Délmagyarország, 1996. június (86. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-08 / 133. szám

106 FIATALOKNAK SZOMBAT, 1996. JÚN. 8. • Dr. Kovács László arról a bizonyos utolsó cseppröl „Uralkodásuk első napjától becsapnak minket" A Deákban csak a fiatalok vidámak. (Fotó: Gyenes Kálmán) Dr. Kovács László: Ezek az emberek újra azt hiszik, hogy hatalmi elit lettek Révész nem haragszik Szóváltásba keveredett két iskolaigazgató. Az at­tak közügy lett. A sértett fél, Révész Mihály, a De­ák gimnázium jelenlegi megbízott igazgatója, az MSZP városi elnöke a nyilvánosság elótt most mondja el először szem­pontjait. 0 A Deák gimnáziu­mot alapító direktorral összeszólalkozott.. Ön hogyan emlékszik vissza a történtekre? - Szerdán fél négy táj­ban az irodámba igyekez­tem, mikor összetalálkoz­tam Kovács Lászlóval és a társaságában lévő, szá­momra ismeretlen úrral. Akkor az iskolában az is­kolatitkár és egy szakta­nár hallótávolságon belül tartózkodott. Ők azt mondják, hallani hallot­ták, hogy beszélünk, ám érteni nem értettek sem­mit. Diákok is voltak az iskolában, de nem ezen az emeleten. Aki ismeri az épületet, tudja, ha egy szinttel lejjebb tartózko­dik valaki, nem hallja, mit beszélnek az emeleten. Véletlenül találkoztunk a folyosón. Először köszön­tünk egymásnak, kezet fogtunk. Utána mondott néhány olyan jelzőt, ame­lyet itt nem kívánok meg­ismételni. 9 A „lebüdöskommu­nistázással" önnek a becsületébe gázolt? - Nem tekintem becsü­letsértésnek a szituációt. A magam részéről érthető indulati kitörésnek tartom. • Egykori főnökéből mi váltotta ki ezt a re­akciót? - Engem az iskola mű­ködőképességének kény­szer.e hajt. Egy sor olyan dolgot kell megcsinál­nom, aminek az újragon­dolására sincs idő, mert költségvetési hiánya van az iskolának. Rendkívül sajnálatos, hogy a „fűnyí­ró elv" érvényesülésének nevezett dolognak bárki, például két testnevelő ta­nár is a hatása alá került. Minden egyes emberrel, akit el kellett bocsátani, úgy közöltem a hírt, hogy előtte próbáltam számuk­Révész Mihály: Nem szándékozom bírósági pert indítani. (Fotó: Gyenes Kálmán). ra valami álláslehetőséget felkutatni. • Sikerrel? - Ezt még nem tudni! Az üggyé dagasztott szóváltás persze nem segíti álláskereső próbálkozásaimat. Egyéb­ként a felmondásról a hiva­talos papírt a négy ember csütörtökön kapta meg. A négy személy közül három tanár és egy félállásban tech­nikus. 0 A tanárok egyike a De­ák első igazgatójának lá­nya. Állítólag ön a köz­vetlen elődjére hivatkoz­va mondott föl négy kol­legájának - szaporítva ezzel az utcára kerülő szegedi pedagógusok amúgy is nagy számát. - A hét testnevelőtanárból kettő elküldése megoldhatat­lan lett volna bármiféle el­vont igazságosság alapján. Nem vállaltam föl mást, mint ami az igazgatóság ber­keiben az elmúlt hónapok­ban, mikor e probléma elő­került, kikristályosodott. Igaz, hivatalos döntés nem született. De közöltem az érintettekkel, most nincs arra időm, hogy újból körüljár­jam a dolgot, s különböző elveket vezessek be, ennek ki, hogyan felel meg. Hozzá kell tennem, szempont volt az is, hogy például Kovács igazgató lányának még nincs családja... Az elbocsátás szi­gorú gazdasági és szakmai ügy. Semmi köze a politiká­hoz! • Mit szól a „büdöskom­munista" jelzőhöz? - Elavult jelzőnek tar­tom, különösen ha ezt olyan valaki mondja ne­kem, aki körülbelül ugyanannyi ideig volt az egykori MSZMP tagja, mint én. • Ön „nagyon gyor­san visszaszokott a ha­talmi gőgbe" - állítja Kovács László. - Ez téves, mert koráb­ban nem voltam vezető politikai funkcióban. • De hiszen Ön volt Szegeden az MSZMP utolsó és az MSZP el­ső vezetője! - Az MSZMP akkori szervezeti szabályzata szerint nem is volt pártel­nök. Akkor csakis válság­kezelő megoldásként fo­gadtam el a megbízást. Annak a reformkörnek alapító tagja voltam, ami­ről már bebizonyosodott történelmi igazsága és je­lentősége. A régi paterna­lista és voluntarista pártál­lam lebontásában - úgy érzem - aktív szerepet ját­szottam. • A politikából a pol­gári életbe való vissza­találásában a Deák akkori igazgatója segí­tett önnek? - Átmenetinek tekin­tettem politikai megbíza­tásomat, s nem óhajtottam pártmunkásként tevékeny­kedni. Valóban fölhívtam a Deák akkori igazgatóját, s elfogadtam az általa föl­ajánlott tanári állást, igaz a korábbi fizetésem felét kaptam kézhez. Közben hívtak egy másik iskola igazgatóhelyettesi széké­be, de én a Deákot válasz­tottam. Természetesen na­gyon hálás voltam az igazgató úrnak, hogy le­hetőséget adott a tanári munkára. De ez nem függ össze a most történtek­kel. • Az ügyből lesz bíró­ságiper? - A magam részéről nem szándékozom bírósá­gi pert indítani. Úgy ér­zem, hogy intézményve­zetőként is a lehető leg­korrektebben teszem a dolgom. A Deák gimnázium­ban rendre történik va­lami. A város egyik leg­jobb középiskolájában volt már két igazgatói lemondás (dr. Kovács Lászlóé és dr. Kovács Jó­zsefé), vezetői fegyelmi vizsgálat, érettségi téte­lek elcserélése, városi aláírásgyűjtés az okta­tási „fűnyíró" ellen, most pedig megesett az a bizonyos „lebüdös­kommunistázás", mely­ről csütörtöki lapunkban már hírt adtunk. Dr. Ko­vács László, a gimnázi­um egykori igazgatója találkozott az iskola fo­lyosóján Révész Mi­hállyal, a jelenlegi meg­bízott igazgatóval, s az alapító igazgató számá­ra kicsordult a pohár. Mondhatni, ki is ömlött. Összeállításunkban a két érintett felet kérdez­tük meg: mi bajuk egy­mással és a világ mene­tével. • A Deák gimnázium egykori alapító igazgató­ja nyilvánosan lebüdös­kommunistázta a jelenle­gi igazgatót, aki történe­tesen az MSZP városi el­nöke. Hogyan történt? - Nagyon ártatlan dolog­nak indult. Ughrin Gábor igazgató-helyettes úr kérésé­re alá kellett írnom egy csekket a Deák Alapítvány kuratóriumának (Kovács László a kuratórium alelnö­ke - a szerk.). Az alapít­ványt annak idején néhány barátommal saját pénzünk­ből hoztuk létre, és a szegé­nyebb sorsú gyermekek se­gélyezésével foglalkozik. Jöttem kifelé, amikor talál­koztam Révész igazgató úr­ral, aki kedélyeskedett ve­lem. Mármost én bárkitől el­fogadom a jópofaságot. De egy olyan embertói, akivel valamikor együtt tanítottam, akivel jó barátságban vol­tam, annyit elvártam volna, hogy ha elbocsátja a gyere­kemet a gimnáziumból, leg­alább telefonon felhívjon a jópofáskodás előtt. Mond­hatta volna, hogy „öreg, ne haragudj, kényszerpályán vagyok, nem tudok mást tenni" - tudomásul veszem. Én nem ebből csináltam a kardinális kérdést, hanem az etikátlanságból. És az ilyen fajta etikátlan érzéketlensé­get eddig egyedül a kommu­nistáktól tapasztaltam, senki mástól. Ha a Révész Misi engem annak idején felhív, akkor erre a „lebüdöskom­munistázásra" nem kerül sor. A véleményem ugyanaz lenne, de nem mondtam vol­na ki nyíltan. Miután ó az MSZMP utolsó Szeged vá­rosi első titkáraként a rend­szerváltozás után az utcára került, én fölvettem a Deák gimnáziumba dolgozni: kap­tam is eleget érte; azt mond­ták, bújtatom a kommunistá­kat. Ezek után nem ezt érde­meltem. • Személyes affér volt két egykori barát között,, avagy több annál? Mint­ha az utolsó csepp csor­dult volna ki. - Vegyük úgy, hogy ez az affér a Révész Mihály és az én személyes ügyem. Ha csak személyes ügyekről van szó, hamar át tudnék lépni rajta. De én örök életemben úgy tapasztaltam, hogy az a rendszer, amelyik ilyen mó­don érzéketlen, semmi jót nem hoz. • Különleges helyzetben van, hiszen egy ekkora gimnázium első igazga­tóját mindig másként né­zik, mint a következőket. - 1987-ben kaptam a fel­kérést, hogy az épülő új gimnázium megbízott igaz­gatója legyek. A Nóvák Ist­ván által tervezett épület el­készült és a nemrég elhunyt Szekeres Mihály gyönyörű­en megcsinálta a belső be­rendezést. Szeged legmoder­nebb iskolája lett, 14 400 négyzetméteren. Ezt az isko­lát szakértelemmel kellett megtölteni. Vidékről nem hozhattam pedagógust, így vagy azt tehettem, hogy va­lahonnan ellopom a fél tan­testületet, vagy egy-két kulcsembert elcsábítok más­honnan, akik kialakítják a maguk kis tanszékét. Rend­kívül nagy örömömre kifo­gástalan jó kollégákat sike­rült toboroznom. 1988 októ­ber 23-ra ki lehetett tűzni a névadó ünnepséget, amire egyébként a pártbizottságtól megkérdezték, „hogy képze­lem én azt, hogy október 23­án népgyűlést tartok?" Még az amerikai nagykövetet is „át kellett programozni" mi­atta. • Meg sem várta az öt éves évfordulót és lemon­dott a gimnázium éléről. Az akkori konfliktus mennyiben különbözött a maitól? - A rendszerváltozás után a pártok semmihez nem értő ifjú titánokat delegáltak vá­rosi vezetőknek és az volt az általános felfogás, hogy az oktatás a régi rendszer ki­szolgálója. Holott bocsássa meg a világ, mi egyedül a gyerekeket szolgáltuk ki. Ezek hirtelen minden igaz­gatót hülyének tartottak. Én akkor úgy fogalmaztam, hogy ha én az iskola pecsét­jét, az aláírásomat és a neve­met vagyok köteles adni az önálló bérgazdálkodáshoz, vagyis egy személyben fele­lős vagyok mindenért, akkor az én fejem felett a teljesen laikus közgyűlés ne nyúlkál­jon át. Ezt az akkori város­vezetés nem értette meg, én pedig figyelmeztetésül le­mondtam. • Egyik utódja a gimná­zium élén, Kovács József ugyanezt tette. Igaz, neki már a szakmai mozgáste­re is veszélybe került. - így van, és ezen végre valakinek el kellene gondol­kodnia. Amikor én lemond­tam, ezt a sajtó akkor úgy prezentálta, mint az akkori oktatási bizottsági elnök, Moldován Judit és köztem lévő konfliktus eredményét. Utólag is elnézést kell kér­nem Judittól, nem az ő sze­mélyével volt bajom, hanem azzal a szemlélettel, amit az önkormányzat képviselt. Az­tán viszont jött a váltás, én egész más területen dolgoz­tam (A Talent Center igaz­gatójaként - a szerk.). • ... és azoknak lett iga­zuk, akik azt mondták, hogy Kovács László úgy­sem tud elszakadni az ok­tatástól... - Igen, de jött az új veze­tés és ha most tekintek a vá­ros oktatására, siralmas képet látok. Valamikor a szegedi oktatás az egész országban mintaszerű volt a sokrétűsé­ge, sokszínűsége miatt. Számtalan szakkör volt, mindegyik iskola saját speci­alitással bírt. Az új vezetés az egészet felrúgta. Ezek az em­berek egyáltalán nem gondol­kodnak azon, hogy saját gye­rekeik, unokáik jövőjét teszik tönkre. Az „új szakértőkből" álló kormány vagy a helyi önkormányzat emberei, vala­milyen általuk kitalált maga­sabbrendűség alapján évtize­dekre meg akarják szabni, hogy milyen legyen az éle­tünk. Állítólag volt olyan vá­rosi vezető is, aki a „fűnyírás­kor" az igazgatók berzenke­désére azzal reagált, hogy „leváltom az egész bandát" és „mindegyik helyére tízet ne­vezek ki a tantestületekből". Ez kinek jó? • A Deákban amúgy sem szokott „békés" lenni az vezetőcsere. Az eddigi három igazgató közül pél­dául kettő lemondott... - A jelenlegi áldemokrá­ciával azt érik el, hogy öt­évenként összeugrasztanak egy tantestületet. Miért nem lehet azt elérni, hogy egy független városon kívüli bi­zottság bírálja el az igazgatói pályázatokat és javasolja a kinevezést? Mint Németor­szágban. S akkor valóban a szakmaiság döntene, s nem az, hogy az egyik jelölt elhi­teti a képviselőkkel, hogy a másik jelölt ennek vagy an­nak titulálta őket. Szegény még védekezni sem tud, hi­szen a háta mögött zajlik az egész. Ez a cirkusz ment a Deákban, s ez megy másutt is. Mondja meg nekem, mi­lyen alapon okosabb az a né­hány kiválasztott az oktatási bizottságból, aki eldönti, kit teijesszen fel? Szerintem, aki nem egyéni választókerület­ből kerül be, hanem apparat­csik, az, elnézést, de nem biztos, hogy alkalmas erre. Akik az oktatás, a kultúra te­rületéhez értenek, azok vi­szont ritkán mennek párt­funkcionárius képviselőnek. • Ez egy régi bánatuk a szegedi önkormányzati közgyűlés munkájáért ag­gódóknak... - A városházának - ha va­lóban a város háza - az a dolga, hogy biztosítsa a pol­gárok gyerekei számára az oktatást. Ha egy ilyen város­ban, mint Szeged, csak az ál­lami fejkvótát adják tovább, az szerintem szegénységi bi­zonyítvány. Ezt meg kellene fejelni a város pénzével, úgy hogy az oktatás rendszere hosszú távon is működjék Ugyanez a kormányra is vo­natkozik. Mi ugyanis jelenle­gi vezetőinket a korteshadjá­ratunkban meghirdetett „szak­értelmükért" választottuk meg. Uralkodásuk első nap­jától becsapnak bennünket. Az élet minden területére in­tézményesítették az adósze­dést, a korlátozásokat és a szellemi terrort, a közokta­tásban pedig már a többedik generációs jövőnket lopják meg. Ezért mondottam, hogy a lecsúszás és az általuk el­követett bűn bibliai kataszt­rófa mértékű. Amikor én nyilvánosan úgy fogalmaz­tam, ahogy a Délmagyar is megírta, azt komolyan is gondoltam. • Kemény bírálat, ha tudjuk, hogy az MSZP már a választások előtt is a „modern, európai típusú párt" imázsát választotta. - Ezeknek az embereknek az érzelemviláguk valahol zavart szenvedett. Újra azt hiszik, hogy hatalmi elit let­tek. Holott tudomásul kelle­ne venniük, hogy itt most a polgár a fő. Minden köztiszt­viselő rabszolgája és kiszol­gálója kell legyen az állam­polgárnak. Ezt kellene meg­érteni. Igazgatóként én is voltam nehéz helyzetben, én is voltam ingerült, kiabáltam is, de mindig egy dolog volt a fontos: a gyerekek mindent megkapjanak, ami a nevelés­hez szükséges. 0 Át is keresztelték miat­ta a Deákot, jó ideig olt díszelgett a feljárón, hogy „Kovács László Gimnázi­um". Emlékszik még rá? - Igen, azt is én nyomoz­tam ki, hogy ki volt a tettes. Egy volt kedves tanítványom írta oda, aki egy kicsit nehe­zen ment át az érettségin. De nem én szerveztem meg a ki­írást. Én büszke voltam a munkámra, és nagyon szeret­ném, ha ez a mostani város­vezetés is büszke lehetne a saját művére. • Minimum három al­kalomra emlékszem, ami­kor megfogadta, hogy en­nek a városnak soha töb­bet nem tesz semmit. Az­tán most is honismereti vetélkedőt szervez az isko­láknak. Csak úgy, mellé­kesen. Soha többet? - Miután úgy látom, hogy itt halvány remény sincs, hogy az oktatásban, egészség­ügyben, közlekedésügyben, bárhol valami is történjék, megpróbálok találni egy olyan várost és régiót, ahol újra lehet normális körülmé­nyek között dolgozni. Semmi bajom a szocialista célokkal, de akkor tegyenek aszerint, s ne hozzanak létre terpeszke­dő hatalmi elitet. Nekem Ka­posvárott kertszomszédom volt Nagy Imre, ott lakott a Virág utcában. És amikor egyszer azt találtam mondani apámnak, hogy miféle ember ez az Imre bácsi, hogy a pa­rasztok padlásáról ő söpri be a termést (Nagy Imre egy ideig begyűjtési miniszter volt - a szerk.), apám, aki ki nem állhatta a kommunistá­kat, azt válaszolta: .,fia®' képzeld el, ha más tenné • Vagyis róla mindenki tudta, hogy érti a dolgát. Hát én kí­vánom ezeknek a mai szocia­listáknak, hogy legyenek Nagy Imrék. , Panek Jö*se»

Next

/
Thumbnails
Contents