Délmagyarország, 1996. június (86. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-08 / 133. szám

KÖRKÉP 7 STOP: sokadszor M

egint nekiment egy kamion a vonatnak. Megint dolgozott a húsdaráló. Most a mozdony ártatlan vezetőjének a lelke szállott föl váratlanul az égbe. Végre rágódni kezd az ország, legalábbis ezt tükrözik az újságok. Sorra előjönnek azok az ötletek, amelyeket mi már évtizedek óta hajtogatunk, de tartunk tőle, majd elmúlnak megint. Hogy jó lenne legalább félkarú sorompót fölrakni? Már a vasút embere is mondja, bizony jó lenne. Korábban inkábban azt bizonygatták, a korszerűbbről nem szabad visszafelé lépnünk. Csak éppen nem nyerünk semmit a fölismeréssel, mert annyi pénze az egész országnak nem lesz ebben az évezredben, amennyibe ez kerülne. A halál azonban minden percben lesben áll. Unásig mondhatnám a döcögtetőket, mint a révült fáradságból kizökkentő legegyszerűbb megoldásokat, de már nem mondom. Nem azért, mert ez legalább olcsó lenne, hanem azért, mert amit kiraknak, azt is sikerült annyira drágává tenni, hogy szinte semmit nem használ. Aki mindenre figyel, az észreveszi, de itt éppen azokra kellene gondolnunk, akik elbambultak. xMutogatja a televízió, milyen aprólékos alaposságIVM. gal igyekszik föltérképezni a rendőrség a veszélyes átjárókat, és eljut megint oda, hogy a hiba a masiniszták felelőtlenségében van. Készülnek a videofolvételek kilométerszámra, és erősen bízom benne, egyszer odaérünk, ahol kezdenünk kellett volna. Majd csak kimondják: minden András-kereszt legyen egyben STOP-tábla is. Akár villog a lámpa, akár pirosat mutat, legyen kötelező megállni a sínek előtt. Annyira nem lehet sürgős senki dolga, hogy halálra váljon. Biztosan eljutunk odáig. Csak még várunk néhány húsdarálóra? Horváth Dezső • Pénzhiány és párhuzamosságok „Vadkapitalista ápolás ## Konzultáción járt Szegeden tegnap dr. Pankucsi Márta, a Népjóléti Minisztérium szóvivője. Dr. Géczi József Alajos és Rózsa Edit országgyűlési képviselők társaságában a városházán dr. Csenke László alpolgármester bevezető szavai után a városi egészségügyi és szociális intézmények, civil szervezetek vezetőivel folytatott tanácskozást. Az egészségügyi reformról, a prevencióról, a szocii ális gondoskodás helyzetéről elemzést adva a szóvivő elmondta - többek között hogy a mostani rendszer tele van aránytalanságokkal, s ezek megszüntetéséhez feltétlenül struktúraváltás kell. A pénzhiányon, a pazarló párhuzamosságokon koordinációval, helyi fórumok segítségével, s megfelelő jogszabályi keretek biztosításával lehet úrrá lenni. Az erre irányuló reformtörekvésekhez a konzultáción jelenlévők számos fontos problémára hívták fel a figyelmet. Arra például, hogy az egészségügy területén lesújtó a helyzet, az orvosi ellátásban a betegek rovására menő anomáliák alakultak ki, az ápolási rendszer „vadkapitalista", az önkormányzatok ellehetetlenülése összefügg a rossz normatívákkal, a pályázatok ellentmondásosak, nincs elég pénz, a dolgok összehangolatlanok, sok az esetlegesség, számos elavult szabály, rendelet akadályozza a munkát, a civil szervezetek jogállása, szerepe pedig tisztázatlan. Sx. M. Kesely lónak hóka a homloka De régen is volt, amikor lovas nemzetnek számított a magyar. Szeged határában, Tápén, a Gold Lovasklubban azonban már nem érzi ezt a múlt időt az ember. A pacik körül iskolás gyerekek sürögnek-forognak, ápolják a lovakat, majd nyerget raknak rájuk, s elindulnak gyakorolni. Nemrégiben lovasnapokat is rendeztek Tápén, melyre többezer ember volt kíváncsi. Gyorsan lebukik a betondzsungelben nevelkedett hírlapíró, ha lovak közelébe keveredik. Mert ugye elkezd beszélni arról, hogy mennyi idős ez a fekete paripa, s milyen szelíd az a barna ló. Mehemednél és a teheneknél még elmentek ezek a meghatározások, ám a lovaknál a szakember ilyenkor kiigazítja a tájékozatlant a foltokra mutatva, hogy az a fekete valójában gesztenyepej, a barna pedig pirospej. Pejnek ugyanis azokat a lovakat hívják, melyeken a hosszú szőrök feketék. Próbálkozom a két hónapos kiscsikó színének meghatározásával is, ám nem járok sikerrel, hiszen kiderül, hogy barna csikószórét rövidesen levedli és nyári fekete lesz belőle. Megtudom még, hogy Dalton, a kiscsikó két hátsó lába bokazoknis, jobb első lába kesely, a feje pedig hóka... - Nézze, ezt az üstöktől az orrsövényig húzódó szabálytalan formájú fehér foltot nevezzük a hókának mondja az öreg lovászmester, a 73 esztendős Plenter Béla hitetlenkedő arckifejezésemre. - De tudja-e melyik a ló térde? Nem merek már tippelni sem, jobban is teszem, hiszen Béla bácsi rámutat arra, amit én eddig a ló combjának hittem... A munka is hozzátartozik a lovagláshoz. (Fotó: Gyenes Kálmán) Az alapfokú lóismeret tanfolyam alatt körénk gyűlnek a gyerekek is, akik az előbb még Bohém, Oszkár és Hűség hátán ültek. Most éppen testnevelés órájukat töltik a Gold Lovasklubban. - Az osztály egyik fele uszodába jár, mi pedig lovagolni szoktunk jönni - fűzi hozzá magyarázatul tanáruk, Németh Ervin, aki kétszeresen is kötődik a lovakhoz, hiszen testnevelés és biológia szakos tanár. - Két esztendeje járunk ide, a gyerekek kedzetben csak a futószáron tartott lovakon gyakorolhattak, de most már önállóan is megülik őket. - Én később is szeretnék lovakkal foglalkozni - árulja el a 12 esztendős Túri Tímea a „mi leszel, ha nagy leszel?" kérdésre. - Nem akarok ugyan sportoló, díjugrató lenni, de szívesen dolgoznék lovak mellett. A Gold Lovasklub 1993 eleje óta létezik, tudom meg később az istálló hűvösében Mészáros Rudolftól, az egyesület vezetőjétől. Alapvetően nem a versenysportra koncentrálnak, inkább arra, hogy szelíd, kedves lovakat tartsanak, s megpróbálják a gyermekeket megtanítani a lovaglás tudományára. Más is tanulnak itt persze a diákok: önfegyelmet és felelőségtudatot. A pacikról ugyanis gondoskodni kell, lecsutakolni őket, ápolni a szőrzetüket, vizet hozni nekik. - Szerencsére helyünk is van a lovagláshoz, hiszen az algyői olajmező 300 hektáros területét, az erdősávokat tudjuk bejárni - mondja Mészáros Rudolf. - Sót, ha valakinek nagyobb igénye van, akkor átkompozunk a túloldalrra, ott vadregényesebb a táj, szabadabb a környezet és megállás nélkül lehet 3-4 kilométert lovagolni. Szeged határában, Tápén két lovasklub is működik. Az aktív klubéletet jelzi, hogy nemrég lovasnapokat tartottak Tápén. A rendezvény említésekor felcsillan Mészáros Rudolf szeme: - Öt éve nem volt Szegeden olyan sikeres lovasnap, melyre a közönség is nagy számban látogatott ki. Nagyon féltünk, mert Tápén ugyanekkor volt a Ferencváros-Tápé öregfiúk focimeccs, délután pedig a gyorsulási motorverseny. De a programra az elejétől a végéig 2-3000 ember volt kíváncsi. A lovasnapot a Gold és a Maraton tereplovasklub segítségével Bujdosó József szervezte, támogatóként tápéi részönkormányzat, főtámogatóként a Duo Kft. állt a rendezvény mellé. Több versenyt is lebonyolítottunk ekkor, volt díjugratás, kettes fogatok akadályhajtása és vadászhajtása, gumiskocsik ügyességi versenye, valamint parasztgalopp. Véget ér lassan a testnevelés óra is, a gyerekek a kifutóból az istálló felé veszik az irányt. A lovakat előbb azonban le kell szerszámozni, ezért szól a lovászfiú Gáborra, hogy ne az istállóba vigye Hűséget. - Én nem oda akarok vinni, de ő másként gondolja felel a legény a nyeregből, majd néhány finom rántás a gyeplőn, s mégis meggondolja magát a paci. Takács Viktor Jó egy hónapja megszűnt az esti-éjszakai ügyelet a mórahalmi rendőrőrsön. A megyei rendőr-főkapitányság, járőrözéssel váltva fel az ügyeletet, azt hitte, ésszerűsít, a lakosság meg éppen az állandó elérhetőséget, a telefonközeli ügyeletet tartva ideálisnak, azt gondolta, jól kiszúrtak vele. A képviselőtestület is foglalkozott az üggyel. Szerencsére, nem kezdtek a gordiusi csomó aprólékos bogozgaEgész napos rendőri ügyelet tásába, hanem a klasszikus módszerhez folyamodva, Nógrádi Zoltán mórahalmi polgármester és dr. Salgó László megyei főkapitány pár órás értelmes tárgyalás eredményeként átvágták a bogot. A mórahalmi polgárok biztonságérzete a fontos mindenekelőtt, így természetes is, hogy a rendőri ügyelet kérdése ügy lett a legutóbbi képviselőtestületi ülésen is. Ekkorra azonban, ahogy egy polgármesterhez illik, már be volt karcolva Nógrádi Zoltán naptárába egy dátum: május 30, kihallgatás dr. Salgó László ezredesnél, a megye rendőr-főkapitányánál. A fair play szabályai szerint, ütköztek az érvek, pro és kontra... S hogy végül ki nyert? Mórahalom és térsége lakossága. A rendőr-főkapitány ugyanis nem csinált presztízskérdést az ügyből, meghajolt a polgárok akarata előtt: két nappal később már helyre is állt a „rend" a mórahalmi rendőrőrsön, ismét egésznapossá téve az ügyeletet. Nem ezt hívják véletlenül polgárbarát rendőrségnek? De igen! Ö. F. • Tizenöt éves a Szegedi Telefonlelki-segély Szolgálat Ezreknek nyújt kapaszkodót A 15 éves fennállását ünneplő Szegedi Telefonlelkisegély Szolgálat háromnapos konferenciát szervezett a hét végén Balástyán, ahol a telefonszolgálatok kiképzési rendszeréről, a tapasztalatokról tanácskoztak az ország különböző városaiban működő szolgálatok munkatársai. A lélekgyógyászat szakzsargonjában cry for helpnek nevezik azt a jelzést, amit az öngyilkosságra készülő, vagy annak gondolatával viaskodó „lead" a környezetének. Ez a cry for help korántsem biztos, hogy ágy hangzik: segíts, mert meg akarok halni! Sőt, a ritkább esetekben szól ily konkrétan a megfogalmazás. Az önkezű halálra készülő cry for help-je az is, ha pusztán beszélni akar valakivel, ha meg akarja osztani a ránehezedő, s megoldhatatlannak tűnő problémát, ha ki akarja beszélni magából a fájdalmát. S ha kapaszkodót nyújtó, problémamegoldó képletet kínáló társra, segítőre, hallgatóra lel, tán elveti magától a halál gondolatát. Hogy mindez nem hangzatos teória, bizonyság rá a tapasztalat, amit 1980-ban rögzítettek Szegeden, a kórház ideg-elmeosztályán, ahová a „sikertelen" öngyilkosságot elkövetett emberek kerültek. Az akkor-és ott dolgozó pszichiátereknek, az öngyilkosságot megkíséreltek többsége arról vallott, hogy ha lehetősége lett volna valakivel megosztani ránehezedő gondjait, s valakinek segítségért kiálltani, akkor nem nyúlt volna a végső megoldás eszközéhez. Ez volt az a motiváció, ami életre hívta Szegeden az S.O.S Telefonlelki-segély Szolgálatot, ami pontosan olyan szerény körülmények között ünnepelte másfél évtizedes születésnapját Balástyán, a Zöldmező Campingben - mint, amilyenek között 15 éven át működött. Ott voltak az ország 38 S.O.S. telefonszolgálatának képviselői, s a szakmai tapasztalatcserét szolgáló ünnepi találkozóra eljött a Telefonlelkisegély Szolgálat alelnöke, dr.Varga Gábor pszichiáter is, aki keserűen szólt arról, hogy addig, amíg az ország a testi-lelki betegségek megelőzésének jelszavától hangos, a legfejlettebb mentálhigiénés struktúrában működő, a sikeres prevenciót teljesítő telefonszolgálat egyetlen fillér társadalombiztosítási támogatást nem kap. Az ország lelkitelefonszolgálatai évente 80 ezer olyan hívást regisztrálnak, amelyek esetében felmerül az öngyilkosság elkövetésének szándéka, s évi 4 ezer olyan hívást kapnak, amikor a hívó megfogalmazza: véget akar vetni életének. Az esetek jelentős részében sikerül az önkezű halál gondolatától megszabadítani a kétségek között vívódó telefonálót. A 15 esztendős szegedi szolgálatot a kezdeti időkben évente 4-5 ezer ember tárcsázta, ma ez a szám eléri az évi 9-10 ezret. A szegedi S.O.S szolgálat egyik alapítója és vezetője, dr. Ónody Sarolta főorvos árnyék-katonaságnak nevezte a szolgálatot, ami arra hivatott, hogy a szociális vagy lelki hálón kiesni „szándékozók" a segítség vonalában megkapaszkodhassanak. Egy kétségbeejtő mentális helyzetben levő ország városában különös jelentőséggel bír egy olyan szolgálat, amely emberek tízezreinek képes kapaszkodót nyújtani, s kivált dicsérendő ez akkor, ha tagjai minimális anyagi ellenszolgáltatásért, önzetlenül, megszállottságból teszik a dolgukat, s minimális anyagi támogatással életben tudtak maradni 15 éven át. Kalocsai Katalin ellátás • DM-információ Péntektől a Bus-Oxy Kft. gondoskodik Csongrád megyében az egészségügyi oxigénellátásról. A cég szegedi kirendeltségén fogadja az oxigénellátásra szoruló betegek jelentkezését. A betegek recept alapján ingyen kapnak oxigént. Érdeklődni lehet a 06-62-477-986-os telefonszámon. Szobrok Apátfalváit • Munkatársunktól Tegnap este 6 órakor nyílt meg Apátfalván, a Pátfalvi Galériában Kiss Jenő szobrászművész tárlata. A kiállítást Kalmár Márton szobrászművész nyitotta meg. A szobrok június 23-ig tekinthetők meg, hétköznap 9-től 12, valamint 15-tól 19 óráig, szombaton pedig 15-tól 19 óráig. Illyés Kinga Mórahalmon • Tudósítónktól Június 11-én, kedden este 7 órakor kezdődik a mórahalmi könyvtárban Illyés Kinga marosvásárhelyi előadóművész estje. Illyés Kinga monológjában Márai Sándor „San Gennaro vére" című művét szólaltatja meg. Jelentkezzen a buszvezető! • DM-információ Tegnap, déli fél tizenkettő tájban az 55-ös főúton, Domaszék külterületén közlekedési baleset történt. Baja felől Szeged irányába közlekedett egy kék színű, fehér csíkkal díszített autóbusz (amelynek utasai között általános iskolás gyerekek is voltak), s vezetője körültekintés nélkül kezdte meg egy előtte haladó lovas kocsi előzését. így ütközött neki annak a személygépkocsinak, amely a busz mellett haladt, éppen megelőzvén azt. A busz átszorította a személykocsit az úttest bal oldalára, ahfil az útpadkán egy gyalogos haladt. A személygépkocsi vezetője - bár erósen fékezett - már nem tudta elkerülni a bajt, s elütötte a gyalogost, aki súlyos sérülést szenvedett. A buszvezető ekkor megállt, megígérte, hogy értesíti a mentőket és a rendőrséget - majd tovább indult, s hollétéről azóta sem tudnak. (Az autóbusz forgalmi rendszámát sem írta föl senki.) A sofőr személyleírása: kb. 5560 éves, 175-180 cm magas, átlagos testalkatú férfi. A rendőrség váija a buszvezető önkéntes jelentkezését. Ezen felül számítanak mindazok segítségére, akik a balesetet látták, vagy olyan információkról tudnak, amelyek alapján előkeríthetik az autóbuszt és vezetőjét. Jelentkezni személyesen vagy írásban lehet a Szegedi Rendőrkapitányság Közlekedési Alosztályán (6721 Szeged, Párizsi krt. 22-24.), vagy telefonon, a 62/477577, 11-14-es mellék, ill. a 07-es városi ügyeleti szám hívásával.