Délmagyarország, 1996. április (86. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-27 / 99. szám

II. STEFÁNIA SZOMBAT, 1996. ÁPR. 27. A krumpliliszt kálváriája Elsüllyedt egy álom Kérdő Sándor szerint a krumpli nem kell senkinek. (Fotó: Enyedi Zoltán) 80DBUC ltB/vi tayi l * OM. 'MSKOMMM' KM TDW H* un MINCOMIN MM* \J/i OfCTPRUS MINISTRY OP GOMMBRCIS AND INDUSfUY NICOSIA—CY « US 7th Jnnoary, 1991 Nr. Sándor Ktrdo, 6726 - Ssogod Hungary. Dear Sir, tachnoloav of notato eonaarvation taehninua I aa directad to rafar to your Xatter addzaaaad to Hia Bzcallancy tha Precidant of the Kapublie of Cyprua oo tha abova aubjact and infara you that tha Potato Marhat ing Board, whicb is asoluaivaly handllng tha aarkating of Cyprua Potatoaa vouid lika to kara aora inforaation on your now taohaiqua. Plaaaa addraaa youvlatcar diraotly to tha Canaral Managar, Cyprua Potato Marhating Board, P.O.Boz 3029, Ricoaia­Cypraa­Youra faithfully, r\ (I. Charalaaboua) for Paraanant 8acratary. A ciprusi levél másolata Ezt a beszélgetést én kértem, és nem bantam meg. Amikor még csak latolgattuk, milyert régi témákat lenne érdemes „leporolni", és megnéz­ni, mi lett belőlük, azon­nal eszembe jutott hiá­bavaló korteskedésem a krumpliliszt körül. Elő­venni azt, amibe vége­redményben belebuk­tunk? Ami elkerülhetet­len - a legutolsót kivéve legjobb azon hamar túlesnünk. A kudarcon is. Maholnap tizennégy éve lesz, hogy először ír­tam Kérdő Sándor házi­lagos találmányáról, a krumpliból való „liszt­ről", aztán később több­ször is, de hiába vettem elő minden meggyőző­nek hitt érvet, semmire nem mentem vele. Annyi aktualitása most is van, amekkora annak idején volt: most is annyi a krumplink, föltehetően nyakunkon romlik ha­marosan. • Vágjunk bele! Még mindig sajog? - Régen nem foglalkoz­zom már vele, bár legutolsó találkozásunk után is tökéle­testtettünk rajta. 0 Ki volt még benne, hogy többes számot mond? - Kislányom akkor volt tízéves, amikor keményítőt akartunk kivonni közös erő­vel a krumpliból. Meghá­moztuk, földaraboltuk, áztat­tuk, szárítottuk. Semmi esz­közünk nem volt hozzá, lá­bos, fazék és sütő csak. Az iskolai igyekezetnek a mel­lékterméke lett maga a talál­mány. • Először 1982-ben fu­tottunk össze, és akkor már legalább hároméves volt maga az ötlet. -Én akkor azt kértem, névvel ne szerepeljek. Nem tiltották, hogy ennyire civil dologba ártsam bele maga­mat, de be kellett volna je­lentenem főnökeimnek. Azt se akartam akkor még, hogy munkahelyemen kitudódjék, miben sántikálok, bár ez se maradhatott titokban. 0 Mostanában a vélel­mezett bűnözők is úgy kerülnek újságba, hogy legföljebb nevük kezdő­betűit írják föl. Ön még ezt se engedte meg, noha bűnnek az árnyéka se ér­te eL Idézzük vissza pont­ról pontra a gyártás lé­nyegét. - Mindenki tudja, krump­liból egyik évben annyi te­rem, hogy nem tudunk mit kezdeni vele, de a követke­zőben biztosan hiány lesz belőle, mert az előző évi ku­darc a legtöbb termelőt arra ösztönzi, hogy kevesebbet ültessen. Ahogy a tengeri dagály után mindig apály következik. Ha még aszály is jön rá, kész katasztrófa, az árak az egekben járnak. 0 Vegyük azt a változa­tot, amikor sok van. - Akárcsak most. Látom a tévében, bolt előtt a zsák krumpli, és nem kell senki­nek. 0 Úgy hallottam, annak ellenére, hogy nekünk is sok megmaradt, és vala­mi miatt nem volt megint ideje rá a kereskedelem­nek, hogy külföldön ta­láljon neki piacot, impor­táló mirigyeink a megelő­ző szűk esztendő beideg­ződése szerint még rá­adásként is működtek. - Hadd bocsássam megint előre, amit nem győztem ak­kor se hangoztatni: ha rohad, nem az enyém rohad! Mi nem termelünk krumplit, de kimondhatatlanul fáj, ha veszni hagyjuk, amiből más­hol hiány van, és jó pénzt le­hetne belőle csinálni. 0 Sokadik írásomban előjött valahol, hogy Ixngyelországból hoztak be először krumplipely­het, hogy az akkoriban föltámadt régi szokáshoz, a krumplis kenyérhez adalékul szolgáljon. - És ráadásul Vajszlón, Baranya megyében külön pehelygyár épült, iszonyato­san drága gépekkel. Minden hazai igényt ki tudott elégí­teni. Jó lenne látni, mi lett vele, de ne felejtsük el, a pe­hely nem liszt. • Maradjunk tehát a lisztnél. Megszárítják a krumplit paprikaszárüó­val, megőrlik, és? - Akkor még csak há­roméves tapasztalatunk volt, addig biztosan elállt. Ha megengedi, adok most olyat, ami öt éve van zacskóban, próbálják ki ugyanúgy, ahogy annak idején kipró­bálták. Ha tehát az egyéb­ként hetek alatt elromló ter­mésből szárítmány lesz, ab­ból pedig olyan lisztet őröl­hetnek, amelyik öt év múlva is elővehető, akkor minden ilyen hullám láttán most is könnyezni tudok. És tessék hozzátenni azokat a képeket, amelyeket az éhező orszá­gokból mutatnak a televízi­ók: csontsovány gyerekek, a legsanyarúbb éhhalál szélén! Elmentem a végén már, ahogy maga tanácsolta, a Máltai Szeretetszolgálat leg­főbb emberéhez is: gyártsuk mi, és adjuk oda, ahol éhez­nek. Szeretettel fogadtak, hálásan meg is köszönték, de azt mondták, ők csak össze­gyűjteni tudják az adomá­nyokat, és eljuttatni a rászo­rulóknak, a gyártást meg­szervezni nem. • Előrefutottunk. Itthon eljutottak a próbagyártá­sig. - Ha jól emlékszem, száz­tizenöt mázsát hámoztak meg a pusztaszeri asszo­nyok. • Szóvá is tettem, hogy a száz asszony nem kapott mustrát, hogy otthon ma­ga is kipróbálja. Fősza­kács, alszakács mind ka­pott, de az, aki pillanat­nyilag legközelebb került hozzá, az nem. - Látja, ez se az én föla­datom lett volna, de biztos, hogy főzési ötleteikkel sokat segfthettek volna. fylinden­esetre a csongrádi pékség a mi krumplilisztünkkel sütöt­te kenyerét, és Szentesen hozta forgalomba. Egyszer aztán abbahagyta. • Miért? - Talán azért, mert ami­kor elkezdték, akkor még új­donság volt a krumplis, ké­sőbb azonban hirtelen annyi­féle kenyér került forgalom­ba, nem favorizálta senki anyáink divatját. • Mihez jó egyáltalán a krumpliliszt? - Egyet biztosan tudok: hajában főtt krumpli soha nem lehet belőle. A fölhasz­nálás összes többi területe lelemény kérdése. Adalék lehet tehát kenyérsütésnél, és krumplis tésztáknál. A nudlitól a szilvás gombócig, a mirelitféleségekben, a kon­zervekben, mindenütt. A bú­zának mindig volt elfogad­ható piaca, de ha csak a ta­valyi hirtelen megugrást vesszük is, amikor hihetetle­nül megnőtt iránta a kereslet, minden gramm, amit krump­lival pótolhattunk volna, külföldi bevételeinket fokoz­ta volna. Rá is lennénk szo­rulva annyira, amennyire ed­dig talán soha, de mi adjuk a bankot: nem kell! Krumpli­pürét a lehető legegyszerűbb a mi lisztünkből készíteni. Éttermekben már az is ki­mondhatatlan előity lenne, hogy nem kell konyhai elő­készítésbe vonni a nyers burgonyát, mert vele ezer kórokozó is bekerül a többi étel mellé. Vizsga előtt Délmagyarország, 1983. január 23. „Kérdő Sándor talál­mányára föltételei föl­használóként jelentke­zett a pusztaszeri terme­lőszövetkezet Vállalta a kezdés kockázatát, és próbaképpen megszárí­tott száz mázsa krump­lit. A szövetkezet elnöke, Gruber János azt mond­ja, évente 500-600 va­gonnal tudnának földol­gozni, ha vevőt találná­nak rá. A termelőszövet­kezetek kereskedelmi vállalkozása be is lépne közvetítőként, de még csak most vizsgázik a készítmény. Minden ko­molyan gazdálkodó em­bert óva intünk attól, hogy az újság biztatásá­ra kalandos vállalkozás­ba kezdjen, hiszen a kö­vetkezményeit neki kell viselnie, hosszának tű­nik mégis az idó, ami a próbagyártás óta eltelt, a találmány „lappangá­si" idejéről nem is be­szélve. A pékek ugyanis azt mondják, megépült időközben a burgonya­pelyhet gyártó hazai üzem Vajszlón, minden sütödét el tud látni alap­anyaggal:" 0 Arra is emlékszem, Abonyi Gyuláné dr. házi­asszony tekintélyét is ad­ni merte: ők otthon is ezt használják, és sajnálják, hogy nem lehet boltban venni. - 6 hívta föl a figyelmet arra is, hogy igaz, a szárítás­kor vizet vonunk el belőle, de nem elég, ha főzéskor c^k a vizet adjuk vissza. Mert akkor csak vtzben főtt közönséges krumplit ka­punk. Ha tejet is adunk hoz­zá, netán tejfölt, ahogy a pü­rébe is illik beletenni, akkor mindjárt más. Akármivel „megbolondítva", a hagymás zsfrtól kezdve a konyhamű­vészet egyéb titkaiig, szin­tén. 0 Valószínű örök hi­bánk, hogy a frissel min­denben jobban szeretjük. -És az etiópokat is meg­kérdeztük? Meg a világ töb­bi éhezőjét is? • Ne felejtsük, az egek alját súrolják az energia­árak, és iszonyatosan szegények lettünk! Nem várhatja tőlünk a világ, hogy most áldozzunk leg­többet az éhezőkre. - Annak idején kiszámí­tottuk, a tárolási költségek többet elvittek, mint maga a szárítás! Sőt: a szárítás árát a tárolóhelyek amortizációja is meghaladta. Gondolom, az arányok nem sokat változtak azóta, de nyugodtan hozzá­vehetjük a nyakunkon mara­dó krumplihegyek eltakarítá­sának költségeit is. Aztán: ha Vajszlóra akaiják elvinni a mórahalmi krumplit föl­dolgozni, netán a nyírségit is, mennyibe kerül maga a szállítás? Az is energia! Ter­ményszárítóból viszont igen sok készült időközben, rá­adásul nem egész évben dol­goznak, csak egy-egy sze­zonban. 0 Ciprusig is eljutott. - Nem személyesen, csak levélben, ahogy megbeszél­tük. Ön segített a külügymi­nisztérium közvetítésével megszereznem a cfmet. Az akkori ciprusi elnök - Geor­ge Vassiliou - Magyarorszá­gon végzett, tehát írhattam neki magyarul. Annyi min­dent lehetett hallani élénk gondolkodásáról, vállalkozó szelleméről, fölajánlottam neki is. Abban reményked­tem, az ő közvetítésével ki­mozdulhatunk a világba. Az udvariasság teteje volt, ahogy az ötletet fogadta. Itt­hon már otromba tréfák és célozgatások táblája lettem, ő viszont jó szivvel fogadta! Tfz nap múlva már itt volt a nyugtázó válasz, megkapták, megvizsgálják. Azonnal pi­ackutatásba kezdtek, de mi­vel sehol nem ismerték, és maguk talán nem is termelik olyan mennyiségben, a vé­gén sajnálkozásukat fejezték ki. Akkor jutottam el oda, hogy mindent megtettem, amit tehettem. Föl nem adom, de többet egy lépést se teszek. Az afrikai arab or­szágokat végigkilincselni már nem maradt erőm. 0 Az idei tél legvégén Mórahalmon panaszkod­tak hogy rengeteg az el­adatlan krumplijuk. Bá­torkodtam fölhívni a fi­gyelmüket Önre. - Hálásan köszönöm ezt is, de nem jutottak el hoz­zám. Talán azért, mert a ter­melő mindig azt szeretné, ha azonnal pénzt kapna érte, ahogy vevőre talál. Bizo­nyos fokú szervezettség ide is kellene: begyűjteni a krumplit, válogatóval méret szerint osztályozni, géppel meghámozni, földarabolni, hogy egyetlen menetben me­hessen a száritóba. Ha liszt­ként akarja fölhasználni, ak­kor megdarálni utána, ha másként, akkor megmarad­hatna darabokban is. 0 De azt is figyelembe kellene vennie minden termelőnek is, hogy se­honnan nem várhat még csak vigaszdíjas ellen­szolgáltatási se, ha nem tudja eladni a termését - Időbe telik, amíg meg­szokják, hogy a piacot is ne­kik kell megtalálniok. 0 Arról vob szó beszélge­tésünk legelején, ha ta­valy sok termett, idén biz­tosan kevés lesz. Egyet­len évre ki mer kockáz­tatni? - Ha tésztagyárakkal, mi­relitüzemekkel, konzervgyá­rakkal társulnának a szárító­üzemek, akkor minden év­ben biztos piacuk lehetne, és ehhez már a termelőnek is megérné igazodnia, hiszen kockázat nélkül termelhetne minden évben. Ha még odá­ig is eljuthatna kicsike ha­zánkból a gondolat, hogy a FAO-t, az ENSZ világélel­mezési főembereit is megta­lálná! Ha a sok éhező ember helyett egy kicsivel is keve­sebbet látna a világon, ha a rosszul táplált országokból nem indulnának világrombo­ló útjukra a legkülönbözőbb járványok, ha néminemű mosoly fakadna ott, ahol most az éhenpusztulás réme hétköznapi dolog, akkor len­ne szíve szó nélkül hagyni? 9 Ezért vállaltam az újra való fölzaklatás veszedel­mét is. Bocsánatot kérek érte. A mórahalmiak mentségére pedig hadd találjak valamit: ha ná­lunk zúgatnák egyfolytá­ban a telefont, akár hete­ken át is, amikor éppen nem szokott otthon lenni senki, hasonlóan járna. - Azt hiszem, énrám már nem is lenne szükségük. Ke­ressék az egykori Zöldért szárítóüzemének a vezetőjét. Keressék!

Next

/
Thumbnails
Contents