Délmagyarország, 1996. április (86. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-26 / 98. szám

PÉNTEK, 1996. ÁPR. 26. HAZAI TÜKÖR 7 Az illúzióromboló rí ddig valahogy nagyon is meg voltam barátkozva Uj ezekkel a gyorsan oldódó vitaminos tablettákkal. Ez így rendben is, még nem tud beszélni az ember, de már tudja, hogy vitaminra mindenképpen szüksége van, különben az öreg szerkezet bármely prototípusa döcögni kezd. A tabletták reklámjai is csak mértékkel korbácsolták a fogyasztói őrületet, de, mondom, nem is kellett semmilyen pluszra apellálni, hiszen tudva van, a vitaminfogyasztás nem ízlés kérdése. Úgy egy hónapja viszont a doboz néhány fölső tab­lettája meglehetősen furcsán pezsgett és sziporkázott, a víz felszínén pedig, mint a meszes víz felszínén vé­konyka, szürke réteg úszkált. De napok múlva rend­ben meni minden, elfogyott ez a pár félresikerült pél­dány. Itt a fátyol, gondoltam, a több éves jó szolgálat fejében, borítsuk rá. Csakhogy mégis elő kellett ezt vennem az én rövid­ke történetemhez. Az eddig szolid és mértékletes reklá­mozás után feltűnt egy újabb, egy csalafinta. Eszerint még a pohár is jobban érzi magát, ha benne vitamin­dús lé úszkál Nofene! A zt tudjuk, hogy a cukorkáktól nem indul be a fa­lon a szarvasbőgés, azt is tudjuk, hogy egyetlen kávétól sem múlik el a családi perpatvar, legfeljebb idegesebbek leszünk, és tudjuk, hogy a jobbnál jobb mosóporok sem adnak jogosítványt a gyereknek, hogy ezentúl eszetlenül és nyakló nélkül dobálja magát az iszapos sárban. Viszont ha eddig lett volna olyan kép­zetünk, hogy még a pohár is jobban érzi magát a vita­minos létől, hát erről, így megmutatva, lemondhatunk. Pedig mintha eddig úgy tűnt volna. Podmaniczky Szilárd Simon Boccanegra A Déltáv fejlesztései Amint az a városszer­te látható „ásatásokból" is kitOnik, a Déltáv Rt. folytatja telefonhálózat­fejlesztési programját. Rókuson már elkészül­tek az előszerelésekkel, s a kiásott árkokba le­fektették a kábeleket ­Tantusz Művelődési ház körzetében hasonló munkák folynak. Az el­múlt hetekben aztán még Alsó- és Felsőváro­son, valamint Móravá­ros egy részén ugyan­csak jelentkezett a Dél­Dr. Lednitzky Péter, a Déltáv Rt. marketing-igaz­gatója tájékoztatta lapunkat a tavaly ősszel megkezdett fejlesztési program folytatá­sáról. Tápén májusban befe­jezik az új telefonvonalak bekapcsolását; Rókuson és a Tantusz Művelődési Ház körzetében pedig hamarosan megszólalnak az újonnan be­kötött telefonok. Mindezek mellett újabb három szegedi területen is reménykedhetnek a telefonra várakozók. Felsővároson, a Római körút, Szilién sugá­rút, Lugas utca, körtöltés és Tisza-part által körülzárt ré­szen most (kerekítve) 1800 „élő vonal" van, s a várólis­tára eddig több mint két és félezren iratkoztak föl. Mára már valószínűleg mindegyi­kük megkapta előszerződé­sét a Déltáv Rt-től. De nemcsak őket kereste meg a telefontársaság: min­den fölsővárosi lakos levél­ládájába tájékoztatóanyag került: ily módon értesítik az ott lakókat a környékükön várható fejlesztésekről. Fon­tos tudni, hogy ha valaki május 31-ig beadja telefon­igénylését, akkor - a most induló hálózatbővítési cik­lusban - hat hónapon belül megkapja a vonalat. (Aki május után jelenti be igé­nyét, annak valamivel to­vább kell várakoznia.) Alsóváros szintén jelentős előrelépésre számíthat (leg­alábbis, ami a telefonellá­tottságot illeti). A Szabadkai út, Rákóczi utca vonalától „lefelé" eső területen mint­egy 4,7 ezer ember él (a la­kásszám 1,9 ezer), s jelenleg 670 előfizetőt tartanak nyil­ván, miközben 980 várako­zóról tud a Déltáv. Ezen a területen is szét­küldték az előszerződéseket, s a lakosságot (Felsőváros­hoz hasonlóan) itt is tájékoz­tatják lehetőségeikről. „Fehér foltnak" számft a távközlés szegedi térképén a Bécsi körűt, Petőfi Sándor sugárút, Rákóczi utca és Szentháromság utca által ha­tárolt vidék: itt ugyanis még a város kevésbé ellátott ré­szeihez képest is kevés tele­fon működik. Ebben a kör­zetben 1800 lakost (760 la­kást) és 380 telefonelőfizetőt számlálnak. A várakozók száma 340. A fejlesztés me­netrendje hasonló a többi te­rületéhez: előszerződés, tel­jes körű tájékoztatás, elősze­relés, ásás, kábelfektetés, be­kapcsolás... Az új telefonok megcsörrenésére május-júni­usig kell várni. A most kiépített telefon­hálózat minden zónában jó ideig elegendő lesz vala­mennyi igény kielégítéséhez. Móravárosban és Rókus Mars tér felőli oldalán a nyár elején, Kiskundorozsmán, Algyőn és Béketelepen a harmadik negyedévben vár­ható a hálózatfejesztési program folytatása. Ny. P. Versenyt nyert A régi ellenfelek végül kibékülnek: Fiesco (Gregor József) és Boccanegra (Gyimesi Kálmán). (Fotó: Révész Róbert) • Munkatársunktól Gödöllőn a műit héten rendezték meg a szakmun­kástanulók országos mate­matika-versenyét, s az első helyezést egy szegedi diák szerezte meg. Várkonyi Gábor, a 624. sz. Ipari Szakmunkásképző Iskola harmadéves bútorasz­talos-tanulója bizonyult a legfölkészültebbnek mate­matikából. A kiváló eredményt elérő tanuló tanára Geráné Nyári Gabriella. „Bármit is mondjanak barátok vagy ellensé­gek, a Boccanegra sem­mivel sem marad alatta szerencsésebb sorsú operáimnak, mivel ez talán bevégzettebb kivi­telt követel és közönsé­get, mely akar odafi­gyelni." - irta szomorú­an Verdi a púpos gyer­meknek és torzlábúnak is becézett operája, a Si­mon Boccanegra kétes fogadtatású velencei ős­bemutatója és kataszt­rofális bukással végző­dő milánói premierje után. Csak negyedszázados pi­hentetés után, Boito segítsé­gével látott neki, hogy félre­sikerült gyermeke „csámpás lábait kiigazítsa". A kiigazí­tás sikerült, az űj partitúra gazdagabb és plasztikusabb lett, ugyanakkor megtartotta a romantika érett báját. Bár az új változat az 188l-es mi­lánói bemutatón fergeteges sikert aratott, a Boccanegra - számtalan erénye ellenére - azóta sem vált igazán nép­szerűvé. Pál Tamás grandiózus vállalkozásba kezdett opera­társulata élén: a következő években szeretné bemutatni a teljes Verdi-életművet. Eh­hez a költségkfmélő formát is megtalálta, a 28 opera többségét - amelyből tizen­egyet idehaza még sohasem játszottak - szcenlrozott ope­rakoncerten, frakkban és est­élyiben adják elő. Toronykőy Attila, a Verdi-sorozat nyitá­nyának szánt eredeti nyelvű Boccanegra-hang verseny rendezője jó Ízléssel válogat­ta össze a felhasználható régi díszleteket: a hatalmas falak történelmi hangulatot árasz­tanak, ügyes a színpad fe­losztása, ötletes a kórus for­gósztnpadra helyezése, egy­szerű és hatásos a világítás. A koncert spiritus rectora Pál Tamás, aki nemcsak a karmesterpálcát vette kézbe, hanem - mint mostanában egyre többen a dirigensek közül - ismeretterjesztő showmanként is debütált: megpróbált eligazítani a ge­novai történelem útvesztői­ben, megkísérelte követhe­tőbbé tenni az opera szöve­vényes meséjét. A zenei megvalósításhoz á szegedi zenekarokból új csapatot válogatott össze, s az eredmény fényesen iga­zolta törekvését. Az utóbbi években ritkán lehetett halla­ni ilyen ihletetten és a kifeje­zés ilyen gazdagságával ját­szani az operát kísérő együt­test. Ha beérik átlagos teljesít­ménnyel, a Boccanegra énekszólamai többnyire nem jelentenek szélsőségesen ne­héz feladatot, nincs szükség veszedelmes hangmutatvá­nyokra, kis túlzással még biztonságos énekeinivalónak is mondható. A zenekar tisz­ta, költői szellemű játékához sajnos nem mindegyik elő­adáson tudott felnőni az éne­kes produkció, s ennek épp a transzcendens pillanatok es­tek áldozatul. Bár Gyimesi Kálmánnak régi nagy szere­pe Simon Boccanegra, ezt most csak az utolsó felvo­násban, a fáradt, hanyatló erejű dogé szólamával sike­rült bizonyítania. A legjobb magyar buffo basszusként számontartott Gregor József Fiescója a szívből jövő éneklés legszebb példája. Az előadás kivételes pillanata volt - mert itt került azonos régióba az énekhang és a ze­nekari játék - a prológbeli áriája, amit arisztokratikus fenséggel, őszinte fájdalom­mal és csodálatos frazfrozás­sal hallhattunk. Iván Ildikó kulturáltan énekelte Amelia Grimaldi szólamát, de mindvégig olyan hűvös visszafogottság­gal és ökonomikus beosztás­sal, mintha eltévesztette vol­na a szerepet, s valamelyik klasszikus Mozart-opera nő­alakját formálta volna meg. így elveszett a figura sugár­zása és drámai ereje. Gab­riele Adomóként Vajk György énekléséből nem hi­ányzott a temperamentum, a drámai hőfok, sőt hanggal is győzte a szólamot, de a for­mai összefogottság, a voká­lis kidolgozottság, a muzika­litás nem erőssége. Emanuele Muzio, Verdi tanítványa írta Ricordinak: „Az aranyműves Paolo egyi­ke azoknak az ambiciózus, gazdag polgároknak, akik le­verik a Fiesco-családot és dogévá választatnak egy ké­tes valakit. Nagyon jó, ha ezt a szerepet egy jó megjelené­sű, szép ember játssza. Paolo az egész dráma mozgatóere­je és a demokrácia szimbó­luma. Mert a Boccanegra a nemesség és a nép küzdel­mének operája." A fiatal Ré­ti Attilát minden adottsága predesztinálja erre a szerep­re, sőt többre is. A másik szereposztás be­mutatkozását óriási bravúr­ral mentetté meg: néhány nap alatt tanulta meg a cím­szerepet, de olyan intelligen­ciával, olyan kiforrott drá­maisággal énekelte, mintha évtizedes szereptudásra tá­maszkodna. Boccanegra em­beri tragédiája teljes mélysé­gében tárult fel: a béke és a jóság követének földi útja reménytelen álmokkal, bá­nattal és szenvedéssel van kikövezve. Réti Attila sűrű, sötét, erős baritonja - az oly­kor kissé zavaró tremolo el­lenére is - jól érvényesült a szerepben. Ihletett, nagysze­rű duettet énekelt az I. felvo­násban Vámossy Évával, aki Amelia szólamát mindvégig átszellemülten, sugárzó mu­zikalitással szólaltatta meg. Kováts Kolos áradó, remek basszusával elsősorban Fies­co komor büszkeségét dom­borította ki, Altorjay Tamás pedig biztos, bár kissé fakó Paolo volt. Pál Tamás úgy véli, Verdi muzsikájában annyi drámai­ság lakozik, hogy operái színpadi játék nélkül is ké­pesek életre kelni. Tegyük hozzá: ha autentikus előadó­kat sikerül hozzájuk találni... HolMil Zsolt • Telpark-tapasztalatok Megjelentek a behajtók Nagy felzúdulással fo­gadta Szeged lakossága a Telparkot, vagyis a fi­zetőparkoló-rendszer be­vezetését. Eltelt már egy rövid idő, amely elegen­dő arra, hogy a rendszer gazdái, működtetői ta­pasztalatokat szűrjenek le, s véleményt nyilvánít­sanak. Radics Jánost, a Szegedi Közlekedési Tár­saság Közönségkapcso­latok Irodájának vezető­jét kérdeztük többek kö­zött arról, hogyan érté­keli a Telpark eddigi fennállását. - A Telpark egyik célját máris elérte: jóval kevesebb autó van a belvárosban, könnyebben talál az ember parkolót, tisztább a levegő ­mondotta Radics János. ­Ugyanakkor még mindig nem veszik eléggé komolyan a rendszert, holott a szegedi lakosságnak bőven jutott le­hetősége a tájékozódásra. So­kan nem tudják, hogy a vál­lalkozók az erre fordított összeget költségként elszá­molhatják. Arra is hivatkoz­nak, hogy nem tudták kezelni a szelvényt. Magyarul, ango­lul és oroszul is pontosan fel­tüntettük a tennivalókat, tel­jesen egyértelműen. Sokan trükköznek különböző módo­kon, de már most leszögez­hetem, hogy a fellebbezések elenyészően kis százalékát fogadjuk el,' hiszen olyan dolgokra hivatkoznak a pana­szosok, amelyek nem tekint­hetők kifogásnak. Lényeges, hogy aki fizetési felszólítást kap, ne azon tanakodjon, ho­gyan lehetne nem kifizetni, mert az idő múlásával növek­szik a bírság is. Végső soron pedig - élve törvényes lehe­tőségeinkkel - bírói úton hajtjuk be követeléseinket. Érdekesség, hogy ebben az üzletágban is megjelentek a behajtók. Sokan panaszolták, hogy két szálfatermetű úri­ember kérte tőlük az 1200 fo­rintot. Mindenkinek üzenem: csak a felszólítással együtt elhelyezett csekken lehet be­fizetni a pótdíjat. 0 Sokan kérdezik: egy bérlet csak egy autóhoz jó? - Igen, rendszámra adjuk ki, s egy bérletre csak egy rendszámot írunk. 9 Ugyancsak felmerült, hogy a parkolási rendet jelző táblák nem szerepel­nek a magyar KRESZ­ben. - Sajnálom, akik ezt nem fedezték fel. A tábla neve: korlátozott várakozási öve­zet. Ez van kiegészítve a rendszerrel kapcsolatos in­formációkkal. Az részletkér­dés, hogy nem két táblán, ha­nem egyen jelezzük mindezt. 0 Egyesek szerint a KRESZ-ben szó van ar­ról is, hogy a szélvédőre nem lehet semmit sem tenni - Én ezzel még nem talál­koztam. De senki sem ra­gaszkodik mereven a szélvé­dőhöz, bárhová el lehet he­lyezni, ahol az ellenőr jól láthatja, s a vezetőt nem za­vaija. 0 Felkészültek-e arra, hogy nyáron a sok turista meglepetéssel és talán ta­nácstalanul fogadja az új rendszert? - Rövidesen a magyar-ju­goszláv hátáron elhelyezzük azt a táblát, amely minderre figyelmeztet, illetve határál­lomáson tájékoztató szóróla­pot adunk át a bejövöknek. A városba vezető főbb út­vonalak mellett szintén táb­lán jelezzük a parkolási rendszert. 0 Bérlet, vagy jegyhami­sítás nem történt eddig? - Véleményem szerint a parkolóbérleteket és jegye­ket nem lehet hamisítani. Azonban a tömegközlekedé­si eszközök bérleteinek ha­misításával már próbálkoz­nak. Eléggé gyenge minő­ségben, s ellenőreink azon­nal észreveszik a különbsé­get. Javaslom, hogy ne ve­gyen senki sem a Cserepes soron féláron bérletet, ha­nem a kijelölt helyeken vá­sároljon, igazi bérletet. A művészek segítsége • Munkatársunktól A Szegedi Városi Televí­zió, kapcsolódva az idén is megrendezendő országos „Aranyág" rendezvényé­hez, április 29-én rendkívüli élő adással jelentkezik. Ne­ves művészek, Kass János, Macskássy Izolda, Stéhlik János, Bodor Zoltán, Szabó Edit, Ocsovszky László, Kligl Sándor, Tóth János ajánlották fel alkotásaikat, melyekre az élő adásban le­het licitálni, a befolyt össze­get pedig a szegedi gyer­mekegészségügyi intézmé­nyek kapják meg. „Természetes, hogy csat­lakoztam, hiszen segíteni kell, mert a társadalom na­gyon aljas a gyerekekkel és az öregekkel szemben, kímé­letlenül bánik el a gyengék­kel - válaszolta kérdésünkre Kass János, aki nemcsak fel­ajánló, de résztvesz a tévé­műsorban is. - Ám sajnos tény, hogy egy-egy jótékony­sági akció csak szépségta­pasz a csúnya seben." Az április 29-i élő adás idején 19 órától a műsor te­lefonszámain (62/493-693, 322-044) váiják a vállalko­zások, cégek, intézmények felajánlását, valamint a kép­zőművészeti alkotásokra tett liciteket (az Aranyág szám­laszáma: 10200847­32414347-00000000). Az adományozók az írásban fe­lajánlott, értékmegjelöléssel ellátott adományukról adó­igazolást kapnak, melyet a hatályos adójogszabályok szerint szerepeltethetnek az 1996-os adóbevallásukban. Öregdiák­hétvége • Munkatársunktól Hogyan lehet vonzóbbá tenni az egyetemet? Ezt a kérdést rendszeresen felteszi magának a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem irányító testülete. Az Egyetemi Tanács még egy tavalyi ülésén döntött arról, hogy megpróbálják in­tézményesíteni az itt végzett öregdiákokkal való kapcso­latokat. Az első „Öregdiák-hétvé­ge" most lesz, április 27-én és 28-án: meghívták a 10, 20 és 30 évvel ezelőtt végzett orvosokat, fogorvosokat és gyógyszerészeket, töltsenek két napot az SZOTE-n, illet­ve Szegeden. Szombaton az egyetem vezetői tájékoztat­ják az öregdiákokat az intéz­mény mai helyzetéről, majd a volt diákok egyetemi nyílt nap keretében meglátogatják az őket érdeklő intézeteket és klinikákat. Este fogadás lesz számukra a Hungária és a Tisza szállóban, másnap, vasárnap pedig ópusztaszeri programokon vehetnek részt. A kezdeményezéssel ha­gyományt szeretnének te­remteni: ezentúl minden ta­vasszal lesz „Öregdiák-hét­vége" a SZOTE-n és remél­hetőleg egyszer megszerve­ződik a volt hallgatók szö­vetsége is, amelynek keretei­ben különféle módon támo­gathatják az egyetemet.

Next

/
Thumbnails
Contents