Délmagyarország, 1996. május (86. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-13 / 111. szám

HÉTFŐ, 1996. MÁJ. 13. HANGSÚLY 5 A napfény városa! - mondjuk az elcsépelt szlogent Szegedről, s büszkék vagyunk önmagunkra. Legyünk is, de a városszeretetet és az elvakultságot nem jó összekeverni. A napfény városa helyet ugyanis mos­tanság amolyan egynapos város lettünk. Egyetlen napra való látnivalóval: Dóm, halászcsárda, Tisza, és este a szabadtéri. A vendég - tetszik vagy sem - ennél többet akar. Aktív kikapcsolódást, vlzisportolást, lo­vaglást, és legfőképpen információt. Sokszor a szegedi ember sem tudja pontosan, mi­kor, hol és főleg mit talál. Kulturális programjaink szegényednek, mert kevés a pénz. Glóriánk szidolozá­sa sem két fillér: kiadványok, ismertetők kellenének a városról és környékéről, hogy tudja a német vagy oszt­rák turista, hová is jön valójában. A paprika, a szalá­mi és a napfény ugyanis önmagában kevés. A szállo­dák ugyan birkóznak, de a puha ágy, a reggeli foszlós kalács önmagában nem vonz ide vendéget, mert ezt a világ bármely táján megkapja a turista, aki egyedit, mást keres, s ezért hajlandó fizetni is. Az idegenforgalmi szakma is sokkal inkább széthú­zó, mintsem összetartana. Pedig városkép nélkül, mar­keting híján nem kel el Szeged sem. Jelzi ezt az is, hogy míg az ország nyugati felén tíz-tizenöt napot tölt el egy vendég a szállodában, addig Szegeden jó, ha hármat. Ez pedig egy tranzitvárosnak is kevés... Rafai Gábor • A nagy testvér „árnyékában" Az üzletember visszatér • Családi Csongrád Uj szálló kellene Ha végleg nem is kell feladni a reményt, jó idóre le kell számolni azzal az illúzióval, hogy a megye városaiba tö­megével jönnek nyáron a külföldi turisták. Csongrád - a Tisza és a Körös találkozási pont­ján - sekély, homokos folyópartjaival, kem­pingjével nem gazdag nyugatiak után áhítozik, inkább a környék gyer­mekes családjait, fiatal­jait próbálja meg elcsá­bítani a nyári vakációra. Az idegenforgalmi igaz­gatóság munkatársa, Tamás­kovitsné Gila Éva felmérése szerint 1991 és '95 között fo­lyamatosan nőtt a városba érkező szállóvendégek szá­ma. Ez leginkább annak tud­ható be, hogy a középréte­gek, a többgyerekes csalá­dok és a fiatalok nem enged­hetik meg maguknak, hogy rendszeresen valamelyik tengerparton töltsék a nyári szabadságot. Szívesen vá­lasztják viszont a csongrádi folyópartot. Az élénkülő ér­deklődés nyomán szépen fej­lődik a Körös-toroki kem­ping, nagy szükség lenne vi­szont a városban egy olyan szállodára, amelyik kifeje­zetten a kisgyerekes csalá­dok fogadására rendezkedik be, és a kempingnél nagyobb kényelmet biztosít. A nyári programsorozat, a Csongrádi napok és a Körös-toroki ren­dezvények is a vakációzók ­nak szólnak. Ha sikerülne növelni a város szállodai ka­pacitását, lenne pénz a stran­dok, a játszóterek, a kem­ping fejlesztésére, a város kedvelt üdülőhelye lenne a környéken élőknek és a bu­dapestieknek. Csongrád idegenforgal­mát a jövőben alapvetően ; befolyásolhatja az értékesí­tésre szánt Körös-toroki ár­tér sorsa. Az Ativizig tavaly decemberben engedélyt ka­pott a szakhatóságtól e terü­let értékesítésére. A jelenlegi üdülőtulajdonosoknak ­mint a telkek bérlőinek ­elővásárlási joguk van. A legtöbben viszont sokallják a vételárat, így elképzelhető, hogy lemondanak a terület­ről. Ha pedig az állam a tel­kek tulajdodosa, az Ativizi­gé a kezelői jog, az önkor­mányzat a bérlő, az idegen­forgalmi igazgatóság az üze­meltető, olyan vegyes tulaj­don alakulhat ki, mely nem feltétlenül biztosítja a turisz­tikai szempontból létfontos­ságú fejlődést. K. G. • Kevesebb a vendég Élen a hotelek A tavalyi évben jelen­tősen, mintegy ötödével csökkent a megye hatá­rátkelőhelyeinek utas­forgalma az elázó évek­hez képest. Az utazások közel azonos mértékben csökkentek a magyarok és a külföldiek eseté­ben. Az átlépések szá­ma meghaladta a hét­milliót. A határátlépők viszonylag kis hányada, ezerből mind­össze húsz vette igénybe a megye kereskedelmi szállás­helyeit. Persze, a mutatót rontja, hogy a szállóvendé­gek nagy része nem határát­lépő. A vendégforgalomról szá­mot adó kereskedelmi szál­láshelyek forgalma mintegy két százalékkal csökkent, az eltöltött vendégéjszaka azonban közel 15 százalék­kal kevesebb az előző évi­nél. Az átlagos tartózkodási idő alig haladta meg a két éj­szakát. A belföldiek valami­vel hosszabb időt töltöttek szállodában, mint a külföldi­ek. A térség idegenforgalma szempontjából rendkívül kedvezőtlen, hogy a külföldi vendégek és az általuk eltöl­tött vendégéjszakák száma 15 illetve 16 százalékkal volt kevesebb, mint 1994­ben. A legnagyobb forgalmat természetesen a szállodák bonyolítják, ezt követi a közkedvelt panzió, majd a kemping. Ez a népszerűségi sorrend állandónak tűnik, hi­szen a vendégforgalom összetétele az igénybevett szállástípusok szerint alig változott. K. G. Azt gondolná az em­ber, manapság, amikor mindenki pangó turiz­musról, félig telt hote­lekről beszél, és az ide­genforgalom háza táján csak panaszt hallani, nincs olyan vállalkozó, aki magánerőből szállo­daépítésbe fogna. Pedig vannak, akik úgy gon­dolják, a Szegedre láto­gató szállóvendégek, ha nem is gyors meggazda­godást, de biztos megél­hetést jelentenek. A Mátrix Szállodát 1992­ben kezdték el építeni a Zár­da utcában, családi vállalko­zásban. A tőke nagy részét egy németországi rokon biz­tosította, a hiányzó pénzt hi­telből pótolták. A tavaly feb­ruári nyitás óta kiderült, a várakozás nem volt alapta­lan, a szálloda kihasználtsá­ga állandóan hetven-nyolc ­van százalék fölött van. Hat­van százalékos kihasználtság mellett pedig a bevétel már fedezi a kiadásokat. G Hogyan jutott eszükbe éppen a szállóvendég-el­látásba fektetni a pénzü­ket? Egy hotelt felépUeni tőkeigényes, lassan meg­térülő vállalkozás. - Mielőtt belevágtunk, készítettünk egy felmérést, és arra a következtetésre ju­tottunk, hogy a piacgazdaság kialakulásával olyan jelentős Vendégre várva... (Fotó: Révész Róbert) mértékben nő a gazdasági turizmus, hogy szükség van az üzletemberek igényeit ki­elégítő szállodákra - mondja Onczay Zsoltné, az egyik tu­lajdonos. - A német tőkés partner pontosan tudta, mi­lyennek kell lennie a szol­gáltatásoknak ahhoz, hogy visszatérő vendégeink legye­nek az üzletemberek. Mára állandó, biztos és rendkívül kulturált vendégkörünk ala­kult ki. G Nem zavaró, hogy itt vannak a Hungária szomszédságában ? - A Hungáriában inkább csoportok szállnak meg, azokat mi úgysem tudnánk fogadni, hiszen tíz kétágyas szobánk van. Vannak, akik a családia­sabb légkört, a nyugalmat tartják fontosnak, mások a nagy szálloda jelentette elő­nyöket. Mi kisebb részben magyar, nagyobb részben külföldi üzletemberekre építjük a forgalmunkat. Kis személyzettel dolgozunk, öt állandó alkalmazott van, és két egyetemista-kisegítő. Vagyis üzletpolitikánk egé­szen más, mint a nagy hote­leké. G Hogyan lehet bekerül­ni a köztudatba, idecsalo­gatni a vendégeket? Hi­szen a kis panziók, szál­lodák kevésbé ismertek, mint a régi, nagy hotelek. - A legfontosabb a kor­rekt, jó üzleti kapcsolat. A mi szállodánkba nem úgy jönnek az emberek, hogy hallják vagy látják a reklá­munkat. Állandó kapcsolat­ban vagyunk jó néhány cég­gel, akik nálunk szállásolják el vendégeiket. Ezek a klien­sek azután biztosan vissza­térnek, ha elégedettek. Koczor Oabriolla • A Forrást még a hídlezárás is „húzza" Üres a város és a szállodák! Itt a májusi nyár, az ember azt hinné, egyre több a turista és az ide­látogató vendég, de nem így van. Sándor Pé­ternek, a szegedi Forrás Szálló igazgatójának mindenesetre a sok évi­nél is rosszabbak az idei tapasztalatai: - Üresek a szállodák és üres a város is! - mondja. ­Négy hónap eltelt már az idei esztendőből, de a remé­nyeink nem váltak valóra. Hiába oldották fel az embar­gót, ha nem lennének szege­di rendezvényeink, üres len­ne a ház. G Kik tartják el így a Forrást? - A szegedi vállalkozók, akik konferenciákat szervez­nek és az üzleti partnereiket hozzák el hozzánk. Egyébként ma Szegeden nem lehet idegenforgalomról beszélni. Ráadásul szegény embert még az ág is húzza: egy éve lezárták a régi hidat, így azután nem könnyű hoz­zánk eljutni. Sajnos, még fél évig tart a felújítás, ami ne­künk jeletós forgalomkiesést jelent. G Említette, feloldották az embargót! - Nagy reményeket táp­láltunk, de nem váltak való­ra, a vendégek nem jönnek. Ráadásul országosan 10-15 nap körül mozog az az átla­gos idő, amit egy-egy szállo­dában eltölt a vendég. Ez Szegeden nem éri el a három napot, a Forrásban 2,2 nap. G A tavasz sem hozta meg a jó üzletet? - Április minden évben jó szokott lenni. Az idén el­maradtak a szobafoglalások. Szerencsére mi még műkö­dünk: konferenciákat szerve­zünk, kulturális események­nek és üzleti találkozóknak adunk helyet. Jószerivel ebből élünk. Ha egy külföldit megszólí­tunk a Kárász utcán, azt hi­szi, Szombathelyen van. Az ország végletesen kettésza­kadt: a turizmus célpontja Nyugat-Magyarország, a ke­leti végekre alig-alig jönnek a nyugati turisták. G Mi sem várjuk kolbá­szos kerítéssel őket! - Valóban több program kellene. És legfőképpen koncepció az idegenforga­lom fejlesztésére. Ha a sze­gedi reptér működne és elér­ne végre hozzánk az autópá­lya, minden bizonnyal jóval több vendég jönne a Forrás­ba is. G Milyennek látja a sze­gedi turizmus jövőjét? - Rendíthetetlenül opti­mista vagyok. Szeged hídfőállás az ide­genforgalomban. De egy szálloda csak eszköz, kon­cepció és összefogás nélkül nem megyünk semmire. R. G. Hol szállásolná el vendégeit? Gombár Edit (Hódmező­vásárhely): - Ha a vendégei­met nem otthon, akkor a Pe­likánban vagy a Fámában szállásolnám el, mert - úgy tudom - Vásárhelyen más­hol nem lehet. A Hotel Fá­mában már volt a fiam a menyasszonyával, és nagyon kényelmesnek találták, no meg drágának. A strand mel­letti Pelikán hotelben nem járt még a családunkból sen­ki sem, így arról nem tudok véleményt mondani. Ahogy hallottam, kényelmes lehet. Szabó Józsefné (Mind­szent): - Itt Mindszenten esetleg a művelődési házban találnék nekik helyet, ha ott­hon nem férnénk el. Ugyanis a művelődési házban van két erre alkalmas szoba, s az egyik fürdőszobás közülük. Ezen kívül ebben a városban más szálláslehetőséget nem tudok. Ha a két említett szo­ba foglalt lenne, akkor me­hetnének Vásárhelyre vagy Szentesre. Igaz, az előzőben csak egy szállót tudok, míg az utóbbiban egyet sem. Szőke Péter rendőrkapi­tány (Szeged): - Ha olyan vendégeink jönnek, akiknek reprezentálni szeretnénk, a Forrásban, a Hungáriában vagy a Royalban szállásol­juk el őket. A Forrás előnye, hogy környéke csendes, nyugodt, a Royalé, hogy a belvárosban van, és bizton­ságos belső parkolóval ren­delkezik. Megfelelő színvo­nalúak a szegedi panziók is. A kempingesek közül sokan aprópénzre váltják a vendég­látást. Trogmayer Ottó múze­umigazgató (Szeged): Ven­dégeinket leggyakrabban a szegedi panziókban szoktuk elszállásolni, a Kun Panzió­ban, a Baloghban, a Fortuná­ban, a Marikában. Ezek vi­szonylag olcsók és szépek. Csendessége miatt a Marika a legkedveltebb szálláshelye a vendégeinknek. A maga­sabb rangú vendégeket a Forrásba visszük, mert az garantáltan tiszta szálloda. Jó lenne, ha a Régi Hungári­át sikerülne végre befejezni. Megyei árak Makó Makón az egyik legismer­tebb szálláshelyen, a Megye­ház utcai Kerekes Panzióban egy kétágyas szoba, egy éj­szakára 3000 forintba kerül; a háromágyas pedig 1500 forinttal többe. Mint azt a tu­lajdonos elmondta, áraikat bizonyos korlátokon belül befolyásolja a forgalom; ha szerényebb, az árak is ala­csonyabbak. Az, hogy az idei nyáron magasabbak, vagy alacsonyabbak lesz­nek-e az árak, még nem tud­ható. Csongrád Ha vendégeinket Csong­rádon kívánjuk elszállásolni, akkor két szálloda közül vá­laszthatunk. Az Erzsébet szállóban 1600 forintba ke­rül a fürdő nélküli, 2200 fo­rintba a fürdőszobás szoba egy éjszakára. Ebben az ár­ban még nincs benne a reg­geli, mely fejenként 137 fo­rint. A Tisza Hotelben igaz, többet kell fizetni, hiszen 4000 forint egy kétágyas szoba reggelivel, de a szobá­hoz minibár és sztnestévé is tartozik. Makói nyár Makó városa, legnépsze­rűbb szálláshelyein, a Koro­na Szállón, a Vadászházon, a Fenyő és a Kerekes pan­ziókon, a Motel és a Tóth kempingeken kívül nyári programsorozattal is váija a turistákat. Június 5-én rendezik meg a hagymás napot, mellyel a városlakók régi álmukat váltják valóra. Makó neve összeforrt a hagymáéval, így érthető, hogy a város a nya­rat is a hagymakertészek ün­nepével köszönti. A tudomá­nyos tanácskozás mellett ha­társzemle, fajta- és növény­védőszer-bemutató is lesz. Az 1993-as fesztivál sike­rén felbuzdulva idén Június 30. és július 6-a között ren­dezik meg a Második Ma­kói Nemzetközi Művészeti Fesztivált. A város három évente ad otthont a klasszikus művé­szek nagy nemzetközi talál­kozójának, melynek alap­koncepciója, hogy a művé­szet híd lehet a népek között. Németországból, Finnor­szágból, Olaszországból, Ír­országból, Erdélyből és Szlovákiából érkeznek kóru­sok, szimfonikus és fúvósze­nekarok. A fesztivált más kulturális események - ke­mencés parti, grafikai kiállí­tás, lampionos felvonulás, tűzijáték és álarcosbál - is színesttik. A Szent Gellért Ünnepsé­get szeptember 12-én tartják. A Millecentenáriumi emlék­év egybeesik a Csanádi egy­házmegyét megalapító Szent Gellért püspök halálának 950. évfordulójával. Az or­szágos megemlékezések egyik fontos eseménye a makói ünnepség, melynek egyik különleges programja lesz az a tudományos felol­vasóülés, amelyen jeles egy­ház- és művészettörténészek idézik meg Szent Gellért alakját, korát és hagyomá­nyát. Makóra érkezik Szent Gellért ereklyéje, melynek tiszteletére Temesvár és Sza­badka püspökeinek részvéte­lével ünnepi szentmisét tar­tanak.

Next

/
Thumbnails
Contents