Délmagyarország, 1996. május (86. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-22 / 119. szám

# SZERDA, 1996. MÁJ. 22. HANGSÚLY 5 Büszkének lenni /

smételgetem magamban: nehogy azzal kezdjem, hogy a napfény városa... Tudniillik, Szeged ünnepére, meg erre a Hangsúly-oldalra készülődvén, átlapoztam néhány lexikont, badekkert, ismertetőt és egyebet, s az esetek 90 százalékában, ha nem is ezzel kezdik, de valahol a harmadik mondat elején már emlegetik a napfény városát! Inkább azzal indítok, hogy Szegedet már a 12. század elején említik először - bötükkel. Az első írásos emlékünktől tehát ,jó, néhány" év telt el, s - napfény ide, napfény oda - azóta sok jót és rosszat is látott ez a tájék, egészen attól a naptól kezdve, amikor a 13. században IV. Béla városi rangra emelte Szegedet. Azután, csak úgy „ajándékként", odaadta neki Tápét is... A jelenről. A Tisza-parti városnak két egyeteme, négy főiskolája, színháza, pazar múzeuma, művelődési házai, Somogyi könyvtára, Pick szalámija és szögedi paprikája, 52 szökőkútja (ki gondolná?), csodálatos körútjai, strandjai, úszóházai vannak. Meg - eleddig és idén - három bajnokcsapata: a férfi röplabdások, a férfi kézilabdások és a női tekézők. Büszkék lehetünk rájuk. Azok is vagyunk. Fővárosi és vidéki barátaim, ha találkozom velük, azzal kezdik: Irigylünk, mert csodálatos városban lakhatsz! Csak most jöttem rá, miért! Szegeden ugyanis - tudós könyvek szerint 1000férfire 1123 nő jut... Kisimra Faranc • Pro Urbe-díjas: Kovács Mihály piarista plébános Nevelni az ifjúságot Kovács Mihály piarista házfőnök, felsővárosi plébános az első egyházi személy, akit a rendszerváltozás után Szeged városa Pro Urbe-díjjal tüntetett ki. Az idős plébánossal, akinek a piarista gimnázium újraindításában is nagy szerepe volt, a díjátadás előtt beszélgettünk. • Hogyan fogadta a hírét, hogy Pro Urbe-díjas lesz? - Meglepődtem és magamban viccesen arra gondoltam, hogy nincs a városban méltóbb ember a Pro Urbe-dfjra? Őszintén mondom, nem érzem, hogy valami különlegeset tettem volna. • És a piarista iskola újraalapítása? A szegedi volt az első az országban... -Én ott voltam diák és ott is kezdtem tanítani, a hajdani piarista gimnáziumban. Ott voltam akkor is, amikor 1948-ban államosították és amikor egy évre rá eltörölték a föld felszínéről az iskolánkat. Nem tagadom, mindig is szívügyem volt, hogy az intézményt újraindítsuk. És azt is megvallom, az iskola indításának ügyében én nemcsak a rendi érdeket, hanem a város érdekét is néztem. Én mint plébános is terhelve vagyok a város gondjaival, hiszen hozzám tartozik a város egy nagy területe. Legalább 30 ezer ember, ha nem több, s ebben rengeteg gyerekkel. Kisebbek, nagyobbak, akikre gondolnom kell, hiszen az én plébániámhoz tartoznak, akkor is, ha csak az utcán 14tom őket. Tehát az ifjúság nevelése is befolyásolt abban, hogy sürgessem az iskola indítását. • Hamarosan a szegedi piarista oktatás 275-ik évfordulóját ünneplik. Ez már nemcsak a piaristák, hanem Szeged történelme is. - Igen, a megemlékezés városig és rendi ünnep egyszerre, hiszen valaha Szeged oktatása és a piarista rend elválaszthatatlanok voltak. Évszázadokon keresztül a piarista iskola városi iskola volt, és a most felépítendő új gimnázium is a városnak köKovács Mihály atya: Mindig szívügyem volt a szegedi piaristaoktatás. (Fotó: Miskolczi Róbert) szönheti, hogy ingyenes telket kapott. • Mennyire maradtak benne a piaristák a szegedi köztudatban? - Az az érzésem, hogy a nagyszülőknél egy kicsit elakadt a piarista emlék. Több gyereknél, akiket az újraindított iskolába hoztak, a szülők azzal indokolták meg a választást, hogy már a gyerek nagyapja is piarista diák volt... Viszont már a szülők nem jártak vagy járhattak piarista iskolába, és emiatt újra kell kelteni az iskola hírét is. • Piarista házfőnökként milyen viszonyban van a várossal? - Az iskola indításakor kialakult egyfajta kapcsolatom a várossal. Még az előző rendszerben is, amikor ugyan fiókba tették az egész kérelmünket. Aztán Lippai Pál polgármestersége idején beindult a gimnázium, Szalay polgármester úrral pedig egészen jó viszonyban vagyunk. 0 egyébként még megválasztása előtt kereste a plébánosokkal a kapcsolatot, a telekügyben pedig sokat köszönhetünk neki. Egyébként felkértek rá és tagja vagyok a kulturális és sportbizottság tanácsadó testületének is... • Lesz-e még egyszer olyan hatású piarista iskola Szegeden, mint amilyen a régi volt? - Ez beláthatatlan. Remélni tudjuk, de sok idő kell hozzá. Először is a paptanárok képzéséhez, másrészt pedig ahhoz, hogy a magyar társadalom keresztényibb módon éljen. Panek József A város díszpolgára: Simon Miklás professzor Szeged város díszpolgára az idén a SZOTE Bőrgyógyászati Klinikájának nyugalmazott intézetvezető professzora, a városszerte ismert és elismert, kiváló bőrgyógyász, az idén nyolcvanadik születésnapját ünneplő dr. Simon Miklós professzor, akivel rövid beszélgetés erejéig egykori munkahelyén, a bőrklinikán találkoztunk. • Az „egykori munkahely" megjelölés nem egészen pontos, hiszen a professzor úr nyugdíjbavonulása óta folyamatosan bejár a klinikára, s a számára biztosított külön szobában dolgozik. - Nyugdíjbavonulásom után Dobozy porfesszor rendelkezésemre bocsátotta egykori szobáját, ahol nyugodtan dolgozhatok. Mivel mindig is, ma is naprakész akarok lenni a bőrgyógyászat kérdéseiben, ezért folyamatosan figyelem a bőrgyógyászati szakirodalmat. Félévenként előadásokat tartok medikusoknak, továbbképző előadásokat bőrgyógyászoknak, ezekre is itt készülök fel. A mindennapi szellemi munkát borzasztóan fontosnak tartom, hiszen az embernek idős korában kivált állandóan edzésben kell lennie. A „hobbym" az orvostörténelem, s mivel ez közismert rólam a szakmában, ezért nemrégiben felkértek arra, hogy tijam meg a Magyar Bőrgyógyász Társulat történetét. Az orvoslás történetén kívül, Erdély történelme érdekel, hiszen a gyökereim ott vannak, a családom Háromszék megyéből származik. • Ön már Debrecenből jött Szegedre. Mikor érezte először, hogy a városban gyökeret eresztett. - Még debreceni egyete„A legnagyobb respektje a szegedi egyetemnek volt" mi éveim idején a legnagyobb respektje az országban a szegedi egyetemnek volt, akkoriban a magyar tudomány egyenlő volt Szegeddel. Ezért, amikor pályázatom után, '65-ben elnyertem a szegedi orvosegyetem bőrgyógyászati tanszékének vezetői posztját, már magát a kinevezést is megtiszteltetésnek éreztem. Idejövetelem után nem kisebb személyiség volt az én kalauzom, mint Bálint Sándor. Családjának orvosa voltam, később Sándort barátomnak tekinthettem. Tőle tanultam a legtöbbet Szeged múltjáról, kultúrájáról. Szegedivé akkor lettem, amikor lakást kaptam itt és a családom is ide költözhetett. • A professzor úr nagy érdemének tartják a külföldi kapcsolatok kialakítását és ápolását, aminek nagyon sok szegedi klinikai bőrgyógyász köszönheti, hogy eljuthatott tanulni Németországba. - A kapcsolatok építgetését én már Debrecenben elkezdtem. Az előzménye az volt, hogy '57-ben lehetőségem nyílt - Ausztriában élő bátyám anyagi segítségével végiglátogatni Ausztria, Nyugat-Németország egyetemeit. Azt láttam, hogy a tudományos munka, a műszerezettség magasan a mienk felett áll, s tisztában voltam azzal, hogy mindezek megismerése létérdeke a magyar bőrgyógyászoknak. Személyes kapcsolataim révén, az évek során valóban sok munkatársam kimehetett külföldre. A vendéglátók visszahívása, ami évtizedeken keresztül történt, eredményezte, hogy nemzetközi kapcsolataink igen erőssé lettek. • Ezért ön igen magas kitüntetési kapott a németektől. - Kormánykitüntetésben részesültem, 1992-ben megkaptam a Német Szolgálati Érdemrend nagykeresztjét. Most, a 80. születésnapomra pedig a Német Bőrgyógyász Társaság kitüntető érmét adták át, amit azért a közvetítésért Ítéltek nekem, amit még a német egyesítés előtt próbáltam tenni a kelet- és a nyugat-német bőrgyógyászok között. • Munkásságának melyek voltak a leglátványosabb sikerei? - Arra vagyok a legbüszkébb, hogy a bőrtuberkolózisban szenvedők százait sikerült tünetmentessé tennem. Debrecenben kezdtem foglalkozni a bőrtuberkolózissal, hiszen a Tiszántúl volt a legjobban fertőzött e betegséggel. Az új tuberkólózisgyógyszerek megjelenésével sikerült a bőrtuberkolózis fertőzőképességét megakadályozni, s a betegséget a kezdeti stádiumban meggyógyítani. Szegeden kezdetben a fényvédő anyagok keresése volt a kutatási területem. Foglalkoztam a porfirin-csoportba tartozó betegségekkel, a porféria által előidézett fényérzékenységgel. Az e betegségben szenvedőket sikerült diagnosztizálni és kezelni. A harmadik terület, amit pályámon említésre méltónak tartok, az a modern immunológiai módszerek bevezetése a klinikán, amit később Dobozy professzor és Hunyadi professzor európai szintre emeltek. A legnagyobb örömöm azonban, hogy sikerült a szegedi bőrklinikán egy szakmailag elismert gárdát kinevelnem, és sikerült sok ember jövőjét egyengetnem. Kalacsai Katalin Pálmai Antal 1947. szeptember 30-án született Budapesten. Szegeden, a JATE-n vegyész szakon Végzett, majd 1973-ban pályakezdőként a Medikémiánál helyezkedett el. 1978 óta a cég első számú vezetője, elnök-igazgatója. Két gyermek, egy 23 éves főiskolás fiú és egy 21 éves vállalkozó leány édesapja. • Ön gondolta-e valaha, hogy szegediként tisztelik majd az egész országban? - Az ember természetesen nem tervezi be, hogy szegedi lesz, ez kialakul az évek folyamán. Nálam is fgy volt, a Tisza-parti városba „bevándorlóként" kerültem. Azt szoktam mondani, tévedésből maradtam Szegeden és a Medikémiánál. Hiszen vissza akartam menni Budapestre és hosszabb távon a gyógyszervegyészettel szerettem volna foglalkozni. A kényszerelhelyezkedésből fejlesztési előadóként kezdtem a Medikémiánál - az lett, hogy megfogott a téma érdekessége, s azt mondtam magamban, talán ezt a szakmát kellene választani. Ekkor volt az olajválság, sikerült jó néhány problémát megoldani a cégnél, aminek köszönhetően 1975-től fő• Pro Urbe-díjas: Pálmai Antal, a Medikémia Rt. elnök-igazgatója Az első öt között „Népszerűségemet a röplabdának köszönhetem. (Fotó: Nagy László) mérnöknek neveztek ki. így válik valaki észrevétlenül szegedi polgárrá. Amit általában nem is ő fogalmaz meg, hanem mások. # Mit tett a városért az eltelt több mint két évtized során? - Úgy gondolom, hogy azt az infrastuktúrát, amit a Medikémia a telephelyén kiépített, élvezik a béketelepiek is. Ami itt történt, Szeged javára történt, mint ahogy a sport és a szponzori támogatások is hoznak eredményt a városnak ugyanúgy, mint a Medikémiának. Gazdasági eredményeinknek köszönhetően sok közintézményt, az egyetemet, több alapítványt, s kulturális rendezvényeket támogatunk. • Az elért szakmai sikerek mellett mit jelentett Önnek a sport szeretete? - Az egyetemi évek alatt és később is aktívan kosárlabdáztam, majd edzősködtem, tehát nagyon sok embert megismertem, úgy az egyetem, mint a gazdaság és a sport révén. Népszerűségemet vitathatatlanul megalapozta az, hogy 1994-ben egymásra talált a röplabda és a Medikémia. Nagy örömömre szolgál, hogy ez a csapat a város történetében először szerzett labdajátékban első helyet. Két év alatt két bajnoki aranyat és két kupagyőzelmet sikerült begyűjteni. • Az országban a Medikémia nevet mennyire hozzák kapcsolatba Szegeddel? - Ha a saját tevékenységemet meg kellene ítélni, hogy mit tartok a legfontosabbnak, a gazdasági tevékenységet választanám, ismerik, szeretik a termékeinket. Ennek ellenére a híres röplabdacsapatnak köszönhetően Szegeden is, az országban is megötszöröződött az ismertségem. Azt szoktam mondani, a sportban két csapatot kell támogatni, az elsőt vagy az utolsót, mert mindkettőről sokat írnak... • Mekkora adózónak számít a Medikémia a városban? - Az első öt között vagyunk. Úgy érzem, az utóbbi időkben a város ezt már figyelembe veszi és kezd jobban odafigyelni a vállalkozókra. Fekete Klára Jé hely-e Szeged? Bárányi János: (villamosvezető): - Tősgyökeres szegedi vagyok. Magyarország egyik legszebb városa a miénk. A közlekedés lehetne egy kicsit jobb is, de olyan, amilyen. Soha nem gondoltam arra, hogy elmenjek innen. A napokban voltam Pesten, mely a maga nemében biztosan nagyon szép, de nem tudom elképzelni, hogy ott éljek. Szeged nyugodt, csendes város és ilyenek az emberek is. Tóth Tímea (elsőéves történészhallgató): - Nemrégen kerültem Szegedre, itt tanulok, s úgy látom, ez egy kifejezetten diákváros. Nagyon szép szecessziós épületek vannak itt, romantikus város, én legalábbis nagyon hamar megszerettem. Talán a Tisza is sokat segített ebben, hiszen ahol én lakok, Hatvanban, ott nincs ekkora folyó a város közepén. Göndös György (egyetemi docens, szerves kémiai tanszék): - Magyarország első városai közé sorolom Szegedet. Nagy előnye, hogy itt van a gyönyörű Tisza. A kulturális színvonalat emeli, hogy egyetemi város Szeged, és nagyon sok hallgatót vonz ide. Jómagam tősgyökeres szegedi vagyok, nagyon jól érzem itt magam. Harkai Margit (másodikos gimnazista): - Szegeden születtem, szeretem a várost. Itt szinte mindenre van lehetőség, soha nem unatkozik az ember. Sok főiskola, egyetem működik Szegeden, nagyon jó könyvtára van, s itt folyik a Tisza. Bár az utóbbi időkben nem nagyon alkalmas fürdésre, inkább csak nevezetesség.