Délmagyarország, 1996. május (86. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-31 / 126. szám

PÉNTEK, 1996. MÁJ. 31. KÖRKÉP 11 Vámon irtott rovarirtó Az elmúlt héten 33 sza­bálysértést észleltek a vámo­sok Békés és Csongrád me­gyében, az esetek értéke meghaladta a 700 ezer forin­tot. Ez azt mutatja, ezúttal nem akadt igazi nagy fogás. Még áprilisban történt, hogy a rendőrök közúti el­lenőrzéskor nem találtak mindent rendben T. I. autó­ján. Gyanították, az lopott, avagy becsempészték az or­szágba. Nos, azóta az ellen­őrzés igazolta a gyanú ala­posságát. Kiderült, hogy a Ford rendszámát eredetileg egy BMW-re adták ki. A Fordot'viszont hivatalosan senki nem vette nyilvántar­tásba Magyarországon. Az ominózus kocsi kesztyűtar­tójában talált német forgalmi engedélyben szereplő adatok megegyeztek a Fordéval, amelyet lefoglaltak. Röszkén 332 zacskó rova­rirtószert akart kivinni az or­szágból honfitársunk, M. L. A mennyiség láttán a vámo­sok irtó elcsodálkoztak, mi­ként a Cserepes sori piacon azok a lengyelek, akiktói mintegy 100 ezer forint érté­kű ruhaneműt foglaltak le. A vámraktárakba került még 138 farmernadrág, 431 karton cigaretta, 42 liter sze­szesital, 55 kilogramm tök­mag, 500 liter gázolaj, 2 hektó benzin, 150 üvegpo­hár. V. F. S. • Antaltól Tündéig - röpke 160 év A legális akupunktúra Az akupunktúra (a la­tin acus = tú és punctura = szúrás szavakból) egy olyan átfogó diagnoszti­kus és terápiás eljá­rást jelent, melyben a gyógyhatást a bór meg­határozott pontjainak tüszúrással (újabban már lézerrel) való inger­lése idézi eló. Múltja Kí­nában kb. hatezer év, A Sárga Császár belgyó­gyászati könyve címú munka i. e. háromezer évvel jelent meg (melles­leg itt az orvosnak ak­kor fizettek szépen, ha megelőzni tudta a csá­szári fenség és mások megbetegedését...). A kor tehát tiszteletremél­tó - ezt azonban nemigen tisztelték nálunk a múlt évti­zedekben. Sőt, címkézték csalásnak, sarlatánságnak, mindennek, csak tudomány­nak nem; végtére is a rend­szer matériaelvével sehogy­sem fért össze, hogy olyan­féle, megfoghatatlan meridi­ánok is létezzenek az emberi testben, mint amilyet az aku­punktúra feltételez... Majd­hogynem üldözendő cselek­ménynek minősült, ha valaki orvos létére erre adta fejét, meg is érezhette, milyen ke­mény szelek fújnak az egészségügyi minisztérium felől. (Bárha Moszkvában, hová vigyázó szemüket ve­tették a tárca nagyjai, akkor már rég akupunktúrával és más, keleti gyógyeljárások­kal toldozták-foldozták a párt és a kormány nagy(on) öregjeit, Nyugaton pedig szaporodtak az akupunktúra­klinikák.) Megszállottak, persze, mindig is voltak: némelyi­kük a koreai háború idején, mások kínai vagy nyugati ta­nulmányutakon sajátították el az akupunktúra bonyolult mesterfogásait és filozófiá­ját. Egy 1988-ban megjelent könyv (Klinikai akupunktú­ra) már Így ír: „Bízunk ab­ban, hogy a magyar orvosok között is lesznek sokan, akik érdeklődnek az akupunktúra iránt, akik szeretnék elsajátí­tani a megfelelő ismereteket és módszereket, hogy ezáltal is bővüljön tevékenységük köre és eredményessége". Nos, ami az orvosjelölte­ket illeti, a bizakodást mára visszaigazolta az idő. 1922 óta a szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen természetgyó­gyászati oktatásában is ré­szesülhetnek a medikusok, s ezen belül tanulható az aku­punktúra is. A természetgyógyászat alternatív kollégium kereté­ben azóta az évfolyamok alig kétharmada tekinthette át a természetes gyógymó­dok széles skáláját dr. Ker­tész Ágnesnek, a természet­gyógyászati oktatási csoport vezetőjének irányításával, kitűnő vendégelőadók segít­ségével. E nemzedék már nyitot­tabb lesz a hagyományos gyógymódok iránt, ráérzett a keleti és nyugati medicina szintézisének fontosságára; arra, hogy az eszköztár gaz­dagodása hasznos az orvos­nak, a betegnek, az egész társadalomnak. A fent jelzett előzmények után alig hihető, de egy kis könyvecske tanúsítja: 1830­ban már akadt egy lelkes hí­ve hazánkban az akupunktú­rának, egy merész medikus, Laner Antal ekkor adta be „orvos-sebészdoktori érteke­zését" az akupunktúráról a pesti királyi tudományegye­temen. Kései utóda Újházy Tünde, a SZOTE hatodéves orvosjelöltje, aki Az aku­punktúra jelentősége a lum­boischialgiás fájdalmak ke­zelésében címmel készítette el és védte meg diploma­munkáját a kiváló szaktekin­télyekből álló bizottság - dr. Ringler András elnök, dr. Lencz László és dr. Simonka János Aurél - előtt. Emódi Csillának a manuális medici­náról (amit - helytelenül ­csontkovács-gyógymódnak becéz a köznyelv) szóló szakdolgozata is megmére­tett, és jónak, azaz, mint tár­sáé, jelesnek találtatott. Mindketten szeretnék e téren is továbbfejleszteni, s orvosi praxisuknban alkalmazni tu­dásukat. A tagadás időszaka csak rosszat hozhatott (a fáma szerint volt példa rá, hogy ugyanaz az egészségügyi fő­fejes, aki délután a nagybe­teg Kádárt összehozta egy kínai akupunktőrrel, este a tévében pocskondiázta a „módszert"...) ez a most végződő évfolyam már töb­bet tud és többet is akar. Va­lami elkezdődött 1992-ben, s valami mostanra beérett a hippokratészi eskü szellemé­ben: a legjobb tudás szerinti gyógyítás jegyében. S. M. • Mórahalom közösségi háza Merjenek álmodni! Egy kis „személyeske­dés": amikor már zen­gett az ég, egyike vol­tam Csongrád megye népművelési felügyelői­nek. Kemény hivatali szemlélettel mindenáron hivatalos papírokban turkászó, jelentésíró tes­tületté igyekeztek átfor­málni bennünket. Kézzel­lábbal tiltakoztam, eser­nyőt akartam inkább nyitogatni, hogy a közel­gő jégeső el ne verje a vetést. Ha a széjjelfutni akaró gárdát legalább kenetes beszédekkel még egy kicsit vissza tudjuk ragasztani, talán megérjük, amíg föltűnik a szivárvány. Ránkro­gyott a „bazilika", első­nek törvényszerűen a mi testületünktől szabadult meg a magasságos me­gye. Mórahalom mintha lábadozna már, közössé­gi házat igyekszik szer­vezni a túlélésre. Láng­gal égő vezetője: Ma­gyar Istvánné. Talán nem sértem, ha azt mon­dom, úgy be van sózva, kikerülni nem is lehet. • Hogyan is kezdődött? - Nagy kanyarokkal. Helyhiányra hivatkozva nem vettek föl az egyetemre, há­romműszakos kendergyári munkás lettem. Amikor már szerveződtek az ifjúsági klu­bok, meg a színjátszó csopor­tok, nyakig belecsöppentem. • Pardon! Amikor az if­júsági klubok meg a kép­zőművészeti tábor fölött átvette a hatalmat a KISZ, mi azt már hanyat­lásként értékeltük. A me­gyei klubmozgalom és a mártélyi tábor egyik szer­vezője voltam. - Az újszülöttnek minden vicc új, én már csak az ifjú­sági klubra emlékszem. Annyira benne voltam algyői fejemmel, dorozsmai férjem­mel is ez hozott össze ben­nünket. A Dunántúlra kerül­tünk, 1975-ben jöttünk haza, a Somogyi-könyvtár mód­szertani munkatársa lettem. • Nem akarok dicseked­ni, de hajszálra ezt az utat jártam magam is, csak megyei könyvtárosként. Azután jött a Népművelé­si Tanácsadó kilenc éve. - Nálam meg a Csongrád megyei közösségszolgálati Magyar Istvánné, a „besózott" közösségszervező. (Fotó: Miskolczi Róbert) alapítvány. Az egész megyé­re kiterjedő hatáskörrel dol­goztunk, meg is találtam a nekem legjobban megfelelő munkastílust, de egyre job­ban éreztem, aki nem kötőd­het egyetlen településhez se, az nehezen tud tényleges ha­tást elérni. Mórahalmon a könyvtár munkatársa lehet­tem, örömmel fogadtam, de kisért - és kísértett - a múl­tam. • Azt a bizonyos Szom­szédolást, amiről nem győzök beszélni, még könyvtárosként indította el. - De már a közösségi ház vezetőjeként folytattam. • Beszédes név - közös­ségi ház -, elismerem, de tömegek szájába nehezen képzelem bele. - Ez a sarki épület valami­kor pártház volt, kicsit körze­ti föladattal is, aztán talán pártok háza lett. • Szabó Vilmos idején volt a faluban a leggazda­gabb a népművelés. Mi mentődött át abból ide? - A parasztkórus például. Most ünnepli megalakulásá­nak 25. évét. • Megvan még a napsu­garas házvég? Lebontott tanyáról hozták be a mű­velődési ház udvarába. - Nem tudom, mi lett vele. Bevallom, nekem hátrány, hogy nem kint élek. A lényeg az, hogy az ünnepek rangját szeretnénk visszaállítani. Rangjavesztett lett, szétzilá­lódott minden ünnep. Amikor végre szabadon ünnepelhette március 15-ét mindenki, ki­derült, nem tudunk ünnepel­ni. Idén május l-jét már úgy meg tudtuk szervezni, ahogy korábban soha. • Fölfedezték a kanálban a mélyedést? Azelőtt ün­nepelni tudtunk legjob­ban. A baj a hétköznapok körül támadt. - Új tartalommal kell megtöltenünk minden ünne­pünket, hogy igazán tudjanak szólni az emberekhez. • Mit akar elérni egyál­talán? - Minden használható ha­gyományt ápolni, és újakat teremteni. Az aratóünnep már meggyökeresedett újra, a böllérnap is, szeretnénk pél­dául karácsonyt is az egész város közös ünnepévé tenni. A néhány éves társadalmi aszály kiszikkasztotta az em­bereket, vágynak a telepü­lésszintű rendezvények után. Semmit nem kitalálni, de mindent észrevenni, ami má­sok fejében egyáltalán meg­fordul, ez kormányoz engem. Ha biztathatnék valakit, ez lenne: merjenek álmodni! • Azonnal rámondják: de nincsen rá pénz. - Két kontrám van: egy­részt nem minden a pénz, másrészt meg lehet minden­hez találni a pénzt is, ha kí­nok kínjával is. Ősszel példá­ul össze szeretnénk hozni a helyi vállalkozókat, akiktől támogatást várhatunk. Bizal­mi időt kértem a falugyűlés­től, ez még most is ketyeg. Helytörténeti társaságot is szervezni szeretnénk, hu­szonvalahányan vannak az érdeklődók listáján eddig. A város napja szeptemberben lesz, addigra már külön szo­bát szeretnénk avatni nekik. Mindenképpen szeretnénk közéleti kávéházat is szer­vezni, ahol Mórahalom gond­jairól mórahalmiak beszélné­nek. • Az nem zavarja, hogy amit kitalál, azt más veszi majd pártfogása alá? Ahogy a klubmozgalmat is, a mártélyi képzőművé­szeti tábort is elorozta a KISZ. - Attól lehet elorozni is, akinek van. • Rozika! Maga változat­lanul nyüzsög máshol is, noha a munkahelye már Mórahalom. Az egész me­gyében, sőt az egész Kár­pát-medencében. - Kínosan ügyelek rá, hogy elválasztódjanak ezek a „kalandok" a hivatalos mun­kámtól. Szabadságom terhé­re, és munkaidőn túlra te­szem mindet. • Három gyerek és egy férj mellett még bírja? -Ők is tudják, ez az éle­temhez tartozik, meg azt is, hogy őket se hanyagolom el. Amíg kicsik voltak, anyai fe­lelősséggel neveltem őket, amíg a lendületből tart még, nem szeretném abbahagyni. A szellemi hajszálcsöves­ség így működik. Horváth Dezső Házasságot kötött: Kne­ip Ferenc és Dénes Andrea, Sipos József és Hódi Etelka, Paplógó Gábor és dr. Német Tünde, Balla Zsolt és Szabó Eleonóra, Sasvári Csaba és Medvegy Erzsébet, Szilágyi Sándor és dr. Fiergasz Zsu­zsanna Marianna, Nacsa At­tila és Bálint Annamária, Vőneki Zoltán és Ris­nyovszky Piroska, dr. Bittó Csaba és Kis Judit Anna, Szabó Tibor Zsolt és Rácz Ágnes Katalin, Pesztránszki László Albert és Tisóczki Klára, Karácsonyi Zoltán és Dobó Katalin, Bakos Tamás és Lele Anikó Erika, Cság­rány Ferenc András és Vas­tag Bernadett Irén, Vajda András Attila és dr. Csiszár Mária Magdolna, Molnár Péter Attila és Kádár Móni­ka, Hegedűs Zoltán és Szu­nyogh Erika, Godó Zsolt és Kósa Mónika Éva, Horváth Sándor és Czimer Judit. Született: Oláh Imre és Botos Áginak Eszter Etelka, Gyuris Márió Mihály és Fe­hér Boglárkának Vivien, Va­lics Károly és Bogdanov No­családi események éminek Noémi, Törköly Ró­bert és Harkai Erikának Vivi­en, Kozma Csaba és Németh Helga Szilviának Csaba, Molnár István és Ördög-Ka­tona Csillának Fruzsina, Len­gyel Csaba Tamás és Szallós Margarétának Andor, Pataki Zoltán és Imre Mária Ritának Bernadett Mária, Balvinszky Gábor és Pápista Ildikó Kata­linnak Gábor Tamás, Mis­kolczi Róbertnek és Zsótér Erikának Anita, Pataki István és Bán Eszerenek Rózsa Emese, Halkó Pál Géza és Berkó Katalinnak Dóra, Kri­zsán György Róbert és Pe­recz Gabriellának Alexandra Viktória, dr. Török Béla és Szendrei Andreának András, Miskolczi Róbert és Török Mónika Szilviának Liza Ger­da, Benkő László és Tápai Etelkának Ádám, Szombati János és Somosi Ildikónak Attila Dániel, Fenyővári Zsolt és Füredi Ildikónak Boldizsár Ferenc, Szemmári László és Dobó Krisztina Ilo­nának Ákos László, Sejben Viktor és Horváth Móniká­nak Mónika, Farkas Zsolt és Gyüre Andreának Odett, Bá­rányi Zsolt és Beregi Katalin­nak Patrik, Rózsa Sándor és Medgyesi Erikának Máté, Szabó Albert és Tóth Gabri­ellának Zsófia, Lőrincz Zsolt és Losoncz Tímeának Brenda Nikoletta, Tímár Zoltán és Mészáros Melindának Zol­tán, Kovács Péter és Lajkó Máriának Ádám, Oszkó Ist­ván és Lakatos Gabriellának István Albert, Gera István és Lebák Renátának Martin, Dékány Tibor és Bácsmegi Juliannának Dávi nevű gyer­meke. Meghalt: Jeszenszky­Poolovics Mária, Fejes Fe­rencné Dobóczky Julianna, Szél Irén, Tokai Sándorné Diákok és kataszt­rófák A Magyar Légoltalom megalakulásának 60. évfordulója alkalmából hirdetett vetélkedőt a BM Polgári Védelmi Or­szágos Parancsnoksága az általános és középis­kolások részére. A több száz diákot mozgósító rendezvénysorozat vá­rosi és községi verse­nyekkel kezdődött. Az ezeken legjobb teljesít­ményt nyújtók juthattak el a kishomoki védelmi kiképző bázisra. A me­gyei fordulón a tanulók - a polgári védelmi is­mereteken túl - számot adtak elsősegély-nyújtá­si és katasztrófavédelmi tájékozottságukról is. A középiskolások kategó­riájában I. lett a Szentesi Bartha János Kertészeti Szakközépiskola és Szak­munkásképző Intézet, míg a II. helyen a Szegedi Csonka János Szakközépiskola csa­pata végzett. Az általános is­kolások közül a legjobban szerepeltek a Csengelei Ál­talános Iskola versenyzői, őket követték a Mindszenti Központi Általános Iskola diákjai, a harmadik helyet* pedig a Szegedi Tabán Álta­lános Iskola csapata szerezte meg. Dicséretes szereplésü­ket a MOL Rt. Szegedi Bá­nyászati Üzeme díjazta. Az Európa Biztosító Rt. által fe­lajánlott különdíjat a Csong­rádi Gróf Széchenyi István Általános Iskola tanulói nyerték. A június 3-án sorra kerülő döntőn - amelynek szintén a megyei polgári vé­delmi parancsnokság lesz a házigazdája - a két kategória győztes csapata képviseli majd Csongrád megyét. A vetélkedőn egyébként Kaszás Mihály ezredes, a védelmi iroda vezetője - a megyei közgyűlés elnöke nevében - elismerő szavak­kal értékelte a fiatalok sze­replését. Az újszentiváni rá­diótechnikai század pedig mozgókonyhájában vállalta a gyermekek ebédjének el­készítését. így a résztvevők - hiszen az időjárás is ked­vezett ehhez - egy valóban kellemes és jó hangulatú na­pot tölthettek a gyönyörű környezetű kiképzőbázison. N. R. J. Katona Erzsébet, Farkas Lászlóné Németh Mária, Fü­redi Sándor, Dunderski Osto­ja, Kerekes Jánosné Vasas Erzsébet, Pálfy Gyula, Lon­datchki Iordanov Guveorgui, Kenéz István József, Marton Pál, Köteles Józsefné Puka Ida, Frák Péter Mihály, Gera Sándor, Fazekas Mihályné Kiss Ida, Horváth Jenő Ká­roly, Kiss Szilveszter, Bozó Józsefné Németh Piroska, Kálmán-Pikó Jánosné Batki Irén, Nagyi Józsefné Varga Margit, Tóth Lajos, Kámán Henrik, Fátyol István, Cson­ka Szilveszetrné Bitó Mária, Hegyi Kálmán, Kulbert Jó­zsefné Weyrich Josefin, Kin­cses Miklósné Csóti Ilona, Gacslaki László dr. Tóth Fe­rencné Nagy Jolán, Kardos József, Pap Veronika, Perlaki Sándor, Pete Boldizsár, Szél Mihályné Török Erzsébet, Vásárhelyi Illés, Fodor Já­nos, Széles Lajos József, Ka­sza Mihály, Bárth István, Papp Elek, Veres Ferencné Gábor Mária Erzsébet, Szabó János, Rea Antalné Teklesz Olga, Rácz István. Rejtvény Az ellenzék és némely médium gyakorta han­goztatja: az országos hangot ütő sajtó a koalí­ció kisebb pártjának ke­zében van, annak a sze­kerét tolja. Aztán, hogy így van-e, a jó ég tudja. Döntse el ki-ki maga. Az egész akkor jutott eszembe, amikor Vitray Hogy is van ez? műso­rában a minap egy kép­rejtvényt kellett megfej­teniük a vetélkedőknek. Tudják, olyat, amikor betűkből rajzolnak egy fejet, ha „kibogozza" az illető, megkapja a nevet. Nos, az egyik versenyző pillanatok alatt kivágta: - Kuncze Gábor! Nyert. Ebből persze semmi­lyen következtetést nem szabad levonni Az előző adásokban bizonyára Torgyánt, Orbánt és Le­zsákot rejtették el... V. F. S.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents