Délmagyarország, 1996. június (86. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-12 / 136. szám

SZERDA, 1996. JÚN. 12. HANGSÚLY 5 Sorsok C

sodálatos az emberi természet, lelkünk rezdülése az élet nagy bajai láttán. Ilyenkor többnyire eltörpül minden egyéb szempont: a bőrszín, a politikai hovatartozás, az anyagi pozíció. Marad az ember - persze, ha rendelkezik az ehhez szükséges kritériummal, a tisztességgel - az esetleg létező gyarlóságain felülemelkedni akaró tennikészségével. És ez annál értékesebb, minél nagyobb erőfeszítés árán vihető győzelemre. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jutottak eszembe, azon bölcsesség ismételt elfogadásával, hogy a sors kegyessége mégis tagadhatatlan, hiszen a vészhelyzetek kezelésére - ha az utolsó pillanatban is - gyógyírt adhat. Legalább arra, ha már - az egészségesen gondolkodni tudók számára riasztó helyzetre - a halmozott fogyatékosság megszüntetésére nem is. rtz fontos, ha figyelembe vesszük: a kútvölgyi szo t-J ciális otthon lakói, nem tudva, hogy az őket körülvevő, repedező falak - anyagi segítség híján - be is omolhatnak, gyermeki ártatlanságban élik mindennapjaikat. Nincs fogalmuk a való világ ellentmondásairól, a pénzhiány kegyetlen, sorsformáló hatalmáról. Bár lehet, hogy ez a jó, hiszen már kívülről ki is nyúlt feléjük néhány segítő kéz. így van remény arra, hogy végre megszűnik a vásárhelyi önkormányzat magányos küzdelme, és ahogyan a szavazóurnák mellett is reméltük, választott országgyűlési képviselőink egy - nehéz, mégis tiszteletet érdemlő - jó cél érdekében megtanulnak együtt, értünk, emberséggel telve lobbizni. A támogató minisztérium • Munkatársunktól Dr. Pankucsi Márta, a Népjóléti Minisztérium szóvivője: - Itt, Szegeden - Rózsa Edit képviselőnőtől - értesültem a Kútvölgyi Szakosított Szociális Otthon tényleges gondjairól. Tudomásom van viszont arról, hogy a város a legszükségesebb munkák elvégzése érdekében ismét pályázatot nyújtott be. Abban pedig biztos vagyok, hogy a minisztérium szakértői, a bíráló bizottság tagjai nagy körültekintéssel járnak el az ilyen esetekben. Alapvető célnak tekintve, hogy a szociális intézmények ne kerüljenek olyan állapotba, amely már a működésüket veszélyezteti. Sajnos azonban tudnunk kell: Magyarországon nagyon sok szociális és egészségügyi intézmény működik műszakilag igen leromlott épületekben. így történhetett meg, hogy a korábbi pályázati keretből Vásárhely nem kapott segítséget. Azt viszont megígérem, hogy felhívom a figyelmet a minisztériumban erre a szomorú helyzetre, és mivel úgyis bent van az újabb kérelem, alaposan megvizsgálják azt, és remélhetőleg meg is kapják a legszükségesebb támogatást. Kire omlik „Kútvölgy"? • Képviselői vélemények Kell a lobby! Mentési akciók Dr. Rapcsák Andrást (KDNP), Vásárhely polgármesterét, országgyűlési képviselőt az üggyel kapcsolatban az előzményekről faggattuk, hiszen az idei csapadékos időjárás csak katalizátora, de nem elsődleges okozója volt a problémáknak. - Engem 1990-ben választottak meg polgármesternek, múnkatársaim már akkor tájékoztattak arról, hogy - elsősorban a csatornázottság hiánya miatt kritikussá válhat az intézmény működtetése. Ezért évről évre jelentős összeget költöttünk a legfontosabb rekonstrukciós munkákra, a szennyvíz elhelyezésére. Emellett a címzett támogatások igénylésének lehetőségével is éltünk. Igaz sikertelenül, pedig pályázatunkhoz mindig csatoltuk a részletes műszaki szakvéleményt. Még azt is mérlegeltük lenne-e Csongrád megyében olyan speciális adottságú ingatlan, ahol elhelyezhetnénk őket. A belügyminiszter úrnak is írtam levelet, segítségét kérve. A nevében küldött válasz azonban teljesen megdöbbentett. A BM szerint a Népjóléti Minisztérium nem támogatta kiemelten ezt a kérést. Ugyanakkor a birtokunkban van egy dokumentum, amelyben 'gaz, 19. sorszámmal - halaszthatatlannak és támogatásra jogosultnak minősítették a kútvölgyi otthont. Nem igazán értem, hogy ezek után a felügyeletet ellátó miniszter, mint felelős politikus, miként járulhatott hozzá az említett elutasításhoz. Ennek értelmében ugyanis pályázatunk be sem kerülhetett a - helyi önkormányzatok 1996. évi új, induló címzett támogatásairól szóló - kormányelőterjesztésbe. Ennek ellenére 1997-re is benyújtottuk igényünket, de az is hasonló „sorsra" jutott. Az áprilisi törvénymódosítási javaslatomat pedig, . amelyet több képviselőtársam is aláirt, a Parlament kormánypárti többsége leszavazta. Mivel a Belügyminisztériumban azzal is érveltek, hogy az intézmény működtetése nem városi, hanem elsősorban megyei feladat, úgy gondoltam - igaz, vitatva ezt, hogy politikától függetlenül, a cél érdekében ajánljuk fel azt a megyének, hátha az nagyobb eséllyel pályázhat. Engem ugyanis csak az érdekel, hogy e katasztrófahelyzetet valamilyen módon felszámoljuk és ne kelljen bezárni az otthont. Ezzel párhuzamosan éltünk a törvény által biztosított vis maior pályázat benyújtásának lehetőségével is. Ebben az igazságügyi építész szakértő által megállapított elemi károk által okozott problémák felszámolására 67,5 millió forintot kértünk, amelynek elbírálása most van folyamatban. N. R. J. •MT Az intézmény - kívül és belül is - felújításra szorul. (Fotó: Enyedi Zoltán) Rózsa Edit: - Ezen intézmény gondjait tekintve is, a 24. órában vagyunk. Ezért fontos kimondani: sehol sem kellene megvárni, hogy idáig fajuljon a helyzet. Jó lenne időben jelezni a problémákat, éppen a tagadhatatlanul létező felelősségtudattól indíttatva. E konkrét ügyben pedig szeretném, ha politikai versengéstől mentesen, közösen lépnénk fel az életveszély elhárítása, az itt élők emberi méltóságának őrzése érdekében. Én ehhez az összes lehetséges fórum és természetesen az illetékes minisztériumok segítségét is igénybe veszem. Fritz Péter: - Ez az otthon térségi feladatot lát el, ezért teljesen természetes, hogy összefognak az országgyűlési képviselők. De mindenképpen fontosnak tartanám, hogy a helyi, jóérzésű emberek is csatlakozzanak hozzánk. Én az építészetben járatos vállalatokkal, cégekkel is megpróbálom felmérni miként lehetne a legkedvezőbben megoldani a sürgős feladatokat. Azzal természetesen egyetértek, hogy a nagy munkák központi segítség nélkül elképzelhetetlenek, ezért mindenképpen támogatni fogom a szükséges pénzforrás előteremtésére irányuló törekvéseket. Gombos András: - Az kétségtelenül látszik, hogy a város egy romhalmazt örökölt, és a bajok megszüntetéséhez nélkülözhetetlen az összefogás. Ugyanakkor tudjuk: rengeteg pénz kellene ebben az országban, és a pályázatok elbírálóinak természetesen rangsorolni kell a kéréseket. Ők pedig nyilvánvalóan a leírt és hallott információk alapján döntenek. Ebben segíthetünk mi. Ha pedig a megye országgyűlési képviselői összefognak - a Parlamentben is - egy jó célért, megszűnik a pártokhoz tartozás jelentősége, az hogy ki melyik frakcióban ül. (Fotó: Miskolczi Róbert) Fritz Péter, Rózsa Edit és Gombos András érdeklődve szemlélték a centrifuga alatt megsüllyedt aljzatot. (Fotó: Miskolczi Róbert) Tragikus emberi sorsokat látva többnyire önkéntelenül elborzadunk az élet igazságtalanságán. Ha pedig ehhez még az egészségesek által lényegében felszámolható életveszély is társul, a döbbenet első perceit szükségszerűen felváltja a tenniakarás kényszere. Ennek a csodálatos megnyilvánulásnak lehettünk tanúi, amikor a hódmezővásárhelyi önkormányzat által működtetett, de reginális feladatokat ellátó kútvölgyi szociális otthonba látogatott: Rózsa Edit (SZDSZ), Fritz Péter (MSZP), valamint Gombos András (SZDSZ, a Csongrád megyei önkormányzat tagja) országgyűlési képviselő. Vásárhelyről Orosháza irányába haladva, az országúttól nem messze - de a lakott területhez sem túl közel - ideáüs környezetben, egy park közepén, három épületben él az a 102 ember, akinek biztonságos ellátása, ápolása mára kritikussá vált. A kőfallal körbevett otthon látványa kissé riasztóan hat az első alkalommal odaérkezőre, de az intézmény funkcióját ismerőt ez nem lepi meg. A Kútvölgyi Szakosított Szociális Otthonban ugyanis a halmozottan fogyatékosok zöme szellemileg is sérült. Az intézmény vezetői azonban az országgyűlési képviselőket nyitott kapuval várták. És nagyon várták. Nem csoda, hiszen katasztrófahelyzet árnyékában dolgozni és főként felelni az önmagukat ellátni képtelen ápoltakért, komoly lelki terhet jelent. Különösen, hogy tudják: az intézményt működtető vásárhelyi önkormányzatnak még a legfontosabb veszélyelhárítás is gyakorlatilag megoldhatatlan anyagi gondot okoz. Emellett attól sem remélhető lényeges változás, hogy dr. Rapcsák András, a város országgyűlési képviselő polgármestere - az elutasított címzett támogatási kérelmek után - a megyei önkormányzatnak is felajánlotta az intézményt. Az otthonba elsőként érkező Rózsa Editet az árnyas fák alatt pihenő, rajzolgató gondozottak - a rájuk jellemző - közvetlen kedvességgel rögtön kérdésekkel ostromolták. is kilátszó rendellenességekre az igazgatónő. - Félő, hogy különösen időjárási front esetén, amikor némelyik ápolt ingerültebb a megszokottnál, nekilöki valamelyik társát a sérült falnak. Ennek esetleges következményét még kimondani is rettenetes. - A mosoda dolgozói is a szerencsének köszönhetik, hogy baleset nélkül megúszták azokat a perceket, amikor a hatalmas, éppen működő ipari centrifuga alatt egyszer csak beszakadt az aljzat, és miközben bugyogott fel az iszap, a gép „megindult" kifelé a helyiségből. Azóta óriási gondot okoz - az itt fokozott mennyiségben keletkező szennyes ágy- és ruhaneműk mosatása, nem beszélve a matracok tisztításáról - egészítette ki az elhangzottakat a. népjóléti iroda vezetője. A képviselők pedig a döbbenettől szinte megszólalni sem tudtak, különösen amikor megtekintették az egyik lakóépület tisztálkodó, illetve mellékhelyiségét. A szűk fürdőszobaajtón ugyanis lehetetlen tolókocsival betolni a mozgásképtelen lakókat. Ezért lemosdatásuk érdekében télidőben a súlyosan fogyatékosok épületébe kell vinni őket. Amikor Rózsa Edit szinte elborzadva nézett szét a málló vakolatú, csempehiányos fürdőszobában, azonnal azt kezdte latolgatni, vajon honnan, kitől tudnának segítséget kérni annak érdekében, hogy emberhez méltóvá lehessen változtatni a helyiséget. - Nem lenne tartós a csempék pótlása - reagált felvetésére Fritz Péter. - Itt komolyabb beavatkozás kell, hiszen az eliszaposodott talaj következtében is nedvesek a falak és nem megfelelő a szellőzés sem. Gombos András ezzel összhangban, és tapasztalva, hogy a lakószobák zöme is mintegy 2 méter magasan vizes-dohos, egyetértett képviselőtársaival abban, hogy a lépéshátrányok leküzdése érdekében a jövőben jobban kell egymással kommunikálni az országgyűlési képviselőknek, de a bajba jutott intézmények vezetőinek is jó előre és nem a végveszélykor, jelezniük kell a problémákat. Egy vis maior pályázattól ugyanis legfeljebb részleges megoldás várható. N. Rácz Judit - Ki vagy? Hozzánk jöttél? Milyen színű a kocsid? - Egy vendég vagyok, aki látni szeretné, hogyan éltek. Az autóm pedig olyan színű, mint a csík a pólódon - válaszolta a képviselőnő, az arcán átsuhanó mély együttérzéssel. Mert ezen látvány feltétlenül megrázó élményt nyújt a falon kívüli élethez szokottaknak. És ez alól nem volt kivétel Gombos András, illetve Fritz Péter sem. A látogatók - az önkormányzat képviseletében jelenlévő Kádár Jánosné, népjóléti és Csáki Imre műszaki irodavezető, valamint Molnár Viktória otthonigazgató, továbbá Ádámné Varga Edit gazdasági vezető kíséretében - ennek ellenére végigjárták az intézmény minden részét, hogy saját szemükkel is meggyőződhessenek az ottani tarthatatlan állapotokról. Eközben természetesen kérdések sora társult a látottakhoz. Ennek kapcsán kiderült: a századfordulón épült - akkor tüdőszanatóriumként funkcionáló - házak a csatornázottság hiánya miatt mára megroggyantak. - Az önkormányzatnak csupán a legégetőbb gondok elhárítására futotta eddig mondta Csáki Imre. - Az elmúlt öt év alatt a beázások elkerülése érdekében felújítottuk a tetőket, a ereszcsatornákat, az aládúcolt ebédlő falát újjá kellett építettni és részbeni fűtés-korszerűsítésre is sor került. A rekonstrukciós felújításra azonban a városnak nincs többszáz milliója. - Repedezettek a szobák, a folyosók falai - mutatott rá a néhány hetes friss festés alól Az átnedvesedett fal „ledúrja" a csempéket is. (Fotó: Enyedi Zoltán)