Délmagyarország, 1996. május (86. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-21 / 118. szám

CSÜTÖRTÖK, 1996. MÁJ. 23. HANGSÚLY 5 Megúszható tárgyak Ajem kis gondja lesz hamarosan a hazai okta­1Y tásügynek, hogy a közoktatási törvény módosítá­sa és a NAT életbe léptetése után a pedagógusok kö­telező továbbképzésének megfelelő módjairól is gon­doskodni kell. A „kötelező továbbképzés" kifejezése egyenesen a törvénymódosításról döntő kormányülés anyagában szerepel, mégpedig az egyik legfontosabb célkitűzésként. És itt következik mindjárt az egyik leg­nagyobb nehézség: minden továbbképzés annyit ér, amennyire az iskola és a pedagógus érdekelt benne, ami természetesen a Nemzeti Alaptanterv függvénye is. A NAT által biztosított keretet valamiképpen bizto­san ki kell majd tölteni, és az is megjósolható, hogy a „klasszikus" természet- és bölcseleti tudományokból sokkal több pedagógus fog rendelkezésre állni, mint esztétikából vagy emberi viselkedéstanból. Az sem valószínű, hogy Szegeden hirtelen kitör „az Ausztrália", ahol az oktatás liberalizálásában odáig mentek el, hogy a nebulók kis szerencsével teljesen megúszhatják a kémia vagy az irodalom tanulását. A gond inkább ott lesz, hogy a NAT által engedett te­rület inkább küzdőtér lesz, mintsem munkaterület, hi­szen egy tanárra nem csak akkor várhat majd munka­nélküliség, ha az önkormányzattól költségcsökkentési felszólítás érkezik, hanem akkor is, ha a helyi tanterv­be nem fog majd beférni az a tárgy, amit oktat. S ha netán ezt a tárgyat a sütés-főzés tudomány készül majd felváltani, akkor aztán lesz nemulass egy-egy tantestületen belül Tja a továbbképzés egyszerű formalitás lesz, akkor JT1 a NAT minden igyekezete ellenére hosszú évekig azokat a tanterveket fogják helyi tantervekként kezel­ni, amelyeket ma is és öt évvel ezelőtt is használtak (ha volt rá elegendő anyagi forrás), és a pedagógusok szükséges rossznak fogják tartani a továbbképzést. Panek József • A NAT sürgeti a tanártovábbképzést Kézbe kerül a gyeplő? • Megvalósítható modulok A diploma karbantartása A közoktatási törvény a rendszeres továbbkép­zés kötelezettségét rója a tanárokra. De hol? Mi­bál? A szervezett to­vábbképzésnek intéz­ményes háttere lehet a tanárképző főiskola. A kérdés már csak az: ki fizeti? A Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán elkészült egy korszerű program, s most a svájci Nemzeti Alapítványhoz pályáznak. Ha nyernek io, hó nem • okkor is in­dulnak az ősszel a tan­folyamok, önköltséges Az elkészült program - az országban elsőként - rend­szerbe foglalt továbbképzés­re ad javaslatot. (Eddig is volt módjuk a tanároknak Magyarországon az önkép­zésre, de esetlegesen és egyenetlen színvonalon.) Modulrendszerű, ami azt je­lenti, hogy teret enged az egyéni érdeklődésnek, foly­tatható, szabadon építhető, az új és új követelmények szerint bővíthető. A különböző műveltség­területek témáinak korszerű feldolgozását ajánlják a pe­dagógusoknak. Ki-ki kivá­lasztja a katalógusban is megjelenő ajánlat őt érdeklő részét (modul). A rendszer úgy van összeállítva, hogy az önálló modulok összekap­csolhatók: ha valaki a meg­felelő óraszámot teljesíti, zá­róvizsgára jelentkezhet, amelynek eredményes leté­tele után betétlapot kap a diplomájába. A betétlap azt bizonyítja, hogy az adott té­makörből korszerű ismere­tekkel rendelkezik és peda­gógusi diplomáját karban­tartja. A rendszerbe bekapcso­lódhatnak azok a tanárok, akik a Nemzeti Alaptanterv tanítására kívánnak felké­szülni, de mások is, akik „csak" valóban a diploma karbantartását szeretnék. Legalább 20 féle program­ajánlat közül választhatnak. Mint Szemenyei Saroltá­tól, a főiskolai Szakképzési Intézet vezetőjétől megtud­tuk, az erre a célra életrehí­vott 5 tagú munkacsoport fogja össze a modulrendsze­rű továbbképzés megszerve­zését, illetve a programok el­készítését. Az egyes tanszékek okta­tói, legalább 50-en vettek részt a témakörök kidolgo­zásában: nemcsak a NAT műveltségterületein lehet korszerű ismereteket szerez­ni, hanem az oktatásszerve­zés és -irányítás, az iskola­menedzselés terén, s lesznek mentálhigiénés, személyi­ségfejlesztő, karrierépítési, konfliktuskezelő készsége­ket fejlesztő programok is. Tartalmilag valamennyi a legújabb tudományos és módszertani eredményekhez kapcsolódik, módszereiben a kreativitás kap legnagyobb szerepet. A rendszer előnye, hogy a bázisintézménytől nagy tá­volságra lévő helyszíneken is megvalósíthatók a modu­lok: a tervek szerint a távok­tatás módszerét is szeretnék felhasználni a tanárok to­vábbképzésében. Az ősszel induló program kísérleti jellegű. Része an­nak az elkerülhetetlen lépés­sorozatnak, amely a közok­tatás és a felsőoktatás tartal­mi és szervezeti megújulását eredményezheti. Arra a kérdésre pedig, hogy miért éppen a szegedi főiskola a kezdeményező, könnyű a válasz: ebben a ré­gióban nincs más, a szüksé­ges szakmai felkészültséggel és tanárképzési tapasztala­tokkal rendelkező intéz­mény. S. E. Tanórai életkép. A jelenlegi helyzetben az önképzés nem mutatkozik meg a fizetésekben is. (Fotó: Miskolczi Róbert) A Nemzeti Alaptan­terv bevezetése előtt az új közoktatási követel­ményrendszer megis­mertetése a legsürgő­sebb továbbképzési fel­adat, ezért a közoktatá­si minisztérium tanárto­vábbképzésre fordított céltámogatásait idén a megyei pedagógiai inté­zetek kapták meg erre a célra. A következő évtől kezdve a jelenleg telje­sen szétzilálódott tanár­továbbképzés komoly vállalkozói verseny szin­tere lehet. A tanártovábbképzés ko­rábbi rendszere már nem működik, az új rendszer pe­dig még nem szerveződött meg oly mértékben, hogy el tudja látni egyre sürgetőbbé váló feladatát. A kormány által jóváhagyott közoktatási törvénymódosító javaslat az 1997-1998-as tanévtől kezd­ve céltámogatási rendszert állapított meg a tanártovább­képzésre vontakozóan. Ez kimondja, hogy a képzésre vállalkozó intézmények, szervezetek, személyek pá­lyázat formájában részesül­hetnek az állami támogatás­ból. Ez a rendszer még nem lép életbe idén, mivel a mi­nisztérium erre az esztendő­re kivételesen a megyei pe­dagóiai intézeteknek juttatta a teljes támogatást, azzal bízván meg őket, hogy a je­lenleg legsürgetőbb tovább­képzési célt valósítsák meg: a Nemzeti Alaptanterv meg­ismertetését a pedagógusok­kal. A Nemzeti Alaptanterv az 1998-1999-es tanévtől kezd­ve általános követelmény­rendszerként határozza majd meg a magyar közoktatás munkáját. A NAT érdekhar­cokkal színezett hosszas vi­táira és egymás után jelent­kező tervezeteire egy idő után rezignáltán reagáló ta­nártársadalomnak azonban csak kis része van felkészül­ve arra, hogy segítség nélkül alkalmazza a helyi iskolai körülményekre a NAT álta­lános megállapításait. A Nemzeti Alaptanterv keret­tanterv jellegű, amelynek az iskolákban helyi tantervek­ben és helyi pedagógiai programokban kell valóra válnia; például az iskolai tantestületnek a NAT köve­telményrendszere ismereté­ben kell elosztania a külön­böző tárgyakra jutó óraszá­mot, így a NAT alapján való tervezésnek akár az iskolai munkaerőhelyzetre is kihatá­sa lehet. Nem csoda, ha az iskolákban általános a ta­nácstalanság és nagy várako­zás előzi meg ezt a témát. Igaz, az elmúlt időszak­ban, amíg a szervezett to­vábbképzéseknek se támo­gatási, se információs rend­szere nem volt, az iskolák­ban itt-ott feltámadt az ön­képzés. A pedagógiai inté­zetben anyagi okokból meg­szűnt matematikai műhelyt például Kispéter Ágnes, a Fő Fasori Általános Iskola ta­nárnője tovább vezeti. Té­mája a Nemzeti Alaptanterv­re való felkészítés; fizetést nem kap érte, és azokat a pe­dagógusokat sem küldi az is­kola, akik időről időre talál­koznak vele. Ez a kis önkép­zőköröcske mutatja, hogy elengedett gyeplővel sem vész (veszett) el teljesen a közoktatási továbbképzés. Ugyanakkor a képzés prob­lémáit is felveti: akik ilyen önképzést vállalnak, azok­nak a munkáját nem a fizetés motiválja. A magyar iskolá­ban jelenleg anyagilag mind­egy, hogy a pedagógus mi­lyen alaposan készül fel az új követelményrendszerre. Igaz, az iskola is bajban len­ne, ha megkövetelné a fel­készülést, hiszen - például a szegedi fűnyíró után - aligha van pénze arra, hogy tanáro­kat küldjön továbbképzésre. A legsürgetőbbre a meg­oldást a beígért minisztériu­mi pénz jelentheti, amelyből a Csongrád Megyei Pedagó­giai Intézet idén szeptember­től elindítja a Nemzeti Alap­tanterv alkalmazására szol­gáló programjait. Ezek az egész megyére szólnak majd, és amennyiben az egyes programokra a megye egyes települései környéké­ről megfelelő számú jelent­kező jön össze, egy progra­mot akár több helyszínen is elindíthatnak. A pedagógiai intézet a következő témák­ban indít a Nemzeti Alaptan­tervre felkészítő kis költségű (várhatóan 500-1500 forint közötti) kurusokat: helyi tan­terv- és a helyi pedagógiai programkészítés, környezet­védelem, az idegen nyelvek, testnevelés, egészséges élet­mód, önkormányzati vezetés és a NAT, szakigazgatás és a NAT, óvodai munka, tanítói munka, szakképzési munka, honismeret és néprajz, pá­lyaorientáció. S. P. S. fókusz Három százalék A közoktatási törvénynek a kormány által elfogadott módosító javaslatában új költségvetési irányzatként szerepel, hogy céltámogatás formájában pedagógus-to­vábbképzésre a közoktatásra fordítandó összes kiadás mi­nimálisan 3 százalékát kell elkülöníteni. A javaslat a helyi tanter­vek kidolgozásának elősegí­tése érdekében a pedagógiai szakmai szolgáltatások körét is bővíti. Bevezeti a pedagó­giai tájékoztatást, szakmai szolgáltatást, a kialakuló szakmai információk gyűjté­sére, feldolgozására és ter­jesztésére. Ezen kívül beve­zeti a tanulótájékoztató és tanácsadó szolgálatot a tanu­lók jogainak érvényesítésé­hez. Képzési iroda Az Országos- Közoktatási Intézet keretében országos pedagógus-továbbképzési iroda nyílt Veszprémben. Az iroda feladata lesz, hogy az állam által erre a célra adott pénzek szakszerűen jussanak el a továbbképzési területre, a továbbképzés résztvevői között legyen együttműködés és informá­ciócsere. A továbbképzésre benyúj­tandó pályázatok megítélé­sére hamarosan minőségbiz­tosítási rendszert dolgoznak ki s ennek nyomán kiadják azoknak a szakmai kritériu­moknak a katalógusát, ame­lyeket a tanártovábbképzésre pályázóknak teljesíteniük kell. Kérdéiv Az Országos Közoktatási Intézet Pedagógus-Tovább­képzési Irodája a tanárto­vábbképzési elvárások fel­mérése érdekében hamaro­san kérdőívet küld ki az is­kolákba. A kérdőív azt tudakolja, hogy a pedagógusok mely témákból igényelnének szer­vezett továbbképzést, milyen időtartamra és hány alka­lommal, másoddiploma­rendszerben legyen-e vagy sem, illetve hogy a pedagó­gus vállakozna-e a tovább­képzés segítésére. Kell-e a továbbképzés? Izsák Adrienn (főiskolai hallgató): - Tanárképző főis­kolára járok, így én is érin­tett vagyok. Egyértelműen szükség van a tanári tovább­képzésekre, hiszen bizonyos tanári szakoknál gyorsan változik a tudomány, aktuá­lis és korszerű ismeretek kellenek a tanároknak is. A továbbképzést természetesen az államnak kellene ismét fi­nanszíroznia. Donka Ferencné (Kábel­tévé Rt. előadója): - Min­denképpen szükség lenne a tanári továbbképzés újbóli bevezetésére. A finanszíro­zás már nehezebb kérdés, hi­szen a mai gazdasági hely­zetben nem lehet a pedagó­gusokra hárítani a tovább­képzés költségeit; így ezt az államnak vagy a pedagógus szakszervezetnek kellene vállalnia. Bálint László (nyugdíjas bv-dolgozó): - Szükség van a továbbképzésre, mert ha valaki egyszer megszerzett egy tudást, akkor nem álla­podhat meg ott, nem állhat le az ismeretszerzéssel. A to­vábbképzést pedig az állam­nak kellene finanszíroznia. Igaz, hogy mostanában sokat halljuk, hogy milyen szűkös a költségvetés, de erre elő kell tudni teremteni a pénzt. Varga András (muzeoló­gus): - Szükségét érzem, hi­szen a tudomány folyamato­san fejlődik, korszerű isme­retekre van szükség, s ezt nem biztos, hogy önképzés formájában meg tudják olda­ni a tanárok. A finanszírozás kétoldalú dolog, hiszen a ta­nárnak érdeke, hogy lépést tartson, az államnak pedig hogy az oktatás színvonala jó legyen. Rajos Tibor (műszaki szakértő): - Természetes, hogy szükség van a tovább­képzésre. A finanszírozás már sokkal bonyolultabb kér­dés. Az államnak ugyanis nemcsak kötelessége lenne, de érdeke is, hiszen nem mindegy, hogy kik tanítják a következő generációt. Ha pe­dig a tanároknak kellene fi­zetniük...? Az igazi pedagó­gusok biztosan áldoznának rá.

Next

/
Thumbnails
Contents