Délmagyarország, 1996. április (86. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-06 / 82. szám

Milyen is (lenne) a rádió? (5. oldal) ^ ALAPÍTVA: 1910-BEN ^ DELMAQYARORSZAQ SZOMBAT, 1996. APR. 6., 86/82. ARA: 29 FT Szüneti nyüzsgés - nagyhéten Kipirult arcok, csillogó szemek, szaporán mozgó ujjak... Az izgalom, a várakozás, a tenniakarás és a kísérletezés eredményének bizonytalansága „lebegett" az asztalok felett, ahol a húsvéti hímes tojásokat cirkalmazták az apróságok ezen az iskolaszüneti héten a Tisza parti Alkotóházban. Igen, mindenkiben volt egy kis drukk, egy kis félsz, hogy sikerül-e a nagy mű, az alkotás, milyen lesz a fehér minta a piros tojáson? S miután sikerült szépen kifesteni a tojást és a díszítés is szemet gyönyörködtető módon virított a piros alapon, a tulaj, a remekmű ifjú készítője büszkén-mutatta meg az anyukának, vagy a nagyinak, aki elkísérte őt az Árboc utcai délutáni foglalkozásra. Húsvéti, vagy ahogyan szoktuk volt mondani: tavaszi iskolai szünet volt a héten. Nos, gyerekeinknek egy-két kivétellel - ezúttal sem tudtunk igazán tartalmas a elfoglaltságot biztosítani a szabadság idején. A Százszorszép Gyermekház és a Dél-Alföldi Népművészeti Egyesület Alkotóháza kínált olyan hasznos foglalatosságot és szórakozást, amellyel sokan éltek is. Mi ezúttal az Árboc utcáJöhetnek a locsolók! Az Alkotóházban készülnek a himes tojások... (Fotó: Révész Róbert) ban jártunk, ahol, a jól bevált recept szerint, ezúttal is igyekeztek minden oda látogatónak valamilyen hasznos elfoglaltságot találni. Délutánonként ugyanis a termekben a gyerekek választhatták a tojásfestés, a szövés, a csuhéfonás, a fafaragás, fazekasság, a kosárfonás rejtelmeinek elsajátftát, vagy a húsvéti mézeskalács figurák festését. Jellinek Márta, a Dél-Alföldi Népművészeti Egyesület titkára szerint nagyon régen voltak már ennyien ebben az épületben: több mint 150 gyerek jött el délutánonként a foglalkozásokra. A szülők pedig elkísérték őket, úgyhogy volt nyüzsgés a házban... Meg hőség is. Mert a mézeskalács-sütő és -festő „részleg" - Mező Tamásnénak, az Egyesület elnökének irányításával - nagyüzemi módon termelte az érdekesebbnél érdekesebb kalács-figurákat, úgyhogy a gyerekek alig győzték festeni őket. Az estek egyik fénypontja a népi hangszerek bemutatása és kipróbálása volt. A Sándorfalvi Citerazenekar tagjai ugyanis nagy türelemmel oktatták a kis érdeklődőket a hangszerek - a citera, a tekerőlant (másképpen: nyenyere) stb. - titkainak megismerésére. Erre azonban csak a legbátrabbak, pontosabban a legkitartóbbak vállalkoztak, mert: soha nem úgy szólt a hangszer, mint ahogyan azt a hozzáértő bácsik elmagyarázták... Mindent összevetve: csodálatos délutánokat és estéket tölthettek el a gyerekek ezen a héten az Árboc utcában. Kisimre Ferenc Sonka Magyarország fj ácban a sonka. Vagy talán már föl is. Az is biztos, í hogy ezen a húsvéton nem minden családban. Holott mi lehetne szentebb célja egy kormánynak, minthogy mindenkinek munkája, lakása, háza legyen, a köznapokon mindenkinek jusson étel, húsvétkor fazékban sonka főjön, az asztalon bor legyen, az asztalt pedig sok boldog, mértékletes ember ülje körül. Mindez most nincs. Nagyon nincs. Az ok, amint erről a miniszterelnök legutóbb - az ezúttal biza' eegen tisztelettudó - Friderikusz Showban beszélt: a súlyos örökség. De minek az öröksége? Nem kell emlékezet-technikai agytornát végezni, hogy eszünkbe jusson - az amolyan régi-új nemesi előnevű angyalföldi Horn Gyula a Kádár-korszakban tagja volt azoknak a kormányoknak, amelyek a mai súlyos örökséget angyalföldi Horn Gyula miniszterelnök műanyag pártigazolvánnyal csapkodó, gyerekes csapatának tegnapelőtt megtermelték. És Horn elvtárs akkor sohasem állt föl, se konspiratív pártközponti apparatcsikként, se mint világlátott főkülügyér, hogy baj lesz ebből, elvtársak. Ha a szocializmus alapjait elcsesszük, mire építjük majd a kapitalizmust? Volt persze egy tegnapi kormány is, a „rendszerváltók" küldetéses nyolcvan huszárja, akik inkább a nemzeti hintalovat karéjozták, semhogy a feladatokhoz láttak volna. Történelmi felelősségünket semmi nem menti. Mégse lehet azonban a „súlyos örökséget" mindenestül az 6 kontójukra írni. Mert súlyos volt az ő örökségük is: ugyanazokkal a számlákkal bajlódtak, amelyeket Hornék se tudnak kifizetni. Csakhogy Antallék a kölcsönpénz felvételének izgató pillanatában nem álltak a kasszánál, miképp azok a kormányok, amelyeknek Horn Gyula volt tagja. Most azonban van egy kis pénz. A sajtóban tizenegy milliárd dollárról beszélnek: lehetséges hát, hogy a valóságban még ennél is több a tartalék. És szép lassan - a '98-as választások közeledtével egyre gyorsabban! majd visszacsöpögtetik nekünk, amit eddig tőlünk vettek el. És ennek is örülni fogunk. Hiszen sonka Magyarország népe tudja, mi az éhség. Könnyű őt a falat ígéretével manipulálni. A magyar vőlegényt, meg a magyar választót, a hasánál fogják meg. Zelei Miklós • A vietnami hálózat Budapesten Csempészek paradicsoma? • Budapest (MTI) Az év egyik legsikeresebb akciója során 40 millió forint értékű csempészett cigarettát sikerült lefoglalnia a vám- és pénzügyőrségnek mondta Kanta Tünde, a vám- és pénzügyőrség fővárosi nyomozó hivatalának vezetője pénteken tartott sajtótájékoztatóján. Egyúttal a lefoglalt szállítmányt is bemutatta az újságíróknak. A mintegy 22-23 ezer karton cigarettát Nyugat-Európába próbálta illegálisan elszállítani az a hálózat, amely nagyrészt Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkező vietnámi állampolgárokból szerveződött. A cigaretta magánforgalomban érkezett Magyarországra Ukrajnából. Magyar állampolgárok Záhony környékén vásárolták fel az illegálisan becsempészett cigarettákat, és onnan szállították az árut Budapestre, ahol aztán vietnami állampolgárok raktáraiban őrizték. A csempészek két kamionost vontak be az ügyletbe. Nekik fejenként 22 ezer márkát fizettek. A vám- és pénzügyőrség nyomozói követték a csempészett cigaretták útját, jelezték a határon dolgozó kollégáiknak a kamionok érkezését, ahol a tételes vámvizsgálat során meg is találták a fémáruk közé rejtett cigarettákat. A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a nyomozókat is meglepte az akció szervezettsége. Az abban közreműködők nagyrészt nem ismerték egymást. • Tudósítónktól Az eredeti ószövetségi hagyomány szerint ülte meg Gyálaréten a katolikus ifjúsági közösség a nagycsütörtöki vacsorát a helyi művelődési házban. A régi zsidó hagyomány szerint ezen a vacsorán a családfő a különböző fogásokhoz kapcsolódva az egyiptomi kivonulás történetét meséli el. Az étkezésen kovásztalan kenyeret fogyasztottak, annak emlékére, hogy a kovásznak a meneküléskor nem volt ideje megkelni, és a zöldséget sós vízbe mártották, ezzel emlékezve a menekülők könnyeire. Az Utolsó vacsorához hűen az étkezés végére az összejövetel résztvevői kenyeret és bort hagytak. Ennek elfogyasztásakor váltott át a hagyományos zsidó vacsoraszertartás kereszténnyé. A résztvevők Jézus szavaival vették magukhoz a maradék bort és kenyeret: „ez az én testem és az én vérem", majd Tordai Attila vezetésével katolikus mise kezdődött. Az Utolsó vacsora hagyománya Szászi Balázs, a gyálaréti katolikus ifjúsági közösségben a kivonulás történetét meséli. (Fotó: Gyenes Kálmán) i OPEL^ RUPESKY 6728 Szeged, Fonógyári út 2-4. Tel.: 62/324-800. Fax: 62/324-070 5 ÉVES O az Opel Hungary O a Rupesky márkakereskedés O futamidejű kamatmentes hitellehetőség 50% előleggel O ASTRA SEDAN START 1 910 800 Ft