Délmagyarország, 1996. április (86. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-17 / 90. szám

CSÜTÖRTÖK, 1996. ÁPR. 18. HANGSÚLY 5 Stadioncsúcsok A megállapítás szubjektív ugyan, de aligha árulkodik bűnös elfogultságról: a hely, ahol rendszerint a szurkolók kicsi és nagy bálványai döntögetik egymást, nem egyszerűen arra való, hogy az emberek tapsoljanak, köpködjenek, anyázzanak, szóval, hogy véletlenül se úgy viselkedjenek, mint otthon. Egy igazi stadionnak tudniillik elsősorban gyönyörködtetnie kell. Szolgálnia a szemet és a lelket. őszintén mondom, a New York Mets 55 ezres kőbarlangjánál, a már majdnem kész atlantai és sydneyi arénánál, vagy épp az Ernst Happel nevével kérkedő bécsi Práternél kevés felemelőbbet láttam az utóbbi években. Sőt jól emlékszem még arra is, amikor '90 őszén az NB I-ben(!) hadakozó Szeged SC edzője, Szálai István irigykedve beszélt a győri futballisták európai nívójú pályájáról, arról, hogy a minőségi foci, bizony, nem csupán cipő meg labda kérdése. Tény, hogy újabban semmi sem megy igényesség, akarat és pénz nélkül. Nyilván ezért van az, hogy itt, Csongrád megyében egyre több komolynak hitt egyesület és amatőr klubocska tűnik el az életünkből - sok esetben fűnyírójával, vaskorlátjával, büféjével együtt. Marad helyettük a gaz, a kopár öltözőfolyosó, a tárgyiasult lehangoltság. Réthi J. Attila Délép-pályán - paradicsom? Hódgép: hol volt> hol nem volt Elefánttalp" ff a Porcelánon A Porcelán hajdani kézilabdás sztárja, Bartucz nem egykori klubját siratja. (Fotó: Gyenes Kálmán) Vásárhelyen a nyolcvanas években három nagyvállalat, a Metripond, a Hódgép és az Alföldi Porcelángyár nyíltan soha ki nem mondva - rivalizált egymással, hogy melyikük ér el nagyobb sportsikereket. Később aztán egyesitette erejét a Hódgép és a Metripond, s ettől kezdve elsősorban a labdarúgásra összpontosították figyelmüket. A Porcelán ugynakkor a női, míg a Hódiköt a férfi kézilabdára koncentrált. A focinak mellesleg ott volt az ötvenes években elkészült városi stadion, de a kézilabdának fedett csarnok kellett... Az Alföldi Porcelángyár korábbi vezetőinek fejében fogant meg a gondolat, hogy a cég bázisa mellett levő, a Marx téesz által művelt földterületen egy nagy építőipari sportcentrumot kellene kialakítani. Első lépésként össze is ült a három „nagy", a Porcelán, a Csomiép és a 3l-es Építőipari Vállalat főnöke. Megismerve a tervet, a 31-esek hamar visszakoztak... Ezt a kacsalábon forgó objektumot (20 hektáron két labdarúgó-, három kézilabda-, négy tenisz- valamint egy 1800 méteres futó-kocogó-pálya, egy sportcsarnok és egy 33xl/3-os fedett uszoda fért volna el...) úgy tervezték, hogy kiszolgálja a 3000 dolgozó, a közelben lévő két általános iskola és a versenysport igényeit. Összefogott hát az akkori „társadalom" (pénz .dóit a Finomkerámiaipari Művek, a SZOT, az Építők Szakszervezete, az OTSH, az Építési és Városfejlesztési Minisztérium), így összejött hirtelen 8 millió forint, csupán az akkori vásárhelyi városi vezetés nem lelkendezett az ötletért. Három ütemben akarták a terveket megvalósítani. Ebből kettő - némi módosítással - el is készült. A legnagyobb változást a fedett terem felépítése jelentette, mert a kivitelező „elfeledkezett" a nézőtérről... A harmadik ütemben készült volna el az uszoda, már a sátortetőt is megvették, de akkorra kiderült, hogy az Alföldi Porcelángyár erejéből nem telik a befejezésre. Előbb a sátortetőt, majd - a privatizáció előtt - a sportlétesítményt ajánlották fel a városnak. Egyik sem kellett. Ma az erzsébeti sporttelep külső pályáit a gaz borítja, a csarnokot pedig jó, ha hetente kétszer használják. Elsősorban lakodalmat és bálát rendeznek benne... A Hódgépnek igazából csak két létesítménye volt. Az egyik a tekepálya, amit megvett a Rákóczi téesz. A másik pedig a motokrosszpálya, amit lassan széthordanak (a rajtgép, a kerítés már elveszett...) a „gyűjtők". Állítólag privatizálás előtt áll a földterület. Kár, hisz, Vásárhelyen mindig népszerű volt a technikai sport, amelynek még mindig vannak neves helyi művelői. Süli JöimI, Ha minden igaz, itt európai szintű teniszközpont lesz. (Fotó: Gyenes Kálmán) Sok szegedi minden bizonnyal pontosan emlékezik arra, mekkora hevülettel is épült a hetvenes években az akkori mamutvállalat, a Délép újszegedi sporttelepe. A cégvezetés látványos sportligetet álmodott ide, ahol nemzetközi sikerekre is pályázó csapatok gyakorolnak majd. Aztán félig-meddig fölépült a Délépes álomvilág, hogy a rendszerváltozás - no meg a magyar építőipar csődjének - éveiben összeomoljon az egész. Pusztulás költözött a Szöregi útra, a sportcsarnokba ipar települt be majd ki, Szeged népe meg fejcsóválva agyalt azon, meddig tűrhető még ez az állapot. Nos, végre e kérdésre is megszületett a válasz. Új tulajdonos kezébe került az egykori Délép-birodalom hajdan szépen csillogó ékköve. A felszámolás alatt lévő cégtói a Gellért és fiai Consulting Kft. vásárolta meg a területet, s már meg is jelentek azok a munkások, akik nem kisebb feladatot vállaltak magukra, mint azt, hogy az elhanyagolt romhalmazból európai szintű teniszparadicsomot varázsoljanak Újszegedre. A részletekről pedig dr. Gellért Ákost, a cég egyik tulajdonosát faggattam. • Mondja, hogy jut eszébe ma egy üzletembernek, hogy sporttelepet vásároljon? - Ha arra céloz, hogy ez egy soha meg nem térülő beruházás, akkor megnyugtatom, ezzel a ténnyel én is tisztában vagyok. De az a véleményem, hogy aki csak teheti, annak kötelessége segíteni városa életét. Mivel magam is erősen kötődöm a sporthoz - valaha első osztályú vívó, majd e sportágban edző voltam - azt álmodtam meg, hogy a Szőregi úti sporttelepen egy olyan teniszközpontot hozok létre, amelynek nincs még párja ebben az országban, s minden szempontból megfelel a fejlett Európa normáinak. Mert azt vallom, csak világszínvonalú dolgokra érdemes költeni. A labdarúgás támogatására azért nem gondoltam, mert szerintem Magyarországon az erre fordított befektetés messze elmarad a várható eredménytől. • Gondolom, maga a terület sem lehetett olcsó, de egy ilyen beruházás sem fillérekbe kerül majd. - Én semmilyen támogatást nem igénylek, de szívesen fogadom mindazok támogatását, akik hajlandók a sportközpont céljaira áldozni. Ha ez el is marad, cégem magára vállalja a teljes felújítás költsége mellett az új pályák kialakítását, egy étteremmel, korszerű öltözőkkel ellátott épületegyüttes, valamint a fedett teniszcsarnok felépítését is. Mindössze azt szeretném elérni, hogy a terület Derkovits fasor felőli részét az önkormányzat engedélyezze kivenni a sportcélú hasznosítás kötelezettsége alól, hiszen a teljes komplexumot képtelenség a sport szolgálatába állítani. Ott telkeket alakítanánk ki, azokat értékesítenénk, és a befolyó összeget természetesen az utolsó fillérig a teniszközpontra fordítanánk. A sportcsarnok pedig visszanyerné eredeti funkcióját, ahol számos labdasport találhatna otthonra, míg a tenisz mellett szívesen látnánk a sqash-t és a tollaslabdát is. 0 Senki nem várhatja el komolyan Öntől, hogy mindez egy-két év alatt megvalósuljon. De arra kíváncsi lennék, hogy a változás első jeleit mikor tapasztalhatja Szeged polgársága. - Máris. Hiszen a munkások elkezdték a legfontosabb helyreállítási feladatokat, takarítják a tavat, megszabadítják a környezetet a gaztól, s próbálunk helyre hozni mindent, ami az idők során barbár kezek áldozatául esett. Terveim szerint április végén kaput nyithatnak a szabadtéri teniszpályák, ahol hideg-melegvizes öltözők és egy kis teraszos büfé is szolgálná a sportolni vágyókat. Az itt teniszezők természetesen előnyt élveznek majd télen, a felújított fedett pálya bérlésekor is. Gellért úrtól azt is megtudtam, hogy a sportparadicsom mellett van még egy álma: olyan szintű teniszsport megteremtése Szegeden, amely szintén egyedülálló az országban, s amely van oly vonzó, hogy nemzetközi sztárokat is a Tisza partjára csalogasson. S ilyen tervekhez mi mást kívánhatnánk, mint sok szerencsét, s még több segítő kezet. ' Bátyi Zoltán Az elmúlt tíz esztendő sok egyéb mellett a sport területén is jelentős változásokat hozott: egyesületek alakultak és szűntek meg nemegyszer teljesen követhetetlen procedúrával. Most nézzük azokat, „akik" valamiért az enyészeté lettek, természetesen a teljesség igénye nélkül, hisz, mint kiderült, ilyen kimutatás sehol sem létezik. Szeged: Fesztivál MSE, Akik nincsenek... Kender, Fáklya TE, Pincegazdaság SE, Szegedi Dózsa (foci), Építők Spartacus, Szeged TE, Szeged FC, Elektromos SE, Egészségvédő SE, Kábel SK. Délép SC, Szeged TC, Textil SE, Konzerv, Lakóterületi SE, Taurus SE, Tisza Speedway Club, Tömegsport SE, Postás SK, Építők SE, Egységes (?), Tisza Volán SC(salakmotor), Alsóvárosi MÁV. Hódmezővásárhely: HVSE (a város mamutklubja volt), Hódiköt SE (kézilabda, vívás), Porcelán (kézilabda), Hódgép (technikai sportágak), H. Metripond SE, HLC (labdarúgás), HKK (kosárlabda). 90-ben tulajdonképpen minden egyesület megszűnt és egyszakosztályos klubok alakultak. Szentes: Kontavill (átalakult tömegsport egyesületté), Kutató SE, Spartacus SE (foci), Szentesi VSC (férfi kézilabda). Itt is egyszakosztályos egyesületek jöttek létre. Makó: Az MSVSE-ből kivált a Makói FC és a Makó KC. Ezen kívül egy sem szűnt meg, sőt újak alakultak. Állapotrajz A magas szintű versenyzéshez, de még a „kedélyes edzegetéshez" is egyaránt elengedhetetlenül szükséges egy olyan hely, ahol a sportolók emberi körülmények között tölthetik el a testmozgásra szánt időt. A dolog természetesen akkor működik normálisan, ha a sportpályák állapota, állaga megfelel a kívánalmaknak. Négy városban néztünk körül egy kicsit. Mórahalom Két labdarúgócsapattal, egy megyei I. és egy III. osztályú gárdával büszkélkedhet a település. Ezen kívül van egy sakkcsapat és egy lövészklub is, de lehet úszni, vízilabdázni, valamint kézilabdázni is. A sportcsarnok és a városi fürdő állapota megfelelőnek mondható, viszont a futballpálya talaja, öltözője felújításra szorul. Ha lesz rá pénz... Kistelek Ebben a városban is a foci a legnépszerűbb sportág. A labdarúgók már régóta vágynak egy új gyepszőnyegre, valamint az öltözők is kiegészítésre várnak. Az iskolai tornatermekben gyakorolnak a birkózók, a karatésok, a táncosok és a diáksportkör tagjai is. A felszerelés persze hiányos egy kissé. Mindszent Az NB III-as futballcsapat pályájának talaja egészen jó, ugyanez viszont már nem mondható el az öltözőépületről. Ha lesz pénz, majd csinosítgatják... Az íjászok és a taekwon-dosok a központi iskola tornacsarnokában jó körülmények között készülnek. Csongrád Ebben a városban lehet választani a labdarúgás, az atlétika, a teke, a kézilabda, a tenisz, a kajak-kenu, az úszás, a lövészet, az evezés és a modellezés között. A fedett teniszpályák és a labdarúgó-játéktér állapota viszonylag jó, ám nem „rózsás" az atléták helyzete. Vigyázunk-e a sporttelepekre? k t Márton Mihály, nyugalmazott lakatos: - Bár én sportberkekben nem igazán vagyok otthonos, azért látom, hogy a helyzet nem túl rózsás. A hatalmas erőfeszítéssel a közelmúltban létrehozott sportpályák zöme szemetes, elhanyagolt és biztos, hogy az igénytelen környezet magára a sportra is negatív hatással van. Kalmár Ernő, közgazdász: - Tény, hogy régebben a sportra sokkal több pénz jutott, a privatizációk óta inkább romlott a helyzet. Ez látszik is, hiszen, sajnos, a sportpályák helyett a kocsma és a disco van tele fiatalokkal. A fiatalok életszemlélete szerint mindenki gyorsan akar pénzhez jutni, és ez nem használ a sportnak. Losonczi Csaba, bádogos: - Nem csak a sportpályákra, hanem a magyar sport egészére - néhány szerencsés kivételtől eltekintve - manapság kevesebb odafigyelés, központi támogatás (vagyis pénz) jut, mint régebben. Hozzám a birkózás áll közel, és sajnos kedvenc sportágam sem kivétel... Rózsa Judit, tanuló: Tíz évig kosaraztam és a végén sajnos már olyan is előfordult, hogy alapvető dolgokra - utazás, terembér, melegvíz az öltözőben - sem volt pénz. Ilyesmik miatt csapatok szűnhetnek meg, sajnos a mi esetünkben is ez történt. Pénz híján egyre több helyütt marad az amatőr sport. Frank György, művészeti előadó: - Szegeden az országos átlaghoz képest is nagy az önzés és a széthúzás - e tekintetben is. Szerintem a létesítmények fenntartása igazából pénzkérdés, de amit igazán akarunk, arra azért jut. Persze, nem annyi, mint régebben, de a mostaninál azért valamivel több. (Fotó: Révész Róbert)