átalakí­tásáról, a szakképzés jövőjé­ről ködös elképzelések sin­csenek (csak napi ötletek). Eközben a bizottságvezető a körtöltésen kívüliek diffe­renciált normatíváinak elmé­letével bíbelődik, az iroda­vezető meg „nem javasolja", hogy legalább a törvényi mi­nimum szintjén finanszíroz­za a város az iskolai szolgál­tatásokat. Fel sem merül, hogy a pe­dagógusokat érdekeltté le­hetne tenni az iskolafejlesz­tésben, hogy legalább mini­mális átfedést kellene találni az intézményi érdek és ön­kormányzati érdek (?) kö­zött. A koncepció helyett ja­vasolt „természetes kivá­lasztódási" elv sem nem fi­nanszírozható, se nem alkal­mazható a pedagógiában. Első lépésben mindenesetre a túlélésért létszámot produ­kálni kívánó iskolák gyors színvonalcsökkenését okoz­ná. Kell egy szakértő testület minél távolabb a napi politi­kától, amelyik felméri, hogy nem kell a városnak 20 gim­názium (egyháziakkal és a NAT szerint lényegében gimnáziumi képzést is foly­tató szakközépiskolákkal), nem „veszi be" a túlélés ér­dekében kiizzadt pedagógiai blöfföket, nem akaija verse­nyeztetni a kisegítő iskolát az elit gimnáziummal, nem ráncigál eló kht.-s agyréme­ket, utánanéz, hogy hány gyerek van a városban és nem a holland statisztikák alapján akar normatívákat szabni a magyar oktatáshoz. Véget kellene már vetni an­nak a helyzetnek is, hogy az önkormányzat és az iskola­igazgatók egymás ellen tak­tikáznak a „csak az a biztos, amit eldugunk egymás elől" alapállásból. Az átvilágítá­sok helyett meg ki kellene ballagni az iskolákba és az ott tanuló nagyon különböző gyerekeknek megadni azt, amire tényleg szükségük van. A pedagógus különösen bizonytalanul érzi magát egy értékrendjét vesztett társada­lomban, hiszen hivatása len­ne az értékek közvetítése, átörökítése. Nemcsak anya­gilag került lehetetlen hely­zetbe, amikor bére lassan már fizikai munkaereje „új­ratermelésére" sem elég, hanem tanárként is eszközte- I lennek, védtelennek érzi ma­gát a konzumidiotizmus vad­keleti változatának légköré­ben, védtelenebbnek, mint az egykori „legvidámabb ba­rakk" áporodott levegőjében, ott legalább kinézhetett az ablakon. Most az ablak he- i lyén is képernyő van. Reklá­mot adnak! Az ezeréves magyar isko­la helyzete ezek után nem ' tűnik túlzottan rózsásnak. Jelentő értékeit megőrizve : kellene megújítani, tovább­fejleszteni, de ehhez hiány- j zik a távlatos koncepció, a napi politikai és gazdasági érdekeken túlemelkedő kor­mányzati szándék. Hiányzik egy klébelsbergi egyéniség a kultusztárca éléről. Hiányzik az iskola szerepének, jelen- j tőségének nemcsak frázisok­ban megnyilvánuló társadal­mi méretű felismerése és el­ismerése. De, hát annyi mindent ki­bírt már ez az iskola ezer év j alatt. S végül is elég jó esé­lyünk van arra, hogy jelenle­gi vezetőink még elrontani j sem tudnak valamit igazán. Pásztor Imre mérnök-tanár

Next

/
Thumbnails
Contents