Délmagyarország, 1996. május (86. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-23 / 120. szám

CSÜTÖRTÖK, 1996. MÁJ. 23. HANGSÚLY 5 A béke ssigetei A zt mondják az ítészek, nincs annál kellemesebb érzés, mint amikor az ember az úszóház büféjében megiszik egy sört. Hogy miért? A választ is megadják azonmód: az imolygó, himbálódzó építményen ugyan­is kétszeresen kábultnak érzi magát a delikvens... Per­sze, komolyra fordítva a szót, nem azért megyünk oda, hogy az árpalétől aléltan bámuljuk az eget, hanem azért, hogy pihenjünk, hogy kikapcsolódjunk. A béke szigetek Ezt már én mondom, annak alap­ján, hogy összeállításunkban az úszóházakról kérdez­tük a szegedieket, az ott dolgozókat, meg mindazokat, akiknek valamilyen közük van ezekhez a „nyáron szem előtt, télen takarva" úszóalkalmatosságokhoz A békéi szigetei, annak ellenére, hogy ma már jóval na­gyobb zaj szűrődik be a partról, mint mondjuk 30 év­vel ezelőtt. (Amikor még fürödni is lehetett a Tiszá­ban!) A lelkes úszóháziak azt mondják, őket nem ér­dekli a külső zaj, meg az sem, hogy a folyóban már nem ajánlatos a megmártózás, ők azért szeretnek ott, mert családias a hangulat, mindenki ismer mindenkit, köszönnek egymásnak, kártyáznak, iszogatnak, társa­lognak. Ebben mai rohanó világban, amikor lassan már csak az Interneten keresztül talákozunk a szomszé­dunkkal, s akkor sem biztos, hogy Jó napottal köszö­nünk, ez sem kicsinylendő szempont! K. F. Mi, mennyi? Ahány (úszó)ház, annyi szokás, lehetőség, tarifa. Az alábbi össze­állítás a szegedi „szige­tek" legfontosabb para­métereit tartalmazza. Béke Építési év: 1963-64. Szolgáltatások: motorcsó­nak-elhelyezés, motorszek­rény, kabin-bérlet, hajótáro­lás, zuhanyozó, napozó, bü­fé. Napijegy: 100 forint, ka­bin-bérlet egy szezonra, 4 fő részére: 8 ezer forint. Tisza Építési év: 1971-72. Férőhely: 500 személy. Szolgáltatások: hajótáro­lás, strand, büfé. Belépőjegy: 100 forint, szezonbérlet: 3 ezer 500 fo­rint, kabinbérlet (4 fő részé­re): 6 ezer forint. Szabadság Építési év: 1963-64. Férőhely: kb. 300 fő. Szolgáltatások: hajóelhe­lyezés, napozó, zuhanyozó, büfé. Napijegy: 100 forint. Ka­binbérlet: 6000 forint/fő/sze­zon. Széke Tisza A Szőke Tisza hajót 1917-ben építették, s úszó­házi része a szegedi part egyetlen strandja, amelyet deszkapadlós úszókosárrai (mélysége: 80-150 centimé­ter) szereltek föl. Férőhely: kb. 100 fő. Szolgáltatások: közös öl­töző, napozó, zuhanyozó, büfé. Napijegy: 100 forint, sze­zonbérlet: 3 ezer 500 forint. Kati Építési év: 1990-92. Szolgáltatások: csónaktá­rolás (35-40 hajó fér el), na­pozó (a mólón), zuhanyozó, büfé. A vendéglátótér két részre osztott: a betérő ven­dégek asztalokhoz ülve fo­gyaszthatják el a büféből vá­sárolt ételeket-italokat; a „hajósok" számára külön te­rületet tartanak fönn. Napijegy: 80 forint, bér­let: 15-25 ezer forintig (a tá­rolt hajó fajtájától függően). Csénakda Építési év: 1993. Szolgáltatások: hajóköl­csönzés, evezés-oktatás (14 év alatti gyermekeknek in­gyenesen). Hajótfpusok: túrakajak-1, -2, portya-, strand- és ver­senykajak; kenu-2, -3, -4. Kölcsönözhető hajópark: 23 db. Kölcsönzési dijak: átlago­san 60 forint/óra/fő, plusz különféle kedvezmények. Napi bérlet hajónként 500 forint; heti bérbeadás is le­hetséges. Kajakokat csak óránként lehet bérbe venni. - HALLÓ! - IGEN! Várjuk hirdetését hétfőtől péntekig: 7-12-ig: 481-281, (Csak felárral és gyásxköilemények) 7-1 S-ig: 320-239-es 8-12,14-17-ig: 318-999-es (-14+g:481-411, á^ 311-310-es telefonszámokon! |gPpt|ziaqyar0^aqnrr_ Mojzes Lajos, a harcsakirály Nemsokára indul a harcsaszezon - mondja Mojzes Lajos, akinek előre köszönnek a halak. (Fotó: Karnok Csaba) Hogyha harcsa, akkor Tisza, ha Tisza, akkor úszóház - amennyiben pedig harcsa is, meg Ti­sza is, meg úszáház is, nos hát akkor Mojzes Lajos. „Itt a harcsaki­rály" - viszi a víz a han­got, hisz például hol egy húszkilás harcsával mutatkozik a volt taxis, hol két darab tízkilóssal. Mindenesetre: inkább számos naggyal, mint kevés kisebbel. Az bizo­nyos, más halat a har­csái kívül nem ismer meg Mojzes Lajos, holott már lassan előre kö­szönnek neki. Néha ugyan márna jön a vasmacska méretű harcsázó­horogra; egy ízben huszon­két kilónyi márnát fogott egészen rövid idő alatt, unot­tan, ám ha csak lehet, ilyet nem tesz. Sajnálatosan bekö­vetkezett balesete óta még többet van a vízen; harcsa­vadász-csónakja ott ring a Béke úszóház mellett. Már amikor ott ring, mert sokszor nem ott ring. Ilyenkor vagy Tápé fölött várja a harcsát Mojzes, vagy Szeged alatt. ­Amikor a Maros „bekavar" a szennyezéssel, akkor a Ma­ros-torkolat fölött, egyéb­ként inkább a jugó határ tá­ján horgászom - mondja. Ér­deklődésünkre - a Belváros­ban nem? -, magától értető­dő természetességgel mond­ja: dehogynem! - Sőt ott fogtam, leg­alábbis a híd lábánál, életem legnagyobb harcsáját, egy huszonhárom kilósat ­mondja. Aztán elmagyaráz­za: az a csaknem embernyi harcsa, amit '89 nyarán a szemünk láttára húzott az úszóházra (rögtön meg is ír­tuk...), nos, nem „az" a har­csa volt, hanem csak egy a sok kisebb közül. Hogy idén milyen szerencsével járt? Még nem sokkal, mert nem indult be a harcsasze­zon - beszéli. Csupán egy „kettőötvenest" fogott eddig, ami kicsinek számít, szinte csak méternyi; a nyolcvan centinél rövidebbeket vissza is kell ilyenkor, ívás-tájban, dobni. Annak idején mindig is azt mondta: kizárólag a Ti­szára jár, más vízre, hor­gászni, semmi pénzért! ­Azóta méginkább így va­gyok vele. A Tiszának olyan varázsa van, amil semmiféle más víz nem közelíthet meg. Sem a tavak nem érdekel­nek, sem más folyók, sem a tenger... Meg aztán apró gyerekkorom óta a Tiszán élek, csak nem leszek hűtlen hozzá - mondja, hozzátéve azonban: nagyon megsínyli a folyó a szennyezést, egyre több türelem kell a horgá­szathoz, a helyismereten kí­vül. - Harcsa ott van, ahol a sekély és a mély víz találko­zik - tudjuk meg tőle. Mi a kedvenc horgász-időszaka? Azt a választ várjuk, az éj­szaka, mert a harcsa éjjeli hal - amire viszont azt mondja: meglehet, de ő min­dig déli tizenkettőkor fogja a nagy harcsát. - Nincs is an­nál szebb - mondja mint mikor idehallik a Dóm tor­nyából a déli harangszó, s egyszerre csak lavórnyi bu­borékok szállnak a mélyből. Jelei annak: még két másod­perc, s horgon a harcsa! Amely lehet - hiszen kiszá­míthatatlan a Tisza - akár­mekkora. Farkas Csaba Hullámok hátán Úszóház vagy strand? Bálint István (hírlap­árus): - Részemről sem úszóház, sem strand, egysze­rűen nincs ugyanis szabad­időm. Évek óta nem voltam szabadságon sem. Sosem jártam úszóházon, fiatalabb koromban is csak a strandon fordultam meg. Ha időm lenne, most is a strandra mennék, mert az hangulato­sabb számomra. Molnár János (irodai al­kalmazott): - Én inkább a szabadstrandot választom. Szeged környékén lakom, s az ottani szabadstrandokra szoktam járni. Nem szere­tem a zsúfoltságot, ha az emberek keze-lába összeér, ezeken a fürdőterületeken pedig még van annyi hely, hogy kényelmesen elférjen mindenki. Eperjesiné Marancsik Olga a (Pick húsáruházban pénztáros): - Természetesen az úszóházat választom. Ele­ve tisztább hely, mint egy strand, hiszen mind a me­dencében, mind a Tisza-par­ton nagy a fertőzésveszély. A Béke úszóházra szoktam egyébként rendszeresen le­járni; békés, hangulatos, biz­tos pont. Bucsek József (építész­technikus): - Ha megyek, akkor inkább a strandot vá­lasztom. Jobban szeretem ugyanis a szabad levegőt, mint az úszóház zárt terét, ahol ráadásul ott van még a szennyezett Tisza. így in­kább a SZUE-ba szoktam járni; a strandon nagyobb a hely, mozgalmasabb és sza­badabb az élet. ringatázva Ismerősömnek mesél­te ismerőse, tán a Du­nán lelni még úszóháza­kat, ám a Tiszán ez sze­gedi specialitásnak szá­mít. Kimondottan a bel­városi polgárság kereste a kikapcsolódást, a szó­rakozást és a társaságot egykoron a regatta-há­zakon, ahogy eleink ne­vezték őket. Hetven esz­tendővel ezelőtt jelentek meg az elsők. Generáci­ók nőttek fel azóta a „deszkákon", amelyek népszerűsége ma is tö­retlen. Szabadság, Béke, Szőke Tisza, Tisza. A régi úszóhá­zak így soijáznak a Belváro­si hídtól a folyón felfelé ha­ladva. Evezzünk vissza az időben. A '20-as években láthatták először, vehették birtokba a szegediek a vízen himbálódzó faszerkezetű „hajókat". Az úttörő a Sző­nyi-, és a Takács-féle úszó­ház volt. A háború nem kí­mélte ezeket. Felújítások so­ra következett már a fürdő­vállalat jóvoltából. Harminc­két esztendeje kapta jelenle­gi formáját a Béke és a Sza­badság, a Béke II-ből pedig '71-ben „hozták ki" a Tisza úszóházat. Ezek fenntartása nem két forintba kerül éven­te. (Ráadásul a Köjál kitetet­te rájuk a fürdésre nem aján­lott a Tisza vize szövegű táblát.) A vállalat így aztán kiadta őket, a jelenlegi bér­lőknek kell bajlódniuk velük - jövőre járnak le a bérleti szerződések, még kérdés a hogyan tovább - a karban­tartással, a színvonal és a vendégkör megtartásával. Wirth Pista bácsi régi úszóházi ember, évtizedek óta alig vátja már, hogy ki­vontassák a téli pihenőről a hajókat, onnantól kezdve, ha egy óra szabadideje van, már siet is le a folyóhoz. - Édesapámékkal régen a Szőnyire jártunk - emléke­zett. - Ma már unokáimmal jövök a Szabadságra. A Ti­sza szeretete, a családias lég­kör, a társasák vonzza ide az embereket. Bár az utóbbi né­hány évben átalakult a törzs­közönség, amely egyébként nem arról híres, hogy a mil­liós csónakjait mutogassa. Az átalakulás viszont amiatt is van, mert az öregek fogy­nak, jönnek a fiatalok. Itt fi­gyelnek egymásra az embe­rek. Amióta az eszemet tu­A nyári Szeged már elképzelhetetlen úszóházak nélkül. (Fotó: Nagy László) dom: az úszóházaknál még senki nem fulladt vízbe. A Szabadságot bérlő Sza­bó István elmondta, az 50-60 vendégből álló törzsgárda annyira szereti az úszóházat, hogy ha esik, ha fúj - és ha teheti - ott a helye. A cseré­lődés minimális. Gyors felmérés az úszó­házak szerelmesei között: ki, miért jár a deszkára? Kuk­kolni a monokinis lányokat. A társaság, a zsugázás, a sö­rözés miatt. Olcsó a büfé, jó a buli, és mégiscsak klubsze­rű hely. Innen indulnak evezni, csónakázni, pecázni. A kisgyereket is nyugodtan el lehet engedni a fedélzeten, amíg anyu napozik és apu is elfoglalja magát a már emlí­tettek valamelyikével. Az egyetlen a Szőke Ti­sza, amelyiknek még ma is létezik a kosara, vagyis belül lubickolhatnak a folyóban. Ezt az úszóházat főleg a fia­tal és a középkorú hölgyek kedvelik - tudtuk meg Iglódi Ferenctől, aki bérli az egész hajót. A nyitás előtt 100 ezer forintot költöttek felújításra, napernyőkre, egyebekre, hogy megfelelő környzetben fogadhassák a vendégeket. A Tisza úszóház a vízen járók találkozóhelye. Az amatőröké és a profiké. - Ha kikötnek, a deszkán már nincs különbség motor­csónakos és evezős között sem - magyarázta Váradi Márton, az úszóház bérlője. - Az utóbbi években egyre inkább érezhető, hogy nem feltétlenül a tengerre vágy­nak az emberek, ha pihenni szeretnének. Itt van karnyúj­tásnyira a Tisza, ráadásul a város közepén. És megfizet­hető, mert ha valaki kabint bérel, belépőt vált és a ka­jakját itt tárolja, az 15 ezret fizet egy szezonra. Akik megszeretik az úszóházat ­ez gyorsan megesik általá­ban -, azok a következő év­ben már ölre mennek a meg­szokott kabinjukért. Bor Pál, nyugdíjas főisko­lai tanár nem tud jobb kikap­csolódást egy kiadós evezés­nél, túrázásnál. A Tisza vará­zsa semmivel nem mérhető ­vélekedett. Az úszóházra já­rók ezt valamennyien csak megerősíthetik. A nyári szegedi városkép elképzelhetetlen az úszóhá­zak nélkül. V. Fekete Sánder

Next

/
Thumbnails
Contents