Délmagyarország, 1996. május (86. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-23 / 120. szám

CSÜTÖRTÖK, 1996. MÁJ. 23. HANGSÚLY 5 A béke ssigetei A

zt mondják az ítészek, nincs annál kellemesebb érzés, mint amikor az ember az úszóház büféjében megiszik egy sört. Hogy miért? A választ is megadják azonmód: az imolygó, himbálódzó építményen ugyanis kétszeresen kábultnak érzi magát a delikvens... Persze, komolyra fordítva a szót, nem azért megyünk oda, hogy az árpalétől aléltan bámuljuk az eget, hanem azért, hogy pihenjünk, hogy kikapcsolódjunk. A béke szigetek Ezt már én mondom, annak alapján, hogy összeállításunkban az úszóházakról kérdeztük a szegedieket, az ott dolgozókat, meg mindazokat, akiknek valamilyen közük van ezekhez a „nyáron szem előtt, télen takarva" úszóalkalmatosságokhoz A békéi szigetei, annak ellenére, hogy ma már jóval nagyobb zaj szűrődik be a partról, mint mondjuk 30 évvel ezelőtt. (Amikor még fürödni is lehetett a Tiszában!) A lelkes úszóháziak azt mondják, őket nem érdekli a külső zaj, meg az sem, hogy a folyóban már nem ajánlatos a megmártózás, ők azért szeretnek ott, mert családias a hangulat, mindenki ismer mindenkit, köszönnek egymásnak, kártyáznak, iszogatnak, társalognak. Ebben mai rohanó világban, amikor lassan már csak az Interneten keresztül talákozunk a szomszédunkkal, s akkor sem biztos, hogy Jó napottal köszönünk, ez sem kicsinylendő szempont! K. F. Mi, mennyi? Ahány (úszó)ház, annyi szokás, lehetőség, tarifa. Az alábbi összeállítás a szegedi „szigetek" legfontosabb paramétereit tartalmazza. Béke Építési év: 1963-64. Szolgáltatások: motorcsónak-elhelyezés, motorszekrény, kabin-bérlet, hajótárolás, zuhanyozó, napozó, büfé. Napijegy: 100 forint, kabin-bérlet egy szezonra, 4 fő részére: 8 ezer forint. Tisza Építési év: 1971-72. Férőhely: 500 személy. Szolgáltatások: hajótárolás, strand, büfé. Belépőjegy: 100 forint, szezonbérlet: 3 ezer 500 forint, kabinbérlet (4 fő részére): 6 ezer forint. Szabadság Építési év: 1963-64. Férőhely: kb. 300 fő. Szolgáltatások: hajóelhelyezés, napozó, zuhanyozó, büfé. Napijegy: 100 forint. Kabinbérlet: 6000 forint/fő/szezon. Széke Tisza A Szőke Tisza hajót 1917-ben építették, s úszóházi része a szegedi part egyetlen strandja, amelyet deszkapadlós úszókosárrai (mélysége: 80-150 centiméter) szereltek föl. Férőhely: kb. 100 fő. Szolgáltatások: közös öltöző, napozó, zuhanyozó, büfé. Napijegy: 100 forint, szezonbérlet: 3 ezer 500 forint. Kati Építési év: 1990-92. Szolgáltatások: csónaktárolás (35-40 hajó fér el), napozó (a mólón), zuhanyozó, büfé. A vendéglátótér két részre osztott: a betérő vendégek asztalokhoz ülve fogyaszthatják el a büféből vásárolt ételeket-italokat; a „hajósok" számára külön területet tartanak fönn. Napijegy: 80 forint, bérlet: 15-25 ezer forintig (a tárolt hajó fajtájától függően). Csénakda Építési év: 1993. Szolgáltatások: hajókölcsönzés, evezés-oktatás (14 év alatti gyermekeknek ingyenesen). Hajótfpusok: túrakajak-1, -2, portya-, strand- és versenykajak; kenu-2, -3, -4. Kölcsönözhető hajópark: 23 db. Kölcsönzési dijak: átlagosan 60 forint/óra/fő, plusz különféle kedvezmények. Napi bérlet hajónként 500 forint; heti bérbeadás is lehetséges. Kajakokat csak óránként lehet bérbe venni. - HALLÓ! - IGEN! Várjuk hirdetését hétfőtől péntekig: 7-12-ig: 481-281, (Csak felárral és gyásxköilemények) 7-1 S-ig: 320-239-es 8-12,14-17-ig: 318-999-es (-14+g:481-411, á^ 311-310-es telefonszámokon! |gPpt|ziaqyar0^aqnrr_ Mojzes Lajos, a harcsakirály Nemsokára indul a harcsaszezon - mondja Mojzes Lajos, akinek előre köszönnek a halak. (Fotó: Karnok Csaba) Hogyha harcsa, akkor Tisza, ha Tisza, akkor úszóház - amennyiben pedig harcsa is, meg Tisza is, meg úszáház is, nos hát akkor Mojzes Lajos. „Itt a harcsakirály" - viszi a víz a hangot, hisz például hol egy húszkilás harcsával mutatkozik a volt taxis, hol két darab tízkilóssal. Mindenesetre: inkább számos naggyal, mint kevés kisebbel. Az bizonyos, más halat a harcsái kívül nem ismer meg Mojzes Lajos, holott már lassan előre köszönnek neki. Néha ugyan márna jön a vasmacska méretű harcsázóhorogra; egy ízben huszonkét kilónyi márnát fogott egészen rövid idő alatt, unottan, ám ha csak lehet, ilyet nem tesz. Sajnálatosan bekövetkezett balesete óta még többet van a vízen; harcsavadász-csónakja ott ring a Béke úszóház mellett. Már amikor ott ring, mert sokszor nem ott ring. Ilyenkor vagy Tápé fölött várja a harcsát Mojzes, vagy Szeged alatt. Amikor a Maros „bekavar" a szennyezéssel, akkor a Maros-torkolat fölött, egyébként inkább a jugó határ táján horgászom - mondja. Érdeklődésünkre - a Belvárosban nem? -, magától értetődő természetességgel mondja: dehogynem! - Sőt ott fogtam, legalábbis a híd lábánál, életem legnagyobb harcsáját, egy huszonhárom kilósat mondja. Aztán elmagyarázza: az a csaknem embernyi harcsa, amit '89 nyarán a szemünk láttára húzott az úszóházra (rögtön meg is írtuk...), nos, nem „az" a harcsa volt, hanem csak egy a sok kisebb közül. Hogy idén milyen szerencsével járt? Még nem sokkal, mert nem indult be a harcsaszezon - beszéli. Csupán egy „kettőötvenest" fogott eddig, ami kicsinek számít, szinte csak méternyi; a nyolcvan centinél rövidebbeket vissza is kell ilyenkor, ívás-tájban, dobni. Annak idején mindig is azt mondta: kizárólag a Tiszára jár, más vízre, horgászni, semmi pénzért! Azóta méginkább így vagyok vele. A Tiszának olyan varázsa van, amil semmiféle más víz nem közelíthet meg. Sem a tavak nem érdekelnek, sem más folyók, sem a tenger... Meg aztán apró gyerekkorom óta a Tiszán élek, csak nem leszek hűtlen hozzá - mondja, hozzátéve azonban: nagyon megsínyli a folyó a szennyezést, egyre több türelem kell a horgászathoz, a helyismereten kívül. - Harcsa ott van, ahol a sekély és a mély víz találkozik - tudjuk meg tőle. Mi a kedvenc horgász-időszaka? Azt a választ várjuk, az éjszaka, mert a harcsa éjjeli hal - amire viszont azt mondja: meglehet, de ő mindig déli tizenkettőkor fogja a nagy harcsát. - Nincs is annál szebb - mondja mint mikor idehallik a Dóm tornyából a déli harangszó, s egyszerre csak lavórnyi buborékok szállnak a mélyből. Jelei annak: még két másodperc, s horgon a harcsa! Amely lehet - hiszen kiszámíthatatlan a Tisza - akármekkora. Farkas Csaba Hullámok hátán Úszóház vagy strand? Bálint István (hírlapárus): - Részemről sem úszóház, sem strand, egyszerűen nincs ugyanis szabadidőm. Évek óta nem voltam szabadságon sem. Sosem jártam úszóházon, fiatalabb koromban is csak a strandon fordultam meg. Ha időm lenne, most is a strandra mennék, mert az hangulatosabb számomra. Molnár János (irodai alkalmazott): - Én inkább a szabadstrandot választom. Szeged környékén lakom, s az ottani szabadstrandokra szoktam járni. Nem szeretem a zsúfoltságot, ha az emberek keze-lába összeér, ezeken a fürdőterületeken pedig még van annyi hely, hogy kényelmesen elférjen mindenki. Eperjesiné Marancsik Olga a (Pick húsáruházban pénztáros): - Természetesen az úszóházat választom. Eleve tisztább hely, mint egy strand, hiszen mind a medencében, mind a Tisza-parton nagy a fertőzésveszély. A Béke úszóházra szoktam egyébként rendszeresen lejárni; békés, hangulatos, biztos pont. Bucsek József (építésztechnikus): - Ha megyek, akkor inkább a strandot választom. Jobban szeretem ugyanis a szabad levegőt, mint az úszóház zárt terét, ahol ráadásul ott van még a szennyezett Tisza. így inkább a SZUE-ba szoktam járni; a strandon nagyobb a hely, mozgalmasabb és szabadabb az élet. ringatázva Ismerősömnek mesélte ismerőse, tán a Dunán lelni még úszóházakat, ám a Tiszán ez szegedi specialitásnak számít. Kimondottan a belvárosi polgárság kereste a kikapcsolódást, a szórakozást és a társaságot egykoron a regatta-házakon, ahogy eleink nevezték őket. Hetven esztendővel ezelőtt jelentek meg az elsők. Generációk nőttek fel azóta a „deszkákon", amelyek népszerűsége ma is töretlen. Szabadság, Béke, Szőke Tisza, Tisza. A régi úszóházak így soijáznak a Belvárosi hídtól a folyón felfelé haladva. Evezzünk vissza az időben. A '20-as években láthatták először, vehették birtokba a szegediek a vízen himbálódzó faszerkezetű „hajókat". Az úttörő a Szőnyi-, és a Takács-féle úszóház volt. A háború nem kímélte ezeket. Felújítások sora következett már a fürdővállalat jóvoltából. Harminckét esztendeje kapta jelenlegi formáját a Béke és a Szabadság, a Béke II-ből pedig '71-ben „hozták ki" a Tisza úszóházat. Ezek fenntartása nem két forintba kerül évente. (Ráadásul a Köjál kitetette rájuk a fürdésre nem ajánlott a Tisza vize szövegű táblát.) A vállalat így aztán kiadta őket, a jelenlegi bérlőknek kell bajlódniuk velük - jövőre járnak le a bérleti szerződések, még kérdés a hogyan tovább - a karbantartással, a színvonal és a vendégkör megtartásával. Wirth Pista bácsi régi úszóházi ember, évtizedek óta alig vátja már, hogy kivontassák a téli pihenőről a hajókat, onnantól kezdve, ha egy óra szabadideje van, már siet is le a folyóhoz. - Édesapámékkal régen a Szőnyire jártunk - emlékezett. - Ma már unokáimmal jövök a Szabadságra. A Tisza szeretete, a családias légkör, a társasák vonzza ide az embereket. Bár az utóbbi néhány évben átalakult a törzsközönség, amely egyébként nem arról híres, hogy a milliós csónakjait mutogassa. Az átalakulás viszont amiatt is van, mert az öregek fogynak, jönnek a fiatalok. Itt figyelnek egymásra az emberek. Amióta az eszemet tuA nyári Szeged már elképzelhetetlen úszóházak nélkül. (Fotó: Nagy László) dom: az úszóházaknál még senki nem fulladt vízbe. A Szabadságot bérlő Szabó István elmondta, az 50-60 vendégből álló törzsgárda annyira szereti az úszóházat, hogy ha esik, ha fúj - és ha teheti - ott a helye. A cserélődés minimális. Gyors felmérés az úszóházak szerelmesei között: ki, miért jár a deszkára? Kukkolni a monokinis lányokat. A társaság, a zsugázás, a sörözés miatt. Olcsó a büfé, jó a buli, és mégiscsak klubszerű hely. Innen indulnak evezni, csónakázni, pecázni. A kisgyereket is nyugodtan el lehet engedni a fedélzeten, amíg anyu napozik és apu is elfoglalja magát a már említettek valamelyikével. Az egyetlen a Szőke Tisza, amelyiknek még ma is létezik a kosara, vagyis belül lubickolhatnak a folyóban. Ezt az úszóházat főleg a fiatal és a középkorú hölgyek kedvelik - tudtuk meg Iglódi Ferenctől, aki bérli az egész hajót. A nyitás előtt 100 ezer forintot költöttek felújításra, napernyőkre, egyebekre, hogy megfelelő környzetben fogadhassák a vendégeket. A Tisza úszóház a vízen járók találkozóhelye. Az amatőröké és a profiké. - Ha kikötnek, a deszkán már nincs különbség motorcsónakos és evezős között sem - magyarázta Váradi Márton, az úszóház bérlője. - Az utóbbi években egyre inkább érezhető, hogy nem feltétlenül a tengerre vágynak az emberek, ha pihenni szeretnének. Itt van karnyújtásnyira a Tisza, ráadásul a város közepén. És megfizethető, mert ha valaki kabint bérel, belépőt vált és a kajakját itt tárolja, az 15 ezret fizet egy szezonra. Akik megszeretik az úszóházat ez gyorsan megesik általában -, azok a következő évben már ölre mennek a megszokott kabinjukért. Bor Pál, nyugdíjas főiskolai tanár nem tud jobb kikapcsolódást egy kiadós evezésnél, túrázásnál. A Tisza varázsa semmivel nem mérhető vélekedett. Az úszóházra járók ezt valamennyien csak megerősíthetik. A nyári szegedi városkép elképzelhetetlen az úszóházak nélkül. V. Fekete Sánder