Délmagyarország, 1996. május (86. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-20 / 117. szám

• Monte-Carlo (MTI) Vasárnap a monte­carlói utcákon rendezték meg az idei Forma-l-es autós gyorsasági világ­bajnokság hatodik futa­mát, a Monacói Nagydí­jat. Mivel az időmérő edzésen a német Michael Schuma­cher (Ferrari), a kétszeres vi­lágbajnok szerezte meg az első startkockát, és a brit Dámon Hill (Williams-Re­nault) a másodikat, a szak­emberek nagy csatára szá­míthattak. Az esős időben elindított futamon azonban nem sok szerep jutott a né­metnek. Az idei pontver­senyben magasan vezető Hill a rajtnál játszi könnyed­séggel elhúzott Schumacher mellett. A vb-címvédő azon­nal teljes erőbedobással ve­tette magát a brit nyomába. Ez, illetve a vizes aszfalt je­lentette „vesztét": Schuma­cher az első körben, egy jobb kanyarban nekicsúszott a korlátnak, így kiesett. A 40. körben ismét nagy fordu­lat állt be a nagydíjon: Dá­mon Hill, aki tekintélyes előnye tudatában nyugodtan autózhatott az élen, motorhi­ba miatt kénytelen volt kiáll­ni a versenyből. A kocsi há­tuljából nagy füst csapott fel, majd lángolni kezdett. Jean Alesi vette át az éllovas sze­repét. A francia pilóta az 53. körben tett újabb „kitérőt" a depóba, ahonnan - előnyé­nek köszönhetően - ismét elsőként tért vissza a pályá­ra. Alig tíz kör ment le, ami­kor a francia versenyző mű­szaki hiba miatt ismét kény­telen volt kiállni. Ezzel a francia Olivier Panis (Li­gier-Mugen Honda) vette át a vezetést. Alesi hiába állt vissza a hetedik helyre, egy kör megtétele után végleg abbahagyta a küzdelmet. Panis mögött 2.8 másod­perccel lemaradva szágul­dott a brit Dávid Coulthard (McLaren-Mercedes), ám befognia nem sikerült a fran­ciát, aki élete első F-l-es nagydíját nyerte - óriási meglepetést okozva aligha­nem saját magának is... Úszás • Munkatársunktól Sok felnőttnek gyermek­korában nem volt arra lehető­sége, hogy megtanuljon „víz­ben járni", most viszont pó­tolhatja a mulasztottakat. Az újszegedi Sportuszodában is­mét lesz úszótanfolyam fel­nőtteknek. Az oktatás május 20-án (hétfő) kezdődik, a foglalkozásokat hétfőtől pén­tekig este fél 9-től fél 10-ig tartják. Jelentkezni (fürdőru­hával) hétfőn este 8 órakor lehet az újszegedi Sportcsar­nok előterében, bővebb felvi­lágosítást ugyancsak ott kap­hatnak az érdeklődók. arenav Szfgcd, Kftlcxcy u, 10. Játékunk heti nyertese: a kék 108.. ••••••••• számú szelvény! atlétika Mosf csafnfk három... • Mily boldogság önthette volna el Csank János szö­IY1 vetségi kapitányunkat, ha az elmúlt szombaton mondjuk nem az angol nemzeti tizenegy ellen, hanem a neves írónk, Moldova György fantáziájából elhíre­sült börtönválogatottal szemben kellett volna harcba küldeni a legjobbjainkat. Ugyanis ama bizonyos bör­töncsapat a kacagtató novella szerint leginkább arra volt képes, hogy a bírói sípszó után minden játékosa hátra rohanjon a saját tizenhatosán belülre, ott el­sáncolja magát, s nézze a kezdőkör közepén árválkodó labdát. Vagyis a Csank-fiókák biztosra vehették volna a nulla-nullás végeredményt. Ami ugyebár olyan siker, amilyenről mostanság már csak nem is álmodozunk. Ám börtön válogatott sehol, csupán angolok. S mivel a magyar fiúk arcán tükröződő elszántságot nézve még a nyasszaföldi serdülő három tartalékfocistái is táma­dásba lendülnének, nem csoda, hogy ezek az angolok szép rendben berámoltak nekünk hármat, aztán el­mentek egy pubba sörözni, s holnap után már arra sem fognak emlékezni, kit is vertek meg. Pedig mi olyan remekül végrehajtottuk a mi bör­tönválogatottas taktikánkat. Szent fogadalmat téve ke­rültünk minden támadást, s épp annyi hittel vetettük magunkat a küzdelembe, mint mondjuk a hajmáskéri műlovarnő tenné a pesti gyorssal vívott egymenetes bunyóban. Tudom, most erre azt mondják sokan - ez már csak így van, a magyar sportoló lelkileg derékba­tört jószág, hiszen pontosan tudja, hogy ott kint, Nyu­gaton, sokkal többet és ügyesebben költenek a sportra, hogy sokkal több tehetségből válogatnak, jobb pályá­kon edzenek, képzettebb mesterek irányításával. Meg egyébként is - ők a fejlett nyugat, hát mit is kereshet­nénk ellenük. Nos, uraim, mielőtt eme badarságot még el is hin­nénk, kéretik nem megfeledkezni bizonyos kajakosok­ról, kézilabdázókról, vívókról, birkózókról, pólósokról és úszókról, akiknek remek magyarországi sportviszo­nyaink épp annyi hitet adhatnak mint focistáinknak. Ettől fügetlenül ronggyá vernek nem is kevés ellenfe­let a Lajtán túlról. Vagyis nem a magyaros virtus te­metéséről szól itt az élet, csupán focink elföldelt hité­ről S épp ezért máshol keressük, kérem tisztelettel a bajok okát. Mondjuk azt kérdezvén egyszer: egy magyar focista mennyiért is kishitű? S belátván: hiába cipeljük mi magunkkal mindenhova szegény Puskás Öcsit, ettől még nem csuklik össze ijedtében egyetlen ellenfelünk sem. Bár ki tudja, ha beállna egyszer játszani. ? Csak birnák-é búsképű gladiátoraink a nagy öreg tempóját? i Panis győzelme • Monacói Nagydíj A hölgyeknél termett több szegedi babér A maratoni rajtjakor már elviselhetetlen hóség tombolt az újszegedi Ligetben. (Fotó: Miskolczi Róbert) Tóth László (1:23:04) 11. lett. Mindhárman az SZVSE színeiben indultak. A vásár­helyi Görbe Zoltán (1:31:48) a 23. helyen végzett. A győztes. Lajtos Márton fá­radtan, de boldogan nyilat­kozott: - Elégedett vagyok az időmmel is, hisz ebben a nagy melegben és igazi el­lenfelek nélkül nem lehetett jobbat futni. Sajnálom a ma­ratonistákat... A hölgyeknél már több babér termett a szegediek­nek, igaz, az arany itt sem sikeredett. A győzelmet a békéscsabai Jancsó Henriett (1:43:35) szerezte meg, de a másik két érem már Tisza­parti amazon tulajdonába ke­rült: Sisák Márta (1:50:40) lett az ezüstös, Szörényi Zsu­zsa (1:51:39) pedig a bron­zos. A dobogós véleménye­ket az eredményhirdetés után szedtem csokorba: Jancsó Henriett: - Ma­ratont eddig egyszer futot­tam, de a féltávon szívesen indulok. Elsősorban magam­ra figyeltem, a riválisokkal nem fogalalkoztam, az idő­eredménnyel is elégedett va­gyok. Sisák Márta: - Ez volt az első ilyen versenyem, hisz egyébként triatlonista va­gyok Az igazi kihívás a ma­raton, egyszer szeretném tel­jesíteni. Szörényi Zsuzsa: - Jó edzésnek számított ez a meg­mérettetés, a maraton engem is csábít. Sajnos nem mindenki zár­hatta ilyen kellemes emlék­kel a napot, az amatőr Moli­torisz Lajos ugyanis rosszul lett, súlyos állapotban szállí­tották kórházba. A maraton, a klasszikus táv, a 42195 m még keve­sebb nevezőt vonzott, mind­össze 47-en vártak a startra, s közülük csak egy hölgy. A A Tisza-parton is diadalmaskodó szlovák bajnok: Jan Kalavszky 25 amatőr és 19 profi ma­gyaron kívül három kassai fiatalember volt a mezőny­ben, köztük a szlovák bajnok Jan Kalavszkyval. Ők képvi­selték a nemzetköziséget. Esélyeshez méltón Ka­lavszky végig vezetve nyer­te, 2:48:17-es idővel, a via­dalt, Biri Ferenc (Békéscsa­bai AC, 2:52:39) és Vozár Attila (Békéscsabai FDSE, 2:53:28) előtt. A szegediek közül egyedül Mucsi Sándor (SZVSE , 3:15:29) teljesít­ménye érdemel említést. Az egyetlen hölgy Nóvák Zsu­zsanna, bár homlokü­reggyulladással bajlódott, hősiesen küzdve - mindenki neki szurkolt! - 4:26:12 alatt ért célba. Ő a következőkép­pen számolt be tapasztalatai­ról: - Már 5 km-nél rosszul éreztem magam, 10 km-nél fel akartam adni, de annyian szurkoltak nekem... Csodála­tos volt, ez vitt tovább, egé­szen a célig. A győztes Jan Kalavszky: - A +12 fok mi­att maradtam el 21 perccel a szlovák 'bajnokságon elért eredményemtől. Rettenetes volt a hőség! A rendezvény értékelésé­re a szponzoráló, névadó cég helyi képviselőjét kértem fel. Grünwald Róbert, a Coca-Cola Amatil (Hun­gary) Kft. szegedi értékesíté­si központjának igazgatója: - Sikeresnek ítélem a ver­senyt, bár több érdeklődőre számítottunk, valószínűleg elmaradásukban a strandidő is ludas volt. A versenyzők viszont már régi ismerőse­ink, évről-évre találkozunk velük. A Coca-Cola egyéb­ként mindig eseményt szpon­zorál, az olimpiát például már 1928 óta. Mindig arra törekedtünk, hogy a fogyasz­tóink és a cég között egyre szorosabb legyen a kapcso­lat, ezt szolgálják a népszerű események támogatásai, mint például ez a szegedi is volt. A dobogósok érmet, s olyan táskát - benne ajándé­kokkal - kaptak, mellyel olimpikonjaink utaznak At­lantába. A díjakat Grünwald Róbert, dr. Szalay István szegedi polgármester, dr. Szilvásy László, az önkor­mányzat sportbizottságának elnöke, és dr. Esztergomi Mihály városi sportigazgató nyújtotta át az arra érdeme­seknek. A résztvevők és a kiszámú közönség jól szóra­kozott, de jó lenne, ha a sze­gedi maraton visszanyerné rangját. Nem is oly régen még országos bajnokság volt a Tisza-parti viadal. Vajon mit kellene tenni a népesebb és rangosabb mezőny „elcsá­bítása" érdekében? Válasz: talán jövőre... Imre Péter Szombaton, reklcená hőségben rendezték meg az újszegedi Liget­ben a II. Coca-Cola nem­zetközi félmaratoni és maratoni versenyt. A fák árnyéka ugyan eny­hített valamit a nap me­legén, de a kanadai nyárról aláhulló „hó" fullasztó élményt jelen­tett az érdeklődőknek is. A szervezők nem csak a profi és amatör futókra, de az aprósá­gokra és iskolásokra is gondoltak. A délelőtti program játé­kos vetélkedőkkel indult, ahol a résztvevők gólyalá­bon járhattak, abroncsot hajthattak, egyensúlyozhat­tak és Coca-Cola ivásban is összemérhették torkuk kapa­citását. Az óvodások és isko­lások futóversenye vezette fel a nap első főattrakcióját, a félmaratonisták viadalát. Ezen a távon 66 atléta (58 férfi, 8 nő, közülük 5 külföl­di) állt rajthoz. A magyar in­dulók közül 35 volt profi, 26 pedig amatőr státuszú. Is­mert emberek is tolongtak a rajtnál a startpisztoly dörre­nésére várva, mint például Molnár László, a Molnár-di­xi frontembere. (Teljesítette is a 21 kilométert!) A férfiak mezőnyében a szegediek saj­nos nem „veszélyeztették" a dobogót, melynek legfelső fokára - végig vezetve - a Szolnoki MÁV sportolója Lajtos Márton (1:09:57) ka­paszkodott fel. Az ezüst a finn Timo Laine (1:11:14), míg á bronz honfitársa Jaak­ko Vero (1:11:43) nyakába került. A hazaiak közül Csa­ba Vilmos (1:17:17) 8., Pro­hászka Zsolt (1:20:05) 9., • Az angol-magyarról Gyenge • London (MTI) Helyenként gúnyba hajló, leginkább azon­ban sajnálkozó hang­nemben ír a vasárnapi brit sajtó a szombati an­gol-magyar (3-0) labda­rúgó-mérkőzésen muta­tott magyar teljesít­ményről. A magyar csapat oly csekély mértékben tette pró­bára a vendéglátó angol együttest, hogy a szombati mérkőzésből hiábavaló erő­feszítés lenne bármiféle kö­vetkeztetést levonni a hazai­ak állóképességére a küszö­bönálló labdarúgó EB előtt - így vélekedik az első szá­mú vasárnapi londoni lap, a Sunday Times az összecsa­pásról. A teijedelmes elem­zés szerint a 3-0-ás angol védelem győzelemmel végződött ba­rátságos mérkőzés kétségkí­vül egyetlen előnye a három hazai gól jelentette morális erősödés volt, jóllehet en­nek jelentőségét is nagyban aláásta „az időnként betege­sen gyenge magyar véde­lem, s a kapus teljesítmé­nye, amelyért egy angol grundcsapatban a magyar hálóőrt meglincselték vol­na"... Az önmagát alázatosan megadó jelenlegi magyar csapatot „igen nehéz lenne rokonítani" ahhoz az együt­teshez, amely „túláradó fö­lénnyel zúzta porrá ugyan­ebben a stadionban az ango­lok szűklátókörű önelégült­ségét" azon a bizonyos szürke novemberi délutá­non, 1953-ban - ltja a Sun­day Times elemzése. Darren Anderton, az angol nemzeti tizenegy csatára (balról) és Nagy Róbert, a magyar labdarúgó-válogatott játékosa harcol a labdáért. Ki lehet találni, kié lett a játékszer... (MTI Telefotó)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents