Délmagyarország, 1996. április (86. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-22 / 94. szám

Dunaferr SEPick Szeged 2S-30 (12-12) Dunaújváros, 1500 nézó. Vezette: Andorka, Schober. Dunaferr: BÍRÓ - Iváncsik, Kuzmicsov 2, KISS 5, Sári 3, FENYŐ 12 (4), Kajcsa 2. Csere: Pulay (kapus), Gál, György, Kemény 1, Imre. Edző: Kajcsa András. Pick Szeged: FEKETE R. - RADOVICS, GRÖBER 1, BORSODI 4, MEZEI 2, BARTÓK 4, AVAR 3 (1). Csere: ÁRVÁI (kapus), BRAJDICS 7 (3), BAJUSZ 4, DR. OSZLANCZI 5 (1). Edző: SKALICZKI LÁSZLÓ. Kiállítások: 10, ill. 10 perc. Hétméteresek: 5/4, ill. 6/5. A Pick Szeged péntek délutáni indulásakor derült ki, hogy dr. Oszlánczi András belázasodott; azonban dr. Szabó István, a csapat orvosa gyorsan beutalta a makói kórházba, ahol Lipták doktorral és Erika nővérrel azonnal kezelésbe vették. A gyógymód olyan eredményesnek bizonyult, hogy „Oszi" vasárnap már úgy „ficánkolt" a pályán, mintha előtte kutya baja sem lett volna. Másfél órával a szegediek számára sorsdöntő mérkőzés kezdete előtt már .Jelbillent" a dunaújvárosi sportcsarnok. A Pick-zászlós szurkolók zsúfolásig megtöltötték a másfél szektort - ennyit kaptak a rendezőktől -, de még legalább kétszázan a pénztárak előtt reménykedtek, hogy a vasgyári drukkereket annyira nem vonzza ez az összecsapás. Tíz óra harminc perckor csak az nem vette észre, hogy a Pick Szeged megkezdte a bemelegítést, aki nem akarta. A Tisza-parti nézők - szokásukhoz híven - jól megszórták a küzdőteret pénztárszalagokkal, konfettikkel. Skaliczki László elárulta, hogy az éjszakát háborítatlanul töltötték el, s közben még meg is álmodta a pályára lépő tizenkét játékos névsorát. A szakember döntése alapján a két Dobosf TI r Szeged. KfticNcv «. 10. Játékunk heti nyertese: a KÉK ••••••••• 103-.. sxámú szelvény! Kapitányi 8 pert r

vári Árpádról lassan már köztudottá vált, hogy a Pick Szeged „éles" mérkőzéseit nem tudja nyugodtan a lelátóról végignézni. A szövetségi kapitánynak most is tartották a helyet, de ő most is valami ürügyet talált, hogy a mérkőzéskezdésig ne foglalja el azt. Néha feltűnt, majd elveszítettem a szemem elől. A mérkőzés végén őszinte vallomást kértem: mennyit látott a találkozóból? - Láttam az eredményt 8-8-nál, 9-10-nél, 19-20ncd, 19-23-náL és az utolsó öt percet már nyugodtan végignéztem. Amikor a kispadon vagyok, akkor elviselem a feszültséget, de nem bírom, ha más kezében van a „gyeplő"... kézilabda •MjROi jÉRbk #fj cepzl Gratuláció Ausztráliából Eljutott csapatunk a csúcsra.' Boldog vagyok és büszke, hogy magyar vagyok és szegedi. Szívből gratulálok a játékosoknak és az edzőknek, mert övék az érdem, hogy a múlt évi röplabdagyőzelem után ismét ünnepelhetünk. Mégis úgy érzem, hogy a sikernek kisebb vagy nagyobb mértékben mindannyian részesei vagyunk: Ludányi Marci, aki a Rózsában ragyogó csapatot épített vagy 35 évvel ezelőtt, a Volán, amely felvállalta az Előrét, a jó öreg Kisstadion a diákkézilabdafiesztákkal és a fedett uszoda helyett létesült Sportcsarnok, amely manapság megint szűknek bizonyul. Részesei azok is, akik elmentek (ugye Hunyadkürti „Tunya"?), és azok is, akik jöttek és szegediek lettek, mint Giricz Sanyi, Baráth Janika, Buday Feri és sokan mások. De ne feledkezzünk meg a sportág helyi apostoláról, Kővári Árpádról sem. S részesei a szurkolók, ez a csodálatos közönség, amely egykor a bentmaradásért szorított, most pedig bajnokcsapatot köszönthet. Ünnepeljünk együtt.' Én a messzi Ausztráliában emelem poharam és koccintok az Aranycsapatra! Szép volt fiúk, köszönjük! Dr. Lippai Pál, Szeged expolgármestere bosszús, hogy nem lett igazam. Most telt le a csapattal kötött hároméves szerződésünk, nem árulok el titkot, ez a bajnoki cím azt jelenti, hogy gondolkodás nélkül hosszabbítunk. Talán újabb bajnoki aranyat érlel majd az együttműködésünk. Kővárt Árpád: - Én vagyok a pusziikodós elnök... Vámosi Lukács: - A három évre szóló szerződésünkkor azt mondtam: jó lenne egy bajnoki címmel zárni az első részt. Akkor nem gondoltam, hogy ez bejön. Remélem, hogy most nem kell újabb három évet vámi. Fekete László: - Nem hiszem, hogy valaki is kétségbe vonná a győzelmünk, s a bajnoki elmünk jogosságát. Farkas József: - Ilyen egyenletes teljesítményt, mint amilyet a mi csapatunk produkált, egyetlen magyar gárda sem nyújtott. Dobos László: - Már régóta álmodom egy bajnoki aranyéremről, végre valóság lett. A legnagyobb öröm számomra az, hogy sikerült a trónról letaszítani a Fotexet. Remélem nagyon soká tudja visszahódítani a bajnoki elmet a veszprémi csapat. Dobos József: - Az örömöm akkor lett volna teljes, ha én is játszhattam volna a társaimmal, de nekem a lelátón sokkal nehezebb volt. Joó Pál: - A két játékvezető megkért, hogy tolmácsoljam elismerésüket a szegedi szurkolóknak, mert tetszett nekik, hogy nagyon kulturáltan és mintaszerűen viselkedtek. Pióker Sándor: - Én nem beszélek, hanem cselekszem - ezzel a gyúró belépett az alkalmi fodrászatba, s megszabadult a fejdíszétől. Kovács Péter: - Szerintem jó helyre kerültek a bajnoki aranyak. Gratulálok a szegedi csapatnak és a szurkolóinak. Sáli József Izzott a csarnok, Pick Szeged a bajnok végére. Gratulálok a Pick Szegednek a győzelemhez és a bajnoki elméhez! Öröm szavak • Tisza-parti diadal a Duna mentén Ha nem is volt olyan nehéz dolgom, mint a Pick Szeged kézilabdásainak a vasárnapi, dunaújvárosi mérkőzésen, higgyék el, nem volt kis feladat elkapni az ünnepelteket. Nagy nehezen sikerült, de ez nem egyedül az én érdemem. Legelőször is Sinka Lászlót, a Magyar Kézilabda Szövetség főtitkárát sikerült megszólal tani: - A második félidei játéka alapján megérdemelten győzött a Pick Szeged, amiben óriási szerep jutott a Ti,sza-parti közönségnek is. Teimel Zoltán: - Ilyen csodálatos napot kívánok minden sportvezetőnek. Bajusz Sándor: - Amikor bajnok lesz egy csapat, nagyon nehéz értelmes gondolatokat megfogalmazni. Jól játszottunk. Dr. Oszlánczi András: Köszönet Lipták és Szabó doktornak, valamint Erika nővérnek, hogy „összetákoltak" a szombati lázas állapotomból. Fekete Róbert: - Nehéz szavakat találni, hiszen ilyen csodálatos érzésben még soha nem volt részem. Hajtott bennünket az a tudat, hogy azt a nyolcszáz szegedi szurkolót, aki elkísért bennünket, most sem szabad cserben hagynunk. Ha nem nyerünk, Győr felé kellett volna elindulnunk. Grőber Mátyás: - Idegileg teljesen elfáradtam, egyelőre nem is érzem igazán teljesítményünk súlyát. Talán egy-két nap múlva már felfogom, mit is tettünk. Mezei Richárd: - Tíz éve ezért dolgozunk, most életem legnagyobb álma teljesült. Bartók Csaba: - Végre sikerült! Borsodi Péter: - Ilyenkor csak közhelyek jutnak az ember eszébe, mint: boldog vagyok, mindenkinek köszönöm; de azt teljesen őszintén mondom, hogy közönségünk sokat tett győzelmünkért. Árvái Béla: - Amit vállaltunk, teljesítettük. Radovics Sándor: - A csodálatos szegedi szurkolók a győzelmbe hajtottak bennünket. Brajdics Dalibor: - Hát nem megmondtam, hogy ismét szeretnék bajnoki címet szerezni...? Dr. Szabó István: Nyolc éve vágyom erre a napra, ugyanis azóta vagyok a csapat mellett. Dr. Lukács János: Csodálatos... - s elcsuklott a hangja. Bihari Vilmos: - A félidőben azt mondtam: 26-23ra nyerünk. Nem vagyok A csapot felhőtlenül, Avar ruha nélkül ünnepelt. (Fotó: Gyenes Kálmán) nak (Lászlónak és Józsefnek) és Fekete Lászlónak kellett a lelátóról végigizgulnia a találkozót. Bartókék adtak a megjelenésre is: a bajnoki aranyat eldöntő összecsapásra Avar György, Borsodi Péter formás bajuszt és szakállt növesztett, bizonyára megirigyelték Grőber Mátyástól; Bajusz és Brajdics „férfiasságának jelképe" is erősebben kirajzolódott. Óriási hangzavarban kezdődött a mérkőzés, s hogy, hogy nem, dr. Szeri István, a Tisza Volán Rt. vezérigazgatója a sajtópáholyba keveredett, pedig négyszer ellenőrizték a helyfoglalás jogosságát. - Akkora gombóc van a gyomromban, hogy egy falatot sem tudnék lenyelni mondta falfehéren. Két büntetőgól esett mindkét oldalon, de ez egyik csapatot sem nyugtatta meg. A hazaiak két beállóval, mfg a Pick két zavaróval (Borsodi, Bartók) próbálkozott. A tizedik percben is döntetlen (3-3) volt az állás, csak a két kapus nem izgult, a többiek kezében nagyon sokszor „dadogott" a labda, s ez alól sem a szegediek, sem a dunaújvárosiak nem voltak kivételek, pedig nagyobb veszítenivalójuk az előbbieknek volt. A 12. perctől a Szeged háromgólos szériáját jegyezhettük fel, de a Dunaferr pillanatok alatt egyenlíteni tudott. Ettől kezdve a Picknél volt az előny, azonban a hazaiak sikeresen „kapaszkodtak". A 25. percben a mintegy nyolcszáz, Tisza-parti - a találkozó során először három góllal vezettek a szegediek. Ezután a Duna-partiaknak már nem sikerült talpra állniuk, s a közönség bajnokcsapatként ünnepelte kedvenceit. Öt perccel a találkozó lefújása előtt nyolcszáz torokból egyszerre szólt a következő rigmus: ,Jzzik a csarnok, itt a magyar bajnok!". Ettől kezdve játékosokat, edzőket éltetett az ezerfejű Cézár - s joggal, hiszen Bartók, Brajdics, Bajusz, Mezei biztossá tette a győzelmet és a bajnoki címet. Az első félidőben a nagy tét mindenképpen rányomta bélyegét a Pick Szeged teljesítményére. Sok hiba csúszott - elsősorban - a támadásba, szerencsére Fekete Róbert jó védéseivei hitet adott társainak, amely a szünet után meg is hozta az eredményt. A második félidő második részében már csak egyetlen kérdés maradt: mennyi lesz a két együttes közti különbség? A minden dicséretet és elismerést megérdemlő szegedi közönség kedvenceivel azonos teljesítmény nyújtott: óriási szerepet játszott az újabb siker elérésében. Skaliczki László: - Amikor gárdánk megnyugtató előnyhöz jutott, a srácok ízelítőt adtak a kézilabda szépségeiből. Nagyon örülök, hogy sikerült bajnokhoz méltó teljesítményt nyújtani. Ez a siker azonban ugyanúgy dicséri elődeim munkáját, mint a lelkes utánpótlásnevelőkét. Kajcsa András: - Csapatom elfáradt az összecsapás szurkoló legnagyobb bánatára, a Dunaferr a vezetést is megszerezte, de jött dr. Oszlánczi, majd Borsodi, s máris visszavették az egygólos előnyt. Miután Brajdics kihagyta a büntetőt, iksszel fordult a két gárda. A gyors, három szegedi gólra mindössze kettő érkezett a második játékrész elején. Úgy tűnt, sikerül a vendégeknek megugraniuk, de jöttek a vasgyáriak, s altató, sok passzos játékuk eredménye ismét az egyenlítés lett. Ekkor már látszott, hogy Mezeiék valamivel nyugodtabbak, összeszedettebbek. A 41. percre ismét két „fa" volt a csapatok közti különbség, ám nem sikerült megnyugtató előnyre szert tenni, mert a szegedi játékosok a döntő pillanatokban nem éltek a kínálkozó lehetőségekkel. A második félidő felezőjénél ej»y góllal a Pick „ment", Árvái hétméterest hárított, s ettől kezdve a vendégcsapat megállíthatatlannak bizonyult. A 48. percre Vezérigazgatói gratuláció Gróbernek *