Délmagyarország, 1996. május (86. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-25 / 122. szám

• Segít a körömlakk A gomba eltűnik Az utóbbi évtizedben ugrásszerűen megemelkedett a gombás bőrbetegségben szenvedők száma. A gombás fertőzések szaporodását több tényező magyarázhatja. A különböző samponokkal történő, napi többszöri fürdés kiszárítja a bőrt, eltávolítja a felületi védő zsirköpenyt és szinte kiszolgáltatja a kültakarót a gombáknak. Emellett elősegíti a fertőzést a nedves, meleg környezet, ami különösen a testhajlatokban alakul ki. A háztartási, konyhai munkát végzők között különösen nagy számban fordul elő gombás megbetegedés. Hasonlóan magas arányban betegednek meg a munka közben gumicsizmát viselők, az állatokkal foglalkozó mezőgazdasági dolgozók. Magas a fertőzési százalék a mindig gombával fertőzött tusolókat használó katonáknál, kollégistáknál, gyári munkásoknál, sportolóknál. A jelenleg divatos edzőcipők hordása is kedvez a gombás betegségek terjedésének. A gombás fertőzés leggyakrabban a lábujjak között kezdődik, erősen viszkető, hámló bőrgyulladás formájában, és innen terjedhet rá a láb- és kézkörmökre. A körmök gombás megbetegedése még a bőrfertőzéseknél is nagyobb problémát jelent a betegnek. A fertőzés egyre több körmöt megtámad, a lábról a kézre is ráteijedhet, és komoly fájdalommal járó, a cipő viselését sokszor lehetetlenné tevő körömágygyulladással járhat együtt. Ezért nagyon fontos a fertőzés korai felismerése és kezelése. A körmök fertőződésére a következő tünetek utalnak: a körmök széle megvastagodik. átlátszósága csökken. Később elrostosodik és porhanyóssá válik, majd az egész köröm elszíneződik és deformálódik. A körömgombásodás gyógyításában a külsőleg alkalmazott módszerek ez ideig nem bizonyultak hatásosnak. Többnyire igénybe kellett venni a szájon át alkalmazott gombaellenes szereket is. A körömgombásodás kezelésére a közelmúltban a svájci Hoffmann-La Roche gyógyszergyár hazánkban is forgalomba hozott egy körömlakkot, mely hetente egyszer alkalmazva, néhány hónap alatt tökéletesen meggyógyítja az enyhén vagy középsúlyosán fertőzött körmöt. A belakkozott köröm nem csillog, ezért férfiak is nyugodtan alkalmazhatják. A hölgyek a kezelés alatt ne használjanak színes körömlakkot, mert annak acetonos lemosásakor a gyógyszer hatóanyaga kioldódik a körömből. Műköröm használata szintén nem ajánlott. Lábkörmök betegsége esetén a visszafertőződés elkerülése érdekében 20 százalékos formalinoldatos vattacsomóval fertőtlenítsük, majd alaposan szellőztessük ki cipőinket. A körömlakk doboza a kezeléshez szükséges valamennyi eszközt (reszelőt, fertőtlenítő kendőt, műanyag spatulát), és a több hónapos kezeléshez szükséges körömlakk mennyiséget tartalmazza. A pontos használati utasítás a dobozban megtalálható. Érdemes tehát már ma este átvizsgálni láb- és kézkörmeinket, és ha kezdődő vagy középsúlyos fertőzést észlelünk, úgy azonnal keressük fel a háziorvosunkat vagy bőrgyógyászt, aki megállapítja a betegséget és felírja a receptre a gombaellenes körömlakkot. tAm Ha A sas I A világtörténelem egyik legkegyetlenebb esztendőjéről, 1945-ről szól Robin Cross könyve. A sas bukása a Harmadik Birodalom végóráit követi szinte percről percre. Sztálin szovjet gőzhengere megállíthatatlanul nyomul Berlin felé, nyugaton pedig Eisenhower és Montgomery egyesített erői morzsolják fel a keményen ellenálló német hadsereget. Szomorú részletességgel rajzolja meg a napok történéseit Robin Cross, több szemszögből mutatva a kiteljesedő drámát. Nemcsak az amerikai álláspontot ismerhetjük meg, hanem számtalan dokumentum és visszaemlékezés segítségével azt is, hogy mi történt Berlinben, a náci főhadiszálláson, s hogy mi folyt az orosz frontvonalak mögött. A kötet igényességét jelzi a gazdag függelék: válogatott bibliográfia, tárgymutató, jegyzetek a főszereplőkről valamint a második világháború fontosabb fegyvereinek ismertetése. A sas bukása (Alexandra Kiadó) 284 oldal Az informátorok Bret Easton Ellis már letette névjegyét az Amerikai psychoval. Azzal a kötettel, melynek kiadója inkább kifizette a teljes honoráriumot a szerzőnek, csak ne kelljen megjelentetni a botrányosan felkavaró művet. A kötetet Magyarországon tavaly jelentette meg az Európa Kiadó, most a szerző 13 elbeszélését adja közre Az informátorok címmel. Ha valaki a régi élményre azaz mondjuk ki nyíltan, szadizmusra és perverzitásra vágyik - nyugodtan lapozza csak fel A nyár titkai vagy az Ötödik kerék cfmű írást. Az itt szereplő vámpírok minden igényt kielégítenek, még hasonlítanak is ránk. Az egyiknek például új méretre szabott felspécizett koporsója van, rádióval, kazettás magnóval, digitális ébresztőórával, telefonnal, kis színes tévével felszerelve... Az elbeszélések főszereplői valamiképpen mind vámpírok, igazi emberi kommunikációra képtelen furcsa lények. A rákban haldokló anyához nem tud szólni a lánya, a világ ürességétől szenvedő kábítószeres fiúhoz az apja, az elrontott életén kesergő, elhülyült rockzenészhez a menedzsere... Bret Easton Ellis: Az informátorok (Európa Kiadó) 260 oldal A Tolkien Könyvesházban a könyvhét végéig minden könyv 20 százalékos engedménnyel kapható! <?TaUtiett gUm^v^ái Szeged, Kossuth L. sgt. 1.-n- 312-457 • Kutyaviadal az erdő mélyén Pitbull redbullal - HALLÓ! - IGENl Várjuk hirdetését hétfőtől péntekig: 7-12-ig: 481-281, (Csak felárral és gyászközleniények) 7-15-ig: 320-239-es 8-12,14-17-ig: 318-999-es 8-14-19:481-411, 311-310-es telefonszámokon! Hajnali óra, a város egy bizonyos pontján. A tervek szerint innen indultunk volna kutyaviadalra - hogy hová, azt csak egy ember tudta. Odaérkeztünk, s már több autó várt bennünket, némelyikből pitbullok lestek ki. A szervezés gyors, pontos volt, hála a rádiótelefonoknak és a fegyelemnek. Elindult a karaván - még mindig nem ismert helyszín felé. A tempóra nem lehehetett panaszunk: 100-120-szal söpörtünk végig lakott településeken, majd egy templom tövében újra találkoztunk. Itt újabb érdeklődők, résztvevők csatlakoztak hozzánk. Rövid pihenő, szendvics, tej, s a főszervező előbb a „kutyás" autókat indította útnak, majd néhány perc múlva a szurkolók is követték őket. Dűlőutakon, fák, bokrok között haladtunk, majd megérkeztünk valahová. Egy tisztás közelében parkoltunk le, több milliós autócsodák között. A szervezés láthatóan magas fokú. A ring már készen állt: egy kb. 5x5-ös, jó fél méter magas palánkkal körülvett harctér, padlószőnyeggel. Telefon nélkül Elöljáróban - biztonsági okokból - le kellett adni valamennyi rádiótelefont. Csinos gyűjtemény jött össze. A helyszínen volt büfé is: kóla, szprájt, fanta, redbull és szendvics szerepelt a kínálatban. Mindent egységáron, száz forintért adott egy ifjú hölgy. Mielőtt azonban a büféhez járultunk volna, jegyet vettünk egy magas, fiatalembertől. A jegy ezer forint volt, bár kétezret tüntettek fel rajta. Egyébként a tikett az előírásoknak megfelelt, rajta volt két kutya neve, a jegy sorszáma, s az, hogy ez egy „Belépő". Ejtsünk néhány szót a szabályokról. A két kutya gazdáik lába közül indul, szemközti sarkokból. Gyakorlatilag bármilyen fogás engedélyezett, a gazdán múlik, mikor htvja vissza kutyáját, s ő bármikor fel is adhatja a mérkőzést. Ha 10 másodpercnél tovább nincs fogás, akkor a btró szkreccseli a feleket, vagyis a két kutyát visszarendelik a gazdák lába közé, s egy adott jelre újra indulnak. Ha valamelyik állat nem mozdul, ő a vesztes. Előfordulhat az is, hogy a kutya kifordul, vagy menekül - ekkor is vége a harcnak, kivéve, ha a felek megegyeznek a halálig tartó küzdelemben. A tét: sok-sok pénz Némi ráhangolódás után kezdetét vette a viadal, úgy száz néző előtt. Az elsőként érkező kutyaharcos - talán izgalmában - meg is szentségtelenítette a küzdőteret, de hamar feltakarították. Az első csata volt az igazi tétHÉTVÉGI SZÓRAKOZTATÓ MELLÉKLET kozott, hogy a kutya még támad. Ez így is volt, azonban mikor földre került, aZ ellenfél továbbra is a sérült testrészt támadta: ráharapott és rázni kezdte. Szakadt a hús, ömlött a vér, alig tartotta var lami a lábat. S még így is, három lábon is támadott, persze, esély nélkül. A közönség azonban ezt is elunta, szétszedték az állatokat. „Nem kell valakinek?" A következő kérdés az volt, mi legyen a súlyosan sérült kutyával. Állítólag minden kutyviadalon van állatorvos, most nem volt. így csak találgatni lehetett, menthető-e a kutya. A gazdának mindenesetre nem kellett. Meg is kérdezte, kinek van szüksége „erre", mert ő haza nem viszi, hiszen összevérezi a kocsit. „Lőjük agyon" - mondották többen. Mások azt javasolták, hagyják itt az erdőben elpusztulni. Azt senki sem vállalta, hogy hazaviszi, hiszen tárgyi bizonyítéknak számítana, ha megtalálnák. Az elpusztítás különböző formái kerültek szóba ezután. Az „építő jellegű" javaslatok közül végül az agyonütés lett a befutó... Még lecsúszott egy-egy üdítő, elfogyott néhány szendvics, majd hazaindultak a legények és a leányok. S vitték magukkal azt az öthat éves gyereket, akit szintén elhoztak, hadd szívjon egy kis friss erdei levegőt. A viadal végén hét óra múlott nem sokkal. Azért kellett ennyire igyekezni, mert a kutyák nem szeretik a napfényt, a meleget. A hőségben ugyanis lelassulnak, kisebb a harci kedvük. A részvevők (gy összegezték az elmúlt pár órát: „Jó buli volt." Színesek GyörgyArató László meccs: a hírek szerint százezreket ért a győzelem. A két pitbull egymásnak esett, fogást kerestek, s közben gazdáik biztatták őket. A közönségnek nem volt szabad beleszólni a küzdelembe, ezt már az elején nyomatékosan közölte a bíró - merthogy ilyen is volt. A kutyák tépték, marták egymást, a palánkot hamarosan vörös vérfoltok borították. Az egyik kutya egy idő után fáradni látszott, ellenfele nagyon jó helyekre harapott, s a mellkasán ejtett súlyos sérüléseket. Tizenegy percig tartott a csata, mely úgy ért véget, hogy az egyik kutya már nem támadott, ami egyenlő a feladással. Ekkorra a vesztes sérülései már nagyon súlyosak voltak: a mellkasán egy óriási lyuk tátongott, s a bordái teljesen összetörtek. A gazda mondta ki a végső ítéletet: nincs mese, le kell lőni. Véres bulimeccsek Ezalatt oldódott a feszültség. A győztes jutalma a heAmikor már minden eldólt lyére került: a melegítő hátsó zsebébe. S mikor egy hölgy szendvicsre valót kért tőle (száz forint), akkor előszedett egy marék ötezrest. „Tessék" - nyújtotta át az aprót, majd nem sokkal ezután ötvenezret tett az egyik kutyára. Két bulimeccs volt még hátra, ahol inkább a közönség vált főszereplővé. Az első összecsapás szinte barátságosnak tűnt. A két kutya testsúlya között egy kiló különbség volt, s ez már akkora előnynek számít ebben a műfajban, hogy előre meg lehet jósolni a végeredményt. A kisebbik pitbull mégis hősiesen kitartott, rendületlenül rohamozta ellenfelét. Egyszer éles helyzet alakult ki: az egyik kutya bekapta a másik orrát, és „dolgozni kezdett rajta". A fair play-dfjas gazda felajánlotta, hogy sztdjék szét őket, mondván: „Te se akarod, hogy leharapja az orrát!" Röviddel ezután egy lövés hallatszott az erdőből. Az előbbi vesztes kutyával végeztek. Visszatérve a mérkőzéshez, voltak olyan pillanatok is, amikor a nagyobbik egyszerűen lebirkózta a kisebbet, s nem is támadta a hátán fekvő állatot. Mégsem szedték szét őket, bár a közönség már kezdte unni az egyoldalú küzdelmet. Talán érezték, hogy a következő meccs még komoly izgalmakat tartogat számukra. így is lett. Két sárga színű kutya lépett a ringbe, s hihetetlen elszántsággal estek egymásnak. Hatalmasat csattant a koponyájuk, mikor összeugrottak, s ilyenkor magasra csapott fel a vér és a veríték. A palánkon belülről már alig volt tiszta felület, mindent elborított a vér, sőt a gazdákra is jutott. Nagy taktikai érzékre vallott az, hogy az egyik pitbull ellenfele mellső lábát támadta folyamatosan. Míg az egyik pillanatban egy reccsenés hallatszott, s jól látható nyílt seb tátongott az ellenfél combtövén. Ettől kezdve már egyértelmű volt, hogy ki nyeri a küzdelmet, a sérült kutya gazdája mégsem adta fel. A közönség soraiból többen javasolták, fejezzék be, ennek így semmi értelme. Bár voltak, akik még több vért akartak látni. A gazda arra hivat-