Délmagyarország, 1996. június (86. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-10 / 134. szám

6 HAZAI TÜKÖR HÉTFŐ, 1996. JÚN. 10. Az MSZP reneszánsza A minap a kezembe került egy aktualitását sosem vesztő MSZP-s karácsonyi üdvözlőlap. A színes felén Leonar­do da Vinci Madonna szegfűvel című műre­meke látható. Da Vinci biztosan nem volt szeg­fűjéről hírhedt szimbo­lista, ugyanakkor festé­szetében már akkor megjelent egy MSZP-s arculatterv csírája. P. Sz. Cipőbörze! Női-férfi, tavaszi-nyári bőrlábbelik! Nagy választék! Rendkívül kedvezményes árak! Június 11-12-én, 9-18 óráig, Szeged, Helyőrségi Klub (Victor H. u. 6.). Váijuk vásárlóinkat! ÉLKER KFT. • Pusztamérges, mérges tanárokkal Ki fizesse az F-et? Jótékonysági est - Magyar Házért Csoóri Sándor, a Magya­rok Világszövetségének el­nöke, Gyulay Endre megyés püspök, dr. Szalay István, Szeged város polgármestere és dr. Mécs László, a szege­di önkormányzat határon túli kisebbségek tanácsnoka volt a védnöke annak a nagysza­bású jótékonysági estnek, amelyet szombaton este ren­deztek az új Hungária Szál­lóban. A szegedi rendezvénynek jeles honi és határon túli vendégei is voltak. így töb­bek között megjelent dr. Ko­vács Miklós, a Kárpát­aljai Magyar Kulturális Szö­vetség közelmúltban megvá­lasztott új elnöke, Ágoston András, a Vajdasági Magya­rok Demokratikus Közössé­gének elnöke, Bodó Barna, a Romániai Magyar Demokra­ta Szövetség alelnöke, Vé­kás János, a VMDK alelnö­ke, a Magyarok Világszövet­ségének Csongrád megyei és Szeged városi képviselői és sokan mások. A színvonalas kulturális műsorban határon túli ven­dégművészek léptek fel; Illyés Kinga, marosvásárhe­lyi előadó művész, Nyisztor Ilona és László Istvánná er­délyi népművészek, akik csángó meséket és népdalo­kat adtak elő, Miskolci Má­ria énekművész, valamint a délvidéki (óbecsei) Csiraj néptánc és népzenei együt­tes. Az est bevételét a határon túli magyarság támogatására és a Szegedi Magyar Ház létrehozására fordítják. K. f. Helyreállítják a remetelakot • Szentkút (MTI) Elkészült a szentkúti re­metelak helyreállítási terve. Az omladozó barlangsor megerősítését szolgáló hely­reállítás a költségek előte­remtését követően kezdőd­het el. A Nógrád megyében páratlan, de országosan is ritkaságszámba menő szent­kúti remetelak eredete mind a mai napig nem bizonyított. A helyi néphagyomány sze­rint a barlangsort a közép­korban vájták, a mende­monda szerint a verebélyi Vereb-család készíttette olasz_ mesterekkel remete­ségbe vonuló fiának az 1200-as évek első felében. Annyi tény, hogy Szentkút az 1200-as évektől ismert búcsújáró hely, a barlangsor azonban a barokk kor jelleg­zetes megoldásaként ismert kosáríves felső lezárásával alighanem jóval későbbi ere­detű. A mészkőbe vájt bar­langsor - két kápolnájával, előcsarnokkal, konyhával, étkezővel, három hálókam­rával, kamrával és illem­hellyel - komplett remete­lakként szolgált. A feljegy­zések szerint az 1700-as évek derekától Bellágh An­tal és remetetársai használ­ták, s állítólag még száza­dunk harmincas éveiben is volt lakója. Horváth László, Vass Sándorné, dr. Tóth Lászlóné és Vass Lászlóné úgy véli, hogy mindvégig megegyezésre törekedtek, de törvényes jogukról sem mondhatnak le „Tisztelt pusztamérge­si lakos! Tájékoztatom, hogy Pusztamérges Ön­kormányzata 1996. má­jus 10-én fizetésképte­lenné vált. Ez azt jelenti, hogy azóta semmiféle számlát nem tudott ki­egyenlíteni, sót 1996. jú­nius 3-án - aki az ön­kormányzaton keresztül kapja a bérét - előre lát­ható ideig nem kap fize­tést. A kialakult álla­pot olyan helyzetbe hoz­hatja Pusztamérgest, amelyből hosszú időn keresztül nem lesz ké­pes magához térni. Az ezt előidéző okok és a további teendők megbe­szélésére rendkívüli fa­lugyűlést hívok össze." E drámai hangú meghívót május utolsó napján írta a község népének címezve Börcsök Antal polgármester, s bár kis kerülővel, eljutott szerkesztőségünkhöz is. Mint ahogy a kiváltó okról is kaptunk nem kevés informá­ciót. A lényegét talán hadd összegezzem ennyiben: a fa­lu vezető pedagógusai és a polgármester között kiala­kult vita eredményeként a Csongrád Megyei Munka­ügyi bíróság elrendelte a végrehajtást a pusztamérgesi önkormányzattal szemben, s ahogy azt a jog ilyenkor elő­írja, zárolták a falu számláit. Hogy fordult-e már ilyen elő ebben az országban? Ki tud­ja? De hogy hasonlóról még a legöregebbek sem meséltek nekem, az már szent igaz. • Épp ezért beszalad az au­tó velünk a megyeszélhez tá­maszkodó faluba, tűrjük a nyáreleji nap bőrfacsaró me­legét, de bizony a drámai hangú meghívó fergetegéből egyetlen szellőcske sem csap az arcunkba. A vendéglőben egykedvűen sörözgető urak bámulnak az idegenre, a boltban is lusta a hétköznapi forgalom. A pénztáros hölgy csak annyit jegyez meg, fag­gatózásunkra válaszul, hogy ő bizony falugyűlésen sem járt, meg a polgármester-ta­nár háborúról sem tud sem­mit mondani. A templom előtt megszólított két asszony is csak a fejét csó­válja, mint akik így jelzik, de tüstént, hogy ők bizony nem szívesen beszélnek az ügyről. Mert, mint csak ki­mondják - nem tud itt senki igazságot tenni. A tanárnak is járna a pénz, hisz törvény ítélte meg, de hát a falu is szegény, miből fizessék ki? Tudja - sóhajt föl egyikük -, a pénz itt a bűnös minden­ben, mert hogy nincs. Ha akadna belőle több, hát civa­kodás biztos nem lenne. • De civakodás pedig va­gyon. Bár kifejezetten kultu­rált, higgadt, ahogy azt taná; roktól persze joggal el is várja az ember. Jómagam ugyanis azt tapasztalhattam a pusztamérgesi általános is­kola egyik szobájában, hogy a felperesek, név szerint Vass Lászlóné, Vass Sán­dorné, dr. Tóth Lászlóné, és a beszélgetésben melléjük szegődött iskolaigazgató, Horváth László indulatok nélkül, a tényeket sorolták. - Pár éve a közalkalma­zotti törvény lehetővé tette, hogy akik megfelelnek az előírásoknak, F kategóriába soroltathatnak, vagyis a ve­zető pedagógusi cím mellé anyagi megbecsültséget is kaphatnak. Úgy éreztem, hogy a több évtizedes kiváló szakmai munka megbecsülé­sét jelentené, hogy a mi tan­testületünkből is többen e kategóriába kerülnének. S mivel a jogszabály lehetősé­get biztosított számomra, él­tem ezzel a jogommal. Öt pedagógus lett É kategóriás, de már az első napokban lát­szott, hogy a pénzek kifize­tése akadályokba fog ütköz­ni - vezetett be az ügy rejtel­meibe Horváth László. ­Ugyanis a község polgár­mestere, Börcsök Antal je­lezte, nem ért egyet ezzel az átsorolással, mert nem látja a lehetőségét annak, hogy pénzt tudnak biztosítani mel­lé. S bizony ebből lett a hosszas-vita is, mivel peda­gógusaim valóban nem kap­ták meg az F kategóriához járó összegeket. Hosszas egyztetés indult, levelek gar­mada született, s mikor ez sem járt eredménnyel, taná­raim bírósághoz fordultak. De hangsúlyozom: a község pedagógusai egy percig sem akartak ellenségeskedést szí­tani, mindvégig a békés megegyezésre törekedtek, de természetesen védték járan­dóságukat. Ezt azonnal megerősítet­ték a pedagógusnők is. Kivé­tel nélkül elismerték, hogy Börcsök Antal polgármester jól látja el a falu vezetését, remek kapcsolatteremtő ké­pessége van, de sajnos az ő ügyükben helytelenül járt el. S ezt különösen azért tartják sérelmesnek, mert Börcsök úr valaha tanár kollégájuk volt. Tehát pontosan látta, milyen gondokkal küzdenek a pedagógusok. - A tárgyalásokat aztán munkaügyi bírósági perek követték, amelyek során a bíróság minden esetben he­lyet adott az öt tanár közül négy keresetének. S erről vé­gül jogerős döntés is szüle­tett, tavaly októberében a megyei bíróságon - hallga­tom tovább a történetet. ­Majd újabb egyezetések, eredménytelen tárgyalások, s csak akkor fordultunk a vég­ső eszközhöz, a letiltáshoz, amikor már semmi esélyt nem láttunk arra, hogy meg­kapjuk a törvény által is megítélt pénzünket - görget­te tovább a történések króni­káját a pedagógus hölgyko­szorú. Tőlük tudtam meg azt is, hogy követeléseik feléről, a megegyezés szándékában le is mondtak, de hiába. - Végül is mekkora összegről van szó? - Kinek 177 ezer, kinek 261 ezer, kinek 256 ezer fo­rint járna. Balla Vince, aki egyébként a falu alpolgár­mestere, végül is nem csatla­kozott hozzánk a letiltási ké­relem beadásakor. - Önök szerint mit szól a falu ahhoz, hogy egy ilyen pénzügyi vita miatt zárolták a község számláját, s még falugyűlést is össze kellett hívni? - A falugyűlés hangulatát látva azt mondhatnánk: nem fordultak még a pedagógu­sok ellen, de nem is álltak mellénk. • Pusztamérges önkor­mányzata tehát most fizetés­képtelen. Nem véletlen, hogy az iskolából azonnal a polgármesterhez autóztunk, megtudakolni a legilletéke­sebb véleményét. S Börcsök úr nekünk is azt mondta, ami elhangzott a falugyűlésen is: Pusztamérgesnek nincs arra pénze, hogy kifizesse a bíró­ság által megítélt összege­ket. Amennyiben a jog ereje mégis erre kényszeríti a falu vezetését, nem kínálkozik más kiút, mint ötmillió hitelt felvenni, s abból rendezni a tartozást. Ugyanis nemcsak a tanárok által említett száz­ezreket kell elszámlázni, ha­nem a bérekkel járó összes költségeket is, s arra sincs garancia, hogy egy napon a pedagógusok nem kérik majd a követelés másik öt­ven százalékát is - mondta a polgármester, aki utalt az időközben halmozódó szám­lákra. Az ötmillióból kell azokat is kifizetni. Megtud­tam azt is, hogy a pénzügyi zárlat miatt 95 ember, az ön­kormányzat alkalmazottai nem vehették föl a fizetésü­ket. - Lehet, hogy a törvény a tanárok mellett áll - jelentet­te ki Börcsök úr -, de akkor azt kell mondanom, hogy rossz a törvény, hiszen pénzt már nem biztosít a kategó­ria-átsoroláshoz. S egy olyan szegény település, mint Puszrtamérges is, vajon mi­ből vállaljon plusz terheket? Különösen most, amikor minden fejlesztést csak la­kossági önerőből tudunk megvalósítani, s az intézmé­nyek fenntartására is úgy szorítjuk ki a filléreket. De én nem haragszom a peda­gógusokra. Annál inkább az intézmény vezetőjére, aki nem látta be időben, hogy lehetetelen követeléseket tá­mogat. - De a pereskedés már le­zajlott. Talán, e patthelyzet megoldásáról kellene inkább szót ejteni... - Egyik variáció, hogy a pedagógusok lemondanak követelésükről, s belátják, hogy a jelen helyzetben csak azt a fizetést kaphatják, ami­hez fedezete is van az önkor­mányzatnak. A másik, hogy az iskolaigazgató átszervezi intézményét, s tanárok, vagy más beosztottak elbocsátásá­val biztosítja az F kategória fedezetét. A harmadik: maga az igazgató fizesse ki tanárai bérét. • A pusztamérgesi történet tehát ennyi. Mármint tömö­ren összefogalva, hiszen szá­mos mellékszálról is tehet­nénk említést, ha helyünk engedné. A lényeg azonban így is érthető, bár kétlem, hogy megérthető lenne. Vé­leményt mindenesetre a zsurnalisztától ne várjon senki. Jogom csak arra van, hogy közvetítsem a panaszo­kat. Hitem pedig arra, hogy bízzam egy békés megoldás­ban. Mert Pusztamérgest mind jobb híre erre kötelezné. Ja, s még valami: a pusz­tamérgesi háborúskodásról tudomásunk szerint már ér­tesült Szöllősi Istvánná, a Pedagógus Szakszervezet országos titkára, akit arra kértek, tárgyaljon Kuncze Gábor belügyminiszterrel... Bátyi Zoltán Pályáxat • Budapest (MTI) A csomagolóeszközöknél január l-jétől alkalmazott termékdíj bevételeiből a ter­vek szerint 4 milliárd forin­tot használnak majd fel idén a csomagolóeszközök be­gyűjtésére, újrahasznosításá­ra. A Környezetvédelmi és Építésügyi Értesítőben meg­jelent feltételekkel lehet pá­lyázni az ilyen célú támoga­tásra. Olyan fővállalkozók nyerhetik el a pénzt, akik vállalják az adott térségben a használt csomagolóeszközök összegyűjtésének, újrahasz­nosításának megszervezését. A fővállalkozókat a minisz­térium előminősítés, majd zártkörű versenyeztetés alapján választja ki. A pályá­zatokat a területileg illetékes környezetvédelmi felügyelő­ségnek kell benyújtani. Rúzsai „aranypár" Harminc­milliós kórtérítés? • Pécs (MTI) Harmincmillió forintos kártérítést követel a pécsi ál­latkertet biztosító társaságtól a vérengző farkas áldozatai­nak családja. Jogi képviselő­jük minap benyújtott kártérí­tési igénye vagyoni, dologi és nem vagyoni kárpótlásra, valamint járadékfizetésre irányul, s ezek összege a harmincmillió forint. Mint emlékezetes, a szökött far­kas december 28-án a Me­csek erdeiben megtámadott és halálra sebzett egy idős asszonyt, aki két unokáját saját testével védelmezte a vadállat támadásától. A szív­beteg nagymama nem élte túl a tragédiát, s a két kis­gyermek is maradandó sérü­léseket szenvedett. Együtt ­A rúzsai homokvilágban, apró kis tanyán találtuk meg az aranylakodalmas házas­párt. Szívesen tartózkodnak itt, az erdő mellett, bár szép kis házuk van a faluban is. Tanács Imre, a rúzsai földműves legény ásotthalmi lányt vett feleségül 50 évvel ezelőtt, a sok gyermekes családból való Hebők Mar­gitot. - A mi életünkről regényt is lehetne írni, olyan sok minden történt az életünkben - meséli Margitka. - Kilenc gyermeket neveltünk föl, 50 éve négy lányunkat és öt intézeti. árvát. Nekem nagyon mosto­ha gyermekkorom volt, ezért igyekeztem jó anyja lenni néhány árvának. Most is vál-! lalnám árvák nevelését, de már nem megy. Mindketten megöregedtünk, elfáradtunk Örülünk a hét unokának. már csak a kertben dolgoz­gatunk. Nyugodt életet, jó egész­séget kívánunk az aranyla­kodalmas házaspárnak. Kép és szöveg: Somogyi Károlyit Parketta­és • parketták: normál, szalag-, mozaik • hajópadló • lambéria • lépcsőlapok • balkon- és kerítéselemek • barkács- és szegőlécek Szeged, Kossuth L. sgt. 112. Telefon: 484-950 Hódmezővásárhely, Jókai u. 90A Telefon: 345-835.

Next

/
Thumbnails
Contents