Délmagyarország, 1996. június (86. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-01 / 127. szám

Névjegy Farkas Imre Életkora: 45 év. Vagyona: egy felmé­rés szerint Magyaror­szág 17. legtehetősebb embere, amivel nem ért egyet. Eredeti szakmája: szobafestő és mázoló. Autója: Mercedes. 500 SL. Hobbija: a horgászat. Gyengéje: a jó szivar. Életútja: Orosházán született 1951-ben, 1970-ben festőként ke­rült a megyei vendéglá­tó vállalathoz, 1981-től szerződéses üzletveze­tő, 1989-ben létrehozta az első vendéglátóipari kft.-t Békés megyében, majd Budapesten lett üzletember. 1991. júni­us 27-én Orosháza és Szeged között elrabol­ták Helga nevű lányát, akit azóta sem talált meg a rendőrség. Az apa minden vagyonát lánya keresésére fordí­totta, majd 1992 no­vemberében újra indí­totta üzleti vállalkozá­sait. Ma több mint 300 játékautomatát üze­meltet Magyarorszá­gon. Tervei: beszállni az ingatlanüzletbe. SZOMBAT, 1996. JÚN. 1. STEFÁNIA III. Mindent elölröl... Amerre jár, szivarok jelzik az útját. Egyszer 3, és fél hánapig nem sxívta. Azt mondja, úgy felborult szervezetének az egyensúlya, hogy vé­gül kórházba került. Az­óta szenvedélyesen szi­varozik. Farkas Imre több mint háromszáz nyeröutomatát üzemel­tet, harmincnégy játék­teremben szerte az or­szágban. Húsz éve sike­resen vállalkozik, nevét mégis egészen más ok­ból ismeri az ország: ó az elrabolt Farkas Helga apukája. Három évvel ezelőtt - miután teljes vagyonát lánya keresé­sére fodította - mindent elölről kezdett az üzleti világban. - Hatcsaládos mosónő gyermeke vagyok, nem is­meretlen előttem a szegény­ség. A koldusnak ma is adok valamennyit, de a cégeim vagyonát sosem keverem a saját pénztárcámmal. Egyál­talán nem vagyok spórolós, szeretem kényeztetni ma­gam: jó kocsiban utazni, szép lakásban lakni, divato­san öltözni. Naponta egyszer eszem, este és otthon. Ven­déglőbe csak akkor megyek, hamuszáj. • Érdekes, hiszen a ven­déglátásból származik a vagyona. Honnan indult valójában Farkas Imre vállalkozói karrierje? - Orosházi születésű va­gyok, vendéglátó-ipari szak­középiskolát végeztem. Soha nem vágytam magasabb végzettségre. Mindig az üz­let érdekelt és nem a hata­lom. Legjobban akkor érez­tem magam, amikor vendég­közeiben dolgozhattam. A mostani műveltségem nagy részét is ilyen, indirekt mó­don szereztem és nem köny­vekből. • Mikor kezdődött a bi­rodalomépítés? - Az eredeti szakmám szobafestő és mázoló. Hat­vannyolcban végeztem, két­évi katonáskodás után, 1970. március 16-án kerültem a Békés Megyei Vendéglátó Vállalathoz szobafestőnek. Addig festegettem, hogy 1990-re az összes üzletük az enyém lett Orosházán. 1981­ben szerződéses üzemeltető­ként szálltam be az üzleti életbe, Orosházán a legna­gyobb presszót én vittem. Mindig nagyon kedves ma­radt számomra, csak tavaly ősszel adtam el, amikor vég­leg abbahagytam a vendég­látást. Az üzleti életem való­jában innen indult. Azután jött a második vendéglő, a harmadik, végül az utcában az összeset át kellett vennem ahhoz, hogy megfelelő ára­kat tudjak diktálni. Kezdet­től fogva igyekeztem nagy­ban gondolkodni. Központi raktárt alakítottam ki, ahon­nan az összes vendéglátó­egységemet elláttam. Elő­ször egy kisvállalatot csinál­tam, majd 1989-ben létre­hoztam az első vendéglátós kft.-t Békés megyében, ez­után jöttem Budapestre. Úgy éreztem, vidéken már nem tudtam volna továbbterjesz­kedni. A fővárosban bérbe vettem a Halló bárt. „Esély a szerelemre" - ezt a nevet ad­tam neki. • A szexiparba is be­szállt? - Nem, de akkoriban az volt az igény, hogy szriptfz is legyen egy éjszaki szóra­kozóhelyen. A vendégeknek nagyon tetszett. Később mégis eladtam. • Miért? - Láttam, ez az üzlet már nem hoz eleget, nagyon térd­re ereszkedett közben a ven­szörnyű következménye, hogy még a gyerekeinkben sem fog kialakulni egy nor­mális adózási morál. • Hírlik, Farkas úr elő­kelő helyet foglal el a ha­zai gazdagok rangsorá­ban. - Egyszer tizenhetedik­ként jelöltek egy listán a va­gyonomat illetően. Mélysé­gesen nem értettem vele egyet. • Miért? - Mert a láthatatlan jöve­delmeket nem tudják vizslat­ni. Az igazi gazdagok vi­szont abban a szférában ta­lálhatók, én inkább módos embernek tartom magam. A magánvagyonomat ráadásul megsaccolni sem tudják. Torz a tükör: látnak egy 500-as Mercedest, amelyből a Farkas úr száll ki, de ez nem jelenti azt, hogy az a Farkas Imréé. • Hanem? - Történetesen a Wolf Kft.-é. A felhalmozott nye­reséget egy gazdasági társa­ságon belül az ember vagy befekteti, vagy vagyonná alakítja, esetleg nyereség­ként kiveszi és megadózza. Az én szemléletem csak az első kettőt engedi meg. Úgy döntöttem az adóper után, hogy nem cibálom az orosz­lán farkát. Pedig nem va­gyok félős típus, megedződ­tem. Már 1978-ban is foglal­kozott velem az akkori gaz­dasági rendőrség Békés me­gyében. Sosem tudták elhin­ni, hogy ebből a szakmából ilyen jól meg lehet élni. Mindig valami titkot keres­tek a háttérben. Nem maradt más hátra, megtanítottam az adótisztviselőket a vendéglá­tásban dolgozni. • Hogyan? - Úgy, hogy ha egy vál­lalkozó be szeretné bizonyí­tani, nincs igazuk, mindent fel kell tárnia, amiből a jöve­delme származik. Magyarul, megtanítja a hivatalnokokat dolgozni. 9 Gazdag ember, nem fél? - Ma már a hamburgere­seknek is kell védelmi em­ber. Minden nagy cég csak megfelelő biztonság mellett tud dolgozni. Az üzleteim­ben gondoskodni kellett a vagyon- és személyi véde­lemről. Erre egy külön vé­delmi céget alkalmazok, amely nagyon jelentős költ­ségtényező. • A személyes biztonsá­gával mi a helyzet? - Nem alkalmazok testőrt magam mellett. Más oldalról közelítem meg a dolgot: úgy élek, hogy minderre ne le­gyen szükségem. Nem kelle­mes érzés, ha az ember mel­lett mindig sétál valaki, beül mellé a kocsijába, megisme­ri a magánéletének minden titkát. Akár vissza is élhet vele később. A gyermekem tragédiája óta semmilyen at­rocitás nem ért. Bárhol végig merek sétálni az utcán, az én gazdasági sikereimet nem szegélyezték tönkrement emberek az út szélén, bosszútól tehát nem kell tar­tanom. 9 Mára ismét sikeres üz­letember lett. Mit szeret­ne még elérni? - Az egy dolog, hogy már nem kell odahaza végig kinyomni a fogkrémes tu­bust - ennek persze örülök. A jó anyagi háttér biztonsá­got nyújt, de a sikerből egy üzletembernek sosem elég. Nekem ez lételemem, min­dennap át kell hogy éljem, különben felborul az egyen­súlyom. Most például ingat­lanügyekkel foglalkozom. És ezen a téren is szeretnék sikeres lenni... Rafai Gábor - A családi tragédia mi­att 1992 végére anyagilag teljesen megsemmisültem, hiába voltak előtte virágzó vállalkozásaim. Másfél évig nem dolgoztam, nem tudtam megbékélni a tragé­diával, hogy Helga lányo­mat elrabolták. Minden va­gyonomat az ő keresésére fordítottam. • Miért rabolták el Helgát? - Egyértelműen a pén­zért. Akkor én már sikeres vállalkozó voltam. Öt­százezer márka váltságdí­jat kértek. Ez abban az idő­ben hatalmas összeg volt. • Ki tudta volna fizet­ni? - Összeszedtem a pénzt. Fizetni akartam, de a rend­őrség közbelépett. A nyo­mozás vezetője azt mond­ta, a levegőt is úgy ve­gyem, ahogyan ők mond­ják. Mindenáron vissza akartam kapni Helgát. Ma is úgy érzem, mintha a Helga 5 éve tűnt el rendőrség tartozna nekem a gyermekemmel. Nagyon sokat kellett küzdenem, hogy a közvélemény reáli­san lássa ezt az ügyet. • Együttérzés volt az emberek többségében! - Nagyon szimpatikus érzést keltett bennem az emberek segítőkészsége. De akadtak rosszindulatú megnyilvánulások is. Volt, aki a szememre vetette, ve­le nem történhetne meg ilyen, mert neki nincsenek milliói. • Mit válaszolt? - Azt, hogy gyereke vi­szont neki is van. És ő is mindent megtenne - ké­pességei szerint - a család­jáért. Azért elítélni valakit mert pénze van, úgy ér­zem, igazságtalan. Az persze igaz, ha nekem nem lett volna vagyonom, ez a tragédia nem történik meg: szegény ember gyerekét még sosem rabolták el. Egy időben emiatt engem is furdalt a lelkiismeret. Mára kénytelen voltam megtanulni, hogyan tudok együtt élni ezzel a tragédi­ával. Lassan öt éve ennek, 1992 novemberében min­dent elölről kezdtem. Ma már tudom, újrakezdeni sokkal nehezebb: az ember már hozzászokott a siker­hez, az igényei megmarad­nak, de a lehetőségei sok­kal korlátozottabbak. • Farkas úr nem cibálja az oroszlán farkát! Összepékerezett feketepénzek vább az államnak adók for­májában. A valóságban a fe­ketejövedelmek itt csapód­nak le, hiszen a bérből élők nem engedhetik meg maguk­nak, hogy egy este négy-öt ezer forintot behajigáljanak egy pókergépbe. Az állam helyében én soha nem en­gedtem volna a szerencsejá­tékot magánkézbe. • Miért? - Ez egy jól jövedelmező tevékenység. A kincstárnak olyan bevételi forrása, ame­lyért csak szolgáltatást kell nyújtani. Az állam ezt most úgy tudja megcsapolni, hogy 78,5 százalékos elvonást ve­zetett be, a maradékból kell a költségeinket fedezni és nyereséget termelni. 9 Százmillióból így hu­szonkétmilliója marad! - Durván. • Ez egy jól adózó üzlet­ág­- Most számoltattam össze a gazdasági vezetőkkel a '95-ös adómat: 60 milliót vitt el tőlem a kincstár. De ez természetes, a világ min­den táján így működik a sze­rencsejáték. Egy kétmilliár­dot forgalmazó cégnél ki le­het számolni, hogy mennyi jut még az üzemeltetésre és mennyi marad nyereségként. • Most önmagáról be­szél? - Nem szeretek számokra hivatkozni. Egy üzletember két dologról nem beszél, az egyik a pénz... Nagyon sokat adózom, 1992-ben mégis elindítottak ellenem egy el­járást, 34 millió forint sze-< mélyi jövedelemadót köve­telt rajtam az APEH. Három évig lebegett fölöttem a Da­moklesz kardja. Végül min­den fórumon megnyertem a pert. • Ilyen magas lett volna a jövedelme? - Hírből sem. Ebben az országban az adóperek 70 százalékát elveszíti az APEH. Mi másnak nevezhe­tő az ilyen eljárás, mint pró­bálkozásnak? De ennek az a déglátás. Ezért 1989-ben ne­kifogtam nagy méretekben játékautomatákat üzemeltet­ni. Éreztem, váltani kell. 9 Ezt a szakmát sosem nézték jó szemmel! - Akkoriban még nem is tudták, mi ez. Senki sem lát­ta előre, mekkora pénz van benne. 9 Nehéz volt megszerez­ni az engedélyt? - Nyolcvankilencben azért vettem be a káeftémbe a Békés megyei vendéglátót, mert nekik már volt enge­délyük tizenöt nyerőgép üze­meltetésére. Ez a papír lett az apportjuk, de akkor még ők sem tudták, mindez mit ér. Úgy gondolták, olcsón betársultak. 9 Hogyan folytatódott? - Egy évvel később már kétszáz nyerőgépet üzemel­tettem. Érdekes, akkoriban nem is engedély kellett, ha­nem egy felmentés. 9 Mi alól? - A törvény tiltotta, hogy magánember szerencsejáté­kot szervezzen. Ez alól kel­lett mentességet kérni. 9 Szóval, Farkas Imre felsétált a minisztérium­ba, bekopogott és— - ...elmondtam, régóta foglalkozom ezzel a tevé­kenységgel, értek hozzá, is­merem az adózási rendjét. Nekem már van tizenöt gép­ről felmentésem, kérek száz­ra. 9 És? - Megadták. Ez volt ak­koriban az ország második legtöbb gépre szóló enged­élye. 9 Kellett valami ehhez, vagy elég volt jó fiúnak lenni? - Meg tudtam indokolni a kérést. Akkoriban ez elég volt. A rendszerváltás kellős közepén voltunk, mindenki eleget akart tenni a feladatá­nak. Volt úgy, hogy három hónap alatt négy vezetővel találkoztam a minisztérium­ban, míg ezt intéztem. Olyan szelek fújtak, hogy vállalko­egy kis drinket ragasztok. Negyvenhárom ilyen ter­mem volt, de a szakma gaz­dasági helyzete ma olyan, hogy le kellett építeni har­mincnégyre. Harmonika módszerrel dolgozom: most összehúzom a hangszert, de azért így is jól szól. Könnyí­tettek a feltételeken, és na­gyon sok új vállalkozó vá­gott bele ebbe az üzletbe. Ha újra kicsordul a bögre, ismét bővíteni fogok. 9 A köztudat a szeren­csejátékot „piszkos üzlet­nek" gondolja! - Tévednek, nagyon szi­gorúan szabályozott ez a te­vékenység. Mindig azt mon­dom, engem nagyon meg kellene, hogy becsüljenek, mert kilencven százalékban a láthatatlan jövedelmeket gyűjtöm be és azt adom to­,Mindig az üzlet érdekelt, nem a hatalom" zó szellemű gazdasági rend­szert kell kialakítani - meg­kaptam az engedélyt. Akko­riban még az önadózó rend­szerbe tartozott ez a tevé­kenység, nem fizettünk ke­vesebbet, de sokkal jobban ment az üzlet. 9 Miért? - Most senkinek sem megy, csökkent a reáljöve­delem és a forgalom is. 9 De nem abból él, hogy vasárnap zárva tart? - Hétvégén is nyitva va­gyunk. Mégis, azokat az üz­leteket, amelyek pengeélen táncoltak, bezártam, hiába volt egyik-másik játékter­memben nyolc-tíz milliós befektetésem. 9 Most vagy régen volt nehezebb engedélyhez jutni? - Ma nyitott koncesszió­ban működik ez az üzlet. Minden, ilyen célra alakult társaság kizárólag csak sze­rencsejáték szervezéssel fog­lalkozhat. Bárki kap enge­délyt, aki megfelel ennek a jogszabálynak. 1992-ben mindez egy kicsit nehezeb­ben ment. A Wolf Kft. pél­dául négy és fél hónap alatt kapott engedélyt a Szeren­csejáték Felügyelettől. Ad­dig állt az üzlet. 9 Hány társasága van? - A törzscégem a Winner Kft., erre építettem fel másik négyet, amelyek az üzemel­tetéssel foglalkoznak. De forgalmazok és tervezek is játékgépeket. 9 Teljesen abbahagyta a .- vendéglátást? - Igen. Budapesten már csak exkluzív játéktermeket nyitok és mindegyik mellé

Next

/
Thumbnails
Contents