Délmagyarország, 1996. június (86. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-12 / 136. szám

SZERDA, 1996. JÚN. 12. HANGSÚLY 5 Sorsok C sodálatos az emberi természet, lelkünk rezdülése az élet nagy bajai láttán. Ilyenkor többnyire el­törpül minden egyéb szempont: a bőrszín, a politi­kai hovatartozás, az anyagi pozíció. Marad az em­ber - persze, ha rendelkezik az ehhez szükséges kri­tériummal, a tisztességgel - az esetleg létező gyarló­ságain felülemelkedni akaró tennikészségével. És ez annál értékesebb, minél nagyobb erőfeszítés árán vihető győzelemre. Ilyen és ehhez hasonló gondola­tok jutottak eszembe, azon bölcsesség ismételt elfo­gadásával, hogy a sors kegyessége mégis tagadha­tatlan, hiszen a vészhelyzetek kezelésére - ha az utolsó pillanatban is - gyógyírt adhat. Legalább ar­ra, ha már - az egészségesen gondolkodni tudók számára riasztó helyzetre - a halmozott fogyatékos­ság megszüntetésére nem is. rtz fontos, ha figyelembe vesszük: a kútvölgyi szo t-J ciális otthon lakói, nem tudva, hogy az őket kö­rülvevő, repedező falak - anyagi segítség híján - be is omolhatnak, gyermeki ártatlanságban élik min­dennapjaikat. Nincs fogalmuk a való világ ellent­mondásairól, a pénzhiány kegyetlen, sorsformáló hatalmáról. Bár lehet, hogy ez a jó, hiszen már kí­vülről ki is nyúlt feléjük néhány segítő kéz. így van remény arra, hogy végre megszűnik a vásárhelyi önkormányzat magányos küzdelme, és ahogyan a szavazóurnák mellett is reméltük, választott or­szággyűlési képviselőink egy - nehéz, mégis tisztele­tet érdemlő - jó cél érdekében megtanulnak együtt, értünk, emberséggel telve lobbizni. A támogató minisztérium • Munkatársunktól Dr. Pankucsi Márta, a Népjóléti Minisztérium szóvivője: - Itt, Szegeden - Rózsa Edit képviselőnő­től - értesültem a Kútvöl­gyi Szakosított Szociális Otthon tényleges gondjai­ról. Tudomásom van vi­szont arról, hogy a város ­a legszükségesebb mun­kák elvégzése érdekében ­ismét pályázatot nyújtott be. Abban pedig biztos va­gyok, hogy a minisztérium szakértői, a bíráló bizott­ság tagjai nagy körültekin­téssel járnak el az ilyen esetekben. Alapvető cél­nak tekintve, hogy a szociá­lis intézmények ne kerül­jenek olyan állapotba, amely már a működésüket veszélyezteti. Sajnos azon­ban tudnunk kell: Magyar­országon nagyon sok szo­ciális és egészségügyi in­tézmény működik műsza­kilag igen leromlott épüle­tekben. így történhetett meg, hogy a korábbi pá­lyázati keretből Vásárhely nem kapott segítséget. Azt viszont megígérem, hogy felhívom a figyelmet a mi­nisztériumban erre a szo­morú helyzetre, és mivel úgyis bent van az újabb kérelem, alaposan meg­vizsgálják azt, és remélhe­tőleg meg is kapják a leg­szükségesebb támogatást. Kire omlik „Kútvölgy"? • Képviselői vélemények Kell a lobby! Mentési akciók Dr. Rapcsák Andrást (KDNP), Vásárhely pol­gármesterét, ország­gyűlési képviselőt az üggyel kapcsolatban az előzményekről fag­gattuk, hiszen az idei csapadékos időjárás csak katalizátora, de nem elsődleges okozó­ja volt a problémák­nak. - Engem 1990-ben vá­lasztottak meg polgármes­ternek, múnkatársaim már akkor tájékoztattak arról, hogy - elsősorban a csator­názottság hiánya miatt ­kritikussá válhat az intéz­mény működtetése. Ezért évről évre jelentős összeget költöttünk a legfontosabb rekonstrukciós munkákra, a szennyvíz elhelyezésére. Emellett a címzett támoga­tások igénylésének lehető­ségével is éltünk. Igaz si­kertelenül, pedig pályáza­tunkhoz mindig csatoltuk a részletes műszaki szakvéle­ményt. Még azt is mérle­geltük lenne-e Csongrád megyében olyan speciális adottságú ingatlan, ahol el­helyezhetnénk őket. A bel­ügyminiszter úrnak is írtam levelet, segítségét kérve. A nevében küldött válasz azonban teljesen megdöb­bentett. A BM szerint a Népjóléti Minisztérium nem támogatta kiemelten ezt a kérést. Ugyanakkor a birtokunkban van egy do­kumentum, amelyben ­'gaz, 19. sorszámmal - ha­laszthatatlannak és támoga­tásra jogosultnak minősítet­ték a kútvölgyi otthont. Nem igazán értem, hogy ezek után a felügyeletet el­látó miniszter, mint felelős politikus, miként járulhatott hozzá az említett elutasítás­hoz. Ennek értelmében ugyanis pályázatunk be sem kerülhetett a - helyi önkormányzatok 1996. évi új, induló címzett támoga­tásairól szóló - kormány­előterjesztésbe. Ennek el­lenére 1997-re is benyújtot­tuk igényünket, de az is ha­sonló „sorsra" jutott. Az áprilisi törvénymódo­sítási javaslatomat pedig, . amelyet több képviselőtár­sam is aláirt, a Parlament kormánypárti többsége le­szavazta. Mivel a Belügy­minisztériumban azzal is érveltek, hogy az intéz­mény működtetése nem vá­rosi, hanem elsősorban me­gyei feladat, úgy gondol­tam - igaz, vitatva ezt, hogy politikától függetle­nül, a cél érdekében ­ajánljuk fel azt a megyé­nek, hátha az nagyobb eséllyel pályázhat. Engem ugyanis csak az érdekel, hogy e katasztrófa­helyzetet valamilyen mó­don felszámoljuk és ne kelljen bezárni az otthont. Ezzel párhuzamosan éltünk a törvény által biztosított vis maior pályázat benyúj­tásának lehetőségével is. Ebben az igazságügyi épí­tész szakértő által megál­lapított elemi károk által okozott problémák felszá­molására 67,5 millió forin­tot kértünk, amelynek elbí­rálása most van folyamat­ban. N. R. J. •MT Az intézmény - kívül és belül is - felújításra szorul. (Fotó: Enyedi Zoltán) Rózsa Edit: - Ezen in­tézmény gondjait tekintve is, a 24. órában vagyunk. Ezért fontos kimondani: se­hol sem kellene megvárni, hogy idáig fajuljon a hely­zet. Jó lenne időben jelezni a problémákat, éppen a ta­gadhatatlanul létező fele­lősségtudattól indíttatva. E konkrét ügyben pedig sze­retném, ha politikai versen­géstől mentesen, közösen lépnénk fel az életveszély elhárítása, az itt élők embe­ri méltóságának őrzése ér­dekében. Én ehhez az összes lehetséges fórum és természetesen az illetékes minisztériumok segítségét is igénybe veszem. Fritz Péter: - Ez az ott­hon térségi feladatot lát el, ezért teljesen természetes, hogy összefognak az or­szággyűlési képviselők. De mindenképpen fontosnak tartanám, hogy a helyi, jóér­zésű emberek is csatlakoz­zanak hozzánk. Én az építé­szetben járatos vállalatok­kal, cégekkel is megpróbá­lom felmérni miként lehetne a legkedvezőbben megolda­ni a sürgős feladatokat. Az­zal természetesen egyetér­tek, hogy a nagy munkák központi segítség nélkül el­képzelhetetlenek, ezért min­denképpen támogatni fo­gom a szükséges pénzforrás előteremtésére irányuló tö­rekvéseket. Gombos András: - Az kétségtelenül látszik, hogy a város egy romhalmazt örö­költ, és a bajok megszünte­téséhez nélkülözhetetlen az összefogás. Ugyanakkor tudjuk: rengeteg pénz kelle­ne ebben az országban, és a pályázatok elbírálóinak ter­mészetesen rangsorolni kell a kéréseket. Ők pedig nyil­vánvalóan a leírt és hallott információk alapján dönte­nek. Ebben segíthetünk mi. Ha pedig a megye or­szággyűlési képviselői összefognak - a Parlament­ben is - egy jó célért, megszűnik a pártokhoz tar­tozás jelentősége, az hogy ki melyik frakcióban ül. (Fotó: Miskolczi Róbert) Fritz Péter, Rózsa Edit és Gombos András érdeklődve szemlélték a centrifuga alatt megsüllyedt aljzatot. (Fotó: Miskolczi Róbert) Tragikus emberi sorso­kat látva többnyire ön­kéntelenül elborzadunk az élet igazságtalansá­gán. Ha pedig ehhez még az egészségesek által lé­nyegében felszámolható életveszély is társul, a döbbenet első perceit szükségszerűen felváltja a tenniakarás kényszere. Ennek a csodálatos meg­nyilvánulásnak lehettünk tanúi, amikor a hódme­zővásárhelyi önkormány­zat által működtetett, de reginális feladatokat ellá­tó kútvölgyi szociális ott­honba látogatott: Rózsa Edit (SZDSZ), Fritz Péter (MSZP), valamint Gombos András (SZDSZ, a Csong­rád megyei önkormány­zat tagja) országgyűlési képviselő. Vásárhelyről Orosháza irá­nyába haladva, az országúttól nem messze - de a lakott terü­lethez sem túl közel - ideáüs környezetben, egy park köze­pén, három épületben él az a 102 ember, akinek biztonsá­gos ellátása, ápolása mára kri­tikussá vált. A kőfallal körbe­vett otthon látványa kissé ri­asztóan hat az első alkalom­mal odaérkezőre, de az intéz­mény funkcióját ismerőt ez nem lepi meg. A Kútvölgyi Szakosított Szociális Otthon­ban ugyanis a halmozottan fo­gyatékosok zöme szellemileg is sérült. Az intézmény veze­tői azonban az országgyűlési képviselőket nyitott kapuval várták. És nagyon várták. Nem csoda, hiszen katasztró­fahelyzet árnyékában dolgoz­ni és főként felelni az önma­gukat ellátni képtelen ápolta­kért, komoly lelki terhet je­lent. Különösen, hogy tudják: az intézményt működtető vá­sárhelyi önkormányzatnak még a legfontosabb veszélyel­hárítás is gyakorlatilag meg­oldhatatlan anyagi gondot okoz. Emellett attól sem re­mélhető lényeges változás, hogy dr. Rapcsák András, a város országgyűlési képviselő polgármestere - az elutasított címzett támogatási kérelmek után - a megyei önkormány­zatnak is felajánlotta az intéz­ményt. Az otthonba elsőként ér­kező Rózsa Editet az árnyas fák alatt pihenő, rajzolgató gondozottak - a rájuk jellem­ző - közvetlen kedvességgel rögtön kérdésekkel ostromol­ták. is kilátszó rendellenességekre az igazgatónő. - Félő, hogy különösen időjárási front ese­tén, amikor némelyik ápolt in­gerültebb a megszokottnál, nekilöki valamelyik társát a sérült falnak. Ennek esetleges következményét még kimon­dani is rettenetes. - A mosoda dolgozói is a szerencsének köszönhetik, hogy baleset nélkül megúsz­ták azokat a perceket, amikor a hatalmas, éppen működő ipari centrifuga alatt egyszer csak beszakadt az aljzat, és miközben bugyogott fel az iszap, a gép „megindult" kife­lé a helyiségből. Azóta óriási gondot okoz - az itt fokozott mennyiségben keletkező ­szennyes ágy- és ruhaneműk mosatása, nem beszélve a matracok tisztításáról - egé­szítette ki az elhangzottakat a. népjóléti iroda vezetője. A képviselők pedig a döb­benettől szinte megszólalni sem tudtak, különösen ami­kor megtekintették az egyik lakóépület tisztálkodó, illetve mellékhelyiségét. A szűk fürdőszobaajtón ugyanis lehe­tetlen tolókocsival betolni a mozgásképtelen lakókat. Ezért lemosdatásuk érde­kében télidőben a súlyosan fogyatékosok épületébe kell vinni őket. Amikor Rózsa Edit szinte elborzadva nézett szét a málló vakolatú, csem­pehiányos fürdőszobában, azonnal azt kezdte latolgatni, vajon honnan, kitől tudnának segítséget kérni annak érde­kében, hogy emberhez méltó­vá lehessen változtatni a he­lyiséget. - Nem lenne tartós a csem­pék pótlása - reagált felveté­sére Fritz Péter. - Itt komo­lyabb beavatkozás kell, hiszen az eliszaposodott talaj követ­keztében is nedvesek a falak és nem megfelelő a szellőzés sem. Gombos András ezzel összhangban, és tapasztalva, hogy a lakószobák zöme is mintegy 2 méter magasan vi­zes-dohos, egyetértett képvi­selőtársaival abban, hogy a lé­péshátrányok leküzdése érde­kében a jövőben jobban kell egymással kommunikálni az országgyűlési képviselőknek, de a bajba jutott intézmények vezetőinek is jó előre és nem a végveszélykor, jelezniük kell a problémákat. Egy vis maior pályázattól ugyanis leg­feljebb részleges megoldás várható. N. Rácz Judit - Ki vagy? Hozzánk jöttél? Milyen színű a kocsid? - Egy vendég vagyok, aki látni szeretné, hogyan éltek. Az autóm pedig olyan színű, mint a csík a pólódon - vála­szolta a képviselőnő, az arcán átsuhanó mély együttérzéssel. Mert ezen látvány feltétlenül megrázó élményt nyújt a fa­lon kívüli élethez szokottak­nak. És ez alól nem volt kivé­tel Gombos András, illetve Fritz Péter sem. A látogatók - az önkor­mányzat képviseletében jelen­lévő Kádár Jánosné, népjóléti és Csáki Imre műszaki iroda­vezető, valamint Molnár Vik­tória otthonigazgató, továbbá Ádámné Varga Edit gazdasá­gi vezető kíséretében - ennek ellenére végigjárták az intéz­mény minden részét, hogy sa­ját szemükkel is meggyőződ­hessenek az ottani tarthatatlan állapotokról. Eközben termé­szetesen kérdések sora társult a látottakhoz. Ennek kapcsán kiderült: a századfordulón épült - akkor tüdőszanatóri­umként funkcionáló - házak a csatornázottság hiánya miatt mára megroggyantak. - Az önkormányzatnak csupán a legégetőbb gondok elhárítására futotta eddig ­mondta Csáki Imre. - Az el­múlt öt év alatt a beázások el­kerülése érdekében felújítot­tuk a tetőket, a ereszcsatorná­kat, az aládúcolt ebédlő falát újjá kellett építettni és részbe­ni fűtés-korszerűsítésre is sor került. A rekonstrukciós felú­jításra azonban a városnak nincs többszáz milliója. - Repedezettek a szobák, a folyosók falai - mutatott rá a néhány hetes friss festés alól Az átnedvesedett fal „ledúrja" a csempéket is. (Fotó: Enyedi Zoltán)

Next

/
Thumbnails
Contents