Délmagyarország, 1996. április (86. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-26 / 98. szám

PÉNTEK, 1996. ÁPR. 26. . HANGSÚLY 5 Tíz éve történt Csernobil, a korszakhatár 1986. április 26. egyetlen szóval felidézhető bárki számára: Csernobil. E nap hajnalán 1 óra 23 perc 40 másodperckor a csernobili atomerőmű 4. számú blokkjában - mint azóta kiderült, sorozatos emberi mulasztás, a tervezéssel kapcsolatos elvi tévedések miatt - robbanás történt. Meggyulladt a blokkban levő grafitgyűrű, mivel a teljesítmény csökkenése miatt felmelegedett reaktormag elpárologtatta a hűtőfolyadékot. A hűtőrendszer leállt, s a mintegy 1500 tonnányi izzó grafit mindent meggyújtott. Két nagy erejű robbanás követte egymást. A számítások szerint mintegy 50 millió curie radioaktivitás szabadult ki a baleset következtében. Ez ezerszer annyi, mint amennyi a Windscale (Nagy-Britannia) atomerőműben 1957-ben bekövetkezett tűz miatt az atmoszférába került, s a huszadrésze annak, ami az 1963-ban kötött részleges atomcsend egyezmény előtt az atomfegyverkísérletek során a levegőbe jutott. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legújabb, 1996. márciusi adatai szerint az ionizáló sugárzások kisebb-nagyobb hatásának mintegy 5 millió ember volt kitéve. A legerősebben szennyezett területek Ukrajnában, Fehéroroszországban és a mai Oroszország területén vannak. A robbanáskor az erőmű területén mintegy 444 dolgozót ért nagyobb sugárdózis. Két személy azonnal meghalt, 300 embert szállítottak különböző kórházakba, 134-nél akut sugárbetegséget diagnosztizáltak, közülük 28 a baleset utáni három hónapban meghalt. Az akut sugárhatásoknak kitett dolgozók mintegy 30 százaléka különböző egészségügyi károsodást szenvedett, amely munkaképességüket csökkentette. A robbanás után mintegy 15 ezer embert evakuáltak az erőmű körüli övezetből A sérült reaktor köré védőburkot, betonszarkofágot építettek, ennek állaga azonban egyre romlik. Jevhen Marcsuk ukrán kormányfő 1996. március elején közölte: Ukrajna 1992 óta évi költségvetésének 5 százalékát, évente több mint 600 millió dollárt kénytelen költeni a csernobili katasztrófa következményeinek enyhítésére. Az ukrán parlament 1991-ben határozatot fogadott el, amely az erőmű 1993 végéig történő végleges leálláséit tartalmazta, de ezt eddig nem hajtották végre. B. Rosta Éva A sugárzás tény; a zónába visszaszökött asszonynak nincs dózismérője. (Archív fotó: Kovács András) Fehéroroszok • AFP-MTI A fehéroroszországi Gomel szállodájánál, a hotel „Turiszt" bejáratánál bekeretezett hatósági bizonyítvány emlékeztet: az épület sugárfertözöttség szempontjából a legfelső „B" katagóriába került 1986. április 28-án, két nappal a csernobili atomerőműkatasztrófa után, alig 130 kilométerre a szerencsétlenség helyszínétől. Árulék Először csak azt mondták az embereknek, hogy csupán műszaki hibáról van szó. Három nappal később azonban, akik már többet tudtak, persze nem engedték, hogy gyermekeik részt vegyenek a szokásos május elsejei felvonuláson. Ezeket az „árulókat" kizárták a pártból. Ha a Kreml nem „tévedhetetlenségének" megőrzésén fáradozott volna akkor, a segítség hamarabb megérkezett volna a lakossághoz. Ha a gyerekek késlekedés nélkül, időben megkapták volna a jódtablettákat, akkor meg lehetett volna óvni őket a pajzsmirigyrák kialakulásától - hangzanak a vádló szavak. Semmilyen módon nem készültek fel egy esetleges katasztrófára, mert azt egyszerűen kizártnak tartották. Alctiv hamu Tíz évvel a katasztrófa után a fő veszélyt már nem a külső sugárzás jelenti, hanem az élelmiszerek és a belélegzés révén közvetve a szervezetbe jutó sugármennyiség. A sugárfertőzött fával való fűtés a szennyezés jelentős forrása. Ilyen módon évente 20 ezer tonna radioaktív hamu keletkezik - állítja Aleszander Grebenko a minszki energetikai kutatóintézettől. Szavicsiben például, a zárt övezet határán lévő faluban, ahol a nukleáris biztonsággal foglalkozó francia intézet tanulmányozza a sugármentesítéssel összefüggő problémákat, egy véletlenszerűen kiválasztott kályha hamujának sugárértéke elérte a 30 ezer bequerelt. Normál esetben nukleáris hulladéknak kellene tekinteni. Pajzsmirigy Két éve a hamut elvben begyűjtik - mondja Grebenko és a faluban a lakások többségébe be van vezetve a gáz is. A probléma viszont az, hogy a gázért, mégha kedvezményes áron is, de fizetni kell, az erdőből a fa viszont ingyen van. Mindennek ellenére a csernobili katasztrófa okozta egészségkárosodást még nem mérték fel teljes bizonyossággal. Amíg a gyerekeknél hatvanszor nagyobb arányban előforduló pajzsmirigyrákot minden szakember egyértelműen a felhalmozódott radioaktív jódnak tulajdonítja, addig más kóros, rákos esetnél nem találnak egyértelmű összefüggést. Tíz-harminc év múlva többet fogunk tudni. • Sok a bórrákos beteg Nem Csernobil bűnös Sokan a mai napig nem hiszik el, Magyarországon nem a csernobili robbanás következtében emelkedik a rákos megbetegedések száma. Pedig szakemberek egész serege bizonygatja, a napozás, a vegyi szennyezés sokkal nagyobb veszélyt jelentenek, mint az a sugárdózis, amit az ország tíz évvel ezelőtt kapott. A bőrrákról, a radioaktív sugárforrásokról dr. Dobó zy Attilával, a szegedi bőrklinika igazgatójával beszélgettünk. • Van-e összefüggés a csernobili robbanás és a bőrrák előfordulásának változása között? - Az elmúlt harminc évben a bőrrákos megbetegedések száma az egész világon jelentősen nőtt. A melanóma például, vagyis a legrosszabb indulatú bőrdaganat előfordulása a hatvanas évek végétói napjainkig két és félszeresére emelkedett. Ez a növekedés azonban egyenletes volt, tehát semmiképpen nem kapcsolható egyetlen eseményhez, például a csernobili robbanáshoz. G Mivel magyarázható a rosszindulatú bőrdaganatok egyre gyakoribb előfordulása? - A folyamatosan növekvő radioaktív háttérsugárzásnak van ebben meghatározó szerepe. A radioaktív sugárzás fokozódását az elmúlt ötven évben folytatott atomkísérletek, az ózonréteg folyamatos vékonyodása és a környezeti vegyiártalmak idézik elő. Abban pedig, hogy az emberek fokozottabban vannak kitéve a káros sugárzásnak, így a bőrrák veszélyének, a napozási szokások játszanak szerepet. Az emberek a Csernobil típusú erőművek jelentette veszélytől félnek, miközben naponta teszik ki magukat a káros sugaraknak, amikor késő tavasszal és nyáron a déli órákban napoznak. Pedig minden szakember egybehangzóan állítja, hogy a csernobili robbanás idején nem érte olyan mértékű radioaktív sugárzás Magyarországot, hogy annak rákmegbetegedéses következményei lehetnének. A túlzott napozás viszont bizonyíthatóan fokozza a rosszindulatú bőrdaganat kialakulásának valószínűségét. Olyannyira, hogy ha egy öt éven aluli gyerek leég a napon, tízszer nagyobb valószínűséggel lesz melanómája a későbbiekben. G Mi az oka annak, hogy az emberek félnek az'atomerőművektől, s közben rendületlenül napoznak? - A magyar társadalom egyik legnagyobb tehertétele, hogy bizonyos autentikus testületek, így például az orvosok elvesztették a hitelüket. Minden erőfeszítésünk ellenére előfordul, hogy a betegeken azért nem tudunk segíteni, mert későn fordulnak hozzánk. Pedig a bőrrákos megbetegedések 95 százaléka tökéletesen gyógyítható, ha idejében beavatkozunk. Az is tény, hogy a radioaktív sugárzásért legnagyobb mértékben a Nap a felelős, ehhez képest minden más eredetű sugárzás elhanyagolható. De az is biztos, hogy a radioaktív sugárzás jelentette veszély eltörpül a városi élet jelentette káros hatásokhoz képest. Keczer Gabriella A Kijevből kivezető főútvonalon egyetlen árva tábla sem jelzi Csernobilt. A 30 kilométeres zóna határán a fegyveres őrség nem úgy fogad bennünket, mint akiket előzetesen bejelentettek. A láthatóan unatkozó katona egykedvűen közli: ha tényleg tízre volt megbeszélve a találkozó, biztosan kijön értünk valaki. 1991 augusztus, Csernobil. A zóna szigorúan őrzött 1700 négyzetkilométernyi területén körülbelül 1000-1200 öregember él, ennyien szöktek vissza az öt éve történt baleset óta az egykor kitelepítettek közül. A zöldhatáron át érkeztek, egyszerűen a falujukban akarnak élni és meghalni. Nem nagyon hisznek az orvosoknak, akik pedig bizonygatják, harminc év múlva rákban fognak meghalni. Mindegyikük öregebb már hatvanévesnél. Tartózkodásuk minősítése: féllegális, alapvető áruval ellátják őket, hetente kétszer fordul a busz és a nyugdíjat is kézhez kapják. Télen kevesebben vannak néhány százzal, bemennek a gyerekekhez a városba. Tizenkétezer ember dolgozik a sorompókon belül, egy részük új épületben lakik, de sokan a már mentesített házakban élnek. Csernobilban ilyen rendbehozott kertes házban működik például a fotólabor. A visszavisszaszökdöső lakók pedig nem értik, ha másnak jó a házuk, akkor ók miért nem lakhatnak benne. Ezért azután éjszakánként néha kigyullad egy-egy porta. Indulás elótt kapunk egy sugármérőt, a terhelés normális, 10-15 mikroröntgen/óra. Átlépjük a tíz kilométeres zónahatárt, s ahogy haladunk befelé, folyamatosan nő az érték. „Na itt van a mi szépségünk" - jegyzi meg kísérőnk, amikor megpillantjuk a képekről már ismert, hírhedt szarkofágot. A digitális műszer kijelzőjén egyre szaporábban ugrálnak a számok. A célegyenesbe fordulva már helyiértéket kell váltani, az új egység a milliröntgen. Szedi a „lábát" az autóbusz, s a tempótól a műszer sem akar elmaradni. Kísérőnk előzőleg maximálisan négy milliröntgent ígért, ebből a szarkofág mellett végül 6,25 lett. Ez körülbelül ötszázszorosa annak, amit a kiindulási ponton mértünk. Szinte el sem tűnik még a szarkofág, amikor megpillantjuk Pripjatyot, a halott várost. A látvány ugyanaz, mintha Szegedre érkeznénk valamelyik lakótelep felől, tíz- és ötszintes panelházak váltakoznak. A bejáratot szigorúan őrzik, engedélyeket kérnek, majd felnyílik a sorompó. Mindent felvert a gaz, a főtér pontosan akkora, mint a többi száz szocialista városban. Áruház, pártbizottság, tanácsháza, élelmiszerbolt, művelődési ház. Minden szögletes, sehol egyetlen lágy ív. Legnagyobb meglepetésünkre a hangszóróból egyszercsak megszólal a zene. Azt mondják, a városban működő kutatólaboratóriumok dolgozóinak, az utakat használó teherautók vezetőinek zene nélkül túlságosan nyomasztó lenne. A lépcsőházak bejáratát is felnövi a gaz, a futónövények között alig lehet megtalálni az ajtót. Benyomjuk az egyiket, s már trappollunk is felfelé. Kísérőnk figyelmeztet, talán nem kellene annyira iparkodni, mert az egész radioaktív micsodában a por a legveszélyesebb. Állandóan a dózismérőt nézi, mikor kell visszafordítani bennünket. A lakásokban nagyobb bútorok, komplett, hibátlan szekrénysorok, zongora. A hangszer meg is szólal. Az új stadiont néhány nappal a baleset után, május elsején adták volna át, most másfél méteres gaz növi be a játékteret. Egy ötéves futballpálya, amelyen egyetlen mérkőzést sem játszottak. A szabadidőpark új óriás kereke is a munka ünnepén fordult volna először. A házak közötti játszótereken a gyermekcsúszda már alig látszik ki az elvadult növényzetből. Vakítóan erős kontrasztként szemre teljesen egészséges almák sárgállanak a panelház előtti fán, sérült szárnyú madárka csipog, s kétségbeesetten menekül előlünk. A hangszóróból áradó zene neki is szól, s beszűrődik a húszezer lakás mindegyikébe. Az egyik falu szélén öregasszonyok birkóznak a földdel, a kapával ugyanúgy borítják fel a krumplihalmokat, mint ahogy nagyanyáink tették. Bizalmatlanok, csak lassan oldódnak, később azután egymás szavába vágva szidják a rendszert. „Mi nem akarjuk a hatalmat bántani, ő is hagyjon bennünket kapálni." Attól félnek, hogy rájuk törik az ajtót és elviszik a krumplijukat. Visszasírják Brezsnyevet - akkor legalább volt ruhájuk. Kovács András Fél ön az atomerőművektől? Vígh József agrármérnök: - Igaz, Teller Ede azt állítja, az atomerőműnél nincs biztonságosabb, a csernobili típusú erőművekről mégis kiderült tíz évvel ezelőtt, mennyire üzembiztosak. Nem ellenzem az atomenergia békés célú felhasználását, de a keleti erőművekből inkább nem kérek. Nem örülnék, ha a lakóhelyem közelében építenének egyet, fe nap mint nap ki lennék téve a veszélynek. Elég nekünk a paksi is. Nem véletlen, hogy Nyugaton inkább a vízi erőműveket részesítik előnyben. Hodák Tibor jogász: Nem mindegy, hogy szovjet vagy francia típusú erőművekről van szó. A szovjet típusútól joggal félnek az emberek. Elképzelhető, hogy megismétlődik a csernobili katasztrófa, hiszen azt is emberi felelőtlenség okozta. Ettől függetlenül a paksi erőműre szükség van, mert nem tudnánk helyettesíteni A szénerőművek még több kárt okoznak, jobban szennyezik a környezetet. Az atomenergiát nem igazán lehet helyettesíteni. Dániában rengeteg szélerőmű van, mégis csak az energia 5 százalékát adják. Volfort Ferencné könyvelő: - Nem félek az atomerőművektől, bízom abban, hogy a tudósok, a szakemberek meg tudják oldani, hogy ne legyen több, a csernobilihez hasonló katasztrófa. Szerintem Csernobil példájából mindenki okult. Az atomenergiáé a jövő, a világnak előre kell mennie. A vegyianyaggyárak sokkal inkább veszélyeztetik a környezetet, mint az atomerőművek. Annak azért nem örülnék túlzottan, ha Szegeden, vagy a város építenének egy erőművet. Pipicz Zsolt vagyonőr: Az atomenergiának akkora pusztító hatása van, hogy fel sem tudjuk fogni, pedig a jövő nemzedéket, az egész életünket veszélyezteti. Nem hiszek az atomerőművek biztonsági rendszerében, nem hiszek abban, hogy nincs szivárgás. Ha meg nincs szivárgás, bármikor felrobbanhatnak, mint Csernobilban is. Akkor is csak hazudoztak, senki nem mondta el az embereknek a tényeket. Hogy miért? Mert minden a pénz körül forog, a pénzért az emberek mindenre képesek.