Délmagyarország, 1996. április (86. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-01 / 77. szám

Szombat, 15 óra J eles időpont volt Szegeden a fenti, a szurkolók bosszankodtak és értetlenkedtek is eleget. Az történt ugyanis, hogy a labdarúgó NB III. két Tisza-parti reprezentánsa, a Szegedi VSE és a SZEAC is délután 3 órára invitálta a szurkolókat. Vajon me­lyik egyesület volt a hunyó? Mint megtudtuk, a SZVSE felajánlotta, hogy játsszanak kettős meccset, de a kék-fehérek nem akarták elhagyni a Felső Tisza­parti stadiont. Érdekes, hogy a SZEAC által javasolt eltolt kezdés sem valósult meg... Még két ilyen meccsütközés van, lehetne az egyik kettős derbi a SZEAC-, a másik pedig az SZVSE-szentélyben, de a villanyfényes mérkőzés sem lenne rossz megoldás. Mindesetre jobb, mint a mostani... A történethez még hozzátartozik, hogy a szombat délután már hagyományosan vasutas-ülőpont. A szurkolók érdekében reméljük: a piros-kék-kék-fehér ütközés a jövőben elmarad. I. P. A bajnoki cím felé Tatásait játszott a Pick ellenfele kézilabda Pick Szeged­Tatabánya KC 29-14 (13-7) NB l-es férfimérkőzés. Újszeged! Sportcsarnok, 1000 néző. Vezette: Gyúró, Láda. Pick Szeged: Fekete R. - Radovics 3, Borsodi 2, Csavar, MEZEI 5, Bartók, DOBOS L. 7. Csere: ÁR­VÁI (kapus), Brajdics, BAJUSZ 8, Fekete L. 3, dr. Osztánczi 1 (1). Edző: Skaliczki László. Tatabánya: LEPSÉNYI - Tóth 2, Krancz 1, Bod­nár 3, Csutura 1, Csillag, Homolya 1. Csere: Czér­na (kapus), Tríz 5 (4), Dvuracsenszkij 1. Edző: Kuzma Ferenc. Kiállítás: 8, ill. 6 perc. Hétméteresek: 2/1, ill. 4/4. Skaliczki edző módosított az elmúlt szerdai City Kupa­mérkőzésen szerepelt csapa­ton: Grőber és Avar a lelátó­ról figyelte társai játékát, mlg dr. Oszlánczi és Bajusz hosszú ideig kispados volt, majd pedig őket követte Fe­kete R. és Bartók. Nagyon nehezen indult be a Pick Szeged gépezete. Az ötödik percben is még csupán l-l volt az eredmény. Ennek pe­dig elsősorban a hazaik ré­széről megnyilvánuló könnyelműsködések és pon­tatlanságok voltak az okai. Negyedóra elteltével is még csupán 5-5-öt mutatott az eredményjelző. A közönség pedig egy darabig tűrte, de aztán hangosan követelte a hazai csapattól az eredmé­nyesebb játékot. A hangos véleménynyilvánításnak azonban csak részben lett fo­ganatja, mert Dobos L., Ra­dovics és Csavar a legtöbb­ször csak a kapust tudta elta­lálni, így már néhányan Lüt nevét emlegették... A félidő végére egy kicsit összeszed­ték magukat Borsodiék, s öt­gólos előnnyel vonultak pi­henőre. Skaliczki edző nem di­csérte meg a játékosait, s en­nek az öltözőbeli fejmosás­nak meg is lett az eredmé­nye, mert mintha más csapat jött volna ki a második já­tékrészre. Nyolc percig csak szegedi gólok születtek, kü­lönösen feltűnő volt, hogy Mezei Richárd szinte min­den ellentámadásban első­ként ért az ellenfél kapujá­hoz. Bajusz lövéseivel szem­ben pedig a tatabányai kapus szinte tehetetlen volt. Az el­lenfél hálóját hétszer meg­zörgető Dobos László, ha egy kicsit jobban koncentrál, akkor élete gólrekordját ér­hette volna el. A 45. percben már 22-11 volt a Tisza-parti együttes előnye, s ettől kezd­ve a pickesek megpróbáltak a közönségnek játszani, en­nek pedig meg is lett az eredménye, hiszen egyre tá­volodott egymástól a két csapat... Minden szegedi szurkoló tudta, hogy a Pick gárdájá­nak nem okozhat gondot a szebb napokat megélt, egy­kor bajnok Tatabánya Tata KC legyőzése. A vendégek a hazaiak könnyelmű játéka következtében az első féli­dőben még tartották magu­kat, aztán a második játék­részben főleg Mezei, Bajusz Dobos L, valamint Arvai ka­pus kitűnő teljesítményével csak azt számoltuk meglesz­e a dupla gólkülönbség. Még annál is jobb (29-14) sikere­dett... Skaliczki László: - Örü­lök, hogy a csapat kevés gólt kapott, ami a védőmunka ja­vulását jelenti. Az azonban egy kicsit bosszantott, hogy mennyi ziccert puskáztak el a játékosok. Kuzma Ferenc: - A Pick Szeged ma a legegységesebb csapat, s már előre gratulá­lok a bajnoki címükhöz. A 15 gólos vereség azonban egy kicsit túlzott, de végülis a mi hibánkból jött össze... Süli József Néhány szegedi kézilabdásnak, így a képen látható Fekete L.-nek is, kellett az edzői bátorítás, de a fejmosás is... (Fotó: Révész Róbert) • Szélpál László jelenti Pescarából Három perc alatt úszott el a remény* Steinmetz (felemelt bal kézzel) próbálja Vittoríoso lövését blokkolni, ami sajnos nem mindig sikerült. (Fotó: Gyenes Kálmán) vízilabda Mail Pescara­Szegedi VE 18-11 (3-2,5-3, 5-2, 5-4) Pescara, 1000 néző. Vezette: Demey (fran­cia), Vuletics (horvát). Pescara: Attolico - Pa­pa 2, Simenc 1, Estiarte 2, R. Calcaterra 1, POMI­UO 3, SALONIA 2, D'Alt­rui, Vittoríoso 1, Mam­marella I, A. CALCATER­RA 5, Frammolini (ka­pus). Edző: Deni Lusics. SZVE: Scsegyerkin ­Csapó, Fodor 2, Dongó 2, Molnár T. 3, Kiss Cs. 2, Steinmetz 1, Halász, Mód, Csányi, dr. Török 1, Megyeri, Bólya (ka­pus). Édző: Pozsgay Zsolt. Gól - emberelőnyből: 13/9, ill. 11/8. Négyméteresből: -, ill. 1/1. A Mail Pescara 28-20-as összesítéssel nyerte meg a LEN Kupát. Szombaton reggel 7 óra­kor megérkeztek a mérkő­zés helyszínére a szegedi szurkolók is, akik között is­merős arcokat lehetett felfe­dezni. Több szülő vállalta ugyanis a hosszú buszos utat, csak azért, hogy láthas­sák a csemetéjüket. Az em­ber - mint tudjuk - min­denre képes a gyermeke kedvéért. A fiúk üdvözölték a mamákat, majd elmentek a körülbelül Szeged nagysá­gú Pescara nevezetességei­vel ismerkedni. Délután minden szempár a televízió képernyőjére szegeződött, a Rai Tre 16 órától közvetítet­te a Róma-BVSC KEK­döntő visszavágóját. A vége 10-4 lett, s Kiss Csabiék Gyima Azt gondolom, felesleges bizonygatni, hogy Dmitrij Scsegyerkin, alias „Gyima" milyen jó kapus. A Dinamó Moszkvától négy éve érkezett a napfény városába, s azóta rengeteg pontot szerzett, illetve mentett a Szeged csapatának. Mindenki elismeri és értékeli tudását, profi gondolkodását, emberi kvalitását. Egyszóval szeretik ót. Erről tettek tanúbizonyságot csapat­társai Pescarában, a meccs végeztével. Gyimá­nak nagyon nem ment a védés, rendkívül bi­zonytalan volt, a kelleténél jóval később rea­gálta le a lövéseket. Jogos volt a lecserélésére. Az elvesztett kupadöntő után az egész csapat vigasztalta, próbált belé lelket verni. Szép gesztus volt... alaposan feltérképezhették a szerdai ellenfél játékát. Pozsgay Zsolt 17 órakor még a szállodában megtar­totta a taktikai értekezletet, melyen különösen a Carca­terra testvérekre, Alesand­rora és Robertora, valamit Simencre és Estiartera hívta fel a fiúk figyelmét. A sze­gedi meccsen ők voltak a legjobbak, most is tőlük le­hetett várni a legtöbb ve­szélyt. Amikor a játékvezetői páros megadta a jelt a kez­désre, fél ház, mintegy 1000 néző igyekezett biztatni a kedvenceket. A 28 szegedi drukker legnagyobb bánatá­ra alig telt el három perc a meccsből, máris elhúztak a hazaiak 3-0-ra. A nagy­ágyúkra figyeltek a szegedi­ek, erre a „zongoracipelők", a két balkezes, Omilio és Salonia lőtte a gólokat. Né­mileg megnyugodtak a mie­ink, szép csendesen, mond­hatni óvatosan zárkóztak fel. Előbb Dongó, majd a játékrész utolsó percében a szegedi mérkőzés hőse, Molnár Tamás késztette ka­pitulálásra Attolicot, 3-2. Sajnos, a második ne­gyed is ugyanúgy kezdő­dött, mint az első. A bi­zonytalannak, tétovának tű­nő szegediek mellett na­gyon éltek az olaszok. To­vább tartott a „balkezes sokk" (Salonia és Pomilio újfent betalált), de A. Calca­terra is megkezdte a gól­gyártást, 6-2. A máskor oly magabiztos Scsegyerkin ezúttal nem remekelt, soro­zatban kellett maga mögé nyúlnia... A negyed hátralé­vő részében felváltva po­tyogtak a gólok, mindkét csapat elsősorban a támadó­játékra koncentrált. A fordulás után a Tisza­parti kapuban a sokat bi­zonytalankodó Scsegyerkit Bólya váltotta fel. Bár fris­sebbnek tűnt, mint „kollégá­ja", azonban ő sem tudta megakadályozni, hogy a tal­ján előny ne nőjjön hat gól­ra. Ebben erősen közreját­szott A. Calcaterra remek egyéni teljesítménye is, akit nem nagyon tudtak tartani a szegediek. Az öt kapott „dugóra" csak Fodornak és Molnárnak sikerült egyszer­egyszer válaszolnia, 13-7. A kupa sorsa természete­sen már régen eldőlt, a csa­pat becsületéért még harcol­ni kellett. Félő volt, hogy meglesz a közte tíz, az pe­dig már pironkodásra adott volna okot. Szerencsére csak volna, mert az utolsó hét percre összeszedték ma­gukat a fiúk, teljesen parti­ba sikerült maradniuk a vi­lág talán legjobb klubcsapa­tával. Ha betalált Vittoríoso vagy éppen Papa, arra azon­nal érkezett a válasz dr. Tö­rök, Kiss Cs., Fodor és Dongó részéről. Az eredménytől függetle­nül történelmet írt az SZVE vizilabdacsapata a LEN Ku­pában, mert előttük még so­hasem jutott be a férfiak mezőnyében vidéki gárda valamely nemzetközi kupa fináléjába. A csodálatos me­netelés végén azonban fejet kellett hajtani (18-11) az olimpiai-, világ- és Európa­bajnokok sokaságát felvo­nultató Pescarának. A rutin legyőzte a tapasztalatlansá­got. A jobbtól sohasem szé­gyen kikapni, így aztán ezek a „gyerekek" bőven megérdemelték a szegedi szurkolók köszöntését: „Szép volt, fiúk!" Tényleg az volt. Deni Lusics: - Nehe­zebb mérkőzésre számítot­tam, de csöppet sem bánom, hogy így alakult. Pozsgay Zsolt: - Bár jobb együttestől szenved­tünk vereséget, egy kicsit mégis szomorú vagyok, hi­szen a védekezésünk minden képzeletet alulmúlt. A tudósítás a City Fit­ness Stúdió (Budapesti krt. 5., tel,.: 491-934), a Centrum Áruház, a Pa­csirta utcai Tejdiszkont, az Első Magyar Kender Rt. és a West támogatá­sával készült. Becsületbeli ##ügyJ •" volt röplabda Vasas SC­Medikémia 1:3 (5,-10, -6, -6). NB l-es férfimérkózés. Budapest, Fáy utca, 100 néző. Vezette: Rádi, Hu­rák Vasas: NEIZNER, Ja­godics, Lombos, Szmo­guljev, Bánhegyi, DALA­CU. Csere: Glózik, Bu­day, Sárik. Edző: Ga­ramvölgyi Mátyás. Medikémia Szeged: Csikós, SCHILDKRAUT, Belik, MELNICSUK, Sza­bó, PETHEŐ. Csere: HUL­MANN. Edző: Nyári Sándor, Nusser Elemér. A bajnokság kezdete előtt Vasas-Medikémia döntőt jósoltak a szakemberek (ami persze még nem kizárt), ám az*eddig lejátszott meccsek nem ezt ígérik, mert a két társaság között minden téren jelentős különbség van. A Fáy utcaiak, sok jó röplab­dásuk ellenére, még nem igazán alkotnak egységes csapatot, míg az „összeért" szegedi gárda tudásban, de más téren is több és jobb lett tavalyi önmagához képest. Valójában tétnélküli volt ez a záró találkozó, mert már korábban eldőlt, hogy a medikémiások elsőként, a Vasas pedig harmadikként jutott a négyes döntőbe. A szegediek álmosan, sok hi­bával kezdtek, nem fgy a vendéglátók, akik legmaga­sabb csapatukat küldve pá­lyára, valósággal neki ugrot­tak ellenfelüknek. Neizner kiválóan emelt, a nehéztüzé-. rek, Dalacu, Lombos és Szmoguljev pedig kímélet­lenül beütöttek minden lab­dát. Az elvesztett játszma után Nyári Sándor higgad­tan, de félreérthetetlenül hozta csapata tudomására, ennek az összecsapásnak is van rangja, tehát a folytatás­ban úgy röplabdázzanak, hogy ez érzékelhető legyen játékukon. Lett is foganatja az intelemnek, mert rákap­csoltak a medikémiások. Schildkraut nagy-nagy alá­zattal röplabdázva - a nem éppen sikeres fogadásokat is remekül korrigálva - min­denhonnan, minden helyzet­ből kiválóan osztogatott, Melnicsuk bámulatosan ütött, a nagyszerű Petheő és Belik áttörhetetlen sáncot vont a Vasas bombázói elé, a jól játszó Szabót felváltó Hulmann pedig ugyancsak hasznos társnak bizonyult. Ahogy telt-múlt az idő, úgy váltak mindinkább hiteha­gyottá a sorsukba beletörődő angyalföldiek, akik a végére alig-alig tanúsítottak elle­nállást. A feladataik közül egyet megint teljesítő medikémiá­sok most „kettéválnak", mert hétfőtől Csíkos, Schildkraut, Petheő és Hul­mann az Eb-selejtezőre ké­szülő válogatottal edzőtábo­rozik, míg a többiek itthon gyakorolnak a két hét múlva kezdődő döntőre. Garamvölgyi Mátyás: ­Egy játszmára voltunk jók csupán... Igaz, hogy a sorait ­rendező medikémiások se­bességet és taktikát változ­tattak, mégis érthetetlen szá­momra ilyen mértékű meg­torpanásunk... Nyári Sándor: - Becsü­letbeli „ügy" volt ez a mér­kőzés! A döntőben, bármily' furcsán is hangzik, még ta­lálkozhatunk a kitűnő erők­ből álló Vasassal, ezért az­tán egyáltalán nem mind­egy, milyen emlékek marad­nak meg bennünk... Gy. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents