Délmagyarország, 1996. június (86. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-15 / 139. szám

SZOMBAT, 1996. JÚN. 15. STEFÁNIA III. • Egy dolgot Marxtól is megtanult Végh Antal: Kussolnom kellett! ,Összesen három birkám van" ,A dolgozókat érdekelté kell tenni a termelésben" „Nem volt nekem sebem" Az irodalmi értékrendről Nem hiszem, hogy az •énáltalam Úriyban írott novella meg a mások által New Yorkban írott novella között akkora lenne a különbség, mint amilyen különbség van Úny és New York közt. Extra Vasárnap, 1992. április 19. Magyar politikusokról Ha én azt tartom egy politikusról, hogy tehetségtelen, azzal még nem sértem meg a becsületét. Legföljebb a hiúságát. Extra Vasárnap, 1992. május 17. Beismerés Nem mertem se jobboldali lenni, se baloldali, csak Az iró mondatai hányódok ma is mindenféle „végletek" közt, a közepit meg nem lelem. Mérték, 1992. november 15. Választási eredmény > Kisimult az ország arca. Népszava, 1994. június 4. írók meg a rendszerváltás Azt hittem, hogy lesz rendszerváltás, s végre nyugodtan írhatunk. Lett rendszerváltás, s nem írhatunk nyugodtan. Kisalföld, 1993. március 8. Szűrös Mátyásról Az első magyar köztársaságot Kossuth Lajos jelentette be. Ezt a mostanit Szűrös Mátyás. Olyan is. Magyar Tükör, 1993. május 12. Horváth Balázsról Ha a mostani belügyminiszterünk Boross, ő igazán viselhette volna a Konyakos nevet. Magyar Tükör, 1993. május 26. Nógrád Megyei Hírlap, 1994. július 4. Az MDF vereségérái Hátha még az oroszlán sem dög, csak elszenderült. Népszava, 1994. június 4. Focidrukker Pártot még tud váltani az ember, de csapatot nem. Mai Nap, 1995. szeptember 10. Diagnózis A bankárokról Nem a tudással, hanem a morállal van baj. Ők a politikusok meghosszabbított, piszkos körmei. Esti Hírlap, 1996. március 1. A gazdasági helyzetről Ha így folytatódik, menthetetlenül banánköztársasággá válunk. No de hát nekünk még banánunk sincs. Pesti Riport, 1996. április 26. Hankiss Elemérről Erőltetett menetben kergeti a saját gondolatait, megtekeri a szavakat, nyikorogtatja, mint paraszt a kenetlen szekérkereket. Mérték, 1992. szeptember 13. Volt olyan könyve, amely négy kiadást ért meg, s volt olyan, amelynek példányszáma meghaladta az egymilliót. Utolsó szépirodalmi kötete a rendszerváltás évében látott napvilágot. Azóta inkább csak arról szól a fáma, hogy vállalkozásai körül csapkodnak a villámok. Most végre megint író, az ünnepi könyvét előtt jelent meg 1956-os témájú regénye. • Van kedve játszani? - Nincs. • Pedig azt szerettem volna, ha föltehetek néhány kérdést, és igennel vagy nemmel válaszol - Egy feltétellel: ha szükség esetén magyarázó tőmondatot fűzhetek hozzá. • Igaz, hogy van birtoka a Komárom megyei Únyban? - fgaz- » • Mekkora? - Száz holdnyi. • Igaz, hogy a helybéli parasztok elől „ellicitálta" a határt? - Nem igaz. • Igaz, hogy az únyi domboldalon felépítette a nagyapja szatmári kúriáját? Ráadásul csűröstülistállóstul-nyárikonyhástul? - Igaz, csak nem kúria, hanem kisnemesi ház. • Igaz, hogy a környék legnagyobb birkatenyésztője? - Nem igaz. Összesen három birkám van. • Igaz, hogy a környék legnagyobb birkatenyésztője volt? - Igaz, de áttértem a szarvasmarhára. Százhatvan darab van belőle. • Igaz, hogy az egyedüli almatermesztő Magyarországon, aki starkingot és jonatánt adott el Brazíliába? - Csak starkingot. Jonatánból kevés termett, a családomat és a barátaimat kínáltam meg vele. • Igaz, hogy a dúsgazdag földbirtokos Végh Antal megengedheti magának, hogy támogassa, ha úgy tetszik, szponzorálja a regényíró Végh Antalt? - Kedves uram, koldusszegények vagyunk mindnyájan, akik a földből élünk manapság. • Igaz, hogy az elszegényedett, megöregedett, közéletből kikopott író hitelbe jelentette meg a legújabb könyvét? - Igaz. % • Nem is tiltakozik a jelzők ellen? • - Elszegényedni elszegényedtem, bár gazdag nem voltam. Azt csak terjesztették rólam. Meg is öregedtem, hiszen betöltöttem a hatvanat. A közéletben viszont sosem voltam benne. • Hoszú hallgatás után jelentkezett új könyvvel. Mit csinált írás helyett? - Káromkodtam és fütyörésztem. • Alkotói válságba került? Nyalogatta a sebeit? Vagy „csak" a körülmények nem kedveztek a irodalmi munkának? - Nem volt nekem semmiféle sebem. Egyszerűen légüres tér keletkezett körülöttem. Nem tartozom sem brancshoz, sem szekértáborhoz, így aztán kussolnom kellett. • Pedig az ember azt gondolta volna, hogy a Kádár-korszak odamondogatósának, Végh Antalnak a rendszerváltással elérkezett a ideje. - Egy riporter meg is kérdezte, igaz-e, hogy miniszter leszek. Aztán nemhogy nem lettem miniszter, hanem Antall József egyik minisztere följelentett. El is ítéltek hat hónapra. • Ha jól tudom, felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. — Attól az még büntetés. El is határoztam, hogy kivándorlok Magyarországról. Nem engedtek el, mert büntetett előéletű vagyok. • Kétszeresen is, elvégre 1957-ben a kistarcsai internálótáborba csukták. Fekete szivárvány című regénye éppen erről az időszakról szól. Miért várt ilyen sokáig az ötvenhatos élmények megírásával? Mostanra ért meg a régi téma? Vagy most gyűjtött annyi bátorságot, hogy végre kiírja magából a gáborjáni tanító hajdani kalandjait? - Ez a könyv 1990-ig számításba se jöhetett. Szibériában döglöttem volna meg, ha megírom. Én csak így írhattam meg, nem tudtam volna lehazudni az égről 1956-ot. Negyven éven át forgattam magamban, míg végre nekikezdtem. Ezt a könyvemet nem adnám oda a negyven másik kötetemért. Négy évtizede annak élek, hogy egyszer kibeszélhessem magamból ötvenhatot. Akármilyen szerényen vagy álszerényen fogalmazok is, én 1956-ban benne voltam a világtörténelemben. Mint a gáborjáni Forradalmi Bizottság titkára. Választott személy voltam, engem falugyűlésen választottak meg, egyetlen ellenszavazatot sem kaptam. Az elnök, egy parasztember azt mondta nekem: „Tanító úr, vigyázzon, kis falu - kis forradalom." • 1956-nak van irodalma. Lehet, hogy nem elég gazdag és mélyenszántó, de van. Csakhogy a vidéki Magyarországot eddig jószerével senki sem írta meg. Vajon miért nem? Talán azért, mert a bátor és tehetséges írók kizárólag a fővárosban élték meg ötvenhatot? - Még a legfiatalabb írók is Pesten csellengtek, géppisztollyal a kezükben. Az ötvenhatos élménykör leszűkült a Corvin-közre, az Üllői útra és a Széna térre. • Mit szólnak a falubéliek az életrajzi mozzanatokban bővelkedő regényhez? Hiszen Ön még azt a „hibát" is elkövette, hogy sok szereplőt a saját nevén emleget. - Eddig egyetlen gáboijáni tiltakozott, egy hatvanéves hölgy, aki akkor mutatós kiasszony volt. A többiek inkább megtiszteltetésnek vették, hogy benne vannak a könyvben. Egy asszonyt például szexuális csalónak neveztem. A lánya azt mondta, ha az anyja élne, bizonyára nem örülne, de nekem megbocsátana. • A családtagjai megszokták, hogy „kiírja" őket? - Arról már leszoktak a környezetemben élők, hogy engem kezeljenek. Akkor sértődnének meg, ha nem a igazat imám róluk. 9 Akinek ilyen erős az epikai tehetsége, az miért vesztegette az idejét kétes kimenetelű vállalkozásokra? Aki ennyire képes megérzéktíeni a falusi ötvenhatot, az miért játszott éveken át kft.-ügyvezetőt, kiadóigazgatót, lapszerkesztőt? - A téma elől menekültem pótcselekvésekbe. Az is igaz, persze, hogy huszonnégy órán át nem lehet írni. Mást is kell csinálni. • Dehát ott voltak a birkák, a marhák, az almafák. - Én nyugtalan lélek vagyok. • Elismeri, hogy voltak bukásai? - Csak bukásaim voltak. • Megbánta, hogy irodalmi vállalkozásokra pazarolta az energiáját? - Csak azt szoktam megbánni, amin változtatni tudok. • A Fekete szivárvány hátsó borítóján ott vannak a könyvterjesztők. Névvel, címmel, telefonszámmal; budapestiek és vidékiek. Ezek jó emberek, akik könyörületből árulják az elszegényedett, megöregedett író legújabb kötetét? Vagy üzletet látnak benne, mert hisznek Végh Antal eladhatóságában, esetleg a tehetségében is? - A legtöbbjüket nem ismerem. Talán jelent nekik valamit a negyven könyvem. És tisztességes jutalékot kapnak minden eladott példányért. • Itt az ünnepi könyvhét. A Fekete szivárvány miért jelent meg korábban ? - Azért, mert nem tették be az ünnepi listára. A könyvhét a brancsé. • De azért elmegy dedikálni, író-olvasó találkozókra. - Miért ne mennék? Nekem nem az olvasókkal van bajom. Hét helyre is van meghívásom. • Ilyenkor hogyan teszi szabaddá magát? Hogyan szabadul el a birtoktól, a szarvasmarháktól és az almafáktól? - Előre behordjuk a takarmányt, rendbe tesszük a kertet. • Juk? Szük? Kik? - Én meg a gazdatársam. Ő és a családja részesedést kap a termésből. Marxtól azt az egyet tanultam meg, hogy a dolgozót érdekeltté kell tenni a termelésben. Zöldi László