Délmagyarország, 1996. április (86. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-12 / 86. szám

PÉNTEK, 1996. ÁPR. 12. HANGSÚLY 5 Árnyalatok A világ sosem volt fekete és fehér: a két véglet között sokféle szürke húzódik meg ma is. A feketegazda­ságot így azután olykor jobb lenne a „szürke" jelzővel illetni, hiszen a skála meglehetősen sokszínű. Ha a milliárdokkal játszó olajmaffiózót tekintjük a fekete­gazdaság klasszikus nehézfiújának, akkor a fóliaház­ban számla nélkül dolgoztató magánkertész mindössze halványszürke figura a hazai gazdaság egén. Egy nemrégiben közzétett statisztika szerint hazánk­ban a feketegazdaságnak a GDP-hez viszonyított ará­nya elérte a harminc százalékot. A háztartási kiadá­soknak közel negyede ,feketén" áramlik ki: amikor a kisbolt előtti árustól vásárolunk cigarettát, vagy a zug­piacon kávét. A sötétforintok legtöbbje mégsem a ke­reskedelemben cserél gazdát. Közel hetven százalékban a szolgáltatások vezetnek. Ugye ismerős a kérdés, amit a szerelők tesznek fel nap mint nap: számlával vagy számla nélkül? Arnyalatokban kellene gondolkodnunk. Tudomásul kellene venni, hogy amíg az államkincstár éhsége nem csökken és az adóelvonások a csillagos eget verik, ad­dig mindig lesz, aki feketén kínál valamit és persze ve­vőt is talál rá. Elég csak az áfát megspórolni a vásárló­nak, máris huszonöt százalékkal csökkentette kiadása­it. Az apró stiklik mellett azután ott vannak a nagyok. A megfoghatatlan tranzakciók, a színfalak mögötti al­kudozások. Ezekkel a hivatalok sem tudnak mit kezde­ni. Kénytelenek tudomásul venni, hogy él, mi több vi­rágzik a feketegazdaság hazánkban. r éves gondolat lenne azt hinni, Nyugaton minden fillér fehéren cserél gazdát. Csak ott már sikerült a minimumra csökkenteni az árnyékgazdaság szerepét. Nálunk persze mindaddig nem fog menni, amíg a köz­terheket nem csökkentik. Addig ugyanis érdemes vál­lalni a kockázatot - olyan nagy a különbség fehér- és feketejövedelem között. Ha tisztességesen is jól meg le­het majd élni, akkor lesz igazán sikeres a feketeszféra elleni küzdelem. Tartok tőle, még jó ideig árnyalatok­ban kényszerülünk gondolkodni. Rafoi Gábor Tavaszi kirakodó Made in Cserepes Papagáj-támadás A Cserepes sori piactól alig egy kilométerre immár több éve sikeresen működik a Papagáj Markét. Innen egé­szen sajátosan látszik a „szürkegazdaság". Hajdú László cégtulajdonos azzal kezdi, a piac volt hamarabb, ők építkeztek később: - Alapjaiban támadom a zugpiacot, egyszerűen elké­pesztőnek tartom, hogy egy önkormányzat lehetőséget biztosítson a feketegazdaság­nak, s így legalizálja is. Sze­rencsére hozzánk más réteg jár. Csak éppen mi hatalmas rezsivel dolgozunk, hogy kultúrált bevásárlási lehető­séget biztosítsunk. • És a feketekereskedők? - Letesznek egy pokrócot a földre és igyekeznek a leg­nagyobb hasznot leszakítani. Képtelenség, hogy valaki gyári ár alatt tudjon árulni ­akkor az a cigaretta, vagy ká­vé lopott. Ráadásul nem is mindig olcsóbb a Cserepes. Többször előfordult, hogy mi akcióban kevesebbért kí­náltunk valamit... • Hogyan lehetne véde­kezni a feketézők ellen? - Jobb lehetőségeket kel­lene biztosítani a tisztességes kereskedőknek. Az elvoná­sok erősen progresszíven emelkednek, hiába terem­tünk mi munkahelyeket, ma még jövedelmezőbb a piacon árulni pénztárgép nélkül. Lassan a jog mindenkit véd, csak az adófizető vállalkozó­kat nem. Őszinte legyek? Olykor megértem a feketéző­ket... R. G. Hajdú László vállalkozó: A feketézők helyett is mi fizetünk! Piac - földközelben. Nem kél lába a portékának. (Fotó: Gyenes Kálmán) Egy biztos: a Cserepes sori piacon mindent le­het kapni, még döglött egeret is. Bikádi János, a piacot üzemeltető kft. igazgatója, ha itt lenne, e ponton rögvest helyre­igazítana: ugyanis ké­nyes arra, hogy a város­szélen mindent azért mégse árusítsanak. Lő­szert, lőfegyvereket, ká­bítószert és jövedéki ter­mékeket például semmi esetre sem. Ezek árusítá­sa törvénybe ütközik. Miután az első tavaszi napsütés és a téma kicsalt a Cserepes sorra, már magam is tanúsíthatom: valóban nem „kínálják meg" a békés járókelőket lőfegyverrel. Ci­garettával, vagyis jövedéki termékkel viszont annál gyakrabban. Már a piac fő­bejáratánál árnyékként sze­gődnek az ember nyomába az élelmes csempészek és csak egy szót mormolnak ki­tartóan: cigi (mögötte a kér­dőjelet sejtetik). A felhozatal nem túl bőséges, egy, csak egyetlen a márka, bizonyos Rodeo, természetesen erede­ti amerikai keménydobozos cigaretta, kartonja 550 fo­rintba kerül. Bocsánat: akad még egy bizonyos Kanoe (ha jól értettem), amelyért csak 450-et kellene adni - az árus szerint megüti a Symphonia színvonalát. (Vagyis erős.) A piacon meglehetősen könnyű kommunikálni, még annak ellenére is, hogy az összes környező ország áru­sa képviselteti magát. Al­kudni sem bonyolult dolog, a „mennyibe kerül?" kérdés­re egy szabadidőruha eseté­ben például előbb egy hatá­rozott „háromezer" a válasz, majd rögtön hozzáteszik: „mennyit adna érte?". Ter­mészetesen biztosítanak ró­la, hogy a termék originál, ráadásul a legjobb minősé­gű­A Cserepes soron az em­ber látóköre kétségkívül szé­lesedik, hiszen eddig ezt hit­te, az a márkanév, hogy Sony, Sanyo, Philips, és a többi. Nos, vannak ám újab­bak is, olyanok, mint Panas­canic, akkor Akawa, no meg Yamoto, de a Kansai a leggyakoribb cserepesi már­kanév. Kansai itt minden, a hifitorony, a tévé, a vasaló, a kávéfőző. Óvatosabb hazán­kfia azért megkérdezi: G Van rá garancia is? - Természetesen - vála­szolja az árus tört magyar­sággal, s hozzáteszi: eredeti japán. G Ez oda-vissza játszik? - bök az iménti férfiú a magnóra. - Csak odafelé, és csak egyszer - humorizál a társa. G CD van-e benne? - Nincs, csak macska. A kazetta garantáltan nyávogni fog. Dőlünk a nevetéstől. Sze­rencsénkre az árus nem iga­zán érti a humort, szókincse meglehetősen korlátozott. Továbbmegyek. Az em­beri leleményességnek nincs határa, már a tekintetben, hogy mi mindent lehet elad­ni. Például a Kinder tojások belsejét, a kis összerakható figurákkal. Aztán van itt a mosószappantól kezdve a bugyin és a zoknin túllépve pornóújság, rizses csoki, Ve­geta, szerszám, játék, no és egy eleven háromhónapos palotapincsi kölyök. - Nem csoda, hiszen ez a piac kirakodóvásár - világo­sít fel Bikádi János, a Csere­pes sori Piac-, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. ügyveze­tő igazgatója. G Úgy tudom, külföldiek nem árusíthatnak. - Igazoltatási jogkörünk nincs, személyit, útlevelet nem kérhetünk el. G Jövedéki terméket nem lehet eladni, mégis tele a piac cigarettával. - Rendészeink járják a pi­acot, és ha például cigarettát kínáló egyént látnak, azt ki­küldik a területről. Sajnos, nem állíthatunk minden árus mellé rendészt. G Elvben nyugtát is kel­lene kapnunk. - Ezt az APEH ellenőrzi. Mellesleg a jogszabály úgy rendelkezik, hogy aki csak alkalomszerűen áll ki a piac­ra, az havonta kétszer árusít­hat használt holmit. Neki pe­dig nincs nyugtaadási köte­lezettsége. A feketekereske­delmet szemlátomást nehéz visszaszorítani. A tér őrzése milliós nagyságrendű kiadás havonta - árulja el az igaz­gató. A rendőrök különben gyakori vendégek, a járőrko­csit magam is láttam. Ennyi­re futja. Fekete Klára Szürkül a feketemunka Régi bölcsesség: a szabályok arra valók, hogy némelyek meg­szegjék őket. Mégpedig egyre kifinomultabb módszerekkel. Szabály, hogy külföldiek enged­ély nélkül - kevés kivé­teltől eltekintve - nem vállalhatnak munkát Magyarországon. Sza­bály az is, hogy munka­nélküli járadékban ré­szesülők nem létesíthet­nek tartós munkavi­szonyt. Mégis, mióta szabály van, van fekete­munka is. Igaz, már nem olyan fekete, mint évek­kel ezelőtt. A feketemun­ka szürkül. A szabályt megszegők egyre gyak­rabban takaróznak a jogszerűség látszatával. A munkaügyi központ ta­pasztalatai szerint a munka­nélkülieket leginkább az készteti arra, hogy feketén, azaz bejelentés nélkül, a munkanélküli járadék felvé­tele mellett munkát vállalja­nak, hogy a járadék önmagá­ban nemigen elegendő a lét­fenntartáshoz. A kézhez ka­pott összeg az ellátás első szakaszában a leigazolt át­lagkereset 75 százaléka, de legfeljebb 18 ezer forint, a második szakaszban 60 szá­zalék, maximum 15 ezer fo­rint. Sokakat az is motivál, hogy állásukat elveszítve nem tudnak mit kezdeni nap­jaikkal, és hasznosabbnak ér­zik magukat, ha - akár feke­tén - alkalmazzák őket. A munkaadók pedig (vissza)él­nek az alkalommal, hogy tb­és adóvonzat nélkül jutnak olcsó munkaerőhöz. A mun­kaerőpiacon ugyanis manap­ság nagyon sok az olyan kis­vállalkozás, amelyik nem ké­pes hosszú időre biztos mun­kát biztosítani az alkalmazot­taknak. Feketemunka tehát volt, van és lesz. Igaz, a szakma­beliek úgy látják, a fekete­munka is alkalmazkodik a változó körülményekhez, az egyre szigorúbb ellenőrzési rendszerhez. A feketemunka szürkül. A munkáltatók és a munkavállalók a jogszerűség látszatát öltve szegnek sza­bályt. A munkaügyi központ ellenőrzési tevékenysége so­rán egyre gyakrabban tapasz­talja, hogy a cégek minimál­bérért foglalkoztatják az al­kalmazottakat. Persze, csak papíron. Hogy valójában mennyit vesznek fel a dolgo­zók, a szabálytalan, hiányos munkaügyi nyilvántartások alapján szinte lehetetlen ki­deríteni. A másik módszer, hogy a cégek megbízási szerződésben alkalmazzák a dolgozókat olyan tevékeny­ségekre is, amelyek a legna­gyobb jóindulattal sem ne­vezhetők alkalminak. És a szerződésben természetesen olyan alacsony megbízási dí­jat rögzítenek, amelyik még éppen nem járulékköteles. Tettenérni, netán bizonyítani tehát az efféle szürkített fe­ketemunkát szinte lehetetlen. Ha nem lenne törvényszegés, akár elmésnek is nevezhet­nénk azt a megoldást, ame­lyet nemrég vezettek be a fe­kete munkaerőt foglalkozta­tók. Bizonyos cégek alvállal­kozóknak adják ki az illegá­lis munkaerő foglalkoztatá­sát, az alvállalkozók pedig más megyékből, például Bé­késből buszoztatják ide a fe­ketén dolgozókat. így azután hiába érkezik bejelentés ille­gális munkavégzésre, a me­gyei munkaügyi központ hiá­ba keresi nyilvántartásában az illegális munkavállalókat, azok ugyanis máshol vannak regisztrálva. A munkaügyi központ ta­pasztalatai szerint továbbra is a magánmunkáltatók fog­lalkoztatnak feketemunkáso­kat; külföldieket, illetve ma­gyar állampolgárságú re­gisztrált munkanélkülieket. A mezőgazdasági kisterme­lők, a kiskereskedők, a ven­déglősök és az építőipar ve­zetik a. feketemunkás toplis­tát. Sajnálatos, hogy hiába emelkedett a kiróható bünte­tés mértéke, a szankcióknak nincs visszatartó ereje. Pedig 1995. július elsejétől az ille­gális foglalkoztatáson ért munkáltatók a kifizetett munkabér kétszeresét, de legalább a mindenkori mini­málbér ötszörösét kötelesek a munkaerőpiaci alapba befi­zetni. Keczer Gabriella Minden 40. • Munkatársunktól Állampolgári bejelenté­sek, az APEH, a rendőrség és az egézségbiztosítási pénztár jelentései alapján a Csongrád Megyei Munka­ügyi Központ tavaly 528 esetben végzett illegális munkavégzéssel kapcsolatos ellenőrzést, mely 1738 en­gedély nélkül munkát vállaló külföldit és munkanélküli já­radékban részesülő magyar állampolgárt érintett. 43 esetben tettek javaslatot in­tézkedésre, melynek nyomán 3 millió 634 ezer forint bír­ságot fizettek be a munka­vállalók a munkaerőpiaci alapba. Idén, az első negye­dévben 159 ellenőrzést foly­tattak, mely 906 főt érintett. Intézkedést 22 esetben kez­deményeztek, körülbelül minden negyvenedik ellen­őrzött személyre sikerült rá­bizonyítani, hogy „feketén" dolgozott. Mi mennyi? • Munkatársunktól Külföldön se minden fe­nékig tejfel a feketegazdaság szereplőinek. Németország­ban például sokkal szigorúb­bak a jogszabályok, mint ha­zánkban. Ha valakit fekete­foglalkoztatáson kapnak 100 ezer márkát is elérheti a bün­tetés - a pénzbírságot a megbízó és a dolgozó ellen egyaránt kiszabják. A feke­temunkával elkövetett adó­csalást viszont akár 5 évig terjedő börtönnel is sújthat­ják. Ha külföldit illegálisan foglalkoztat egy német vál­lalkozó, akár 100 ezer már­kát is fizethet, kirívóan rossz munkakörülmények biztosí­tása esetén akár 3 évi sza­badságvesztés is várhat a tu­lajdonosra, miközben a munkavállalót csak ezer márkáig vonhatják felelős­ségre. Sokkal súlyosabb büntetést kap viszont, ha visszaél a munkanélküli se­gély rendszerével: visszafi­zettetik a járulék teljes összegét és 5 ezer márkáig róhatnak ki büntetést. Minő­sített esetben 5 évig teijedő börtönbüntetés is „kinézhet" a munkavállalónak. Magyar körkép • Munkatársunktól Az ENSZ vámügyi sza­kértői szerint a magyar ál­lam a lehetséges vám- és il­letékbevételek feléről kény­telen évente lemondani a csempészek javára - írja ter­jedelmes feketepiaci körké­pében a Financial Times. Az első számú londoni gazdasá­gi-politikai napilap elemzése szerint a „párhuzamos gaz­daság" a kereskedelmen kí­vül gyökeret vert az építői­parban, de a gyógyászatban is, ahol gyakran elengedhe­tetlen a borravaló, sőt, a megvesztegetés is a megfe­lelő ellátás fejében. Különö­sen komoly gondok forrása a védjegyekkel és a szerzői jo­gokkal történő visszaélés, s nincs olyan szeglete a gaz­daságnak, amelyben ne me­rülne fel a kiterjedt adócsa­lásnak és az illegális munka­vállalók alkalmazásának gyanúja. A pénzmozgások jelentős hányada is rejtve marad a hatóságok előtt Ma­gyarországon, ahol még mindig komoly szerep hárul a készpénre - olvasható a Fi­nancial Times elemzésében.

Next

/
Thumbnails
Contents