Délmagyarország, 1996. április (86. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-20 / 93. szám

SZOMBAT, 1996. ÁPR. 20. A VÁROS 7 Vasárnap: rendőrnap • Munkatársunktól A hagyományokhoz híven ebben az évben is megrendezik Szegeden a rendárnapot. Április 21-én, vasárnap a rend­őrség alakulatai egész nap programokkal vár­ják a polgárokat a vá­ros különbözó helyszí­nein. Reggel kilenckor a Lech­ner téren kerékpáros ügyes­ségi versenyt és KRESZ-ve­télkedőt tartanak 6-14 éves korú gyerekeknek. Ugyan­csak kilenckor kezdődik a városi kapitányság tornater­mében az a kispályás labda­rúgó torna, melyen az Arad és a Temes Megyei Rendőri Felügyelőség, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitány­ság, a Szabadkai Belügyi Titkárság, a Rendőr Szakkö­zépiskola, a Körzeti Televí­zió és a Délmagyarország gárdája vesz részt. Tíz órától a városi kapi­tányság első emeletén egyé­ni nyílt sakkversenyt bonyo­lítnak le. Ugyanekkor a Lechner téren technikai be­mutató kezdődik, melyen járőr-gépkocsit, traffipaxos autót, rabomobilt, motorke­rékpárokat és bűnügyi hely­színelő gépkocsikat ismer­tetnek meg a közönséggel. Ezzel párhuzamosan, szintén a Lechner téren a Csongrád Megyei Rendőr Testedző Egylet önvédelmi szakosztá­lyainak bemutatója lesz. 11 órától tájékozódási futóver­seny, illetve aszfaltrajzver­seny indul gyerekeknek a Lechner téren. Mint ahogy itt lesz 11.30 és 12.30 között a Boszorkány Beavatkozó Alosztály bemutatója is. Délután három és hat kö­zött a Szegedi Rendőrkapi­tányság éttermében nyugdí­jas találkozót tartanak. A rendőrnapon a városi kapi­tányság aulájában megte­kinthető a Csongrád megye bűnügyi és közbiztonsági helyzete című kiállítás. Ugyanitt jelentkezhetnek azok, akik rendőrök szeret­nének lenni. A rendőrség Kossuth La­jos sgt. 26. szám alatti gép­járműjavító műhelyében pe­dig egész nap ingyenes gép­jármű-diagnosztikai vizsgá­latot biztosítanak. Domaszéki rablás Két álarcos rabló tört be szerdán este tízkor egy do­maszéki tanyába. Leemelték az ajtót, s így jutottak be a 78 éves H. Etelka otthonába. Az idős nő az ágyában volt, amikor homlokához szegez­tek egy pisztolynak látszó tárgyat, s pénzt követeltek tőle. Közölték vele, ha nem ad pénzt, agyonlövik. H. Etelka erre megmondta, hogy kabátja zsebében van 10 ezer forint. A rablók azonban nem ér­ték be ennyivel. Az áldoza­tot lerángatták az ágyról, s a párna alatt találtak még 100 ezer forintot. A rendőrség hatalmas erőkkel kezdte meg a nyo­mozást. Ennek eredménye­képpen elfogták és előállítot­ták F. Tamást, 19 éves do­rozsmai lakost. A nála tartott házkutatás során előkerült a bűncselekményből származó 49 ezer forint, a sapkák, a gumiálarcok, két gázpisz­toly. F. Tamás vallomása alapján rendőrkézre került a másik gyanúsított is. A. L. » 600 millióból felújítható a Bors-palota Garniból nővérszálló? A nagyállomás mellet­ti Indóház tér átalakítá­sára több mint egy tucat rendezési terv készült az elmúlt években. Ami kö­zös bennük: az építé­szek, a Bors-palota kivé­telével, a tér épületeinek nagy részét lebontanák. A kísértetkastélyra em­lékeztető monstrummal azonban, bár nem mű­emlékvédelmi épület, mindenki számol. A le­pusztult épületet négy évvel ezelőtt vásárolta meg negyvenmillió fo­rintért az orvostudomá­nyi egyetem, azzal a cél­lal, hogy felújítja... Elképzelés volt van A Bors-palota 1992 nya­rán került a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem tulajdonába. „Ar­ról volt elképzelése az egye­temnek akkor is, hogy mire használja az épületet, az egyedüli kérdést a hogyan jelentette " - mondta Molnár Ferenc, a SZOTE főmérnö­ke. Még abban az évben Szi­lágyi Ferenc és Valkony Ká­roly építészmérnökök elké­szítették a monumentális épület felújítási tervét. E szerint a földszinten - a Szent Ferenc utcai oldalon ­egy étterem, a Bem utcai ol­dalon pedig különböző üz­lethelyiségek kapnának he­lyet. Utóbbiak rendeltetését nem határozták meg. A pin­cében raktárak és előkészítő helyiségek épültek volna. Az első és a második emeleten pedig olyan igényes lakószo­bákat alakítanának ki, me­lyeket a Szegedre érkező ha­zai és külföldi vendégpro­fesszorok használhatnának. Egyelőre kísértetkastély (Fotó: Révész Róbert) A tetőtérbe, külön lépcső­házzal, összkomfortos nő­vérszállót terveztek. „A le­romlott állapotú épület teljes födémcserét és belső felújí­tást igényel, olyannyira, hogy a munkálatok során csak a külső, határoló fő fa­lak maradtak volna meg. " A Bors-palota teljes felújítása három évvel ezelőtt körülbe­lül 280-320 millió forintjába került volna az egyetemnek. Ma a duplájába. Felújítás: felülről-lefelé „A közbeszerzési törvény elfogadásától, illetve a kincstár felállításától kezdve gondolkodunk azon, hogyan lehetne az épületet hasznosí­tani. " Az egyik variáció sze­rint a korábbi terv megvaló­sítási üteme annyiban módo­sulna, hogy a teljes födém­cserét elkészítenék minden szinten, és a tetőtéri nővér­szálláshoz elengedhetetlenül szükséges közművezetéke­ket - vizet, gázt, villanyt stb. - kiépítenék; hogy használni lehessen a szobákat. A köz­bülső szintek továbbra is professzori lakásokként funkcionálnának, természe­tesen a pénzügyi lehetősé­gektől függő megvalósítási sorrendben. A földszinti üz­lethelyiségeket viszont vagy eladná, vagy bérbe adná az egyetem. A másik variáció szerint az egész épületko­losszus felújításához és mű­ködtetéséhez külső segítsé­get keresnének. „Bizonyosan létezik még több megoldás a helyreállítás módjára, de je­len pillanatban, a változó pénzügyi helyzet miatt, egyelőre még nem tudunk to­vább lépni." A kérdés: mikor Molnár Ferenc arra a kér­désre, hogy mikor kezdik á födémcserét és a tetőtér be­építést, nem tudott választ adni. „Ha ismerném, hogy milyen biztos pénzügyi bevé­teleink lesznek az idén vagy az elkövetkező években, ak­kor tervezhetnék. Ennek hiá­nyában azonban még meg­közelítőleg sem tudok idő­pontot mondani a munkála­tok elkezdésére." Kérdésem­re, miszerint felmerült-e al­ternatívaként, hogy a Bors­palotát eladja az egyetem, határozott nemmel válaszolt. „A Bors-palotáért kapott pénzből - ha mondjuk annyi­ért adjuk el, amennyiért vá­sároltuk - ma már nagyon nehezen lehetne bármilyen épületet, például új nővér­szállót, amire nagy szüksége lenne az orvosegyetemnek, építeni." A főmérnök erre hozta példának a Sárkány Szállót. A nagyállomáshoz közeli vendégfogadót két évvel ez­előtt alakították át harminc­egynéhány fős nővérszálló­vá. A felújítási munka közel 30 millió forintjába került az egyetemnek. Sz. C. Sz. Az mondják az ilyen hétköznap délelőttre, hogy békés. S mitől ne lenne az? Alsóváros né­pe vagy a munkahelyén szorgoskodik, vagy kis házának kényelmébe húzódva lapozgatja az újságot, vagy..? Vagy éppen panaszkodik az arra járó zsurnalisztá­nak. Mint tette ezt Gera Józsefné is, mikor ügyes, évek óta begya­korlott mozdulatokkal átkelt az út sártengerén. - Negyvenkilenc óta la­kom itt, de ennyi év is kevés volt ahhoz, hogy meglás­sam, végre a mi vidékünkre is költ pénzt a város. Járja csak körbe az utcáinkat, itt bizony talán egyetlen jól megépített utat talál, azt is olajosok csinálták, mert rá­vitte őket a kényszer. Járda még van a házak előtt, de ha ide egy mentőnek be kéne kanyarodni télvíz idején, magam se tudom, mit tehet­ne a sofőr. Pedig ezen a ré­szen nagyon sok idős, beteg ember él, vagyis gyakran el­kél a segítség. Császár Zoltán, a körzet postása már egészen pontos utcanévsorral is szolgál, amikor a legelhanyagoltabb részekrők kérdezem. Mo­nostori utca, Szajáni utca, Majdáni sor, a Paprika utca egyik fele, no meg a Boszor­kánysziget utca igazán elké­pesztő állapotban van. De hát a postás dolga, hogy minden akadályt leküzdjön. Demeter Erzsébet egy utcá­nyiva) arrébb már nem ilyen • És az utanra ki költsön? Alsárváros panaszkodik Demeter Erzsébet sem szívesen kerülgeti a sarat, de mint elpanaszolta, feléjük nem sok remény van arra, hogy lakossági összefogás segítse az útépítést. (Fotó: Révész Róbert) mosolygósan fogja föl a helyzetet. Leginkább azt fáj­lalja, hogy útépítés ügyben kevés az esély az itt lakó népek összefogására. Leg­többen csak közömbösen szemlélik Alsóváros e szeg­letének sarát. Szalai József a Majdáni utcában mintha csak hallotta volna e keser­nyés kifakadást, így tárja szét a kezét: hát éppen én álljak neki az útcsinálásnak, 72 évesen? Amikor vannak itt fiatalok, autósok, és sem­mit nem tesznek a környeze­tükért? Aztán egy éppen arra sé­táló petőfitelepi úr - ki in­kább a névtelenséget válasz­totta - így vígasztalt: feléjük sem jobb a helyzet. A főu­takra még jutott aszfalt, de a mellékutcákban a sár az úr. Ha Szeged úthálózata szóba kerül, szinte csak a Belvárosban találkozni elé­gedett emberekkel. Már-már úgy érzi a krónikás, hogy az örökké elégedetlenkedő sze­gedi polgár számlájára írható ez a sok panasz. Aztán meg­látogatja a hivatalt, elbeszél­get Nagypál Miklós műszaki irodavezetővel a városházán, és egy perc alatt kiderül, hogy a szakember se vidá­modik a tényektől. - Szeged úthálózatának teljes hossza 540 kilométer. Ebből 120 kilométer a föl­dút, 420 kilométerre pedig azt mondhatjuk, hogy szilárd burkolatú. De ez ne té­vesszen meg senkit, hiszen itt is találni 150 kilométernyi olyan úttestet, amelyik úgy­nevezett kohósalak borítású, s ha nem kerül rá hamarosan aszfaltréteg, visszasüllyed a sáros földutak sorába. • De valami biztató adattat csak tud szolgál­ni, hiszen a várost járva azért találkozni útépítő munkásokkal is. - Kezdeném azzal, hogy az elmúlt négy év során évente 50-60 utca korszerű­sítésere került sor, vagyis összesen 15 kilométernyi szegedi utca lett komforto­sabb. Aztán itt van kezünk­ben még egy lehetőség: a képviselői alapból, amely a városatyák kezébe juttat pénzeket, évente 100 millió is költhető útépítésekre. S persze ne feledkezzünk meg egy olyan tényről sem, mint a harmadik körút szalámi­gyárig futó szakasza, amely 420 millió forintos beruhá­zásként valósult meg, s a ré­gi közúti híd korszerűsítése is komoly összegeket köve­tel a várostól. Vagy szólha­tok arról a nagy tervről, amely a Kossuth Lajos sugá­rút és a Kálvária sugárut ut­ca között hozna létre kor­szerű, kiszélesített körúti szakaszt. Sorolnék én még több eredményt is, de inkább nézzünk még egy fontos szá­mot: a meglévő úthálózat fenntartására évi 90 millió forint áll rendelkezésre már évek óta. Elképzelheti, hogy az árak emelkedésével ez mire elég. • No de itt van most az a bizonyos 1,3 milliárd fo­rintnyi talált pénz. Várat­lanul gazdagodott a sze­gedi kincstár, miért ne költhetnének ebből éppen az utakra? - Irodánk készít is olyan javaslatot, miszerint ebből az összegből évente 40-50 milliót mindenképp az úthá­lózat korszerűsítésére fordít­son az önkormányzat. Rend­kívül fontos ugyanis még most belevágni ezekbe a munkálatokba, hiszen mint már mondtam, nagy a vesz­élyben vannak a félig felja­vított utak, mint ahogy az aszfaltozott hálózatot is rendkívül megviselték az el­múlt évek. • Hogy mennyire, azt saját autóján, no meg fenekén próbálhatja ki az utazó, ha mondjuk a Rókusi körúton döccen vele a kocsi, vagy végignéz a Deák Ferenc utca folt hátán folt útján. És a példák még napestig sorol­hatók. Mint ahogy mondjuk Szentesen is. S hogy miért e Kurca-parti város példájával hozakodom elő a cikk vé­gén. Mert a minap olvashat­tam Szirbik Imre polgármes­ter nyilatkozatát, amelyben beszámolt arról, hogy az ő városát is megáldotta a For­tuna 300 millió, a szegedi­hez hasonló „talált pénz" formájában. És Szentes ve­zetése úgy látja helyesnek, hogy ebből megvalósítják régi álmukat, s e választási ciklus végére nem lesz sáros utca a városban. Ugye mi­lyen szimpatikusán hangzik? S aligha csak Szentesen örülnének az ilyen megol­dásnak... Bátyi Zoltán forrás Együtt, egymásért # Tudósítónktól Nagy szegedi, makói és csongrádi sikerrel zárult az Együtt, Egymásért Alapít­vány által kiírt országos pá­lyázat, amely a Hűség a ha­zához, a családhoz, a part­nerhez címet viselte, s amelynek a minap volt az eredményhirdetése Ópuszta­szeren az Árpád emlékmű előtt. Az általános és középis­kolás tanulók számára a pá­lyázatot a kereszténydemok­raták nőszervezete írta ki, s a díjakat dr. Szilágyiné Csá­szár Terézia, országgyűlési képviselő, á KDNP nőszer­vezetének elnöke adta a nyerteseknek. Első díjat kapott Sándor Csaba, a szegedi Déri Miksa Gépipari Technikum III. osztályos tanulója, harmadik díjas Pelle Kinga, a szegedi Deák Ferenc Gimnázium IV. osztályos tanulója, míg okle­velet nyert a makói Siket Akos (Juhász Gyula Gimná­zium és Szakközépiskola, II. osztály), Gyüre Hajnalka, Újvári Tamás, Nagygyörgy Éva és Sutus Agnéta (mind­annyian a csongrádi Széche­nyi István Gimnázium és Di­ákotthon tanulói). Könyv­bemutató * Munkatársunktól A Juhász Gyula Tanár­képző Főiskola tanácstermé­ben április 22-én 12 órakor mutatják be azt a nyelvészeti tanulmánykötetet, amelyet szerkesztői Békési Imre főis­kolai tanárnak, a nyelvtudo­mányok doktorának 60. szü­letésnapjára készítettek. A könyv címe: Absztrakció és valóság: szerkesztői: Rozgo­nyiné Molnár Emma, Gal­góczi László és Nagy L. Já­nos. Boogie diáksapkában Csak egy boogie a zongo­rán - játszotta a Lokomotív együttes egykoron. A szege­di öreg rockerok pedig en­nek a számnak a címét vet­ték kölcsön tavaszi bulijuk­hoz, amelyet április 27-én, szombaton 19 órától éjjel 1­ig tartanak az ifjúsági ház­ban. Négy évvel ezelőtt ren­dezték az első olyan koncer­tet, találkozót, amelyen az egykori szegedi zenekarok álltak újra össze és színpad­ra. A nosztalgiázásnak akko­ra sikere kerekedett a 40-es, 50-es korosztály körében, hogy azóta rendszeressé tet­ték a bulikat. A szervező - a PRT zene­kar és az Old Rocker kiadó ­törekszik arra, hogy minden egyes bálnak, randevúnak legyen valami sajátossága, meglepetése. Ezúttal a boo­gie-t, a rock és a swing haj­tását pécézték ki, erre a mű­fajra, stílusra fűzik fel a szombati bulit. Az öreg rockerok muriján a házigazda PRT mellett fel­lép a Molnár Dixieland ­Garai Márta boogie-specia­listával, a Hatkéz, valamint a Molnár Gyula dirgálta sza­xofon-brass. Kérik a közönséget, hogy hozza magával - ha még megvan neki - egykori isko­lája diáksapkáját. V. F. $.

Next

/
Thumbnails
Contents