Délmagyarország, 1996. május (86. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-02 / 102. szám

CSÜTÖRTÖK, 1996. MÁJ. 2. BALLAGÁS 7 Számmajális Hát minket aztán ver a matematika májusaink legelső napján. Évtizedekig azt adhattuk össze, hány élüzem is harcolt fergeteges sikerrel a munka frontján, mennyi a kiváló és még kiválóbb dolgozó a városban, közülük mennyi a hölgy, az ifjú és a kékszemű. Aztán azt is szorozhattuk, hogy ha még tlz százalékkal nő a mezőgazdaság termelése és még tízzel az ipar termelékenysége, hát saját autókarburátorába dől a General Motors és Zsiguliban vagy éppenséggel Puliban parádézik majd a szaúdi olajmilliárdos. Rég volt, még kinevetni is arcpirító lenne. De hát a matekórák most sem kímélnek. Százötven a gyereket rázó villanylöketű bádogautó, száznegyven a nejlonpoharas sör, háromszánál több a mócsingos szintúgy nejlon pörkölt, s létezik már ötszázas lufi is. Aztán ez szorzatik a két gyerekkel, áraktól ájuldozó nagymamával, ebből kivonatik a munkanélküli segély összege, no meg a diplomás kezdőfizetés reciproka, s mindezt négyzetre emeljük egy kis inflációval. Aztán feküdhetünk is a lendkerekes műanyaghuszár alá, onnan kiabálva, hogy éljen május elseje - havi húszezer bruttóból. Tudom, régi vicc ez, Kádárral meséltetett. De ahogy akkor se volt mit nevetni rajta, nagy nyomorunkban, úgy most is inkább elbődülne az ember. Na, de ennyiért... ? Bátyi Zoltán Szegedi életképek • Munkatársunktól Színes forgatag - mindig ez a kifejezés jut eszembe május elsejéről. S ahol ilyen színes és sokféle társaság gyűlik össze, ott bizony érdekes dolgoknak is szem és fültanúja lehet az ember. Először is volt egy tömegverekedés a munka dicső ünnepén. Az ünneplésben megfáradt, s valamin nagyon nehéz lenne pontosan kideríteni, hogy min összevesző, mintegy ötven főnyi kisebbségi társaság egymásnak ment. Jól értesültek szerint két családról volt szó, de mit lehet ezt tudni ilyen nagy forgatagban. A zöldben, vagyis a Liget parkos részén folyt a csihi-puhi, amikor egy megtermett fiatalember lépett közbe. Igazolványt mutatott, melyből kiderült, hogy a rendőrség hivatásos állományába tartozik gazdája. (Később megtudtuk, az illető gazdasági nyomozóként tevékenykedik.) A küzdő felek a rendőrigazolvány láttán azonnal szétváltak. S mondja valaki, hogy nincs becsülete a „Police" feliratnak. S május elseje folytatódott. KéUhölgy beszélgetett. Egyikük azon tűnődik, vajon az az árus „mennyiért veszetegheti a pattogatott kukoricát"? Társnője megszólalt, hogy „biztosan nem olcsó". Kár, mondja pattogatott kukoricák rajongója, mert ő nagyon szereti ezt a csemegét. S az üzlet nem jött létre... Nem sokkal arrébb kézen fogva vezeti 5-6 éves gyermekét egy anyuka. Egyszer csak figyelmeztetőleg megszólalt: „Most mondom, nem kérsz vattacukrot." Milyen jó az ilyen előrelátó anyuka. S május elseje tovább folytatódott. • A Liget tegnap is megtelt Sör, virsli - ünnep Együtt a család. (Fotó: Nagy László) Majáliskeresöben Sándorfalván • Tudósítónktól Május 1-je volt ugyan, de igazi majálist nem találtunk Sándorfalván. A település békésen ünnepelt, még a kocsma udvarán is csak két férfiember beszélgetett a kriglik mellett. A hivatalos ünnepség helyszínéről, a focipálya mellől is hiányzott a tömeg, a sokadalom; egy tökmag- és szotyolaárus, egy gyermekjátékokat kínáló vásározó és a tűz fölött a bográcsban rotyogó pörkölt jelezte szerda délben Sándorfalván a majálist „Hol vannak már a régi majálisok.... - nosztalgiázott Darázs Sándor polgármester is -, amikor jöttek a vásározók, volt körhinta, s azért senki sem maradt éhen, hiszen jópár bográcsban főtt a pörkölt." Az önkormányzaton természetesen most sem múlott az ünneplés. A kábeltévén közzétették a hirdetést, ám az árusok és a mutatványosok csak nem jelentkeztek. A hagyományos május elsejei sándorfalvi focitomára is mindössze három csapat nevezett. A helyszínválasztásnak köszönhetően egyébként délutánra megérkezett a tömeg; a Sándorfalva-Kistelek megyei I. osztályú labdarúgó-mérkőzés közönsége. „Nincs pénze itt senkinek sem ünnepelni, ha egy négytagú család kijön, akkor ezer forintnál kevesebből nem úszhatja meg a kirándulást" - adta meg a népünnepély hiányára választ Petróczy Józsefné, aki szotyolát és tökmagot árult a majálison. Való igaz, a munkanélkülieknek se pénzük, se kedvük a munkát ünnepelni. nul szépen, mindig az alkalomhoz illő méltósággal ünnepelni, s mind többen közösen. Ha március 15., elismerik a város legjobbjait, ha június-július, akkor aratóünnepek, ha augusztus 20., akkor kulturális-irodalmi rendezvények, ha szeptember: szüreti mulatság, s a város napja, ha tél: böllérnapok, ha... ha május 1., akkor mórahalmi „össz-szövetségi" megmozdulás, felszabadult tavasz- és egymásköszöntő. S ahogy egy esküvőre, ünnepeire is ugyanúgy készül a város. Három hétig tartott a május elsejei városi nagytakarítás - az eredmény? Igen, megmondtam a polgármesternek Katalin asszony üzenetét, akivel hol az egyik, hol a másik rendezvényen futottam össze. Jó bora van az édesapjának - jólesett koccintani déli nedűjéből az északiak egészségére. Mármint az év mérkőzése, a szegedi utcával elválasztott északi és déli városrész hagyományos fociviadala után. Az eredmény: 0:0, ám tizenegyesekkel, egy góllal, az északiak bizonyultak jobbnak, avagy szerencsésebbnek. (Tavaly a déliek győztek, ahová Nógrádi polgármester is való.) A mórahalmi majáiisi hangoló valójában már az ünnep előestéjén megkezdődött, amikor a három majorett-csoport közösen, a városi fúvószenekar kíséretében délután 4-től este 9-ig trenírozta a lakosságot. A rendezvények szponzorai külön szerenádokat is kaptak. Folytatás elsején reggel, aztán indultak a programok: kerékpáros körversenyek bölcsödétől az érettekig vagy nyolc korcsoportban, lövészverseny egyleteseknek és amatőr puskásoknak, aztán ménkű nagy tűz, oltottak is rendesen az ifjúsági tűzoltók; közben a benépesült piactéren pezsdült meg úgy az élet, mint must a hordóban - míg az ovisok, művészeti iskolások, általános iskolások a színpadon mutatták meg szüleiknek, nagyszüleiknek, ismerősöknek, meg az egész városnak, mit tudnak, az idősebb férfiak egyre inkább a bogrács- meg söröskorsó sorra orientáló,dtak. Fodor Sándor bácsi éppen a zeng^. karnak, a vendégeknek, meg a haveroknak dobott föl vagy 25 kiló marhát (ne mindig ugyanaz legyen, tavaly libapörkölt volt), receptje első pontja: végy egy fényesen tiszta bográcsot! Végül is Mórahalmon vagyunk ... Őrli Faiwnc Alaposan megtréfálta az időjárás a szegedi majális vendégeit. Hol beborult az ég, aztán esett az esó, hol pedig kisütött a nap, mintha mi sem történt volna. Ennek megfelelően nőtt és csökkent a vásárba igyekvők, illetve az onnan „menekülők" száma. Mégis, aki elment, talán nem bánta meg. Tanult barátaimtól kérdeztem: mondjátok meg őszintén, május elseje a munka ünnepe? Kínos csönd után kollégám - aki saját bevallása szerint inkább az április negyediki vezércikkekben utolérhetetlen, - azt a választ adta, hogy ne vesződjek a munka ünnepe terminussal, ítjak majálist. Szóval akkor majális volt Szegeden is tegnap, s a fentebb tett megkülönböztetést mi sem igazolja jobban, mint az, hogy a szakszervezetek standja és a sörsátrak forgalma korántsem összehasonlítható. Bár valljuk meg, ez a majális nem csak az időjárás miatt lett szegényesebb, mint a korábbiak. Az árusok egytől egyig arról panaszkodtak, milyen magas a bérleti díj. Érthető volt a kora délutáni aggodalom is, hiszen az eső alaposan visszavetette a forgalmat. A vásárlók is észrevették a hiányt: ők nem a magas árról panaszkodtak - hiszen azt igazán megszokhatták már -, hanem az alacsony színvonalú vendéglátásról. „Nem lehet leülni valahova, nyugodtan sörözni" - vetette fel egyikük. Azt is gondként könyvelték el, hogy napszemüvegből és lufiból bőséges volt a kínálat, de igazán míves, értékálló, szép dolgot, emléket nem lehetett kapni. Persze, a piac az könyörtelen... Május elsejének természetesen hivatalos programja is volt, amelyet az újszegedi szabadtéri színpadon tartottak. Ennek során adtát az idei Juhász Gyula-díjakat is, a következőknek: dr. Géczi József, Rainer Girndt, Fejes Ernő, Szabó Gábor. Sok mindent elárul annak az apukának a véleménye, amit hazafelé menet mondott: „Tavaly megfogadtuk, soha többet nem jövünk ide, de most mégis itt voltunk és megérte." Persze tény, hogy ahol ennyi ember gyűlik össze, ott lehetetlen mindenkinek kedvére tenni. S esó ide, felhők oda, a Liget, a Vidámpark, a régi híd, a belváros - tele volt. Ki ide, ki oda igyekezett, de mindnyájan azért, mert május elseje van. Az, hogy majális, vagy munka ünnepe, nem létkérdés. Nem kell dolgozni, lehet sörözni, virslit enni, a családdal közösen elmenni mondják azok, akik a Ligetbe látogattak. Kimehetünk a kertbe, vagy a Tisza-partra, de el a városból - állítják azok, akik semmi pénzért nem mentek volna a Ligetbe. Otthon maradok és takarítok, fózök, mosok, pihenek jelentik ki a kevésbé izgágák. És tulajdonképpen ez az a nap, amikor mindenkinek igaza van. Arató László A bográcsos pörkölt azért nem hiányzott. (Fotó: Gyenes Kálmán) „A szép után nagyon vágyódom, s most ezt találom itt Mórahalmon. Harmincnyolc éve élek itt, de ilyen gyönyörű még sose volt a város. Mondják el mindenkinek, jöjjenek el hozzánk, nézzenek csak szét nálunk! Itt van ez a sok-sok virág, a rózsszín fák a tanács előtt megsimogatom, a mennyekben jár a lelkem. Ha találkozik a polgármesterrel, mondja meg neki, hogy köszönjük..." Gulyás Katalin - a gyermekekért, a kicsik-nagyok műsoraiért, az örömös majálisért baktatott ki a piactérre az idősek szociális otthonából... Mórahalom lassan megtaMórahalom: az ünneplőbe öltözött város Oviperemier - A kiskakas gyémánt félkrajcárja és a közönség. (Fotó: Miskolczi Róbert)